Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-27 / 9. szám

V

8 UM

SOKOLOV ’79

Felejthetetlen eseménynek voltunk szeméi fültanúi február 7—11-e között Sokolov- ban, ahol a politikai dalok fesztiválján e- löadók, kísérő együttesek, dalszerzők és szövegírók adtak egymásnak randevút.

A fesztivál visszhangja azt bizonyítja, helyes volt a találkozó fő szervezőjének, a SZISZ Központi Biznttsávának a választá sa, és a seregszemlét ismét Sokolovban rendezték meg. A város és a környék lakói megtiszteltetésnek vették a rendezés jogát, tudatosították a fesztivál jelentőségét, és ehhez mérten kiváló légkört, igazi fesz- tiváli hangulatot teremtettek.

Az előadók a dalokkal felidézték az idei jelentős politikai események évfordulóit. Több szerzemény hangzott el a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére. Nagy sikert ért el Miro famrich. az Elán együttes pedig a „Csak fnss fiú“ című dallal érdemelte ki a közönség tetszését. A hazai dalok mellett folesendiiitek külföldi elkötale zett alkotások is. A közönség nagy érdekI

lődéssel hallgatta és hosszú tapssal jutalmazta a külföldi résztvevőket, többek között Osvald Rodriguezát, a chilei gitárost, költőt, zeneszerzőt és énekest, valamint a j bolíviai fos Poriceros együttest. Sikert a- ratott a hazai Spirituái kvintett is, különösen egyszerű előadásmódjával. Szinte lehe tetlen felsorolni valamennyi szereplő nevét. A legismertebbek közé tartozik Zdena lorencová, Miriam Hrusková, Dana Matej- ková, Karol Duchoü, Karel Cernoch, Miroslav Liűko, Jaroslav Wykrent, Pavol No- vák.

Az együttesek közül említést érdemel a Pramene, a Vox, az Elán, valamint a Kra- jánci zenekar. Külön elismerésben részes! tették a szovjetunióbeli Panorama együttest, amelynek tagjai nagyszerűen fejezték ki a barátság gondolatát, a nemzetek közötti együttműködés jelentőségét.

A fesztivál résztvevői a hangversenyeken kívül más rendezvényeken is találkoztak a közönséggel. Ezeket a nem hivatalos összejöveteleket kellemes, spontán hangulat jellemezte. Mindenhol szólt a zene, énekeltek, s a résztvevők megtalálták a közös nyelI

vet.

A fesztivál VII. évfolyamán több új elkö

telezett szerzeményt hallottunk, de felcsendültek a már elfelejtett politikai dalok is, amelyeket a fiatalok a szocializmus építésének első időszakában énekeltek. A színvonalat csak emelte az, hogy hivatá sós énekesek és együttesek az előbbinél nagyobb érdeklődést mutattak a fesztivál iránt. A dalszerzők és szövegírók is sokkal színvonalasabb munkát végeztek, mint az előző években. A résztvevők összejövetelein nagyon sok hasznos hozzászólás hangzott el a jövő évi fesztivállal kapcsa latosan.

jaroslav Wykrent énekes így nyilatkozott: „Nagyon jól érzem magam a fesztiválon, minden alkalommal új és új barátokkal találkozom, akikkel van miről beszélnem. A legjobb dalok szerintem azok, amelyek csillogás és felesleges pompa nélkül fejezik ki mondanivalójukat.“

A Supraphon és a Pánton Zeneműkiadó Vállalat is figyelemmel követi a hazai, illetve a külföldi előadók elkötelezett dalait. A politikai fesztiválra mindkét vállalat egy egy nagy- és több kislemezzel jelentkezett az előző év legsikeresebb dalainak válogatásával. A lemezek iránt minden évben nagy az érdeklődés a vállalatnak a fesztivál idejére felállított sátrában. Az elkötelezett szerzemények megjelennek a Supraphon több más hanglemezén is, így például a XI. VIT alkalmából kiadott nagylemezen, vagy pedig a Zlaty pálcát (Aranybuzogány) elnevezésű verseny kettős albu mán.

Néhány együttes, mint példán! a Freundschaft vagy a Kantori a fesztivál végeztével a február 10-én kezdődött berlini politikai dalfesztiválra indult. A kilenc napig tartó dalfesztiválon 44 énekegyüttes és szólista mutatta be alkotásait a világ harminc országából. A közönség ezen a fesztiválon sem elégedett még csak a hangversenyek hallgatásával, hanem a szünetekben bekap csolódott a beszélgetésekbe is. tgy a szereplőkkel együtt hozzájárult a barátság gondolatának kifejezéséhez, a nemzetek közötti együttműködéshez, a haladás, valamint a világbéke eléréséhez.

Papp Sándor

Klubra váró klubtulajdonosok

Nem szeretem a statisztikai kimutatásokat, mert nem mindig a lényeget, a jelenségek közötti összefüggéseket, hanem csak a száraz tényeket fejezik ki. Az ifjúsági klubmozgalom esetében mégis azt mondom, nem ártana egy átfogó kimutatás. Nem is annyira a létező klubokat kellene számba venni, mint inkább rámutatni arra, hogy a lanyha tevékenység vagy a felettes szervek rossz hozzáállása következtében hány klub kényszerül visszavonulás ra. Rossz, ha valami nincs — főleg, ha szükség lenne rá —, de még rosszabb, ha megszfl nik az, ami már egyszer megvolt. Egy ilyen sajnálatos állapotnak voltam tanúja Vágki- rályfán (Král'ová nad Váhom).

Ez a falu a galántai járás középnagyságú települései közé tartozik, s körülbelül ötszáz olyan fiatal él itt, akik bekapcsolódhatnának az ifjúsági szervezet munkájába, illetve a kulturális életbe. A lehetőségek nagyrészt meg Is vannak, de ...

— De nem mindig élünk velük — mondta Vince Tibor, a SZISZ helyi szervezetének egykori vezetője. — Megfelelő szervezéssel, jő hozzáállással, a gondok őszinte feltárásával olyan irányba lehetne terelni a szervezet munkáját, amely megfelelne az egész falu fiatalságának.

— Községünk 1963-ban végre kultúrházat kapott, melyben a nagytermen kívül akad elég helyiség egyéb tevékenységre is. Az alagsorban például a kulturista szakkör kitűnő feltételek között dolgozhatna, csak nagyobb érdeklődésre lenne szükség. A művelődési otthonban klub berendezésére alkalmas helyiség is van, s Így újjá lehetne éleszteni az egykori klubtevékenységet.

— Ezek szerint volt már klubotok. Mi lett a sorsa?

— Hetvenegyben ifjúsági szervezetünk mellett megalakult az Ady Endre Ifjúsági Klub, amely kezdetben pontos munkaterv szerint dolgozott, aztán vagy két évvel ezelőtt hanyatlani kezdett a klubélet. A klub hivatalosan nem szűnt meg, de számontartan! Is hiba lenne, mert nem működik.

Az okokat próbálom kideríteni. Megtudom, hogy a múltban nyolcvanöt tagot számlált ez a szervezet, ma már csak harminchetet. És ami a legérdekesebb: rosszul értelmezett önkritika következtében csappant meg ennyire a tagság létszáma, ugyanis mindenkit elengedtek a szervezetből, akinél passzivitást észleltek. Talán helyesebb lett volna érdekesebb, színesebb munkával új erőt önteni a lemaradozőkba. Az önkritika szép erény, de nem szabad még ezzel sem túllőni a célon, amikor már szem elől tévesztjük az ésszerűséget. Ma már tudják ezt a vág- királyfal fiatalok is, de az el* követett hibákat még sokáig érezni fogják.

Természetesen ne-m lehetne azt állítani róluk, hogy nem dolgoznak. Pozsonyi Ibolya, a szervezet jelenlegi elnöke e- gész sor figyelemreméltó rendezvényről számolt be.

— Tavaly a legsikeresebb rendezvényünkhöz a járási csillagászati kabinettől kaptuk a segítséget. Molnár Iván elvtársiak, a kabinet vezetőjének a „Csillagászat és a tudományos világnézet“ című, hat előadásbő! állő sorozata minden elképzelést felülmúlva megnyerte a fiatalok tetszését. Az előadássorozat végén ötvenhét fiatal elismerő oklevelet kapott.

Ezekkel az előadásokkal azt a célt követtük, hogy a fiataljainkban elmélyítsük a tudományos világnézetet, hogy Földünk és a világűr titkainak feltárásával választ kapjanak olyan kérdésekre, amelyek még ma is erősen foglalkoztatják azokat, akik nincsenek egészen tisztában a vtlágmtn* denség törvényszerűségeivel.

