Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-27 / 13. szám

PAP VERA Anya a Cseresznyéskertben, gyümölcsáruslány a Jó estéi nyár, Jó estét szerelemben, tö­rette a Nyárban, Irma Az ü- vegcipőben. Akik bíztak ben­ne: Esztergályos Károly, Már­ton László, Várkonyl Zoltán, Kapás Dezső. Akik a darabot írták: Csehov, Fejes Endre, Ro­main Weingarten, Molnár Fe­renc. Aki a szerepeket életre keltette: Pap Vera. Bő ujjú pulóverben, bársony­nadrágban ül előttem. Most még halkan, megfontoltan be­szél. Egy-két óra múlva kék parasztszoknyát, rojtos fehér kötényt ölt magára, s ő lesz a világ legcserfesebb cselédlán­nyá. — Lehet, elfogult vagyok magammal szemben, de azt hi­szem, ha úgy játszottam volna a szerepet, mint Molnár Ferenc idején játszották, nem sok em­bert érdekelt volna a kis cse­lédlány szerelmi nyavalygása. Amit nagyon fontosnak tartot­tam Szabó Irma alakjában: a színházszeret ele. A „rongyos kis muskátli“ — akt miatt a „mérges-drága" műbútoraszta­los otthagyja egynapos felesé­gét — ugyanis úgy imádja a színházai, ahogyan csak egy színész tudja szeretni. Tele van ambícióval, verseket ír, sőt, egyszer még „szereplésre“ is lehetőséget keres magának — botrányt csinál Sipos Lajos esküvőjén. — Emlékszik még az első próbákra? — Hát hogyne. Óriásinak, szinte beláthatatlannák és be- járhatatlannak tűnt a színpad. A nézőtér? Sosem láttam még annyi széket egy helyen. — S a bemutató napjára? — Azt sem fogom elfelejte­ni. Emlékszem, beszédórám volt aznap a főiskolán. Azt hit­tem, kiugrik a szívem a tor­komon, úgy féltem az esti e- leadástól. Ideges voltam. Ret­tentő ideges. Korán bementem a Vígszín­házba. Apró ajándékokat készí­tettem a kollégáimnak: Szege­di Erikának, Benkö Gyulának, Bilicst Tivadarnak, Szakácsi Sándornak, csakhogy gyorsab­ban múljon az idő. A szöveg­gel egyáltalán nem foglalkoz­tam. Lesz, ami lesz, gondol­tam. Az utolsó pillanatban mégis el akartam tűnni a föld­szinti öltözőből. Aztán eszembe jutottak Bodrogi Gyula szaval­ja ilyen félelmet érzünk, csak azt kell mondogatni, hogy színpadra akarok menni, szín­padra akarok menni...“ S egyszer csak színpadra szólí­tott a felügyelő. — A harmincadik előadás u- tán gondolom, csökkent a fé­lelme. — Csak a bemutató tétje múlt el, az Izgalom, a szoron­gás, továbbra is megvan. Nem is lenne jó nélküle... — Végzős volt a Színművé- szetin, amikor újabb színpadi főszerepet kapott a Pesti Szín­házban. Lorette szerepét a Nyárban ugyanolyan nagy si­kerrel játssza, mint Szabó Ir­mát Az üvegcipőben. — Az első pillanatban ettől a kislánytól ts féltem. Azt gon­doltam, ezzel a szereppel esek majd skatulyába, amely egy i- deig-óráig még jó, de hosszú távon veszélyes lehet. Amt miatt örültem neki: tet­szett a darab első felvonása. Megérkeznek a képzeletbeli jelenet az Angi Vera című filmből. Középen Pap Vera és Szabó Éva. vendégek, s a kislányban elin­dul a szerelem meleg, bizsergő érzése, majd az éjszakai jele­netben ugyanazt próbálja el­játszani, amit a felnőttektől látott. Ezután gyors váltás kö­vetkezik, s én kibontott hajjal, érett nőként lépek színpadra. — Gábor Pál filmjében, a nálunk is bemutatásra kerülő Angi Verában' egy kommunista érzelmű ápolónőt játszik. — Két okból szeretem Angi Verát: ez volt az első filmsze­repem, s belső tulajdonságaim révén nagyban hasonlítok Vé­szi Endre hőséhez. Nekem is korán meghalt az édesanyám... Nővéremmel csaknem egyedül maradtunk olyan fontos dönté­sekben, amilyenekben csaik egy anya tud igazi tanácsot adni. Ha úf szerepet látszok a színházban, apám is eljön meg­nézni. Pedig nem lelkesedett, amikor ezt a hivatást válasz­tottam ... Nővérem volt az, aki támogatott az elképzelé­semben. Apám csak a csaló­dástól féltett. Attól, hogy el- keseredek majd, ha nem sike­rül a tervem. Mindent megtett, hogy más pályára terel jen ... — A Cseresznyéskert Anyájá­hoz milyen érzések fűzik? — Gyorsan jött, próbafelvé­telek nélkül. Még arra sem volt időm, hogy mélyrehatóan foglalkozzak a szereppel. Esz­tergályos Károly, a tévéfilm rendező fe teljesen magamra hagyott. Még csak instrukció­kat sem kaptom tőle. Szeren­csére a főiskolán Várját is ját­szottam, így aztán nem érez­tem távol magamtól a Cseresz­nyéskert alakjait. — Ljubov Andrejevnát Törő- cstk Mart játssza... — fó volt a szemébe nézni. Főleg, amikor azt kellett mon­danom, hogy ,ft cseresznyés­kertet eladták..., de mégis mtnek sírni? Hiszen nézd... az életünk még megmaradt...“ — A napokban feleződtek be a Háromszoros halállal című (Fotó: Markovics Ferenc) tévéjáték felvételei. Gábor Pál másodszor ts főszereppel bízta meg. — Az őszirózsás forradalom idején játszódó történet köz­ponti alakja Krucsay Margit te­lefonoskisasszony, akit Tisza Kálmán halálával vádol a bí­róság. — Nem érzi tűit er keltnek magát ennyi szerep után? — Szerintem akkor lehet va­lakiből igazán fő színész, ha fo­lyamatos munkával tanulhatja a szakmáját. G. Szabó László Az igazság keresés« Igor Talankln, a Nappali csillagok, a Csajkovszkij, A cél kiválasztása és más filmek rendezője Tolsztoj Szer- gij atya című kisregényét fílmésítette meg. A filmről így nyilatkozott a ren­dező: — Tolsztoj csaknem tíz évig írta ezt a művét. Újból és újból elővette a kéziratot és csak élete végén fejezte be. Abban az időben már a Feltárna dáson dolgozott, így a két műben fel­vetett gondolatok közel állnak egy­máshoz. Kaszatszkij herceg, az ele­gáns arisztokrata elutasítja a fényes udvari karrier lehetőségét, helyette az öntökéletesítést, az élet értelmének megismerését választja. Tolsztoj az ő történetében Is az emberi élet céljá­val, a morális értékek és az igazsá­gosság problémáival viaskodik. A meg­oldást nem az egyéni élet sikereiben, nem a hatalomban és gazdagságban, hanem a nép szolgálatában látja. A Szerglj atya hősét Tolsztoj végig­kíséri az életen, egészen az öregkorig. Lélektanilag hitelesen ábrázolja az ember csodálatos képességét, a vál­tozásra, az elbukást követő katarzi­son át az erkölcsi megújulásra. Köny­véből sugárzik a meggyőződés, hogy minden ember megismételhetetlen: egyfelől a világegyetem parányi da­rabkája, másfelől összegeződik ben­ne az egész világegyetem ... Tolsztoj művének megfilmesítése számomra nem pusztán a soron kő vetkező alkotói feladat volt. Minden művész életében akad egy időszak, a- mikor szüksége van a megtett út át­gondolására, még akkor is, ha ez az önvizsgálat nemcsak optimista, lelke­sítő gondolatokat sugall. így a Tol- sztoj-adaptáció nekem nem az össze­gezést, hanem inkább új horizontok keresését jelentette. A Szerglj atya feldolgozása közben akaratlanul ma­gam Is felülvizsgáltam az alkotás perspektíváit, az életemet. Nem hí szem, hogy a próza közvetlenül átül­tethető volna filmre, valami mindig elvesz, más pedig hozzáadódik. A film elsősorban látvány, ezért érdekesnek cselekményesnek és az érzelmekre hatónak kell lennie. A probléma te­hát az, hogyan lehet filmre vinni Tol­sztoj prózáját, hogyan tehetjük látha­tóvá az író gondolatait természetről, emberi kapcsolatokról. Ez a próza ki­zárja a leegyszerűsítést, ezért arra törekedtem, hogy a néző az adott pil­lanatban magától jusson el a vála szókhoz, melyeket a mű sugall. — Nem kevés gondot okozott a szereplők kiválasztása, elsősorban Kaszatszkijé. Alakját különböző élet­szakaszókban kell életrekeltenl. Emel lett érzékeltetni szeretném Tolsztoj vívódását, útkeresését Is. Ehhez nem volt elegendő egyszerűen jő, tehetsé ges színészt találni, ehhez egyéniség kellett. Ilyen egyéniség a kiemelkedő színész, a film kiváló ismerője, akii Kaszatszkij szerepére, szerződtettünk: Szergej Bondarcsuk. (vpm) Ä Baccara duó Az „Igen uram, tudok bugizni“ cí­mű számmal ismertté vált spanyol kettőís nevét gyorsan megtanulta a világ. A „Tud ön franciául?“, a „Gra­nada“^ „Bamba-la Bamba“ és a „Ked vesem“ című számaik gyorsan meg­hozták a sikert. Hazánkban még nem jártak, de a könnyűzenei műsorokat figyelők sokszor találkozhatnak a ne­vükkel. Az utóbbi időben mégis egy­re többen teszik fel a kérdést: mi történt a két lánnyal, hogy egyszer csak eltűntek? Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél: tartja a magyar közmondás. Az orvos megállapítása szerint a fe kete hajú Mayte pihenésre és súly­csökkenésre szorult. Visszautaztak hazájukba, Spanyolországba Mayte szigorú diétája eredményes volt; rö­vid idő alatt 48 kilóra fogyott. A szünet — ameddig nem léptek fel — mindkettőjük számára hasznos volt. Pihentek és most új konnertkör- ntra készülnek, amelynek első állo­mása Norvégia. Munkájukat eddig is a szerencse, a siker kísérte, miért ne folytatódhat naV tovább? Legutóbbi számukkal „Az firdög vigyen Lora- dőba“ ismét forró hangulatot terem­tettek magok körül. Mária könyve! ír. — A kényszerpihenő alatt minden­nap írtam néhány oldalt és így las san elkészült életem első könyve. Hogy miről szól? Bevallom, önző vol­tam és magamról írtam. Nem a pálya­futásomról, hanem arróll az időről, amikor még csak négyéves voltam, s égv képzeltem el, hogy én leszek a »■'ág leghíresebb grafikusa — mond­ta. FGI

Next

/
Thumbnails
Contents