Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-06 / 10. szám

Volt osztálytársnőmmel futok össze <1 kisváros főutcáján.

— Gyere, üljünk le egy kicsit ,dts- :<urálni“l — invitálom a rég nem látott jő barátot a közeli presszóba.

— Nem lehet. Komoly udvarlőm van és a presszóban egy falubeli hölgy dolgozik. Megszólnak.

Az utcán sem ácsoroghaturak, „Itt még több Ismerős lát“. Hová bújjunk, hogy a közel három éve nem látott osztálytársnő baráttal elcsevegjünk életünk alakulásáról, felelevenítsük a régi élményeket?! .. . Rohanjunk ki a városból, ahol senki nem lát?l... Bújjunk meg egy kapualjban és rettegve beszélgessünk, mert nem tudjuk, oda ts ki toppanhat be?! ...

Akaratlanul kicsúszik a számon:

— De miért? Ez a komoly ismerős felróná neked, hogy volt osztálytársaddal leültél beszélgetni egy félórácskára?...

— Ah, ő nem, ő megértené. De a szüleim meg az ő szülei meg az ismerősök azonnal meggyanúsítanának: „Még meg sem esküdtek és máris más férfire kacsingat.“ — mondanák a jobbik esetben, de könnyen elterjesztenék: „már most csalja a jövendőbelijét“.

— Hát akkor: szevasz!

Rosszkedvűen veszünk búcsút egymástól.

Nem csodálkoznék, ha legközelebb erre Járva tudatosan elkerülnénk egymást, átmennénk az út túlsó oldalára. Én nem a- fcarok család! botrányt, ő nem akar újra magyarázkodni, szégyenkezni.

Elvesztettem egy barátot, egy ismerőst, az előítéletek kegyetlen ostorcsattogása miatt.

2 Kisvárosok: Erkölcsök és előítéletek. Lányok, asszonyok — nők. A- _ laptalan, pimasz megbélyegzések. Előítéletek, előítéletek és előítéletekül Erkölcscsősz ruhatáros asz- szonyságok, mélyen kivágott ruhába bújt. lógós mellű álszerénység-presszósnők, tíz koronáért szemet húnyó portások, kiapadókat koptató pletykafészkek és kulcslyukon át leskelődő szomszédok ... Nyugalmunk megrablói. Akiket szintén les, figyel, „pletykáz“ valaki: én téged, te engem, mi őtl Hármasszabályból fonódik a kör. A körön kívül senki, mindnyáján a körön belül. Romboljuk, döngetjük az évszázados szövődményt, de a hatás-ellenhatás elve Itt Is csak szorítja, csűrt, csavarja, ösz- szébb húzza a hurkot. Fojtogat... Levegő után kapkodunk és levegőt markolunk el. Magunknak állítunk védőbástyát a más é- letéből kiragadott darabokból. Csak érdek van és ehhez párosuló előítélet. Logika, értelem, emberség híján.

Kis közösség, kisváros, kisfalu a táplálója éltetője.

Milyen a sorsa a kisvárosban az elvált asszonynak?

R. városka üzemében ríportozok, ahol a munkások nagy többsége nő. Bemegyek a munkacsarnokba. A gépek mellett tizenéves lányok, meglett asszonyok és nagymama korabeli nők ülnek. Szóba elegyedek egyikkel, másikkal. Beszélgetünk a munkáról, fizetésről, szórakozásról, kikapcsolódásról. A nőknek közben fürgén jár a keze, szalagmunkát végeznek, teljesítmény bérben dolgoznak, a kedvemért sem hagyhatják abba a munkát. Akadozik a beszélgetés, pedig a téma

egyre jobban érdekel, érdekes riport születhetne, csakhogy ahhoz mélyebb, őszintébb beszélgetéseket kellene folytatni — nyugodt körülmények között. Néhányukat megkérem, munka után üljünk le beszélgetni: akár az üzemi klub társalgójában, akár a város egyik presszójában. A nők szabadkoznak: egyikük siet a gyermekért a bölcsődébe, másikuk rohan bevásárolni, a harmadiknak randija van. Csak egy huszonöt év körüli nő bólint: ráér, nincs sürgős dolga, hajlandó a beszélgetésre. A többiek összenéznek, egyikük megböki lábával a másikat. A „rábólintó nő“ észreveszi az összesúgást, elvörösödik, lesüti tekintetét. Mikor szétrebben a kis csoport az összemosolygók összesúgnak. Nem hallom, mit, de gondolom ..

A munkaidő letelte után a presszóban ülünk H. Katalinnal, aki másfél éve vált el a férjétől. A bíróság a férj hűtlensége miatt mondta ki a válást. Katalin hol jobbra, hol balra tekinget. Egyik másik belépőnek viszonozza a köszönését. Már egy jó negyedórája üldögélünk, amikor ezt mondja:

Hogy micsoda „pletyi“ lesz holnap az üzemben. Merem állítani, hogy néhányan „csókolózni láttak“ minket, mások még „látták“ azt ts, hogy maga följött a lakásomra.

— Mivel tölti a szabadidejét?

— Olvasok. Rengeteget olvasok, amióta egyedül élek. A barátnőim a hazásságom két éve alatt elmaradtak, csak ismerőseim vannak. Néha munka után szívesen leülnék ide egy kávéra, de egyedül nem merek bejönni. Egyszer bejöttem, azonnal száz férfiszem tapadt rám, Ideültek az asztalomhoz, molesztáltak, ájánlatokat tettek és amikor kiadtam az útjukat fennhangon, hogy mindenki hallja, azt mondták: „Ml az, kevesled?!“ „Mással igen, de velem nem?!“ Inkább nem jövök, nem teszem ki magam ilyen kellemetlen helyzeteknek ... Egyetlen zenés szórakozóhelye van a városnak. Oda se mehetek egyedül, pedig szeretek táncolni. Már néha annyira hiányzik a tánc, hogy odahaza bekapcsolom a lemezjátszót és csak úgy magamnak táncolok.

... Tudja, Itt szinte mindenki mindenkit ismer. Tudja, ki kinek a férje, felesége, ki kinek a vőlegénye, menyasszonya, ki kivel tart fenn komolyabb kapcsolatot. Aztán, ha az Illetőt mással látják, már mindenki elengedi a fantáziáját, szóbeszéd tárgya lesz az utcában, a lépcsőházban, a munkahelyen. Ilyenkor egyszerre elkezdenek az emberek a másikkal „törődni“... De, amikor arról van szó, hogy ügyes-bajos dolgainkban segítsünk egymásnak, akkor senki sem ismer senkit, akkor egyszerűen megfeledkezünk a másikról.

K. városka női fodrászüzletében ütök. Késő délután van. Egyre nagyobb a forgalom. Két nő lép be kl* pirult arccal, fölháborodva. Magukból kikelve mesélik:

— Állunk a fodrász kirakata előtt, nézzük a fényképeket, és arról beszélgetünk, hogy milyen frizurát csináltassunk magunknak. Két férfi megy el mellettünk. Az egyiket látásból ismerem, nálunk dolgozik. Alig haladnak el, amikor hangosan, hogy mi is halljuk, összesúgnak: „Mennek szépítkezni a k... Mit gondolsz, kinek a- karnak tetszeni?! ...“ A mindenségit az i- lyen marháknakl Az ember egyszerűen á- polt akar lenni, jó megjelenésű, de az I- lyen marhák még ettől ts elveszik a kedvét.

A szárító-búrák alatt ülők Is fölkapják a beszédre a fejüket. Már nem is kell kérdezősködnöm. ömlik a szó mindegyikükből.

— Tőlem is ezt kérdezi mindig a kollégám, ha új frizurával megyek a munkába — mondja egy huszonkét év körüli barna lány. — És már nyomja a szövegét, (már mint a kolléga), hogy neki milyen príma lakása van, hogy egyszer — akár azonnal is! — fölugorhatnék megnézni, hogy ő milyen rémek partner, meg ehhez hasonlók. És közben bűzlik a szája, izzadtságszagú a teste, egy cseppet sem ad magára.

— Az én főnököm is mindig megjegyzéseket tesz, ha fodrásztól jövök, de azért azt ő ts, meg minden férfi elvárná, hogy a nő jól nézzen ki, adjon magára, ápolt legyen.

— Manci, mondd csak el a te helyzetedet! — biztatgatják többen is, a harminc év körüli, alacsony termetű, szép arcú Mancikát.

— Nekem a férjem már régen megtiltotta, hogy fodrászhoz járjak. Mindig azt mondta: „Nekem jól vagy így is. Vagy talán másnak akarsz tetszeni?!...“ így mindig csak akkor jövök fodrászhoz, ha egykét hetes szolgálati útra megy, hogy ne is tudjon róla.

Teleírhatnám akár az egész oldalt a K.- 1 városka fodrászüzletében elhangzott „sérelmekkel“, de száz szónak is egy a vége: az a nő, aki fodrászhoz jár, az már kacér, huncut és mindig másnak akar tetszeni, csak annak nem, akihez éppen tartozik — tartja a kisvárosi előítélet-közvéleményt A gúzsba kötő, a lealacsonyító, az ember'- méltóságba taposó élőítélet-közvélemény. S ez a komoly és magas „fórum“ fel sem tételezi az ellenkezőjét.

Gyors és rövid jegyzetek a témához:

L. kisvárosban az ismert doktornő meghív a lakására egy kávéra. Elmagyarázza, hol lakik, hogyan találok oda és előre szalad. Szigorúan a telkemre köti: ha valaki van a lépcsőházban ne nyissak be hozzá, ne csengessek, mert azt meghallja a szomszéd, az ajtó nyitva lesz. „Mert, tudja, a szomszédoki“

F. 'kisvárosban a szállodaigazgató szigorú utasítása alapján a portán dolgozók csak azokat szállásolhatják el egy szobában, akik házasok. Az igazgató három szobát tart fönn saját használatára, a kulcsok is állandóan nála vannak. Oda külön takarítónő jár takarítani Eddig már két női alkalmazottat kirúgott, mert nem voltak hajlandók vele „szobaszemlét“ tartani. Az igazgató nős. három gyermek apja.

Egy hónapra N. városkába költöztem a barátomhoz. Dél körül megyeik a lakásba. A kulcs nem fordul a zárban, belülről vi- háncolást hallok. Kiszólnak: „Menjen el, míg kimegyünk!“. Elmegyek, de látom, hogy a gimnázium egyik középkorú tanára és egy fiatal nő jön ki. Erről a tanárról azt beszélik a diákok, hogy, ha délutánonként az osztályából lányokat lát fiúk társaságában, az másnap felelni fog.

Érettségire készülő gimnazistákkal jeszélgetek. Csaknem az egész osz- , tály jelen van. Négy lány férjezett, kettő menyasszony, két fiú vőlegény.

— Mit szólt az osztály az eljegyzésekhez, lakodalmakhoz?

— Semmit. Mindenkinek a saját dolga, ügye, hogy eldöntse, mikor és kihez megy férjhez, kit vesz feleségül. Mi csak szurkolunk neki, hogy sikerüljön, meg bíztat- gatjuk őket, ha a tanárok célozgatnak. A mi osztályunkban egyébként is az alapelv: szabadul] meg az előítéletektől! Ne a külső, a ruha, a pénz, a szülők pozíciója, a látszat, a felület legyen a fontos, hanem az igazi emberi érték. Meghallgatjuk az okos tanácsokat, észrevételeket, de nem a pletykát, a látszat-előítéleteket. Mert az ember végtére is, nem élhet mások szerint, nem élheti a mások óhajtotta „előírt“ é- letetl... Nekünk is százszor és ezerszer a fejünkhöz vágják a szülőik, az idősebbek, hogy „nem szégyenled magad, mit szólnak majd az emberek, ha meglátnak!“ És nem attól szörnyűlködnek amit csinálunk, hanem mások véleményétől, attól, hogy ezt meg ne tudják az emberek! Mert, ha nem tudják meg, akkor ugye a gyilkos- még nem gyilkos, a tolvaj még nem tolvaj, a csaló még nem csaló! — mondja az osztály egy bátor szószólója.

Szélmalomharc? Ma még igen.

De harc — és ez a fontos!

MAGDI

Az érsekújvári (Nővé Zámky) kórház belgyógyászatának egyik betegszobájában világoskék ruhás, fehér kötényes, fityulás lányok sürögnek, forognak. Csinosak, mind fiatalok és nagyon ügyesek, pedig még nem alkalmazottai a kórháznak. Negyedikesek, az egészségügyi szakközépiskola végzős tanulói. Gyakorlatra járnak ebbe a kózházba. Itt ismerkednek behatóbban jövendő munkakörükkel. Reggel hétre érkeznek a kórházba és még vizit előtt megmosdatják a betegeket, rendbe teszik az ágyakat, lázat mérnek, előkészítik a gyógyszereket, injekciókat.

KRUPEC MAGDI az egyik beteg fölé hajol, megigazítja feje alatt a párnát, s még arra is iut ideje, hogy rámosolyogjon a csüggedt, betegre mielőtt az orvos belép.

— Milyen érzés résztvevője, segítője lenni annak a folyamatnak, amelyet gyógyításnak neveznek? — fordulok kérdésemmel a szőke, csinos lányhoz.

Egy pillanatig gondolgodik, majd magabiztosan válaszol:

— Egyszerűen csodálatos. Szo-phoklész mondta, hogy: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.“ S az embert bajában, fájdalmában segíteni a legcsodálatosabb érzés. Ez persze nemcsak abból áll, hogy gyógyszert adok a betegnek, bekötözöm a sebét, beszúrom az injekciót, gipszbe teszem az eltört kezét. Mert gyógymód a szívből jövő, őszinte, bíztató szó is. Az, hogy érezze a beteg nem kötelességből ápolom, nem azért forgolódom körülötte, mert a főorvos úgy ki vánja, hanem mert tudom, hogy a legnagyobb értékét, az egészségét bízták rám Ez az ápolónő legnehezebb munkája, de a legszebb is.

— A végzős diákok nagy problémája: a „Hogyan tovább?“ mennyire gond még? —

kérdezem tőle.

— Szeretnék hazakerülni a szülővárosomba, és a zselízi (Zeliezovce) kórházban elhelyezkedni. Legszívesebben a sebészeti vagy a nőgyógyászati osztály ápolónője lennék. Már beadtam jelentkezésemet, s várom a kórház válaszát. Ismerem a kór ház munkaközösségét, tudom, hogy örömmel látják a fiatal ápolónőket.

Beszélgetés közben arra gondolok, hogy akinek ilyen határozott elképzelései van nak a gyógyításról, jövendő hivatásáról, a betegek lélektanáról, biztosan nem véletlenül választotta pályáját. Már-már arra gondoltam, hogy orvos, vagy ápoló szülők gyermeke. Amikor erről faggatom ezt vá laszolja:

— Én már akkor gyermekorvos akartam lenni, amikor a legtöbb gyermek irtózva fél az orvostól, de még a fehér köpenytől is. Az édesanyám súlyosan megbetegedett hónapokig feküdt a kórházban, munkahelyére sem mehetett vissza többet. S ott, az ő betegágyánál fogadtam meg, hogy ha már orvos nem lehetek, ápolónő leszek Elnéztem a sok áldozatkész, fáradhatatlan nővért, s döntöttem. Pedig már akkor tud tam, hogy az ő mosolyuk mögött Is vannak egyéni gondok, jól beidegződött mozdulataikon olykor meglátszik a fáradtság, s őket is várják otthon, amikor még haza- menet benézne^^BWg'te- Nekem ók voltak a pj^daképeim, azoK^tkiknek ak evét sem tudtam. Ilik, akiknek is voljf^Bejük, hogy Ifemcsak a

kor még még arr: súlyos zá tartó:

Azt

nyegesi tatta:

— És diák vág megbecsül5dó hozóidén lé Folyannak ellenére, hogy Jhég csak k — tapasztaltam M betegek 1 J ts. Az utcán^^negszólított egy idős báclfci^nmá^^l^s felejtettem hogy ápoltam. gyWj^Wflfnn és kedves voltam hozzá, de ő nem Pedig közben hóna pok teltek el... Bevallom a találkozás u- tán hosszan dobogott a szívem. Erőt adó és jóleső érzés még ma is visszagondolni erre.

Mialatt mi Krupec Magdolnával beszél gettünk, véget ért a vizit, a belgyógyászati osztály főorvosa sorra járta a szobákat, a negyedikes lányok pedig igyekeztek minél többet ellesni a gyógyítás titkaiból. Csoportosan vonulnak hát az ajtó felé. Krupec Magdolna még egy széles mosolyt küld felém, aztán olyan sietős, de könnyed léptekkel fut a többiek után, mint a gya korlott ápolónők, amikor valamelyik beteg szólítja őket.

BENYAK Mária