Ezenkívül jől dolgozott az irodalmi színpadi csoportunk is, amely az év valamennyi jelentősebb évfordulója alkalmából színvonalas összeállítással lépett falunk közönsége elé. A csoport szorosan együttműködik a helyi nemzeti bizottság mellett dolgozó polgári ügyek testületével is. Jól sikerült a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából megrendezett vetélkedőnk Is. fis hiszem, ha újra tulajdonunkba vehet* nénik az egykori klubot, az •- redménylista még hosszabb lenne.

A falu pártszervezetének elnökétől, Csimma Lajostól próbáltam, végleges választ kapni a volt klub felújításának lehetőségéről.

— Falunkban a tömegszerve* zetek helyiséggonddal küszködnek, de a fiatalok kérésének eleget tenni elsőrendű feladatunknak tartjuk. Tevékenységünkkel a múltban is elégedettek lehettünk, s ha vissza* kapják klubjukat, minden bizonnyal még jobb eredményeket mutatnak fel. A helyi nemzeti bizottság már döntött is a klub sorsáról. A fiatalok rövidesen birtokukba vehetik az e célra kijelölt helyiséget, ennek fejében csupán annyit vá* runk el tőlük, hogy helyrehozzák a múlt hibáit: aktív tagokkal gyarapítsák soraikat, s o- lyan közösségi szellemet teremtsenek az Ifjúsági szervezetben, amely biztosítéka lehet a jó munkának.

KAMOCSAI IMRE

A zene boszorkánykonyhájában

A fonográf feltalálásának 100. évfordulőja alkalmából számos dalt írtak a könnyűzene művelőt, köszönetét mondva Edison mesternek zseniális találmányáért. A fekete korongok, melyek segítségével bárki felidézheti kedvenc zeneművét, előadóművésze hangját, olyan létjogosultsággal bírnak szobáink polcain, mint nagyra becsült könyveink. Amíg a kottapapírra felvázolt mü megszólalhat lemezjátszóink hangszórójában, hosszú utat kell végigjárnia. A lemezgyártás egyik legérdekesebb része a stúdiófelvétel. Stúdiót a zene boszorkány- konyhájának Is szokták nevezni, ahol a zenészek „főztjét“ ügyes kezű technikusok „fűszerezik“.

XXX

Amikor az Opus lemezkiadó pezinoki stúdióját kerestem, modern épületet vártam, és egy régi kastélyszerü házban akadtam rá. A múltat Idéző ó- don falak mögött azonban már a modern technika vívmányai uralkodnak.

Mikor belépek, lázas munka folyik, szinte észre sem vesznek. Magát a stúdiót két részre oszthatjuk, a feljátszóteremre — ahol éppen a Takti- cí együttes várta a rendező u- tasftásait — és a keverőteremre, ahol a zenei rendező, a technikusok és a szerző közösen irányítják a munkát. Ezt a két helyiséget üvegablak köti össze, s mivel á feljátsZő- termet hangszigetelték, mikrofonokon érintkeznek egymással. Az ajtó fölött kigyullad a felvételt jelző piros lámpa, a rendező utasítja a zenekart: Vigyázat, indul a felvételi A keverőpult mögött éberen figyelik a zenét, s a legkisebb hibánál Is azonnal leállítják a zenészeket.

„A basszusgitár hangja egybeolvad a nagydobbal. Légy

szives, keress valami lágyabb hangszinti “ Máskor a gitár hangolódik szét, ilyenkor előkerül az elektromos hangoló, s száz százalékos pontossággal behangolhatők a húrok. A zenészek újra meg újra nekirugaszkodnak, mígnem a kívánt eredményt elérik. Hogy a felvétel minősége mikor megfelelő, azt elsősorban a szerző dönti el. Jelen esetben All Brezovskji, a Csehszlovák Rádió zenei dramaturgja:

— A gyermekek nemzetközi éve alkalmából készítünk egy nagylemezt Csodálatos év címmel. Az album dalai könnyed, játékos hangulatot idéznek, a gyermekekhez szólnak. Az előadók között olyan népszerű színészek nevét találjuk, mint Zora Kolínská, Michal Docolo- mansk? vagy Marián Labuda. Szerepel még a lemezen a Csehszlovák Rádió Gyermekkórusa, és a Taktici együttes, mely- lyel épp most vesszük fel a zenei alapokat — mondja, s már rohan is, hogy utasításokat adjon a következő számhoz. Egy pillanatra sem áll meg, hol a technikusokkal vi tázik a keverőpult mellett, hol a zenészek között látni, kéz- zel-lábbal magyaráz, tapsol, é nekel, s ha kell zongorázik.

Bevallom, kicsit irigykedve lesem a felvételnél segédkező technikusokat, milyen otthono san mozognak a kapcsolók, jelzőlámpák és a műszerek sokaságában. Jozef Hanák, az e gyik legfiatalabb technikus, ő segít beavatni a stúdió titkaiba.

— Nem olyan ördöngős mesterség ez, mint ahogy az első látszatra tűnik. Persze sok szakértelmet, gyakorlatot Igényel és a zenei, esztétikai érzék szintén elengedhetetlen követelmény. Az ország egyik legjobban felszerelt stúdiója a miénk. Az egyes hangszereket tizenhat sávos magnóra rögzítjük, úgyhogy minden hangszer külön sávon kap helyet. Így a keverésnél tetszés szerint változtathatjuk az egyes haug-- szerek erősségét, hangszínét.

— A te szakmád az úgynevezett divatos szakmák közé tartozik. Gyakran dolgozol e- gyütt olyan személyiségekkel, művészeikkel, akikkel egyébként nemigen kerülnél kapcsolatba ...

— Ebben a szakmában sokan vagyunk, és nem sok re= mény kecsegteti azt, aki erre adja a fejét. Én is sokkal lejjebb kezdtem, de Iparkodtam, most már úgv érzem, egyenes

be jutottam. Bevallom, engem is csábított, hogy sok menő emberrel ismerkedhetek meg, de hivatásom szépségét másban látom. Az alkotás öröme az, ami éltet, ha elkészül egy új lemez, nekem éppolyan ö- römet szerez, mint a szerzőnek vagy az előadónak. Azt mondják, az a boldog ember, akt azzal foglalkozhat, amit szeret. Hát én biztos nagyon boldog lehetek, mert Imádom a hivatásomat. Ha Itt bent vagyok, még az idő múlását sem érzékelem. Még sohasem éreztem fáradtnak magam, pedig gyakran vé'ln'nk éjjeli mű«?.:'

kot, ha sok a munka.

Közben befejeződik az alapok rögzítése, most a szőlők rájátszása következik. Ez play- -back (visszajátszás) technikával történik. A zenészek fülhallgatón követik az Imént felvett alapokat, s ezekre kerülnek a szőlők. Imrich Kurucot, akt a szaxofonszólót játssza, már harmadszor állítja meg a rendező:

— Ez a dal a hangszerek házasságáról szól, ezt a hangulatot próbáld visszaadni! látsszad sikamlósabban, édesebben. Ahány dal, annyi új

Előkerülnek a kézi dobok, csörgők, sőt még egy kerékpárcsengő is föllratkozlk a hangszerek lajstromára.

A legtöbbet foglalkoztatott muzsikus Vlado Kolenic, a Taktici együttes vezetője. Azonkívül, hogy a zongorát és a basszusgitárt kezeli, énekel, s az együttes számait is ő hangszereli.

— Bár a dalok címe a mesék világára utal, az arcokról ítélve lázas munka folyik.

— így Igaz, színvonalas le* mezt akarnak, nem lényeges, hogy kinek készül. Az, hogy a gyermekeknek szánjuk, még jobban kötelez, mivel az ö esztétikai érzésűik csak alakuló- félben van, tehát könnyen befolyásolható mindkét Irányban. Különben otthon is vár rám egy kis srác. Lehet, hogy pár év múlva tőle kapom a legkeményebb kritikát.

Élmény számomra, amikora szimfonikus zenekar dallambetétjeit veszik föl. A frakkba, fehér Ingbe öltözött muzstku* sokat egy billentyűzettel ellátott szerkezet helyettesíti, amelyet szaknyelven hegedűgépnek neveznek. Ezzel az elmés szerkentyűvel a hozzáértő könnyűszerrel a szimfonikus hangzás illúzióját keltheti. Lám, a technika Itt Is a segítségünkre sletettl Ám ez kétélű fegyver, hiszen minél jobban fejlődik a technika, úgy nőnek a színvonalra támasztott igények is.

Ezt már hazafelé menet gondolom, miközben igazat adok technikus barátomnak, a stúdióban csakugyan megállt az idő. Mégis rengeteg dolgos óra kell ahhoz, hogy a zongorán megkomponált dalok „lemezképes“ köntöst kapjanak. Pedig amit láttam, csak kockája annak, amely szépen becsomagolt hanglemezként mosolyog ránk az üzletek kirakataiból.

A Taktici együttes vezetője, Vlado Kolenió a stúdió zongorájánál.

STRIE2ENEC SÁNDOR