Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-27 / 13. szám

m s — Az osztályfőnököm döntően befolyásolta a pályaválasztásomat, és órulnk, hogy hallgattam rá. — Az „osztink“ mindent elintéz: azt is, hogy este hétkor moziba mehessünk. — Ha nincs az osztályfőnököm, akkor a szüleim már rég kitagad­tak volna. — Az osztályfőnökünk iránt legalább olyan bizalommal vagyok, mint a szüléimhez. — Ha nincs az „oszti“, nem úszom meg hármas magaviselet nél­kül. Nem véletlen, hogy a tanítónap alkalmából idézzük diák olvasó­ink véleményét osztályfőnökükről. Nem véletlen, hiszen a diákok többsége elfelejti valamennyi tanára nevét, de az osztályfőnökéét soha. Az osztályfőnök a tanárok tanára, a diákjai szemében jó ba­rát, az iskolában pedig diákjai érdekeit képviseli. Kevés kivétellel. Az alábbiakban véleményeket közlünk: osztályfőnökökét, és diá­kok véleményét osztályfőnökökről. M ásodiikban-harmadikban tetszett, hogy mindig engem bízott meg, töröljem le a táblát, de negyedikben ötödik­ben^ már „felhúztam az orrom a „kitünte tés“ hallatán, ás egyáltalán nem akartam fő táblatörlő lenni. Amikor csak tehettem eldugtam a törlőrongyot, sőt egyszer be dobtam a kályhába, miközben alaposan ösz- szeégettem magam. Az osztályfőnököm má ig sem tudja, mi történt velem, de a leg­közelebbi szülői értekezleten majd elme sélem neki a kilencéves Évi „bosszújának" történetét. Most, mint szülő, ugyanis Adrus- kő tanító néni a kislányom osztályfőnöke. (Elmondta: Habara Éva, az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit dolgozója). A jő osztályfőnöknek legalább névről kellene ismernie a diákjait; nem megfélemlítéssel kell nevelnie, ha­nem szép szóval; mert hiába papolja ne­künk, hogy köszönjünk a tanároknak, ha 6 meg nem fogadja a köszönésünket. Ha osztályfőnöki órán hébe-hóba felve- dőtik valamilyen téma — például a szere­lemről beszélgetünk — az osztályfőnökünk legtöbbször meghallgat egy-két véleményt, de jobbára nem Is kíváncsi a nézetünkre, azonnal visszaél vele, nevet rajtunk, Igyek­szik kigűnyolni a hozzászólókat, hogy a- zoknak többé ne legyen kevük véleményt nyilvánítani. Az osztályfőnök befolyásolja az osztály közösségi szellemét Is. Eéldául a viselke désével, azzal, hogy a nyári táborozáson velünk együtt eszi a zsíros kenyeret és a hagymás szalonnát, vagy beül velünk a mo­ziba egy jó filmre, és ml ügy érezzük, hogy nem is a tanárunk, hanem a legjobb barátunk van velünk. (Elmondta: Szépe Edit, a Komáromi (Ko- márno) Gimnázium diákja) A bban, hogy az adott iskolában hogyan érzi magát a diák, hogyan tud beleilleszkedni, nagyon nagy sze­repet játszik az osztályfőnök. Mert egy jó osztályfőnök kész főnyeremény, és hbgy mi Danis Tamás tanár elvtárssal nyertünk, az tény. A ml szemünkben ő testesíti meg az ideális osztályfőnököt. Van ellenkező tapasztalatom is, hiszen a középiskolában három éven keresztül nem a legeszményibb osztályfőnök tartotta kezében a bandát. ö azonban már az első napokban közös névezőre hozta a soíkfelől jött diákság e- leinte széthúzó, közös hangot nem találó nézetét, érdekét. Nem szigorúan tette, ha­nem szép szóval, példákkal, tettekkel, meg­győző erővel. Nehéz dolga volt, de ami­kor láttuk, hogy mindnyájunk érdekében cselekszik, támogattuk őt, és szinte egyik napról a másikra családdá forrott össze az osztály. ügy gondoljuk, hogy kollektív szel­lemre az Iskolai évek alatt, az osztályok­ban kell nevelni. Az itt szerzett élmények egy egész életre kihathatnak. Nem cso­dálkoznék, ha a mi osztályunkből néhá- nyan örökre megútálnák a kollektívát... Pedig merem állítani, hogy nem bennünk van a hiba, hiszen már nagyon gyakran kezdeményeztünk, de ha az embernek ked­vét szegik, nem megy többet fejje] a fal­nak. (Ezt a véleményt érettségi előtt álló diá­kok mondták, ezért érthető okokból ne­vüket nem közöljük). t N álunk az iskolában az a szokás, hogy az osztályfőnök négy éven át, te­hát egészen az érettségiig viszi a diákjait. Az én diákjaim tavaly érettségiz­tek, most elsőseim vannak. Nagy felelős­ség 17 — 18 éves lányok és fiúk nevelése, sokkal nagyobb, mint tanítani. Minden fia­tal életében ez rendkívüli érzékeny idő­szak, egymást érik a „magaslatok és hul­lámvölgyek“. nem ritkaság, hogy kitünte­tett tanuló „bebundázik“, megmagyarázha­tatlan okoknál fogva. Ezt a szülők képte­lenek megérteni, és ilyenkor lép közbe az osztályfőnök. Már nem egyszer sikerült le­csillapítanom a „felbőszült“ szülőket, an­nak ellenére, hogy a lelkem mélyén érez­tem, dühük nem alaptalan. A legborzasztóbb persze a búcsúzás. A négy év alatt megismerjük, megszeretjük egymást, ezért bűesúzáskor bizony nagyon összeszorul a szívem, s egyáltalán nem szégyenkezem a könnyeimért. (Elmondta: Éva Matuskoviéová mérnök, az Ivánka pri Dunaji-i Baromfitenyésztő Szak- középiskola tanára) A zt hiszem. Paszmár Ilonára, az első osztályfőnökömre hosszú ideig emlé­kezni fogok Féltünk tőle, de ugyan­akkor kedveltük. Hogy miért? Tekintélye volt előttünk, Ss kiállt mellettünk. Tudta, miikor kell a diákot meginteni, de azt is. mikor jár a dicséret. A gimnáziumban Ipóth Barnabás az osz­tályfőnököm. Minden diákját Ismeri, és bí zik bennünk Az ideális osztályfőnöktől a zonban azt is elvárom, hogy abban a diák jában is bízzon, akiben már egyszer csa­lódott. S ha netán ok nélkül tört pálcái felette, ne hallgassa el. De azt, hogy a felettese, soha ne éreztesse vele. Az én osztályfőnökömet nem elégíti ki, ha minden órára felkészülünk. Elvárja, hogy aktív tagjai legyünk a tömegszerveze­teknek, főleg a SZISZ-nek, sportoljunk és vegyünk részt a különféle kulturális ren dezvényeken. És ez még nem minden. So­kunk számára a legnehezebb többletmun ka a fizikai olimpiászon való részvétel. így tudtuk elérni, hogy bizalommal va­gyunk egymáshoz, szeretjük az iskolát, reg­gelente szívesen jövünk a suliba, és ami a legfontosabb az osztályban senkinek sincs különösebb nehézsége a tanulással. A TANÁROK TANÁRA Ma már szólni sem kell, segítünk egymás­nak. Osztályfőnökünk eljön hozzánk a diák| otthonba is, maga köré gyűjti az „övéit“ és hosszasan elbeszélget velünk. (Elmondta: Csapiár Anna a Rimaszombati (Rimavská Sobota| Kereskedelmi Szakkö­zépiskola elsős tanulója). A z osztályfőnökin általában mindenről szó esik, elsősorban a kapcsolatok­ról. Beszélgetünk diák és iskola, diák és szülő, diáik és diák közötti kap csőlátókról. A legutóbbi osztályfőnöki óra témái: 1. Az egyik srác ellógott egy órát, meg kellett tárgyalni, igazolja-e neki az oszti vagy sem? Igazolta, de nagyon rápirított 2. Miért nem lehet ülni a folyosón szü­netben? Nem lehet, mert a szünet elsősor­ban arra van, hogy megmozgassuk testré­szeinket. 3. Fél óra a szexről. Ezek általában négyszemközti beszélgetéseik — őszinték és hasznosak. Szerintem az osztályfőnöki óra az egye­düli, amelyet sajnálunk, ha véget ér. (Elmondta: Hubert Claudia, Galánta) L áttam, hogy csókolóznak, de mit te­hettem, el kellett haladnom mellet­tük, hát úgy tettem, mintha nem lát­nám őket. Másnap tanítás után megvártak az iskola előtt. Az esti kalandot egy szó val sem említették, és én ezt helyesnek tartom. Engem jobban felháborít, ha vir- tuskodó, részegeskedő, a lányokra trágár szavakat kiabáló, vagv a rendre, tisztaság­ra nem ügyelő fiatalokkal találkozom, mint kéz a kézben vagy uram bocsá’, csókolózó fiatalokat látok. (B. Zs., Komárom, 26 éves tanárnő) A lii. C. osztályfőnöke vagyok, és egy kicsit úgy érzem magam, mint egy nagy család édesanyja. Az osztályfő­nök szívügyének tekinti diákjainak minden gondját-baját. Soha nem voltak kedvence­im, de olyanok sem, akiket nem szerettem. Az osztályban igyekszem a legmegfelelőbb közösségi légkört kialakítani. Természete­sen a tanár nem lehet túlságosan jószívű és barátságos, mert a diáikok többsége ez­zel visszaél. Az osztályfőnöki órákon úgy szólván mindenről beszélgetünk. A diákja­imnak tetszik, hogy az ilyen órát már az is hangulatosabbá teszi, hogy nem kell felállniuk, ha valamit kérdeznek vagy egy­mással vitatkoznak. A feleltetésnél általában türelmes va­gyok, nem szívesen osztogatom a rossz je­gyeket. A legszigorúbb büntetést az osz­tályomban tavaly adtam egy fiúnak, mert hamis szülői igazolást hozott. (Elmondta: Öllé Erzsébet, a Dunaszerda- helyi (Dun. Streda) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára). Az osztályfőnökök hatásköre nincs szigorúan megszabva. A pedagógiai tanácson a diákjáért hadakozik, az osztályfőnöki órán meg a pedagógi­ai tanács álláspontját képviseli, a szigorú tanárét. De ez az álláspont mégsem mondható kétarcúnak. Az osztályfőnök tulajdonképpen a majdani munkahelyi vezető — fő­nök — előfutárja, fontos szerepet tölt be minden fiatal életében. Ho­gyan viszonyultok ti hozzájuk, mi­lyen élmény él bennetek osztályfő­nökötökről az iskolai évekből? írjá­tok meg, segítsetek megrajzolni az ideális osztályfőnök profilját! A legsikerültebb hozzászólásokat kö­zöljük és megjutalmazzuk. Írták: Kántor, Mária, Zácsek Erzsé­bet, G. Szabó László, Zolczer János. ÉN IS... A nagyobbik gyereknek reggel se­hogy sem akaródzik fölkelni. Vekker után úgy fél órával a helyzet kriti­kusra fordul. Erődemonstráció kezdő­dik. Öt perc után riadókészültségben a paplanlerángató alakulatok. Gépe­sített nehézpofozó egységek várnak bevetésre. A tárgyalásos megoldás esélyei percről percre csekélyebbek. Mi lehet ezzel a gyerekkel? Tegnap este még semmi baja nem volt, mára viszont jártányi ereje sincsen. Fenye­get ugyan a héten néhány kemény dolgozat, nevezhetnénk a kórt kétol­dali iskolaundornak, mégsem erről van szó. Gyors tájékozódás: márciust mutat a naptár. Tavasz van. Így min­den világos. A fáradtság is tavaszi. Benn a hivatalban Pohárnok Piros­kán is jócskán mutatkoznak a tüne­tek. Nincs még huszonnégy órája, a főnök nevenapján igencsak virgonc volt. Kacér és kihívó, töltött minden­kinek és ivott nyakló nélkül, majd már nem is töltött, csak hatalmas hév­vel pusztította az átkos alkoholt, or­cája kipirult, pikáns vicceket mesélt, vígan kacarászott, taxit hívtak, hogy hazataláljon. Ma már olyan kókadt, mint egy húsznapos menyasszonyi csokréta a száraz Szaharában, az „a" betűt per­sekig keresi a gépen, a „b“-t meg égen-földön sem találja. Közel a ki­kelet. A tavaszi fáradtság Piroskát is hamar utolérte. Hazafelé a villamoson oly nehezen mozdulnak a népek, az egész közle­kedő tömeg a peronon maradna, hat lóval sem lehet befelé vonszolni. Az összutastársadalom egyetlen óriás vi­taminhiány, csak az ellenőrök fürgék, ki tudja, mit szednek. A trafikos is csak lézeng, lassított felvétel, ahogy nyúl a cigarettáért, keresgél hosszasan, csörgeti az ap: rót, visszaad végre, kész örökkévaló­ság. A ilft épp fölfelé megy, mire az ajtóhoz érek. Fáradt, vén felvonó, két éve amíg föl jut, ugyanennyi vissza. Otthon három hete vár a porszívó­zás. A ballagó idő mindent szép szűr- kévá varázsolt, igazán nagyon szép, az elmúlás van benne, bús borongás búcsú, szelíd nosztalgia, halk gordon­kaszó. Gyönyörű. Mégsem tetszik min­denkinek. Életem párja sem- igazán lelkes. Es munkára biztat. Egyre ke­ményebben. Kérem, legyen belátással. Hogy hatalmas tavaszi fáradtság kör­nyékez. Hogy már alig élek. Ogy fest: nincs menekvés. A por­parádénak bizony befellegzett. Vagy mégsem? Nőm fáradni látszik, a ta­vaszi tespedés őt is utolérte. Az ostromnak vége, lám, teljesen leeresz­tett. Már szava sincsen. Letörten ki­vánszorog a porszívóért... Mert, hogy én is tavaszi fáradt va­gyok. MÜNZ ANDRÄS

Next

/
Thumbnails
Contents