Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-20 / 12. szám

T

Dunai Négylevelíí-1979

A Csallóköz szívében, Dunaszerda- helyen (Dunajská Streda) rendezte meg a SZISZ Nyugat-Szloválkiaí Kerületi Bizottsága az amatőrök kerületi táncdalfesztiválját. A nyolcadik fesztiválra 51 fiatal nevezett be, ebből a rendező bizottság 16 kiválasztottja mérhette össze tudását a két elődöntőben, majd a döntőben. Az é- nekeseket a héttagú Studio zenekar kísérte Jindfich Vídensk? vezetésével. Bár az idei fesztiválon kimagasló egyéniség nem tűnt fel, a résztvevők általában Jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Az amatőr éneklés elmaradhatatlan buktatói most Is Jelen voltak, de az ilyen Jellegű rendezvények egyik célja, épp e hiányosságok megvilágítása. Mivel az elhangzott számok többségét élvonalbeli előadóink műsorából vették át, az eredeti előadásmód rányomta bélyegét a dalok végső formájára. Szerencsés esetben az eredeti előadó és az öt utánzó énekes mentalitása találkozott A döntő mezőnye hangképzés, hangtechnika szempontjából kiegyensúlyozott volt. Így a zsűri — helyesen — azt Jutalmazta, aki a tapasztalatlanságból adódó feszélyt, merevséget le tudta küzdeni, akinek a színpadi mozgása a legjobban közelítette meg a kívánt szintet.

Nagy érdeklődés előzte meg a gálaműsor résztvevőit, annál is inkább, mivel két hazai együttes is bemutatkozott. A folkzenét Játszó Letorosty kellemes színfoltja volt az estnek. Két fiú, Ladislav Melőick?, Mikulás Németh és egy lány, Sofia Horfiáko- vá alkotják az együttest. Saját szerzeményű dalokat, megzenésített verseket adtak elő, csengő gitárkísérettel, tiszta énekkel, itt-ott furulyaszó- lőval megtűzdelve. Dalaikra Jellemző, hogy egyszerűek, a szövegek elgondolkodtatóak, előadásmódjuk közvetlen. Csak addig nyújtózkodnak, a- meddig a takarójuk és, így a végeredmény meggyőző. A másik hazai zenekar a rockmuzsikát játszó Koráb, csak három hónapja alakult. Ez az

idő nagyon kevés ahhoz, hogy egy együttes? zenei arculata kialakuljon. A „menő “ zenekarok számainak le- kopírozásáihoz is nagy hangszertudás kell, de ma Kitár ez kevés. Egy szál saját szerzeményű) nótájuk megmutatta milyen tartalékokkal rendelkeznek. Ezek kiaknázásához azonban idő kell, ezért a látottakból messzebbmenő következtetéseket levonni nem lehet. A győri Mister Wagner háromszor lépett a közönség tr.lé. A név egy hattagú amatőr formációit takar, a- mely már többször járt Szlovákiában. Rock ihletésű dalaiknak dzsesszes ízt ad fúvósaik improvizatíw játéka. Különösen az első napon hangzottak Jól, zenéjüket igazán „Játszották“, ez amatőr szinten nagy erény. Itt to bebizonyosodott mennyire érdemes .saját zenét Játszani, amint külföld?!, vagy magyar slágerek kerültek sor-, ra az összhatás gyengült. Eredeti szlovák dalokkal (Stanislav Pánis szerzeményeivel) mutatkoztak be a Petrov nővérek, a tehetséges Beata Kosínová pedig két sanzont adott elő. Végül a közönség kissé becsapva é- rezte magát, mivel Bob Fridi beígért műsora elmaradt. így hát a VIII. Dunai Négylevelű Fesztivál csakugyan az amatőr énekesek és együttesek seregszemléje maradt. Bebizonyosodott, hogy a dunaszerdahelyi „kultúrpalota“ kiválóan alkalmas ilyen, vagy ehhez hasonló rendezvények befogadására. A fesztivál sikeresnek mondható, ebben nagy érdemük van a rendezőknek, akik jelesre vizsgáztak.

STRIE2ENEC Sándor

Dunai Négylevelű — 1979 Március 9 — 10 Dunaszerdahely (Dunajská Streda)

I. díj Valéria Porubská

II. díj Drahomíra Zemanová

III. díj Magdaléna Nagyová Lydia ValáSková

Közönség díja; Ján Demko

NAGY MAGDALÉNA

Merre van a hnb?

Csinos kis falu, mondja a barátom, majd nyomban hozzáteszi, keressük föl a helyi nemzeti bizottság elnököt, váltásunk vele néhány szót az itteni életről.

— Merre van a háenbé épülete? — kérdezem egy középkorú asszonytól.

— Minek az épülete, kérem? — csodálkozik, és továbbmegy.

Barátom oldalba lök, azt mondja, a következőtől úgy kérdezzem, hogy merre van az emenvé.

— Tessék mondani, merre van a községháza? A háenbé elnökét keressük.

— Mit, kit, kérem?

— Mondom, hogy az emen- vét keresd — szólal meg ismét a barátom. A tizedik eredménytelen próbálkozás után végre engedek, és csodák csodája ...

— Látod, ha mindjárt így

kezded, már rég az elnök irodájában ülnénk — dühöng a barátom. — Te azt hiszed,

hogy az anyanyelv családi ház,

személygépkocsi meg hasonló, aminek a tisztaságára úgy tudnak vigyázni az emberek? Ismerek egy hölgyet, csuda* szép, csinos, piros a körme, á- polt az arca meg mindene. Csak az anyanyelve nem. Ha megszólal, barátocskám, szinte idegesítő, nem érdekel tovább. Persze, őt ez nem zavarja, és holnap is az obhodniba megy, és a legdivatosabb cikkeket kéri le a polcról, és fel a pult a- lói, aztán nemes tartással fizet a pokladnyánál. Ha egyszer tőle kellene megkérdezned, hol a háenbé, emenvét mondj. Mert anyanyelveden vele is csak húznád az időt.

(bodnár)

Mráz - alkotások a Csallóközi Múzeumban

— Csak a minap érkeztek vissza a képek a felkelés városából, máris ismét íitr<ikelnek. Ezúttal Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) ahol közös kiállításom lesz Lila lányommal. Most válogatjuk az anyagot Nagy Kornéliával, a múzeum művészettörténészével — fogad serény munka közben Lea Mrázová festő, érdemes művész.

Közös kiállítás, anya és lánya állítanak ki. Mráz-alikotá- sok a szerdahelyi tárlaton.

— örülök, hogy Mag Gyula, a múzeum igazgatója, a lányommal együtt hívott meg, jóleső érzés, hogy az ő munkái iránt is van érdeklődés.

A Csallóközi Múzeumban a mama portréit, virágcsokrait,

— Sajnos, Szántó Laci bácsiét nem küldhetjük, valami hiba miatt lepereg a festék, restaurálásra szorul. Sokáig mérlegeltük, melyik portrék lehetnek érdekesek az ottani látogatók részére. Van néhány magyar vonatkozású alkotásom, megfestettem Rácz Olivér és Duba Gyula írók portréját, továbbá a hangjátékíró Klimlts Lajosét is. De egy portréval a- dős vagyok, pedig az elkészít tésére már régen készülök, Ady Endre portréjával. Szeretem és csodálom költészetét. Néhány versét szavaltam is annak idején, de talán egy-két sort még most is tudok. AZ ő portréját el kell még készítenem és talán József Attiláét is. Az ő verseit is ismerem. Csotájképeit és falikárpitjait mutatják be a látogatóknak, külön teremben lánya art proti- sait és most készülő alkotásai» nak tervrajzait.

Válogatják az anyagot. Van miből válogatni.

— Sok szép művet itt kell hagynunk, kivált a nagyobb terjedelmű alkotásokat, sajnos, nagy falunk nincs sok. De a- zért így is szép kiállítást rendezünk — biztosít engem is és az alkotókat is Nagy Kornélia.

Egyszerű, színhatásokra törekvő alkotások Lila Mrázová művel. Bár az építészeti szakon dolgozik, anyja örökéhez nem lett hűtlen.

— Két egymás után következő nemzedék képviselői vagyunk, mégis sok a közös művészetünkben — mondja az a- nya. — Bevallom nyíltan, a lányomnak kicsi korában nem volt nagy az érdeklődése a munkám és általában a képzőművészet iránt, csak később kezdett behatóbban foglalkozni a festészettel. Talán azért, mert nem erőltettem, ráhagytam teljesen.

Kérdem tőle, mely portrékat küldi a szerdahelyi kiállításra.

dálkozik? Valam tkor sokat fi lalkoztam az iroa<álo™m'al> ságíró, újságszerkesf-tő is '

tam, sőt idegen nyelve&hő' dítgattam. Akkoriban .z

Zsigmondról is írtam egy tanulmányt. Örülök, hogy Rácz Olivér elvállalta a szerdahelyi kiállítás megnyitását, mfl= veit, derék embernek ismertem meg és nagyon Jó benyomást keltett Duba Gyula is. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a kiállításunk a híres Sárga kastélyban, már sok szépet és jót hallottam a múzeum munkájáról.

— Mikor lesz a kiállítás megnyitása? — kérdeztem tőlük; a feleletet a mama adta meg:

— Március 22-én öt órakor van a hivatalos megnyitó. Szeretnék megnyerni néhány színművészt is, talán Sofia Valen- továt, Jana Nagyovát, az operaénekes Szűcsöt, sőt talán valamelyik zenészismerősömet is felkérem, jöjjön el. Szeretném, ha a megnyitó is és persze a kiállítás is tetszene a közön» ségnek.

—os.