Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-03 / 14. szám

9HH9RHHBÜHI luSan TranCík: A győztes Ján Lackó alkotása A tóparti lány elentéktelen párbeszédekre, üres Je- enetekre épül. A főhős tizenhat év körüli szőke szépség, aki egy tánc- dalénekesben véli megtalálni az „Iga­zit“. Először persze húződőzik tőle, Később már fut utána. Nem hiszem. , hogy a tizenévesek körében sikert arat majd a film. Ivan Húgfava filmje, a Talpuk alatt a hó sem mondható közepes alkotás­nak. Még a |ónevű színészek játéka sem tudja feledtetni a forgatókönyv hiányosságait, így aztán csak Víado Jndrus operatőrt munkája dicsérhe­tő. A Reményeink városa című film a szürke hétköznapokat Idézi. Kár, logy a rendező és a forgatőkönyvíró íz emberi, alakokat Is elszürkítette. Antonin Kachlík és Ján JireS, Vla- jimír Párái, a népszerű cseh író re­gényét vitték filmszalagra. A Boldog­ság reggelig a kispolgári törekvések Í ronizálása lenne, ha a film alakja hitelesek lennének. Sokkal jobban sl- ^ került Az ifjú ember és a fehér bál \\ _______________________________ kaszának építésében, miközben sike­rül felkutatnia egykori ápolónőjét. Cseh-szovjet koprodukcióban ké­szült A veszélyes útszakasz. A Szibé­riában játszódó film alkotói nemcsak a jól bevált Tatra teherkocsik reklá­mozását tűzték ki célul; emberi ma­gatartásformákat villa ntarfak fel — kiélezett drámai helyzetekben. Jiff Menzel, az Oscar-díjas cseh filmrendező legújabb alkotása Is ma­radandó élményt jelent majd a né­zőknek. A Remek férfiak kurblival nem más, mint emlék az első cseh filmesekről. Komikus és drámai ké­pek . ötvözete a film — hiteles kor­rajzzal és vérbő humorral. A kőübai filmstúdió legjobb tavalyi filmje minden kétséget kizáróan Du­sán Trandík munkája, A győztes. Két kiöregedett bokszoló találkozását idé­zi fel a film, akik úgy érzik, évek után is adósai egymásnak, s a szám­lát, mint mondják ki kell egyenlíteni. G. SZABÓ LÁSZLÓ A cseh és szlovák filmek fesztiváljáról flfl Menzel: Remek járj tok kurblival Ami a szakmai vitákat illeti, sem­mi újat nem hozott a cseh és szlo­vák filmek Hradec Kráfovéban meg­rendezett fesztiválja. Filmgyártásunk legaktuálisabb kérdései sajnos, évek ita változatlanok; kevés az Igazán tehetségesnek mondható rendező, öbb a felületes, elkapkodott játék- hím. A barrandovij a .kolibai, és a gott­ivaldovi stúdióban tavaly negyvenhét igész estét betöltő film készült, eb- jől a huszonöt legjobbat vetítették a seregszemlén. Kezdjük a gyengébbek­kel. na, igaz a regény is olvasmányosabb. Zdenek Sirovy Veszélye látványos­nak éppen nem nevezhető jelenetek­re épült (egy ostravai kohóban ját­szódik a történet), a jól megírt for­gatókönyv azonban még az egyébként érdektelen képsorokat is vonzóvá és izgalmassá teszi. Jól sikerült Ladislav Rychman Dal a fúrói és a rózsáról című alkotása. A film főhőse Vologya Kuznyecov, aki először 1945 májusában járt ha­zánkban. Harminc év múlva mérnök­ként látogat el Prágába, hogy részt vegyen a metró legveszélyesebb sza­Ki fordította cseh nyelvre a magyar költőket? BESZÉLGETÉS Dr. JÁN MÉSZÁROS MŰFORDÍTÓVAL Forgatom a Dunai strófák (Dunajské strofy) cí­mű cseh versantológiát, amelyet tíz mai magyar költő verseiből állított össze Ján Mészáros és két gondolat ötlik az eszembe. Az egyik gondolat az örömé. No, végrel — sugallja a gondolat. A francia, német, svéd, szlovák és más közösségek után végre a cseh Is megismerkedhet az általunk oly nagyra becsült eredményekkel. A másik gon­dolat viszont az összeállítónak és a fordítónak szól. A francia, a svéd antológiák egy-egy ide­genbe szakadt lelkes magyar munkájának a gyü­mölcse. Vajon kicsoda és hogyan került Csehor­szágba Dr. Ján Mészáros a kötet fordítója, össze­állítója; egyáltalán, hogyan és hol tanult meg ilyen jól csehül, illetve magyarul? — Egy pillanat — mondja — megbeszélem a tanítványaimmal a további feladatokat — és a Fülekről (Fifakovo), Ipolyságról (Sahy) és más magyar tannyelvű gimnáziumokból származó ta­nítványaihoz fordul. A csoportban másodikosok, negyedikesek vegyesen, fordítás-elmélettel és gya­korlattal foglalkoznak. A megbeszélés után hoz­zám fordul: — Aki szereti a magyar költészetet, megörüli az antológiádról szóló híreknek, de egyben azt is kérdezték, hogy vajon ki az a dr. Ján Mészá ros, hogyan került Csehországba, illetve Prágába, a hol tanult meg olyan jól csehül, illetve magya­rul, hogy képes csehre költeni a magyar költé­szet nagy verseit? — Szüleim Miskolcról származnak. Az apám a háború előtt közgazdaságtant tanult, de nem fe­jezhette be a tanulmányait. A háború a Chomu- tov-környéki ipari vidékre sodorta és élete vé­géig itt élt mozdonyvezetőként. Én már itt szület­tem 1947-ben, itt jártam iskolába, Chomutovon érettségiztem. Az érettségi után a Károly Egyetem jogi karára jelentkeztem, de rövid idő után ráesz­méltem, hogy a jog nem érdekel, hanem inkább az irodalom, és ezért másfél év után átléptem a magyar tanszékre. Amikor befejeztem a Főiskolát, előbb a tanszék tanársegéde, majd pedig adjunk­tusa lettem. — Tehát elejétől végégig cseh iskolába jártál. Hol tanultál hát meg ilyen jól magyarul? — Odahaza, bár teljesen cseh közegben éltünk, mindig Is magyarul beszéltünk. Szüleim arra tö­rekedtek, hogy ne csak megismerjem, de meg is szeressem a magyar kultúrát. Születésnapjaimra magyar könyveket kaptam ajándékba. Petőfit, Adyt, József Attilát olvastam, később még vers­írással is megpróbálkoztam. — Igen, emlékszem, az Irodalmi Szemlében is megjelent néhány versed. De most már régen nem találkoztunk a költeményeiddel, abbahagy­tad talán a versírást? — Kísérletképpen írtam néhány verset, ezért is mertem arra vállalkozni, hogy verseket fordítsak. Később mégis fölhagytam a versírással. — Miért? — Az idegen nyelvi közeg nem kedvez ennek a munkának és itt élve egészen más az ember­nek a küldetése. Itt az ember természetesen két felé kötődik, és ha már így van, akkor az erejét mind a két fél szolgálatába kell állítani. — Vagyis a híd-szerep? — Ha van valamilyen szerepem, akkor a két kultúra közti összekötő kapocsnak a szerepét ér­zem magamra nézve kötelezőnek és ezét hivatá­somnak Is tekintem. Földrajzilag ugyan nem esik egymástól messze a cseh és a magyar kultúra, de gyakorlatilag nagyon is el tud egymástól sza­kadni. A mi kötelességünk, hogy egyre közelebb kerüljenek egymáshoz. — Az első lépésen mindenesetre túl vagy. Mi­lyen volt az antológia visszhangja? — Eddig három recenzió, jelent meg róla, és úgy a cseh, mint a magyar recenziók dicsérik a munkát. Persze számomra sokkal érdekesebb volt a munkatársak és az olvasók véleménye. Már e nyersfordítások elkészítése és értékelése közepet­te is sokan meglepődtek a versek színvonala, tar­talma és mélysége fölött. Ezzel ugyanis minden nemzeti közösség úgy van, hogy egy kicsit többre becsüli a saját eredményeit, s csak akkor lepődik meg, ha betekinthet más közösségek életébe, ered­ményeibe. És ez így történt ebben az esetben is. Elég kelendő is volt a kötet. A megjelenése után az ismerőseim is többen megállítottak és szóba hozták a verseket. Anton Straka, az egykori bu­dapesti csehszlovák diplomata Is tervbe vette egy magyar antológia kiadását, de nem sikerült meg­valósítania a tervet, később pedig nem nagyon akadt ember, aki erre képes lett volna. —■ Te válogattad, állítottad össze a kötetet, te készítetted el a nyersfordításokat, te írtad a heve zetőt sőt, a költők életútját is te vázoltad. Ezen­kívül te költötted át Zelk Zoltán és Benjámin László verseit. De rajtad kívül még Vladimír Jas novic, Oldíich Rafaj, Karel S^s, Oldrieh Vyhlídal és Jiíí Zácek költők is részt vettek a munkában. Mint munkatársaknak, mi volt a szerepük és kik­kel tudtál a legjobban együttműködni? — Azt hiszem nem hazudok, ha azt mondom, hogy nélkülük, az ő Igényük nélkül nem jö­hetett volna létre ez az antólógia. Nekem sze- mélyszerint persze leginkább Jirí Záőek és Karel Sys munkája tetszett. Úgy érzem az ő munkájuk nyomán kelt leginkább életre cseh nyelven a ma­gyar vers. Az antológia után megjelent például Weöres Sándor válogatott verseinek a kötete és módomban volt összehasonlítani Jifí Záőek és a másik műfordító munkáját, és azt láttam, hogy az előbbi érzett rá jobban a versre, ő volt az, aki jobban is vissza tudta adni. — Terveid? — Jelenleg is dolgozom. Készül a szocialista országok reprezentatív antológiája. Ebben a ma­gyar verseknek egy részét én fordítottam csehre. Ez a kötet a háború közti antifasiszta líra legjavát fogja tartalmazni, és gondolom, akárcsak az előző antológia versei, ez is nagy meglepetést fog je­lenteni a cseh olvasónak, hiszen többek között olyan versek is helyet kapnak, mint Pilinszky Já­nos: Harbach 1944, stb. Itt jegyzem meg, hogy kineveztek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem cseh lektorának és ez gyakorlatilag azt jelenti, ' í" - -/- f“' í Pl W ít, I 'h %. fíf I MII! SM*** ISTVÁN VA« SÁNDOR WEöfU.S LÁSZLÓ BEN JAM I N LÁSZLÓ NAGY ISTVÁN SIMON GÁBOR GAR ■, i CSOOkl .............. Az antológia címoldala. hogy az elkövetkező három évben módomban lesz még közelebbről is megismerkedni a magyar líra eredményeivel. Szeretném ezt az időt kihasználni arra is, hogy a legfiatalabb nemzedékek eredmé­nyeivel is megismerkedjek, hogy az ő verseikből is be tudjak valamit mutatni a cseh olvasónak. — Mit gondolsz, a csehszlovákiai magyar köl­tészetből nem lehetne valamit bemutatni a cseh olvasónak? — Minden bizonnyal be lehetne és kellene is, és én meg is fogom ezt tenni, amint az időm en­gedi. Köszönöm a beszélgetést és kívánom: kísérje siker a munkádat. NÉMETH ISTVÁN Az emberi részvét költője A Nyugat első nemzedékének logmostohább sorsú költője, Juhász Gyula 1883. április 3-án születeti Szegeden. A szülők betegsége mi­att nagyszülei nevelik a nagyon is érzékeny gyermeket. A főiskolai évek alatt lelkes szervezője a fővárosi egyetemi If­júságnak, legjobb barátai Babits és Kosztolányi. Munkatársa a Hétnek és az Gj Időknek. Mint latin — magyar szakos tanár Pes :en nem kap állást és elmegy Háramarosszlgetre segédtanárnak < ezzel elkezdődik életének nagy küzdelme, a száműzetés, a kikö- íüsltés, a megalázottség ellen, a- nely végigkísért egész életén. Ta tárt pályafutásának következő ál lomása Léva (Levice), ahol szín ■én a magány, az árvaság, a ki vetettség érzése hatalmasodik el rajta. Nagyváradon a Holnap című an­tológiában jelennek meg versei, amelyek kezdik megalapozni köl­tői jövőjét. Itt ismeri meg a gyö­nyörű Anna-versek ihletőjét. vég zetes szerelmét. Sárvári Annát akiről Skaltcán írja csodaszép versét a „Milyen volt“ című köl teményt. A világháború kezdetén már no vés költö, de nem boldog ember Egy életre kiható szerelmi csaló dása, a háború értelmetlensége összezúzza lelkivilágát. Öngyilkos­ságot kísérel meg, de megmentik Betegségéből a forradalom rázza fel. Szívügyének tekinti a műn kásság érdekeit, s egyre jobban a szocializmus felé orientálódik Töretlen szívvel néz előre, hiszi a boldogabb jövőt. Gyűléseket szervez, előadásokat tart az ifjú­ságnak. A forradalom bukása után reakció ellenségének tekinti. Ne­vét már az egész ország ismeri, hiszen Adyboz ö áll legközelebb, Kosztolányi és Babits testvérként szeretik, József Attila benne ta­lál mesterére Írásai legjavát csak vidéki lapok közük. A kitagadott- ság érzésétől nem tudja magát mentesíteni. Nagyon magányos. Csak gyógyíthatatlan melankúliá- ia s a fájdalmas múlt — szere­lem és forradalom — a jeltelen barátja. így vergődik jelen és múlt kö­zött. Utolsó éveiben már alig ír, menekül az emberek elől, elzár­kózik a külvilágtól. Ügy érzi e-iy- nyi megaláztatás níán nincs ér­telme az életének és 1337. ánrl- iis 6-án saját kezűleg végeivel é- letének. Kovács Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents