Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-06 / 10. szám
/ A z első pillanatban nem akartam hinni a szememnek, bármennyire is komolyan veszem a televíziót, amikor egy szombat éjszaka megláttam a szalagcímet a tévé képernyőjén: Kína megtámadta Vietnamot. Lehetséges ez? — ötlött fel bennem a kérdés. Még fülemben csengenek Vo ThI Tang (képünkön) vietnami fiatal szavai, aki 1978-ban Kubában a XI. Világifjúsági Találkozón oly szenvedélyesen olvasta fel a felhívást a világ ifjúságához. Ott, Havannában a Forradalom terén két= millió ember hallgatta a hős vietnami lányt. Kuba földjéről az alábbi felhívással fordulunk a világ ifjúságához: Fokozzuk a vllágbékéért, az enyhülésért, a nemzetközi biztonságért és együttműködésért, a fegyverkezési hajsza és az agresszív imperialista háború megszüntetéséért, az általános és teljes leszerelés érdekében kifejtett tevékenységünket... Itt a lány egy lélegzetnyi szünetet tartott és kétmillió ember válaszolt igennel. A nagy és nemes célok érdekében erősítjük szolidaritásunkat: Vietnam hősi népével, amely az imperializmus és a nemzetközi reakció ellen vív harcot, nemzeti függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének védelmében, az ország békéjének helyreállítása érdekében. EZ A NÉP Tizennyolcezerötszáz fiú és leány, 145 ország képviselője szavazott a felhívás elfogadásáért. De nemcsak ők. A világ ifjúságának milliói emelték és emelik fel szavukat a békés egymás mellett élésért. Ki gondolt akkor Havannában arra, hogy Vietnamban újra dörögnek a fegyverek? Amikor az elmúlt hetekben a vietnami harc! jelentéseket hallgattam, nemcsak a VIT záróakkordjaként elhangzott szavak idéződtek fel az emlékezetemben, hanem egy egészen közeli kép is. Szencen (Senec), a nemzetközi iskola előtt mentem egy január végi estén, amikor nagy pely- hekben hullt a hó. Az iskola kapuján néhány vietnami diák rohant ki, és ott a tágas téren önfeledt hócsatát kezdtek vívni. Jómagam is közéjük álltam és a lányok segítségére siettem. Repültek a hógolyók. Ebben a csatában nem volt vesztes. Mindkét oldalon győzött a jókedv, a vidámság. Akkor még nem sejtettük és nem is sejthettük, hogy alig egy hónap múlva az otthon élő testvé reik, szüleik önvédelmük csatáját vívják meg a betolakodók ellen. A napokban is annak az országnak a fiaival, lányaival találkoztunk és beszélgettünk, akik a világ összes népei közül nyilván a legjobban tudják, milyen szörnyű dolog a háború. Századunkban ennek az országnak jutott a legkegyetlenebb sors. Milliók élete és kínja árán a közelmúltban nyerte el a szabadságot és a békét, es ma újra honvédő háborúra kényszerült. CSIKMAK IMRE Vietnami diákokkal folytatott beszélgetésünket lapunk 5. oldalán közöljük. Áldottak az anyák, áldott ki gyermeket fogant, áldottak az asszonyok: a béke hídverői (Részlet Dénes György: A BÉKE HÍDVERŐI cfmíi verséből)
