Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-10 / 15. szám
A „SENKI SZIGETE“ NOÉMIJÉNEK NYOMÁBAN Háromnegyed százada lesz, hogy 1904. május 5-én este. tíz órakor végleg kihűl lőtt Jókai kezéből a varázstoll, amellyel hat évtizeden át oly csodás történeteket vetett papírra. Képzeletében megszülettek, éltek cselekedtek, meghaltak a szereplői, akik nek sorsát olyan lenyűgözően tárta olvasói elé. Fantáziája szülöttei voltak valamennyien, ám egyszer mégis beleszőtte saját életét és érzelmeit egy regényébe, az „Arany- emberibe. Legalább is a Jókaihoz közelálló Mikszáth Kálmán ezt állította. Miről is van szó? Harmadik szerelem? Valóban élt egy harmadik? És ki volt Jókai életének a harmadik — sorrendben a második — szerelme? Kérdőjelek sorozatai A követelmény csak kettőről; Laborfalvi Rózáról és Grosz (Nagy) Belláról tud, de a kortárs Mikszáth diszkréten fellebbentette a fátylat a homályban rejtőző titokról. Volt még ugyan egy szerelemnek Induló idill — a korán elhunyt komáromi Etelka — Jókai életé ben, de az egészen ifjúkort, komoly nyom nélkül maradt fellángolás volt csupán. Az a bizonyos „harmadik“ egészen más volt. Férfiúi szerelem és nyoma az irodalomban örökre megmaradt. Az olvasóközönség Jókai két nagy szerelmét — a kezdeti ifjú férfiét és a végső alkonyit — együttérzésével végigkísérte. Art<61 már nagyon kevesen tudtak, hogy a kettő között, az író álmodozó egyéniségéhez hűen, áhítatosan, csendesen, kinyílt egy másik szerelem. Olyan, amilyent Jókai magának szeretett volna, amilyenre igazában vágyott: két, egymásnak teremtett szív kapcsolata, a test és a lélek harmóniája. Ezeket Jókai soha nem érte el, mert a kezdeti, majd az utolsó szerelemről ez egyértelműen nem mondható el. Azok mozgató rugói egészen mások voltak. Ez a harmadik szerelem talán a legtisztább, legiga- zíbb és teljes életre szóló lobogás lett volna — más körülmények között. A titkos idillről Mikszáth „Jókai élete és kora“ című művében ezt írja: „... biztosan merjük állítani, hogy a bűbájos Noémi és a Timár Mihály belső világa a Senki szigetén másünnen fakad. Ez talán az egyetlen regénye, mely közvetlen a Jókai élő érzéseiből táplálkozik és nem pusztán a fantáziájából.“ Mikszáth nyilván többet tudott erről, mint amennyit e sorokban leírt. De talán ő is epizódnak tekintette, ami átfutott az író' életében. Elmúlt, régen volt. nincs tovább. Am bizonyos, hogy Jókaiban ennél mélyebb nyomokat kellett hagynial Hogyan is kezdődött? Még Pesten a Stá ció utcában indult el, ezután Balatonfüre- den, Arácson folytatódott, végül a meráni temetőben végérvényesen lezárult. Az első és az utolsó szerelem között homályba burkolózva rejtőzik még ma is. Csak ők ketten, Ottilia és Jókai tudnának hiteles felvilágosítást adni. Amit mi tudunk Mikszáth jóvoltából, az a következő: „Egy, vagy legfeljebb másfél évvel „Az arany ember“ megalkotása előtt, egy honvédezredes özvegye kereste fel Jókait a Stáció utcai házában és fölkérte, hogy vál lalja el gyermekei fölött a gyámságot Többször megfordult ott ebben az ügyben. Jókainé megtudta, ellenezte és megígértette férjével, hogy semmi esetre sem fogadja el a gyámi tisztet. Jókai megígérte, de... ké sőbb elvállalta, felesége előtt most már titokban tartotta, s hogy az asszony ne járhasson hozzá, ő kereste fel lakásán, ahol két gyermekével, fiával és szép szőke le ányával, a 18 éves Ottiliával élt. A gyám atya látogatásai egyre sűrűbbek lettek, míg végre kölcsönös szerelemmé nőtte ki magát. Az anya gyorsan, váratlanul meghalt s a két gyermek gondja most már Jókai nyakába szakadt.“ Jókai ezidőtájt negyven és ötven között járhatott. Laborfalvi Róza pedig az elvirágzás korában. Az érett férfi meglátta az üde fiatalság ártatlan báját Ottilia arcán. Azt, amelyet házasságában nyilván nem láthatott soha. Egészen bizonyos, hogy Jókai számára nehéz idők következtek, ö Laborfalvinak esküt tett, Jókai pedig lelkiismeretes, becsületes ember volt, aki esküt e- gész életében meg nem szegett soha. Most sem tette, de a szív szavát elnémítani nem lehetett! Ez a szerelem bátortalan — kíméletlen elszánások nélküli — volt, de mégiscsak a szív lázadása Ottilia tüdőbetegségben szenvedett, e- zért az anya halála után Jókai a leányt Balatonfüredre hozta gyógyulni, itt titok ban lakást bérelt számára. A helyi szóbeszédből valami eljutott Róza asszony fülébe, ekkor Jókai nem várva meg a teljes leleplezést, a leányt Arácsra költöztette át. Mikszáth erről így emlékezik meg: ... „napjainak szabad részét a bájos le ányka oldalán töltötte, odaálmodva magái vele a Senki szigetére. A kisasszony is áb rándos, költői természetű lény volt, való ságos képmása az „Az arany ember“ Noémijának. Amiről nappal beszéltek, amit é- reztek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte „Az arany emberbe“ Így ké szült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban.“ Csak ők ketten Ismerték érzéseiket, a melyről senki nem tudott. De minthogy minden titok egyszer kiderül, úgy ez is napvilágra került. Bonyolultak az érzelmek dolgai. Egy életben hány szerelem jár egy embernek? Egyetlen és az a sírig? A sze relem jogán lehet-e kegyetlen, kíméletlen a régivel, az új érzelem rabja? Jókai mindezeket a kérdéseket nyilván számba vette és a 90rsra bízta magát, amely végül is a problémát megoldotta. Igaz, hogy a legfájdalmasabban! Arács után Jókai Meránba küldte Ottiliát további kezelésre, de ide már nem tudott utána menni, Róza asszony árgus szemei miatt. A fiatal leányon azonban már Svájc tiszta hegyi levegője sem tudott segíteni és néhány hónap múlva meghalt. „A tanítónő — írja ismét Mikszáth — a haldokló ágyán kijelentett akaratához ké pest, egy csomagban visszaküldte Jókainak a tőle származó emléktárgyaikat és lángoló hévvel írt szerelmes leveleit. A meráni csomagot — nem lévén otthon Jókai — a felesége bontotta fel s látván a kétségbe vonhatatlan bizonyítékokat.. és bár a hajfürt, amelyet Ottilia az aranymedalionnal együtt visszaküldetett, már egyik legutolsó fürtje lehetett a költőnek: az izzón lobogó szenvedély veszedelmesen hasonlít a legelső szerelmekhez.“ Egy bizonyos: Jókainak és Ottilíának egymás iránti szerelme nem az ő akaratukból szűnt meg. Ha ott Meránban nem történik meg a tragédia, talán másként alakult volna Jókai további élete. A nagy álmodó csak gondolatban járhatott a kis svájci városka temetőjébe, hogy elbúcsúzhassék álmaitól, vágyaitól, szerel métől. De Ottilia „Az arany ember“ Noé mijában örök időkig élni fog. így tart ki Jókai e szerelme a síron túl is. XXX Az életrajzírók, a recenziók szerzői sor ra kihagyják írásaikból e romantikus sze reimet Számukra Jókainál csak két, házassággal végződött szerelem létezett. Ez a két házasság rendkívüliségeiben nagyon hasonlított egymásra. Az álmodozó, nem gyakorlatias fiatalember első alkalommal nála nyolc évvel idősebb, tapasztalt színésznőt vesz el, hogy később a második házasságában magánál 54 évvel fiatalabb nő legyen a felesége. — akt szintén szí nésznő. Egyre nagyobbak a szélsőségek, pedig bizonyára Jókai is a természet törvényei szerinti szerelem után vágyott, a- mint azt Ottiliánál megtalálni vélte. Ha be- tölthette volna Jókai egész lényét, életét Ottilia iránti szerelme, még hány „Az arany emberihez hasonló Írására inspirálhatta volna. Meránban a sír már régen eltűnt, Jókai szerelmének földi maradványai eliporlad tak. Hogy ki nyugszik ott lent a svájci földben, nem tudja senki. Néhányszáz kilométerrel keletre egy másik temetőben díszes síremlék alatt alussza örök álmát az, aki erre felelni tudna. Jókai géniusza előtt hajtunk fejet, amikor az utókor által elfelejtett szerelemre emlékezünk, halálának 75. évfordulóján. A harmadikra, aki a valóságban a második volt, de talán a legmélyebb, a legtgazabb lehetett volna. Kelenváry János évektől máig Tárlati jegyzetek a 70 éves Csemiczky László kiállításáról Csemiczky László festőművésszel beszélgetve tudtam meg, hogy élete folyamán mintegy tízezer képet festett a mester. Tíz ezer kép az ötven év alatt — sok ez vagy | kevés? — Nem tudom Illetve: sejtem. Sza ból Gyula olykor hat hét vagy talán még ennél is több képet festett meg egy nap a latt. Bácskái Bélánál Is halomszámra láttam a képeket. Mások viszont havonta, két- j havonta festenek meg egy képet. De persze, most nem erről van szó. hanem arról, hogy mit is tud ebből egy válogatás vagy akár egy életmű kiállítás bemutatni? Az e- gésznek csak egy töredékéti Töredékét, j még akkor is, ha majdnem az egész galé- j rlát elfoglalja, mint ahogy Csemiczky Lász- I ló festőművész képei is tették a kassai (ko- j Sicei) kerületi galéria termeiben. Amíg vé gignézi az ember a képeket, forog a feje; összemosódnak a képek, holott mindez csak egy kis része a művész munkáinak. Aztán végignézi újra, majd még egyszer és las- ; san, ha a kiállítás csak jelzi is az életpá- i lyát, megkülönbözteti az egyes időszakokat, j érzékeli nemcsak a szándékot, hanem _ a ! kor hangulatát, a művész hitvallását, s végül nemcsak a nmüvészi alkat, az ember is előttünk áll, és látjuk, hogy a mester legerősebb és emberileg Is legszimpatikusabb korszaka a harmincas évektől a negyvenes évek derekáig, végéig tartott. Az el esettek, a nincstelenek pártjára áll és alkotásai keményen vádolják a kort, amiért olyan nagyon meggyötri a szegény embert Ebből a korból valók a görnyedő, menekülő terhes asszonyok, a világfájdalommal eltelt alakok és a szegények tehénkéi, állatai (mert még ezeken is látszik, hogy a szegé nyéké). Jellemzően leginkább a szén segít ségével, a fekete fehér kontrasztos, már egymagában Is vádoló technikával dolgozik, és amikor az olajhoz vagy a később oly nagy tökélyre vitt akvarellhez nyúl, akkor is erősen kihangsúlyozza a vonalakat. Ebben az Időben az örömöt, ha volt is nem nagyon vette észre, vagy legalábbis nem tartotta fontosnak kartonra, vászonra vinni. Ez a későbbi, a negyvenes évek de rekától, majd az ötvenes években válik u- ralkodóvá képein. A nagy és az egészen kis, apró olajfestményein ekkor jelenik meg a tánc, a lakodalom vagy éppenséggel az erős, vibráló, örömöt sugárzó napfény. Aztán jön a rengeteg és hihetetlenül tő kéletes akyarell Eljut a klasszikus kínai és japán tusrajzck, víziestékek tökélyéig és | itt valahol élesebben kibomlik Csemiczkv László valódi énje, emberi arcéle; mégpe dig az életet élvező, hedonista, a mának élő | ember arcéle Csemiczky László azt teszi és úgy, ahogy azt a kor megköveteli A harmincas években, a nép oldalára áll ő is, s mint kommunista művész a szegények jobb életkörülményeiért száll síkra, megmutat ja a nyomort, a tragédiát, majd amikor pedig elmúlik a lidércnyomás, maga is a na posabb oldalon horgonyzik le. Sőt. élvezi, habzsolja az életet és a természet szépségét. Mindez persze vitatható Sőt, akár a szemére is vethető lenne, de persze csak addig, amíg nem látjuk azt az egységet, c mit élete és a társadalmi élet nyújt számá ra. Csemiczky László, mint-ember és mint művész felemelkedett és beérkezett. Németh István VENDÉGSZEREPLÉSEN „Valamikor a Csalló-patak csörgedezett vidékünkön. De ez már nagyon régen volt. A patak medrét később a Duna ágvizei betemették borda iákkal. Ma már a Kis Duna határolja el szigetünket, de a patak neve megmaradt a Csallóköz elnevezésben. Amikor 1977 őszén a CSEMADOK Somorjai (Samorín) Városi Szervezete és a Városi Népművelési Központ közösen megalakították népművészeti együttesüket, felmerült az elnevezés kérdése. Ekkor kapott „keresztapa“ szerepet a valamikori patak. Csalló Nép- művészeti Együttes lett az új csoport neve.“ Mindezt egy száguldó autóbuszban mondta el Presinszky Lajos, a Csalló Népművészeti Együttes művészeti tanácsának elnöke. Amíg a busz falta a ki lométereket az új Bratislava — Kúty autópályán, vidám ének lés festette alá a motor egv hangú zúgását. Ahogy közeled tünk Bfeclavhoz, a vidámságot egyre inkább a kíváncsiság váltotta fel. Az együttes megalakulása u- tán lázas munkához fogott, és már 1978 tavaszán bemutatkozott a somorjaiak előtt — sikerrel. Ezután a dunaszerda- helyi (Dun. Streda) járás több helvs*"ének '-őziinsége is lát háttá műsorát Ez a nap azonban új helyzet elé állította az együttest: először lépték át műsorukkal járásuk határát. És ez az első „határon túli“ szereplés igényes feladatot tűzött a fiatal művészek elé: más nyelvű közönség előtt kell bemutatkozniuk színvonalas műsorukkal. A bfeclavi Podluzan együttes meghívásának tettek eleget hogy közös műsorral tegyék ünnepélyesebbé Breclav járás keletkezésének 30. évfordulóját. A Podluzan rangos együttes, hazánk népművészeti együtte sei között. Több európai országban felléptek már, s nemzetközi fesztiválokon szereztek helyezést. Vajon képesek lesznek-e ilyen együttessel e- gyenrangú partnerként színre lépni egy közös műsorban? A fellépés előtti hangalat a szokottnál is talán egy kissé nyomottabb. Gondosabb a fel készülés: népviselet, kellék hangszer, minden a Iegna gyobb rendben legyen. Lámpa láz jelei bujkálnak az arcokon. Végre elkezdődött. Megszólalnak az első dallam hangjai és a táncosak kiper dűlnek a színpadra, a zsúfolt nézőtér elé. Most vagy soha! Í Gs az első szám után hirtelen felenged a „nyomás“. Szinte hallja az ember a megköny- nyebbült sóhajt. A közönség hatalmas tapssal fogadja a be mutatkozást. Nincs baj, a közönséget meg nyertük! A tetszésnyilvánítás számról számra fokozódik. Nem a ven (légeknek kijáró udvarias taps hanem őszinte rokonszenv. És aztán vége. A verejtékes, kipirult arcok ról sugárzik a boldogság. Si került. Nem hoztunk szégyent városunkra. A jól végzett mun ka bizsergctő érzését már ta Ián nem is tudja fokozni a vendéglátó együttes szakemhe reinek elismerő véleménye. A másnap délelőtti fellépés '4 semmivel sem marad el az e | lőző est'től. Nagyon jó volt — fi ea a közönség egybehangzó véleménye most is. Ez a vendégszereplés nemcsak a Csalló együttes első (és sikeres) szárnybontogatása volt, bár az sem elhanyagolható, hanem két együttes kötött ba rútságot. Hiszen a somorjaiak meghívták hozzájuk a Podluzan együttest. Reméljük, ez a kapcsolat szoros és hosszú é- letű lesz. De ezen felül van még egy fontosabb jelentősége is: egy hazában élő nemzet és nemze tiség tagjai ismerkedhettek í meg egymás kultúrájával és “ egymással. Közelebb kerültek egymáshoz. Ez nyilván a cserefellépés legjelentősebb eredik ménye. —hr—
