Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-03 / 14. szám
3 KÖSZÖNTJÜK SZLOVÁKIA LÁNYAINAK, ASSZONYAINAK TANÁCSKOZÁSÁT Méry Andrási? é Gyti.kuri játszótársaimra gondolok, akik közül sokan szerettek volna óvónők lenni. De nem csak ők. Ha ma megkérdezem a kislányokat, most is így válaszolnak: Óvónő leszek, mert annak jó dolga van Vajon milyen „jó“ dolga van egy óvónőnek, aki egyben az igazgatni teendőket Is ellátja, marxista esti egyetemen tanul, párttagságra készül, és a nőszervezet titkára is egy-' * ben? Méry Andrásáét (aggatom, a Cenkovcei (Csenke) óvoda igazgató-óvónőjét: . — Valóban sok ember őrzi magában a képet az egykori óvónénijéről. Én magam is. ő volt az, aki mindig kedves volt, mindig csak játszott velünk, mindenre volt ideje, türelifie... Szeretem a hivatásomat, az igaz. Ezért is választottam. Nincs talán hálásabb foglalkozás, mint 3-6 éves gyermekeket tanítani játszani, énekelni, táncolni, rajzolni, tornázni. 'Furcsa módon nyilvánul meg az emberben a hi*s9?ásszeretet. Néha úgy érzem, eszem veszi a nagy zsibongás, a kiabálás, hancúrozás, — ha meg alszanak, csend van, alig várom, hogy ébredezzenek. Délután már várjuk, hogy az anyukák elvigyék a gyerekeket, — de amikor az utolsókkal vagyok, még marasztalnám őket... Az óvónő munkája persze nemcsak játék. Csak az a jó, ha úgy csinálja, hogy az játék legyen a gyermek számára A délelőtti kötött foglalkozásban komoly „tantárgyak“ szerepelnek, és a „tananyagot“ mindenkinek el kell sajátítania, mire iskolaköteles lesz. És mire futja a szabad időből? — Közel lakom az óvodához, egy lakótelepen. Van ennek némi előnye is: minden egy helyen van, az ember időt takarít meg a bevásárlással, a háztartási munkák szervezésével. Így aztán több idő jut tanulásra, társadalmi munkára. Mostanában éppen elég sóik az elfoglaltságom. Hetente járóik Dunaszerdahelyre (Dun. Streda) marxista esti egyetemre Nemsokára pedig felvesznek a párttagok soraiba. — Tavalytól a Nőszövetség helyi szervezetének titkára. Most, hogy a Nőszövetség kongresszusára készülünk, bizonyára több tennivaló akad ezen a téren is. — Amikor megbíztak a funkcióval, nagyon kevés tapasztalatom volt. Igyekeztem állandóan nyitott szemmel járni, hogy észrevegyem körülöttem, azt, ami a szervezeti életbe tartozik. Igyekeztem mindenben segíteni. Én nemcsak a hivatásomat szeretem, hanem azt is elmondhatom, hogy számomra a társadalmi feladatok végzése is szép feladat, és nők körében hálás is. — Milyen munkával, eredményekkel köszöntük a Nőszövetség kongresszusát? — Több mint kétszáz tagja van szervezetünkben. Ha az elmúlt időszak eredményeit nézzük, van müvei büszkélkednünk. Én a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy megváltozott a nők szemlélete, munkához való viszonya, társadalmi életben foglalt szerepe. Minőségi változásokra gondolok Nemcsak arra, hogy munkalehetőséget biztosítunk a nők számára, hogy gyermekeikről példásan gondoskodunk a bölcsődékben, óvodákban, hogy igyekszünk a szolgáltatások hálózatát minél szélesebben kiépíteni, hanem arra gondolok, hogy ebben a közös munkában számítani lehet a nők aktivitására, pozitív hozzáállására. Minden faluban adódnak sajátos gondok, a miénkben is. Itt a cigányszármazású asszonyok nevelése égető probléma. S hogy az eredményről szóljak: a néhány évvel ezelőtti pérót ma már hiába keresné. Többnyire szép új lakásokban laknak a cigánycsaládok, és állandó munkahelyük van... És nemcsak a falunak ez a vége, a többi része is megváltozott. A parkok rendben vannak, a háztömbök körül a díszcserjék gondozottak, v! rágok nyílnak mindenfelé. A legaktívabb szervezeti tagok a Flóra virágkiállításra Is elkerültek. Több sikeres akciót is szerveztünk az elmúlt időszakban: kézimunka-, szabó-varró- ás főzőtanfolyamot. Ezeknek a tanfolyamoknak nemcsak az az előnyük, hogy egyet-mást megtanulhatnak a lányok, asszonyok, hanem az is, hogy együtt vannak, találkoznak egymással, közelebb kerülnek egymáshoz. És azokkal is törődünk, akik már nem tudnak közénk jönni, (idősek, vagy gyengélkedőik). őket szervezetünk tagjai rendszeresen meglátogatják, ajándékot visznek, elbeszélgetnek velük. Minden, amit szervezetünkben végzünk, együtt- -egymásért tesszük. 0] feladatainkról még 'korai lenne beszélni. Ezt majd a kongresszusból kiindulva határozzuk meg. Németh Gabriella Erzsi A Koíatex nemzeti vállalat somorjai (Samorín) üzemében a hatalmas munkacsarnok hosszú gépsorai mellett lányok, asszonyok szorgoskodnak. Pontos, jól beidegződött mozdulatokkal készítik a női kézitáskákat, férfi aktatáskákat, kis és nagy bőröndöket, utazótáskákat. Szabják a műbőrt, a bélésnek valót, a merevítő kemény papírt, fazont adnak a táskáknak, varrják, rámázzák, villámzárral látják el s csomagolják a kész árut. Fejes Erzsébet munkacsoportjában harmincöt -ügyes kezű-asszony és lány dolgozik. Fejes Erzsi mindig akkor áll meg a munkásnők gépe mellett, amikor éppen segíteni kell. Jó tanácsaival, szakszerű útbaigazításaival sok-sok gond, nehézség kiküszöbölésében segített. Különösen átálláskor, amikor egy termék legyártása után újabb készítéséhez kezdenek. Olyankor négy órán keresztül gyakorolják a munkafogásokat, s közben vagy tíz darab táskát készítenek el, úgynevezett próbadarabokat. Ezeken alaposan szemügyre veszik, mire kell nagyon ügyelni, mit kell változtatni, a munkadarab melyik része a legigényesebb, hol lehetne ésszerűbben bánni az anyaggal, s természetesen jobban kihasználni a munkaidőt is. Minőségi munkát kívánnak végezni, ezért igyekeznek a lehető legjobban kihasználni a négyórás gyakorlási időt. — Azért vagyok mester, hogy segítsem a munkájukat, a legapróbb részletekig megismertessem a lányokkal, asszonyokkal a soron kővetkező munkadarab elkészítési módját. így tanultam Bratís- lavában, ahol 1974-ben a KoZatex ottani üzemében kezdtem dolgozni. Tulajdonképpen ott szerettem meg igazán ezt a foglalkozást, Azóta sokszor tudatosítom foglalkozásom szépségét, hiszen a nők öltözködésük mindennapos tartozékát gyártjuk. S van abban valami jóleső érzés és serkentő erő, hogy asszonytársaink legtöbbje kezébe mi adjuk a divatos öltözékük kiegészítőjét. Fejes Erzsébet nem hanyagolja el a szakmai fejlődést sem. Hetente háromszor Bratislavába utazik, hogy a szakközépiskolában gyarapítsa tudását. — A ml szakmánkban is rengeteg újdonságot hoz a holnap, nem lehet felkészületlenül állni a dolog felett. A divat változásával változik a táskák anyaga, nagysága, formája, sőt színe is. Je lenleg például fehér, zöld és bordó színű kézitáskákat készítünk, naponta 230 darabot. Rend szeresen dolgozunk a Szovjetunió és számos nyugati ország részére is. — Felismeri az utcán is az üzem termékeit? — Hogynel S mindig elgyönyörködöm, ha egy Szépen és jól öltözött nő kezéből „köszön vissza“ valamelyik termékünk. Mert csak viselve mutatja meg egy-egy táska valódi szépségét, amely itt nagy tömegével talán fel sem tűnik. Beszélgetésünk közben szóba kerültek a munkacsoport legjobbjai is, akik hónapról hónapra száz százalék felett teljesítik tervüket. Purger Júlia, Borzs Rózsika nevét említi a legjobbak között, s ügyeseknek tartja a csoport legfiatalabb- jait is, akik a kilencedik osztály után kerültek az üzembe. Örömmel dolgoznak mesterükkel, Fejes Erzsébettel együtt; aki pedig szereti szakmáját, hasznos és szép munkát végezhet. Az ő munkacsoportjukban ez határozza meg a légkört is. Vagy ahogy a mester mondja: — Erről nehéz beszélni, benne kellene élni. Benyák Mária + Lakótelepünkön szeretném megnézni a hirdetőtáblára kifüggesztett hatol moziműsort. Olvashatatlan a plakát. Nem az eső, nem a hó, nem a szél tépázta olvashatatlanná, hanem embert kezek. A plakát némely, még úgy-ahogy ép részel kulcsosai, szöggel, kemény éles tárgyal keresztül-kasul vannak hasítva. Másutt letépve az irományból egy-egy kisebb, nagyobb darab. Szóval: hasznavehetetlen. Az egyik ktsvároská- ban reggel bált hirdető plakátot ragasztottak kt a fiatalok az egyik buszvátróra. Délben már ez Is tépett, olvashattam volt. Alig néhány óra volt csak az élettartama. Másutt a koncertekre, színház-, és múzeum- látogatásokra invitáló plakátokat látom összetépve. Nem az a fájó, nem az a bosszantó, hogy mindezeknek az elkészítése — tervezés. nyomtatás, felragasztás — rengeteg pénzbe kerül I habár ez sem lebecsülendői, hanem főleg az, hogy így összetépve, szétszaggatva nem szolgálhatják céljukat, sőt ízléstelen, cseppet sem esztétikus látványt nyújtanak. Es ami a legszomorúbb: romboló ösztönökről, romboló kezekről tanúskodnak. ,Jli tette?“ „Ki tehette?“ tolakodik ajkunkra akaratlanul a kérdés. „Kinek ártott?' Valamikor, a hatvanas évek elején, közepén a szociológusok a huliganizmus törvényszerű velejárójának könyvelték ei az ilyen „ártatlan kis rombolásokat". És e- gyértelműén a fiatalság, az ifjúság nyakába varrtak mindent. De hol van már azóta a huliganizmus? Utószelet is rég elsuhantak a fejünk fölött. Akkor? ... Nem maradna más magyarázat, mint az, hogy az ember egyszerre alkotó és romboló lény is?l... De nem is a magyarázat a fontos, okoskodások, magyarázkodások még sosem hoztak eredményt, sosem értek el javulást. A „Fűre lépni tilos1“ tábla mellett ugyanúgy kitaposott a gyep, mint ahol nincs tábla. Töredelmesen bevallom — olcsó és százszor hangoztatott tanulságok és intő szavakon kívül — nem tudok mit mondani, mint hogy hiszek az emberben. A jóra, okosra, szépre való hajlamában, értelmes cselekedeteiben. Hiszem, hogy az ember felnő önmagához! + Emberszabású robot érkezett Amerikából a svájci Zürichbe — adta hírül nemrégiben a Magyar Televízió egy rövid filmtudósításban. A robot tudományos konferenciára „jött", és feltételezem, nem a célból, hogy előadást tartson. Nagyságát egy középtermetű ember magasságához lehetne hasonlítani, szemüveget visel és szerény véleményem szerint nagyon ronda a kinézése. A robotot — megérkezése első pillanataiban — újságírók tömege vette körül. Az egyik női riporter megkérdezte, hogy mi a véleménye a szerelemről és a békéről? Erre a robot ezt válaszolta (angolul): „Szétverem, aki nem ért egyet velem!“. Egy perccel korábban a robot gyümölcsöt vásárolt egy elárusítónőtől, akinek azon nyomban szerelmet is vallott. Gondolta, ha azonnyomban kifejezi szép, mély „emberi“ érzéseit, talán szebb gyümölcsöt kap. A robotnak egyébként kétszázötven szó alkotja a „szókincsét“. A filmtudósításból engem a „szétverem ...“ kezdetű mondat lepett meg a legjobban. Pontosabban az, hogy egy kétszázötven kifejezést tudó robot agy brutalistásra, verekedésre — talán — öldöklésre utál. A készítők, hogy sokoldalú legyen találmányuk, ezt sem akarták kihagyni. Gondolták, ez is az ember egyik jellemző tulajdonsága. Így lehet csak valóban emberszabású, ha a szépség, gyöngédség mellett az erőszakot is „vérébe“ táplálják. Megborzongtam és felháborodtam a robot-hír láttán, hallatán. És féltem is egy kicsit. Ha már bennünk, hús-vér emberekben egyaránt ott bujkál a jó és a rossz, az építő és romboló hajlam, ösztön, akkor legalább az emberszabásúnak vélt találmányainkba ne „ültessük el“ az ember rossz énjeit. (Arról nem is beszélve, hogy szerintem az egész robot-história — agyrém.) Legalább, ha már mindenképpen készülnek robotok, ők legyenek mentesek a durvaságtól, az embertelenségtől. Hús-vér nélkül ts — úgy-ahogy — emberek! Ütni, verni, rombolni — szégyenünkre legyen mondva — mi is tudunk. Emellett építeni, alkotni, szépet teremteni is. Ebből az énünkből is van kétszázötven kifejezésre való. Zolczer János A tanárok tanára VITA NYOLC TANÍTÓ EGY OSZTÁLYBAN Az első tanító néni vagy bácsi viselkedése, magatartása dönti el a gyerekek viszonyát az tskolához általában. Nem véletlen, hogy a mi osztályunkból nyolcán tanítunk. Nem véletlen, hiszen elsős tanítónk Kovács József, aki, ha jól tudom, máig Is ögyallán (Hurba- novo) tanít, a szó szoros értelmében két éven át a barátunk volt. Az első lógások Is csak a harmadikban kezdődtek, az első két évben még betegen is eljöttünk az iskolába. Nemcsak írni, olvasni, rajzolni tanított bennünket, hanem emberszere- tetre, tiszteletre és rendre is. Az osztályunkból csak ketten szerettek volna búvárok lenni, mi többiek tanítani akartunk. Ha a későbbiek folyamán ezek az arányok kissé el is tolódtak más foglalkozások javára — hiszen az érthető —, mégis azt hiszem, hogy Kovács József tanító bácsi nagy szerepet Ját- jszott abban, hogy az osztályunkból országszerte nyolc tanítványa igyekszik őt utánozni, módszereiben, magatartásában. Andruskó Ilona, Bajé Ilyennek képzeli az Ideális osztályfőnököt Andrej Hol? karikaturista. Az ilyen osztályfőnöknek főleg fiúosztályokban lenne nagy sikere. r
