Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-13 / 11. szám

m 5 A Kommunista Internacionálé megalapításának 60. évfordulójára A FORRADALOM ZASZLAJA ALATT Hatvan évvel ezelőtt, 1919. március 4-én alapították meg a III. Kommunista Inter- nacíonálét, mely közel 25 éven át egyesítet­te és vezette a világ kommunista pártjait. A Kommunista Internacionálé létrejötte szilárd alapot teremtett a forradalmi és re­formista erők differenciálódása terén a nemzetközi munkásmozgalomban. A világ kommunista mozgalmában olyan szervezeti forma jött létre, mely biztosította a kom­munista pártok szellemi és szervezeti fej­lődését, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom utáni években. A Kommunista Inter- nacionálé helyreállította a munkásmozga­lom nemzetközi jellegét, a marx-lenini ta­nok alapján. A III. Internacionálé egyesítette soraiban a világ kommunista pártjait, és feladatául tűzte ki a kapitalista kizsákmányoló rend­szer megdöntését, továbbá a szocializmus, majd a kommunizmus felépítését. A Kom­intern megalapítását sok küzdelem előzte meg, melynek élén az orosz bolsevikok áll­tak Lenin vezetésével. E küzdelem különö­sen éles formát öltött az első világháború idején, amikor a szocialista pártok nyíltan elárulták a munkásosztályt, és a burzsoázia érdekeit védték. Tüstént a háború kezde­tén az orosz bolsevikok Lenin vezetésével egyesítették a baloldali szociáldemokratá­kat, akik hűek maradtak a proletár nem­zetköziség szelleméhez. 1914 november 11-én megjelent az orosz bolsevikok kiáltványa, mely szerint a párt legfontosabb feladatának a megbukott II. Internacionálé helyett az új internacionálé megalapítását tekintette. Az internacionalista szocialisták zimmer- waldl nemzetközi konferenciáján, amelyet 1910. április 24-30 között tartották meg, le­rakták az új Internacionálé alapjait. Hat­van évvel ezelőtt 1919. március 2-án tartot­ták Moszkvában a kommunisták nemzetkö­zi konferenciáját, amelyen 30 országból 51 küldött vett részt. A konferencia határoza­tot hozott a III. Internacionálé megalapítá­sáról. Két nappal később, március 4-én a konferenciát a Kommunista Internacionálé első kongresszusának nyilvánították. A kongresszus elfogadta a Lenin által java­solt munkaprogramot. Rávilágított a búr- zsoá demokrácia és a proletárdiktatúra vi­szonyára. A kongresszus kiáltvánnyal for­dult a világ proletáriátusához, hogy egye­süljön a proletárdiktatúráért vívott küzde­lemben. A kongresszuson megválasztották a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságát, melynek az volt a feladata hogy irányítsa a munkacsoportok tevékeny­ségét a kongresszusok közti időszakokban. A kommunista pártok növekvő befolyásé nak időszakában tartották meg 1920. júli­us 7-8-án a Komintern II. kongresszusát Moszkvában. A kongresszuson 40 országot 167 küldött képviselte. A tanácskozás napi­rendi pontja Lenin beszámolója volt a nem zetJközi helyzetről és a Komintern II. kong­resszusának feladatairól. A baloldali elhaj lásoik elleni küzdelemben fontos szerepe volt Lenin A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége című művének, amelyet a kongresszus előestéjén kézbesítettek a küldötteknek. További fontos okmány volt a III. Internacionálé 21 pontja, amely az új típusú pártról szóló marxista-leninista tanokat tartalmazta. A 21 feltétel meggyor­sította a munkásosztály legjobb erőinek kommunista pártokba való tömörülését. A Komintern-kongresszusok sorában nagy jelentőségű a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa, amelyet 1935. július 7-e és augusztus 8-a között tartottak Moszkvá­ban. A kongresszuson 65 kommunista párt 530 küldöttje vett részt, akik a világ min­den részéről 3 141 000 kommunistát képvi­seltek. A figyelem középpontjában a fasiz­mus elleni harc, az egység, a népfront lét­rehozása, a fasizmus és a háború veszélyé­nek elkerülése állott. A kongresszus a kommunista pártok fel­adatául tűzte ki a népfrontkormány prog­ramjának kidolgozását, melynek síkra kell szállnia a dolgozók mindennapos követelé­seiért. Rámutatott arra, hogy e küzdelem eredményeként népfrontkormányt kell lét­rehozni, amely következetesen megvédi a dolgozók jogait a reakció és a fasiszta ve­szély ellen. A Komintern VII. kongresszusa után a népfront-taktika szellemében egyes kommu­nista pártok jelentős eredményeket értek el. Franciaországban és Spanyolországban az 1936-os évi parlamenti választásokból az antifasiszta népfront győztesen került ki. Azonban a kommunisták által meghirdetett, a munkásosztályra támaszkodó népfront- kormány létrehozását megakadályozták a jobboldali szocialisták. Miután a világháború alatt egy központ­ból nehéz volt irányítani a kommunista pártok tevékenységét, a Kommunista Inter- rtacionálé Végrehajtó Bizottsága 1943. má­jus 16-án elhatározta, hogy feloszlalja a III. Internacionálét. E határozattal tartha­tatlanná tette azt a rágalmat, hogy a Szov­jetunió a Komintern által beavatkozik más országok belügyeibe. A nemzetközi munkásmozgalomban mér­hetetlenül fontos szerepe volt a Komin- ternnek. Segített a kommunista pártok lét­rehozásában, a munkásosztály legöntudato- sabb részét egyesítette a marxista-leninista tanok szellemében. A mai feltételek mellett a nemzetközi kapcsolatok új formája ala­kult ki: a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete, amely elősegíti a testvérpártok akcióegységének kialakítását. Róják Dezső E m o . % « s! .2. ä A Vietnami Szocialista Köztársaság és a KGST A Vietnami Szocialista Köztársaság Délkelet-Ázsiában terül el. Lakosságának száma 50 millió körül mozog. Felszíne igen változatos. Nyugaton és délkeleten a 2000 — 2500 m magas Vietnami-hegység láncai emelkednek. A magas hegyvidéket Északon a Vörös-folyó vágja ketté, délen a Mekong-delta, s részben mocsaras terület zárja. Területének jelentős részét trópusi őserdők borítják. A rendkívül termékeny síkságok te­szik ki területének 40 %-át és itt él a lakosságnak több mint 90 %-a. Éghajlata a Délkelet-ázsiai monszun hatása alatt ál­ló trópusi éghajlat. A csapadék zöme áprilistól októberig hul­lik le. Októbertől márciusig száraz időszak következik, ekkor a hőmérséklet alacsony, de nem süllyed fagypont alá. Vietnam ásványkincsekben gazdag ország. Bányatermékei közt egyaránt megtalálható a szén, továbbá a vas, mangán cink, ón, wolfram, króm, antimon, foszfát, arany és a só. Szénikészlete túlnyomórészben antracit. A trópusi őserdőkben értékes haszonfák (bambusz-, kámfor-, babérfa stb.) találha tők. A magasabb régiókban lombhullatő és fenyőerdők is van­nak. A gyarmati műit örökségének leküzdése A vietnami nép a 20. század első éveitől kezdve szakadatla­nul harcol a gyarmatosítók ellen. A 19. század második fe lében ugyanis Vietnamot a francia imperialisták hódították meg és az ugyancsak meghódított Kambodzsával és Laosszal az Indokínai Unióban egyesítették. A gyarmati kizsákmányo­lás igájába döntött vietnami nép először nagyarányú paraszt lázadásokat szervezett. A két világháború közti időszakban a nemzeti felszabadító mozgalom élére a vietnami munkásosz tály állt. 1930-ban megalakult a Vietnami Kommunista Párt amely néhány hónap elteltével felvette az Indokínai Kommu nista Párt nevet. A párt megalakításában és az összes indoki nai népek felszabadító harcában kiemelkedő szerepe volt Ho Si Minh-nek. A párt vezetésével forradalmi megmozdulások ra és felkelésekre került sor. A francia gyarmatosítók azon ban minden megmozdulást vérbe fojtottak. Vietnamot 1940-ben a fasiszta Németországgal együttműködő vichyi kormány ki szolgáltatta japánnak. A vietnami nép függetlenségi harccal válaszolt a japán csapatok megszállására. 1941 májusában megalakult a Vietnami Demokratikus Függetlenségi Liga, a- mely harcot vezetett az ország függetlenségéért. 1942-ben az egész ország területén megindultak a partizánharcok és 194-1 végére az ország jelentős területeit felszabadították. 1945. au­gusztus 13-án általános fegyveres felkelés kezdődött és szép tember 2-án kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársasé got. A második világháborúban meggyengült francia gyarma­tosítók egy ideig nem mertek szembeszállni a VDK-val. 1946 március 6-án aláírták a francia-vietnami egyezményt. Ezt kö vetően Dél-Vietnamot sorozatos intézkedésekkel választották el Észak-Vietnamtól és felrúgva a nemrég megkötött megálla podásokat 1946. december 19-én felújították a háborút a VDK ellen és a francia hadsereg megszállta az ország jelentős ré­szét. A vietnami nép ellenállási harca közel 8 évig tartott. A népi erők 1954. áprilisában döntő győzelmet arattak a francia megszállók felett. 1954 júliusában a nagyhatalmak és a harcoló felek rész­vételével Genfben nemzetközi értekezleten rendezték Indokína helyzetét. A genfi egyezmény Vietnamot egységes államnak tekinti, de ídeiglesen a 17. szélességi fok mentén demarká­ciós vonallal két részre osztja az országot. Ezt követően az Egyesült Államok fokozatosan beavatkozik a délen folyó nem­zeti függetlenségi harc leverésébe. Megszegik a genfi meg­egyezést, kettészakítják Vietnamot, és 1955 októberében ki­kiáltják a Dél-vietnami Köztársaságot, ahol jobboldali dikta­tórikus rendszert vezetnek be. Északon — a VDK-ban — a vietnami nép a Vietnami Dol­gozók Pártja vezetésével (amely az Indokínai Kommunista Párt utódaként alakult 1951-ben) lendületesen építőmunkába kezdett. Az alapvetően agrár jellegű, ipari fejlődésben elma­radt országban, fő feladat lett a mezőgazdaság újjászervezése és az 1953-ban megkezdett földreform folytatása. A földre formmal egyidőben megindult a szövetkezeti mozgalom is. Megkezdődött az ipar helyreállítása, elsősorban a lakosság ellátását szolgáló ágazatoké. 1944 és 1947 között az állami szektor adta az ipari össztermelés 30. százalékát. Ez alatt a rövid idő alatt az ország vasútvonalainak hossza 750 km-rei bővült, 4732 km új közutat építettek, 13 ipari üzemet újítottak fel ill. korszerűsítettek. 1956-ban 18 ipari létesítmény építését kezdték el. Az 1957-es esztendő végén a VDK-ban már 107 nagyüzem kezdte meg a termelést. A VDK az 1958 — 1960. évi hároméves terv teljesítésével megtette az első lépéseket a szocializmus anyagi-műszaki bá zisának megteremtése útján. Az ipari termelés három év alatt több mint 80 %-kal növekedett, a villanyáram termelés 2,1 szerésére, a kőszéntermelés a 2,4-szerészére, a vegyipari tér melés a 6,2-szeresére, a krómtermelés a háromszorosára a gép és fémipari termékek gyártása a hatszorosára emelkedett. A VDK nagy figyelmet szentelt a nehézipar, a bányaipar, a ko- házat ős a gépipar fejlesztésének. A VDK gépipara megkezdte a villanymotorok, vasúti kocsik, hajók, rizstísztító berende zéseik, fúrógépek, szivattyúik és egyéb i gépek 111. berendező sek gyártását A párt 1960 szeptemberében üléséző III. kongresszusa meg állapította, hogy a VDK, megkerülve a kapitalista fejlődés útját, megkezdheti a szocializmus építését. Ebben az időben jelentősen fejlődött a szövetkezeti mozgalom. 1962-ig a szö­vetkezetekbe tömörült a parasztság 88 %-a. Sikeresen folyta­tódott az iparfejlesztés is. A szocializmus sikeres építését a zonban félbeszakította az Egyesült Államok 1964-ben kezdődő támadása ill. háborúja, ámely lényegében csak 1975-bén feje­ződött be. A mérhetetlen pusztítás ellenére a vietnami nép — melynek két generációja háborúban nőtt fel, fokozta az ipari és mezőgazdasági termelést. 1965 és 1967 között évente 6-8 %- kai emelkedett a fontosabb iparágak termelése. Ebben az idő­szakban a termelőszövetkezetek túlnyomórészében elérik vagy meghaladják a hektáronkénti 5 tonnás rizshozamot. (A gyar­mati időszakban átlagosan 1,3 tonna rizst termeltek hektáron­ként). Az 1966 — 1970. évi ötéves terv a huzamos amerikai bom­bázások ellenére a megvalósulás útján haladt. A VDK nagy segítséget kapott a szocialista országoktól, mindenekelőtt a Szovjetuniótól. A vietnami nép ellenállása és sikerei, a nem­zetközi békeerők nyomása kényszeríti az amerikaiakat a har­cok beszüntetésére és hadseregük kivonására Vietnamból. Az amerikaiak ugyancsak kénytelenek voltak elismerni, hogy Viet­nam egy ország és a rendezés csak együttműködéssel érhető el. A VDK a végső győzelemig harcolt az amerikai imperializ­mus agressziója ellen és a Szovjetunió meg a többi szocialista ország támogatásával kivívta nemzeti függetlenségét és ha­zájának békés egyesítését. A KGST legfiatalabb tagállama A Vietnami Szocialista Köztársaságot 1978. júniusában, a KGST 32. ülésszakán, egyhangúlag a KGST egyenrangú tag­államának nyilvánították. Ezzel a tagállamok száma tízre emel­kedett és a KGST-országokban élő lakosság számbelileg 380 millió főről 430 millióra növekedett. Vietnam ezt megelőzően a KGST-vel kötött megállapodás alapján megfigyelő minőség­ben vett részt a KGST gazdasági és tudományos-műszaki e- gyüttmüködésében. A KGST-országok támogatásával jelentő­sen fejlődött a villamosenergia-termelés, a gépipar, a hajóé­pítés. Fontos könnyűipari ágazatok alakultak ki, inint pl. a textil, a kötőszövő és bőripar. A szocialista országok több rizs­hántoló üzemet, malmot, hús-, szesz-, cukor- és dohánygyárat építettek fel az országban. A lakosság iparcikkigényének ki­elégítésében a nagyipar mellett még ma is jelentős a kézmű­ipar szerepe. Különösen elterjedt a selyemszövés. Vietnam gazdaságának minden ága fejlődésben van. Az or­szág a többi KGST-állam támogatásával jórészt leküzdötte a gyarmati múlt örökségét. Az 1965 év elejéig a szocialista or­szágok 900 millió rubel értékű segítséget nyújtottak. Ennek a fele igen előnyös feltételek mellett nyújtott hosszúlejáratú hitel volt. A Szovjetunió pénzügyi segítsége meghaladja a 320 millió rubelt, amiből 95 millió visszatérítés-mentes támogatás volt. A testvéri szocialista országok közép- és főiskoláin több­ezer vietnami szerzett ill. szerez szakképesítést. A KGST ke­retén belül a VSZK-nak még nagyobb lehetősége lesz majd az elmaradottság felszámolására, az Igazságos, kölcsönösen elő­nyös gazdasági rend létrehozására. A szocialista közvélemény, amely teljes együttérzéssel és szolidaritással állt Vietnam oldalán a francia és az amerikai gyarmatosítók elleni háború évtizedeiben, most megint egy emberiként sorakozik fel a sokat szenvedett és ismét hazája védelmére kényszerült Vietnam mellett. Ezekben a nehéz ó- rákban a KGST tagállamok teljes támogatásukról biztosítják a Vietnami Szocialista Köztársaságot és népét, követelve,, hogy Kína egyszer és mindenkorra szüntesse meg agresszióját és végérvényesen vonja ki csapatait. Mihály Géza mérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents