Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-20 / 12. szám

----------------------Üuság 5 LADISLAV NOVOMESKf Pesti tavasz 1919-ben Hatvan éve alakult meg a Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-én győzött Magyaror­szágon a proletárforradalom, amely túl- lépte Oroszország határait és Nyugat-Eu- rópában is megkezdte diadalútját. A Ma­gyar Tanácsköztársaság „Mindenkihez“ cí­mű kiáltványában fordult az ország népé­hez, a világ proletariátusához és külön a szomszéd nemzetekhez. A forradalmi kor­mányzótanács proklamációja „Teljes esz­mei és lelki közösséget" nyilvánított a szovjet kormánnyal és Oroszország prole­tárjainak fegyveres szövetséget ajánlott. „Mélységes meggyőződésünk, hogy a né­met, cseh, horvát, magyar, szlovén mun­kások, parasztok, katonák kezükbe veszik a hatalmat... akkor megkötik a szabad népek testvért szövetségét és egyesült e- rővel legyőzik a tőkéseket, mert nem sa­ját burzsoáziájával való szövetségben, ha­nem az ... összes nemzetek proletariátu­sának szövetségében van a győzelem zá­loga.“ — olvasható Lenin egyik útmutatá­sában. A magyar munkásosztály bátor tette ke­resztülhúzta a Szovjet-Oroszország elleni egységes intervenciós terveket. A felvonu­ló francia és román csapatok jelentős ré­szét a magyar proletárdiktatúra kikiáltá­sának hírére visszafordították a szovjet határról, hogy a másik szovjet állam meg­fékezésére felhasználják. A Kolcsak, Vran­gel, Gyenyikin vezette haderő és más el­lenforradalmi hadseregek által szoronga­tott szovjet állam felé enyhült az interven­ciós nyomás. A Magyar Tanácsköztár­saság puszta léte mintegy félmilliós impe­rialista hadsereget kötött le a Balkánon, s Közép- és Kelet-Európábán. A kapitalis­ta országok kormányai féltek a kommu­nizmus nyugati irányú terjedésétől. Az emberiség történetében Magyaror­szág volt a második állam, ahol a kom­munisták vezette munkásosztály hatalom­ra jutott és útjára indította a szocializ­must. Békés úton, fegyveres felkelés és vér nélkül történt mindez, mert erre a helyzet tökéletesen érett volt. Később a- zonban a Tanácsköztársaság katonát bő­ven ontották vérüket a munkáshatalomért. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napig tartott, de a túlerő végül is legyőzte. Em­léke és tapasztalatai azonban mindig erőt adtak a szocializmusért és a kommuniz­musért küzdő embereknek és így hagyo­mányai ma is tovább élnek. K. J. A z újságok idegeskedtek. Apám, aki csak Az Esi középső részét szokta olvasni, most a vezércikkel kezdte. Steller tanár úr leszakított egy vörös gom­bot egy negyedikes kabátjáról a Barcsay utcai gimnáziumban. A tizenhárom-tizen- négy éves fiúknak pedig ezt mondta: ,,Is= ten óvja drága hazánkat a bolsevtzmustől.“ Azon a délután a Semmelweis utcában csa­varogtunk, és láttuk amint a Kis Ojság nyomdaszolgája kifüggesztette a Mátyás Diák című vicclap legújabb számát. Az el­ső oldalon egy félresikerült rajz. Sűrű fel­hő Magyarország fölött, benne tizenegy be­tű: „Bolsevizmus“. A Barcsay utcai gimnázium IV. B osztá­lyában a bolsevizmusról kezdtek beszélget­ni, mert gyűlölték a Mátyás Diák és Stel­ler tanár úr nyomorúságos vicceit. Steller tanár úr a császári és királyi hadsereg fő­hadnagya volt, s katonás kezének erejét már mindannyian tapasztaltuk az arcunkon. Hogy el ne felejtsem: aznap kicsaptak egy nyolcadikost (a nevére nem emlék­szem), mert kiderült, hogy a Galilei-kör tagja volt. XXX Március huszonegyediké. Reggel öt óra óta álltam sorban. Húsra várakoztunk. A városi kenyér- és húsbolt ezen a napon is, mint mindig a háború kezdete óta, ellen­séges hadak által körülvett várra emlé­keztetett. Nyolc jegyet szorongattam a ke­zemben, a kormány így szabályozta, hogy naponta mennyit ehet egy ember. Elöl és hátul: asszonyok, gyerekek, aggastyánok és rokkant férfiak négyes sorokban. Ahol én álltam, egy sovány péknó azon vitatko­zott, milyen húst kapunk ma. Lóhús lesz-e, vagy valamilyen más. Hat óra. Teherautó robogott keresztül az utcán. Rajta kopott ruhájú katonák és civilek. Kezükben pus­ka. A kezek magasba lendültek. Tanács- köztársaság, Kun Béla. Oroszország, Lenin — kiabálták és éljeneztek. A sovány péknó tartja a helyemet. Atro- . hantam az Almássy téren, ki az Erzsébet körútra. Egy feltört ajtajú ékszerbolt előtt egy félig katonai, félig polgári öltözetű fér­fi áll, fején kopottas tengerészsapka. Jobb lábát pihenőállásban tartja, jobb könyöké­vel puskájára támaszkodik. Előtte vagy tíz siheder. Külsejük szerint a IX. kerületből jöhettek. Későn érkeztem, de ahhoz még elég korán, hogy meghalljam: „Minden tu­lajdont kisajátítottunk. Amit összeharácsol­tak, nem lopjuk el, hanem visszaadjuk a tulajdonosoknak.“ A tíz fiatal legénnyel jöttem el az ékszerboltból, otthagytuk a kopott katonát, hadd fejtegesse mindenki­nek, hogy amit összelopkodtak, vissza kell adni az eredeti tulajdonosoknak. Visszamentem a sorba, és elmondtam a sovány pókmének, hogy mit hallottam: az éjjel kiszabadították a bebörtönözötteket, Károlyi átadta Kun Bélának a hatalmat, és a bolsevikok vissza akarják juttatni az ösz- szerabolt javakat eredeti tulajdonosaiknak. Hétkor megkezdték az árusítást, a rendőr, aki itt vigyázott a rendre, ma nem volt a helyén, mégsem dúlták föl a boltot. Az utcán tovább dübörögtek a teherautók. A sorban állók Kunról, Szamuelyről beszél­tek, és a katonákról, akiket a teherautó­kon láttak. A sor fal-alá hullámzott. Vér­vörös volt a kezemben a hús, vörösebb, mint a zászló a teherautón, ameiy elrobo­gott az üzlet mellett a Szövetség utcában. XXX A IV. B osztály nyolc óra előtt úgy ha­tározott, hogy az első órára nem megy be az osztályba. Steller tanár úrral leit volna óránk, összeesküvésünk azonban meghiú­sult, döntésünk után két perccel közölték velünk, hogy e napon nem lesz tanítás. A gimnázium kapuja előtt azt a diákot ünne­pelték, akit néhány héttel korábban kicsap­tak, mert a Galilei-kör tagja volt. A hete­dikesek és a nyolcadikosok a Galilei-kör helyiségei felé vonultak. Bennünket nem vittek magukkal. A város főútvonalait jár­tuk. röplapokat és a tanácskormány felhí­vásán gyűjtögettük. Az aláírások: Garbal elnök. Kun külügyi népbiztos. Az Oktogon téren vöröskatonák egy csoportja egy mág­náspalotát foglalt el. Bőrkabátot viseltek, és Lanin-fiúknak hívták őket. Szigorúság ült az arcukon, kezük a palota előtt felál­lított géppuskákon nyugodott. Az Erzséhet- -híd őrbódója mellett aknavetők tátották torkukat a Szent Gellórt rakpart felé. E- gósz nap csak elvétve hallatszott puskalö­vés. Késő délután értem haza. Az Est he­lyett a Vörös Ojság rendkívüli kiadását vittem apámnak. XXX Ozte-hajszolta az idő az eseményeket, mint a pesti sintér a kőbor kutyákat. Szét­pattant a feszültséggel telt időszak, mint érett szilva kemény ujjak között. Az ese­mények olyan gyorsan követték egymást, hogy az felfoghatatlan volt egy tizennégy éves fiú agyának. Milyen jól jönnének ma a nehezen összegyűjtött röplapok, annyi emléket idéznének fel, és sok részlettel gazdagítanák ezt a cikket. Egy légionárius vette el őket tőlem Garamkövesden a Vö­rös Ojság két oldalával együtt, amelybe egy darab pesti kolbászt csomagoltam. Kiss Gy. Csaba fordítása A Román Szocialista 30 törr Köztársaság és a KGST seggel Kubában. Romániában szintetikus selyemgyár építését kezdték meg Bulgária, Lengyelország és Magyarország közre­működésével. 1971-ben 7 ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — tudomá­nyos együttműködési szerződést írt alá a faanyag komplex kihasználásáról. Hazánk főként a járműgyártásban működik együtt Romá­niával. Az együttműködési egyezmények kiterjednek a te= hervagongyártásra, mezőgép- és traktorgyártásra, üvegipari gépek gyártására, különböző szerszámgépekre, hajógyártás­ra stb. Románia közepes nagyságú ország. Területe szerint Európa országai között a 12. helyen áll. Az 1977-es népszámlálás ide­jén lakosainak száma 21 millió volt. Számottevő ásványi kincse közül kiemelkedik a kőolaj, e- melyből az utóbbi időszakban évi átlagban 13—14 millió ton­nát hoztak felszínre. Földgázlelőhelyekben .főként az Erdélyi medence gazdag. Az ország földgázkészletét 1200 milliárd m3- re becsülik. A bauxit lelőhelye a Bihar-hegység. Olténiában antracitkészletek találhatók, a Zsil völgyében barnaszén-, A- ninán pedig kőszénlelőhelyek vannak. Vas-, mangán-, cink-, ólom- és krómérc főiként az Erdélyi Érchegységben található. A két világháború közötti időszakban Románia gazdasága gyengén fejlett és alacsony technikai színvonalú volt. A fej­lett tőkésországok Romániát nyersanyagforrásként és előnyös késztermék-elhelyezést piacként kezelték. Az ország export­jának több mint 90 százalékát a kőolaj, a kőolajipari termé­kek, a gabona és a fa tették ki. A behozatal fő tételei ipari termékekből, textíliákból, gépekből, ipari berendezésekből, vasból, gyógyszerből és luxuscikkekből álltak. A tervgazdálkodás bevezetésének időpontja 1949. január 1. Ekkor lépett hatályba az első, egyéves állami terv, melynek kidolgozásához a Szovjetunió nyújtott segítséget, és több gaz­dasági egyezményt kötöttt Romániával. A szocialista orszá­gok gazdasági és műszaki együttműködése céljából 1949-ben létrehozott KGST-nek Románia alapító tagja. Tények Igazol­ják, hogy különösen a kezdeti Időszakban Románia gazdasá­gának gyors fejlődéséhez jelentős segítséget elsősorban az ebben a szervezetben tömörült országok nyújtottak. A többi KGST-országhoz hasonlóan Romániának a szocialista országok a gazdaságfejlesztési tervek megvalósításához biztosították anyag- és gépimportját és megteremtették az exportlehetősé­geket. Románia és a komplex program Romániának a KGST komplex programjával összefüggésben képviselt álláspontja az, hogy a jubileumi ülésen (a XXV.-enj elfogadott határozatok fontos hozzájárulást jelentenek a szer­vezet tagországai gazdasági együttműködésének elmélyítésé­hez és új lehetőségeket teremtenek az állami tervek egyezte­téséhez és a termelés szakosítása számára. A KGST keretében Románia ez idő szerint tagja több nem­zetközi szervezetnek, így a Nemzetközi Gazdasági Együttmű kűdési Banknak, a Nemzetközi Beruházási Banknak, a közös vasúti kocsiparknak (OPW), az INTERMETAL vaskohászati e- gyüttmüködési szervezetnek, a szocialista országok egyesített energiarendszerének stb. Románia külkereskedelmi forgalmának több mint a felét a szocialista országokkal bonyolítja le. A külkeresekedelmi áru­forgalom terve 1978-ban 81,8 milliárd deviza lei volt. Bővült Románia gazdasági-kereskedelmi kapcsolata a KGST-országok- kal (Románia külkereskedelmi forgalmában a KGST-országok részesedése 1976-ban 39 százalék volt). Románia legnagyobb külkereskedelmi partnere a Szovjetu­nió. A szocialista országokkal folytatott árucseréjének 48 százalékát a Szovjetunióval bonyolítja le. A román behozatal 60 százaléka nyersanyagokból és energiából áll, több mint 30 százalékát gépek és komplett berendezések teszik ki. Az ország vasércszükségletének 2/3-át jelenleg is a Szovjetunió elégíti ki. Jelentős a behozatal kokszolható szénből, öntött­vasból, hengereltáruból, nikkelből, rézből és más alapanya gokból is. Fontos tételei a román behozatalnak a járművek a tehergépkocsik, a személygépkocsik és alkatrészei, a repü lőgépek, a hajók és hajófelszerelések, a villamos gépek, a kompresszorok, a szivattyúk, a szerszámgépek stb. A román kivitel 1/4-ét gépek — például folyami és tenger! hajók, mezőgazdasági gépek, vasúti tehervonatok, vegyipar: gépek, kőolajtermelő berendezések, szerszámgépek stb. — ugyancsak 1/4-ét kőolajtermékek (benzin, petróleum, gázolaj, kenőolajok, bitumen stb.), több mint harminc százalékát könnyűipari cikkek és a maradék 20 százalékát mezőgazda sági termékek alkotják. Románia eredményei a nemzetközi munkamegosztás területén Románia beruházási hozzájárulással részt vesz a szovjet vasérctermelő kapacitások fejlesztésében. Sor került, 111. ke­rül atomerőmű, fémipari üzennek, közös vízi erőmű szovjet segítséggel történő felépítésére Romániában. Szerszámgépipari és optikai együttműködését a Német Demokratikus Köztársa­sággal fejleszti. Élelmiszeripari és járműgyártást kooperációs egyezmény van érvényben Románia és Magyarország között. Lengyelország és Románia a hajógyártásban kooperál egy­mással. Románia Bulgáriával együtt építi a Bulgáriába irá­nyuló földgáz- és villamosenergia-távvezetékeket a szovjet ex­port lehetővé tételére. Rézkohászati üzem épül román segít­A gazdaságfejlettségi színvonal kiegyenlítése A KGST létrehozásának Idején a többi tagországhoz viszo­nyítva Románia azok közé az országok közé tartozott, ame­lyekben a legnagyobb volt a lemaradás. A statisztikák tanú­sága szerint a beruházások üteme, az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedése lényegesen gyorsabb volt, mint a fej= lettebb KGST-országokban. A munkatermelékenység ugyan­csak Romániában és Mongóliában — tehát a lemaradást be­hozó országokban — növekedett a legdinamikusabban az el­múlt 30 évben. A KGST-országok közül az ipari termelés Ro= mániában nőtt a leggyorsabb ütemben, növekedése évi át­lagban 11 százalék volt. A román gazdasági életben központi helyet foglal el a gépipar, a vegyipar, a műtrágya- és a nö- vényvédőszer-gyártás, a műanyagok és a műgumi termelése. Az ipari termelés összértéke az 1978-as terv szerint 822 mil­liárd lei volt. A mezőgazdaság 1976-ban 19,8 millió, 1977-b'en 18,6 millió tonna gabonatermést ért el — 6 millió tonnával többet mint 1969-ben. Növekedett a zöldségfélék, a gyümölcs és szőlő, napraforgó, cukorrépa és más ipari növények termelése is. A népgazdaság ágazati és szerkezeti átalakulását hűen tük­rözi az a tény, hogy Romániában 1950 végén a foglalkozta­tottak 74 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott és csak 14 százaléka az iparban, 1972-ben viszont a 10 millió foglalkoz­tatott 44 százaléka a mezőgazdaságban és már 35 százaléka az iparban talált munkát. 1950 és 1970 között Romániában 170 százalékkal emelkedtek a reálbérek. 1975-ben a terv sze­rint az atlágbérnek 1950 leit kellett elérnie. 1966-1970 között két millió személy költözött új lakásba. Mindez arra vall, hogy az integráció meggyorsítja a kiegyenlítődési folyama­tot. A KGST sok lehetőséget teremt az eltérő történelmi és gazdasági tradíciókkal rendelkező tagállamok egymás közötti kapcsolatainak elmélyítésére és a kevésbé fejlett országok gazdasági fejlődésére. Mihály Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents