Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-20 / 12. szám
6 TORKA Sportvilág Peter Storey, a londoni Arsenal volt játékosa 1971 és 1973 között 19 alkalomén.-'. szerepelt az angol válogatottban. Jelenleg 33 é- vés és London egyik negyedében a közelmúltig egy bárt vezetett. Négy bűntársával együtt azonban hamarosan bíróság elé állítják, vád: pénzhamisítás. Most már csak az a kérdés, hogy a futball vagy a bár jövedelmezett, olyan keveset, hogy „kénytelen“ Volt hamis pénzt gyártani. ■ xxx Annak idején az egész világot bejárta a hír, hogy a nyugat-berlini Jörg Eipel váltósúlyú hivatásos ökölvívó Európa-bajnok a francia Marion ellen vívott mérkőzésen a tizenötödik menetben — miután másodszor isj a padlóra került — csak 24 nap múlva tért eszméletre: Ennek ellenére már a múlt év végén vissza akart térni a szárítóba, bár az orvosok véleménye szerint minden mérkőzésen az életét kockáztatná. Eipelnek nyomós oka volt arra, hogy vállalja a kockázatot. Más módot nem talált megélhetése biztosításához. Szerencsére az NSZK hivatásos ökölvívóinak szervezete hosszas huzavonával halogatta a visszatérést, és most megszületett az ügyben — és az ehhez hasonló ügyekben — a WBA (Ökölvívó Világ Tanács), a 'profi ökölvívás irányító szervezetének döntése ts. A WBA most hozott új szabálya szerint az az ökölvívó, aki mérkőzését kővetően 24 Órára elveszti eszméletét, többé nem léphet szárítóba. A döntést bizonyára az európai szövetség is elfogadja, s így Eipel már valóban nem öklözhet újra. Ha Jól számoltunk, akkor fennállása óta ez a WBA első értelmes döntése. Es ha korábban jött volna, akkor számos ökölvívó még ma is élne. Igaz, hogy ezzel Eipel megélhetési gondjait és kilátástalan helyzetét nem oldották meg. XXX Az amerikai futball, hogy pontosabbak legyünk az, a- melyiket európai mintára játszanak, kezd kinőni a gyerekcipőből. Hála a dollármillióknak, egész sereg külföldi csillag megvásárlásával sikerült népszerűvé tenni ezt a játékot. Legújabban azonban már nem a játékosok, haiem az edzők megvásárlása a sikk. Az Egyesült Államokba, Los Angelesbe tette át működési helyét Rinus Michels, az A- jax és a holland válogatott egykori sík ?r • szakvezetője, miután lejárt a szerződése Barcelonában. A jelöltek között szerepel még Ernst Happel, az egykori osztrák válogatott, a Bruges és a holland VB-ezüst- érmes válogatott mestere, Max Merkel, az osztrák válogatott volt edzője, legutóbb a szövetség igazgatója, valamint Helmut Schön, az NSZK csapatának nyugdíjas kapitánya. Az Egyesült Államok korábban tudós koponyákat „importált" nagyban öreg kontinensünkről, most labdarúgók és edzők után néz. Igaz is, mindenki azt ke rés, amije nincs... Ipalágy) Akik rendszeresen olvassák lapunk sportro- -Yvatát, bizonyára jól ismerik Major La- “ T'os (a képen) nevét. A jó tollú újságíró, a bratislavai Sport szerkesztője évek óta színes, tartalmas és olvasmányos írásaival teszi érdekesebbé lapunkat. Viszont kevesen tudják, hogy ez a mindössze harmincegy esztendős íiatalember. Nagybalog (Balog nad IpTom) szülötte, rendkívül sikeres kulturista edző és egykor maga is eredményes kulturista volt. A bratislavai Vinohrady BSP ifjúsági kulturista egyesületét edzi, és neveltjei 1975 óta, amikor első ízben rendezték az ifjúságiak országos bajnokságát, minden évben a legtöbb érmet elvitték, sőt tavaly minden érem a Vinohrady legényeinek a birtokába került. Milán Rehák, Ivan Turtev és Jozef Grolmus révén mindhárom magassági kategóriában diadalmaskodtak. A kulturizmusról rengeteg tévhit terjeng. Sokan úgy vélik, hogy ezt a sportágat azok űzik, akik mindenáron fel akarnak tűnni a strandon vagy a lányok előtt. Egy időben hasonló megindoklásból kiindulva meglehetősen görbe szemmel nézték a sportág híveit és még most sincsenek olyan feltételeik, amilyeneket megérdemelnek. Pedig a csehszlovák kulturisták az utóbbi években ragyogóan szerepelnek a világversenyeken. Korábban Kléry Laci szerzett nekünk sok dicsőséget, tavaly a mexikói Acapulcő- ban rendezett világbajnokságon pedig kéttagú csapatunk egy ezüst- és bronzéremmel tért haza, csapatversenyben második lettünk az Egyesült Államok mögött, ahol a testkultúra valóságos nemzeti sport. Robert Dant- linger a 75 kilóig terjedő kategóriában lett harmadik, Petr Stach viszont a 90 kilósok csoportjában nyert ezüstöt. A teljesség kedvéért említem még meg, hogy Stach egy évvel korábban harmadik volt, 1976-ban negyedik a Nimesben, illetve Montrealban rendezett világbajnokságán. A gyűjteményből tehát már csak az a- ranyérem hiányzik. Lehet, hogy az idei VB után, amelyet az amerikai Columbusban rendeznek, már az is ott ékeskedik a gyűjteményében. Ezek után kíváncsian kerekedtem fel egy estébe hajló napon Major Lajos edzővel, hogy megtudjam, hol nőnek ezek a legények, akik annvi dicsőséget szereznek hazánknak. Újságíró kollégám először a Steiner utca egyik lépcsőházának alagsorába vezetett. Annak idején ő is itt kezdte a pályafutását, amikor feljött Bratislavába, hogy újságírást hallgasson a Komensk? Egyetemen. Felsőbb osztályba lépett MAJOR LAJOS A minden bizonnyal nagyobb javításra szoruló teremben négy fiú viaskodott a különböző nagyságú súlyokkal, súlyzókkal, erősítő berendezésekkel. Egymást váltották a különböző szereken, jóformán ügyet sem vetettek ránk. Barátomnak csak úgy odavetettem, hogy elég siralmas a környezet, mire azt válaszolta, hogy azelőtt még ilyen sem volt> Szóba elegyedtünk az egyik fiúval, Zsigray Lacinak hívják, másodikos píncértanuló. A tizennyolc éves fiú egy éve jár ide, saját elhatározásából jött. Kérdem tőle, hogy miért, talán a lányoknak akar tetszeni? — Eszembe sem jutott —, mondja. Egy ideig dzsűdőztam ugyanebben az egyesületben, aztán valahogy jobban megtetszett, a kulturizmus. És nem bántam meg. Mikor ide jöttem, hetven kilót nyomtam ki, ma százharmincat. Százhetvenöt centi magas vagyok és egy év alatt 72 kilómhoz nyolcat szedtem fel ízomzatban. jó erőben érzem magam és ennyi az egész. Megpróbálom tovább feszegetni a dolgot, hogy nem azért választotta-e ezt a sportágat, hogy e- rejét fitogtathassa. — Nem vagyok bunyós gyerek — mondja, és Major edző is bizonyítja, hogy a kulturisták rendszerint a világ legszelídebb teremtései. Ennek magyarázata is van, de erről majd később. Elbúcsúzunk a fiúktól, akik inkább még csak a kezdők kategóriájába tartoznak, és csak kedvtelésből űzik a kulturizmust. Csak később válik el, hogy bírják-e szorgalommal, kitartással. Folytatjuk utunkat az egyesület. Bab utcai stadionjába, ahol az ifjúságiak edzenek. A bajnokokat nem találtuk ezúttal ott, itt hárman birkóztak a nehéz szerszámokkal. Ami a környezetet illeti, talán még a Steiner utcainál is siralmasabb. Két méter nyolcvanszor két és fél méteres helyiség, ugyan ekkora öltöző, parányi előhelyiség. A fiúkat a jelek szerint ez nem zavarja. Ján Kovaleik irányítja az edzést, különben maga is versenyző, csak most készül átvenni az edzői tisztet Major Lajostól, aki elfoglaltsága miatt nem láthatja el feladatát. „Civilben“ rendőr Bratislava kettes számú városkerületében. Jaj annak a rendbontónak, aki szembe kerül vele. Igaz, hogy mint a kulturisták általában, ő is a szelíd emberek közé tartozik. Pár szóban tanácsot kér az edzőtől, én addig a falon található képeket, újságcikkeket, a versenyekről készült jegyzőkönyveket tanulmányozom. Arról árulkodnak, hogy a fiúk eddig alaposan kitettek már magukért. Aztán kilépünk az éjszakába, és megegyezünk a kollégával, hogy másnap akár hosszan is elbeszélgethetünk arról, hogyan érték el ezeket a sikereket, hogyan került ő egyáltalán kapcsolatba a kulturlzmussal, miért tartják a világ egyes részeiben e sportot a sportok sportjának és tömegsportnak, milyen hatással van az ember jellemére. De erről majd lapunk legközelebbi számában. PALÄGYI Lajos E Mozogj az egész SOK MÉG A TENNIVALÓ A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban sem születnek minden nap országos méretben is jelentős sporteredmények. A járás testneve Iési egyesületeinek nem sikerült ezidáig olyan egyéneket vagy csapató kát kinevelni, amelyek hosszabb ideig az élvonalban tadtak volna ma radni, Jelenleg a birkózás és a cselgáncs valamint a női röplabda az ami a sport terén ismertté teszi a járást. A közelmúltban a Slovan test nevelési egyesület tekézőinek is meg kellett válniuk az SZNL-től, mert pályáik nem feleltek meg a műszaki követelményeknek — mondotta beszélgetésünk elején Pavel BYSTRIANSKÍ (a képen) a CSTSZ rima szombati JB vezető titkára. — Titkár elvtárs, gondolom mindez nem azt jelenti, hogy ebben a járásban mostohagyermekként kezelik a sportolókat? — Nem. A testnevelés és a spor tolás lránt járásunkban nagy az ér deklődés. [gazolja ezt az is, hogy járásunk területén hetvenhárom testnevelési egyesületben folyik a munka. Mint más járásokban, nálunk is a labdarúgás a legelterjedtebb, de a népszerűségben kezd már felzár kőzni az asztalitenisz Is.. Ennek a sportágnak nagy jövőt jósolhatunk, mivel kevésbé pénzigényes, mint a többi sportág és az év minden szakában űzhető. Érdekességként meg jegyezném, hogy nálunk a népsze rüségi lista harmadik helyére a sakk került. Ez a sportág nagyon sokat fejlődött a közelmúltban. Kitűnő sakkozóinknak és szakembereinknek köszönhetjük, hogy járásunk minden évben nemzetközi sakkverseny szín helye. — Milyen feltételekkel rendelkez nek a rimaszombati járásban a testnevelési egyesületek? — Jelentős eredményként könyvel hetjük el, hogy több Iskolai sport- központtal gyarapodtunk az elmúlt években. Ezt mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy munkánkat mész- szemenően támogatják a nemzeti bl zottságok és a jnb oktatási osztálya. A fiatalokkal való munka színvonalának emeléséhez anyagi támogatást kaptunk a CSTSZ KB-tól is. Még egy iskolai sportközpontot szeretnénk létesíteni asztallteniszezöink számára, kérvényünket már eljuttatuk az illetékesekhez, s reméljük megérté re találunk. A feltételekről' beszélve szólnon ! kell a sportpályák és a tornatermek kérdéséről Is. Sportpályákban, nincs hlány. A Nemzeti Front választás programjaiban erről sem feledkez tek meg. Szinte valamennyi faluban építettek kisebb sportpályákat az el múlt években. Sajnos a tornatermekkel kapcsolatban már nem mondhatom el ugyanezt. A tornaterem-hiány a legfájóbb pont járásunk sportéletében. Sem a falvakon, sem a Járási székhelyen nem rendelkezünk megfelelő tornatermekkel. A jnb segíteni akart ezen a helyzeten. 1977-ben öt Buölna típusú tornatermet vásárolt, de a mai napig még egyet sem sikerült üzembe he lyeznünk. Egy-két évet még várnunk kell arra, hogy ezeket a létesítményeket birtokukba vehessék járásunk fiataljai. — A tömegszervezetek és a termelőüzemek mennyiben sietnek e téren a sportolni vágyó fiatalok segítségére? — Igyekszünk Jó kapcsolatokat te remtenl valamennyi tömegszervezel- tel. Ezidáig a legeredményesebb együttműködés a szakszervezetekkel és a SZISZ-el alakult ki. Rájuk el sősorban a szervezést kérdések meg oldásában számíthatunk. A termelő szférából a legnagyobb segítséget a mezőgazdasági üzemektől kapjuk, de ami a sportlétesítmények fejlesztését Illeti, többnyire csak a jnb támogatására számíthatunk. — A sport és a testnevelés terén a káderkérdést mennyire sikerüli megoldaniuk? — A káderkérdés megoldását legfontosabb feladatunknak tekintettük Ebben a nehéz munkában is lgye keztünk tervszerű tevékenységet kifejteni. Ötéves tervünk idevágó feladatait még ezévben teljesíteni sze retnénk az SzNF 35. évfordulója tiszteletére. Tervünk teljesítésével elérjük azt, hogy sem edzőkből, sem tisztviselőkből nem lesz hiány. Saj nos, továbbra sem tudjuk kielégítően megoldani a játékvezetők kérdését, főleg a labdarúgás, területén nem. Minden évben egy két alkalam- imI szervezünk továbbképző tanfolyamokat a játékvezetők száméra, de ez a nagy lemorzsolódás következtében kevésnek bizonyul. E téren Is szorosabban együttműködésre lesz szükség a jnb-vel, a szakszervezetek járási tanácsával és az Ifjúsági szervezettel, mert már a közelmúlt Is Igazolta, hogy ezek a szervek sokat segíthetnek a testnevelési szövetség nek az Ilyen és ehhez hasonló kérdések megoldásában. — Testnevelésünk fájó pontja a vízisportok fellendítése és az úszásoktatás fejlesztése. Mennyire jutottak e téren a rimaszombati járásban? — Ha valahol ez fájó pont, akkoi nálunk duplán az. járásunk területén egyetlen fedett medence sem lé 1 tezlk. Nyáron Is csak a természetes 1 fürdőhelyeket tudjuk kihasználni erre a sportra Űszásban- legfeljebb járási szintű versenyek megrendezésére vagyunk képesek, ezt Is többnyire csak az Iskolás gyermekek számára. Rimaszombatban néhány évvel ezelőtt megkezdték egy fedett uszoda építését, de a mai napig nem készült el. Amíg erre várnunk kell, nehéz a mi járásunkban úszásról és úszásoktatásról beszélni. — A rimaszombati járás természeti adottságait némileg ismerve feltételezem, hogy a téli sportok terén sokkal jobbak az eredmények. — A téli sportok járásunk északi részében honosodtak meg a legjobban. Ez érthető Is, hiszen Itt szinte ideálisak a természeti adottságok Tlszolcon fTlsovec), Rimavská Pflá ban. Burdában és Rimaszombatban is kitűnő síszakosztályok műkődnek. Ól felvonó van üzemben járásunk területén, s a közeljövőben a jelek szerint még eggyel gazdagodunk. Nagy örömükre szolgál, hogy nemcsak a feltételek jók a síeléshez, hanem ezzel egyenes arányban van az érdek lődés ts e sportág iránt. Minden télen több síversenyt szervezünk, ame lyekei. kitűnő eredmények születnek A téli sportok között meg kel! még említenem a korcsolyázást és a iégkorongozá'st is. Sajnos az utóbbi ■években, nem fejlődést, hanem visz- szaesést értünk el. Jelenleg már ősik egy testnevelési egyesületben ma radt meg a jég torongozás. ott Is e- _ lég mostoha kjrü'n.s-iyek között. Ez zél Is úgy vagyun1- i* az úszással. Amíg fedett pályák nincsenek, addig különösebb eredmény nem várható. KAMOCSAI Imre \
