Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-27 / 9. szám

V 8 UM SOKOLOV ’79 Felejthetetlen eseménynek voltunk szem­éi fültanúi február 7—11-e között Sokolov- ban, ahol a politikai dalok fesztiválján e- löadók, kísérő együttesek, dalszerzők és szövegírók adtak egymásnak randevút. A fesztivál visszhangja azt bizonyítja, he­lyes volt a találkozó fő szervezőjének, a SZISZ Központi Biznttsávának a választá sa, és a seregszemlét ismét Sokolovban rendezték meg. A város és a környék lakói megtiszteltetésnek vették a rendezés jo­gát, tudatosították a fesztivál jelentőségét, és ehhez mérten kiváló légkört, igazi fesz- tiváli hangulatot teremtettek. Az előadók a dalokkal felidézték az idei jelentős politikai események évfordulóit. Több szerzemény hangzott el a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére. Nagy sikert ért el Miro famrich. az Elán együttes pe­dig a „Csak fnss fiú“ című dallal érde­melte ki a közönség tetszését. A hazai da­lok mellett folesendiiitek külföldi elkötale zett alkotások is. A közönség nagy érdek­I lődéssel hallgatta és hosszú tapssal jutal­mazta a külföldi résztvevőket, többek kö­zött Osvald Rodriguezát, a chilei gitárost, költőt, zeneszerzőt és énekest, valamint a j bolíviai fos Poriceros együttest. Sikert a- ratott a hazai Spirituái kvintett is, különö­sen egyszerű előadásmódjával. Szinte lehe tetlen felsorolni valamennyi szereplő ne­vét. A legismertebbek közé tartozik Zdena lorencová, Miriam Hrusková, Dana Matej- ková, Karol Duchoü, Karel Cernoch, Mi­roslav Liűko, Jaroslav Wykrent, Pavol No- vák. Az együttesek közül említést érdemel a Pramene, a Vox, az Elán, valamint a Kra- jánci zenekar. Külön elismerésben részes! tették a szovjetunióbeli Panorama együt­test, amelynek tagjai nagyszerűen fejezték ki a barátság gondolatát, a nemzetek kö­zötti együttműködés jelentőségét. A fesztivál résztvevői a hangversenyeken kívül más rendezvényeken is találkoztak a közönséggel. Ezeket a nem hivatalos össze­jöveteleket kellemes, spontán hangulat jel­lemezte. Mindenhol szólt a zene, énekeltek, s a résztvevők megtalálták a közös nyel­I vet. A fesztivál VII. évfolyamán több új elkö telezett szerzeményt hallottunk, de felcsen­dültek a már elfelejtett politikai dalok is, amelyeket a fiatalok a szocializmus épí­tésének első időszakában énekeltek. A színvonalat csak emelte az, hogy hivatá sós énekesek és együttesek az előbbinél nagyobb érdeklődést mutattak a fesztivál iránt. A dalszerzők és szövegírók is sok­kal színvonalasabb munkát végeztek, mint az előző években. A résztvevők összejöve­telein nagyon sok hasznos hozzászólás hangzott el a jövő évi fesztivállal kapcsa latosan. jaroslav Wykrent énekes így nyilatkozott: „Nagyon jól érzem magam a fesztiválon, minden alkalommal új és új barátokkal ta­lálkozom, akikkel van miről beszélnem. A legjobb dalok szerintem azok, amelyek csillogás és felesleges pompa nélkül feje­zik ki mondanivalójukat.“ A Supraphon és a Pánton Zeneműkiadó Vállalat is figyelemmel követi a hazai, il­letve a külföldi előadók elkötelezett da­lait. A politikai fesztiválra mindkét válla­lat egy egy nagy- és több kislemezzel je­lentkezett az előző év legsikeresebb dalai­nak válogatásával. A lemezek iránt min­den évben nagy az érdeklődés a vállalat­nak a fesztivál idejére felállított sátrában. Az elkötelezett szerzemények megjelennek a Supraphon több más hanglemezén is, így például a XI. VIT alkalmából kiadott nagy­lemezen, vagy pedig a Zlaty pálcát (Arany­buzogány) elnevezésű verseny kettős albu mán. Néhány együttes, mint példán! a Freund­schaft vagy a Kantori a fesztivál végezté­vel a február 10-én kezdődött berlini po­litikai dalfesztiválra indult. A kilenc napig tartó dalfesztiválon 44 énekegyüttes és szó­lista mutatta be alkotásait a világ harminc országából. A közönség ezen a fesztiválon sem elégedett még csak a hangversenyek hallgatásával, hanem a szünetekben bekap csolódott a beszélgetésekbe is. tgy a sze­replőkkel együtt hozzájárult a barátság gondolatának kifejezéséhez, a nemzetek kö­zötti együttműködéshez, a haladás, vala­mint a világbéke eléréséhez. Papp Sándor Klubra váró klubtulajdonosok Nem szeretem a statisztikai kimutatásokat, mert nem min­dig a lényeget, a jelenségek közötti összefüggéseket, hanem csak a száraz tényeket fejezik ki. Az ifjúsági klubmozgalom esetében mégis azt mondom, nem ártana egy átfogó kimu­tatás. Nem is annyira a létező klubokat kellene számba ven­ni, mint inkább rámutatni ar­ra, hogy a lanyha tevékenység vagy a felettes szervek rossz hozzáállása következtében hány klub kényszerül visszavonulás ra. Rossz, ha valami nincs — főleg, ha szükség lenne rá —, de még rosszabb, ha megszfl nik az, ami már egyszer meg­volt. Egy ilyen sajnálatos álla­potnak voltam tanúja Vágki- rályfán (Král'ová nad Váhom). Ez a falu a galántai járás középnagyságú települései kö­zé tartozik, s körülbelül öt­száz olyan fiatal él itt, akik bekapcsolódhatnának az ifjúsá­gi szervezet munkájába, illetve a kulturális életbe. A lehető­ségek nagyrészt meg Is van­nak, de ... — De nem mindig élünk ve­lük — mondta Vince Tibor, a SZISZ helyi szervezetének egy­kori vezetője. — Megfelelő szervezéssel, jő hozzáállással, a gondok őszinte feltárásával olyan irányba lehetne terelni a szervezet munkáját, amely megfelelne az egész falu fia­talságának. — Községünk 1963-ban vég­re kultúrházat kapott, melyben a nagytermen kívül akad elég helyiség egyéb tevékenységre is. Az alagsorban például a kulturista szakkör kitűnő fel­tételek között dolgozhatna, csak nagyobb érdeklődésre lenne szükség. A művelődési otthonban klub berendezésére alkalmas helyiség is van, s Így újjá lehetne éleszteni az egykori klubtevékenységet. — Ezek szerint volt már klubotok. Mi lett a sorsa? — Hetvenegyben ifjúsági szervezetünk mellett megala­kult az Ady Endre Ifjúsági Klub, amely kezdetben pontos munkaterv szerint dolgozott, aztán vagy két évvel ezelőtt hanyatlani kezdett a klubélet. A klub hivatalosan nem szűnt meg, de számontartan! Is hiba lenne, mert nem működik. Az okokat próbálom kideríte­ni. Megtudom, hogy a múltban nyolcvanöt tagot számlált ez a szervezet, ma már csak har­minchetet. És ami a legérde­kesebb: rosszul értelmezett ön­kritika következtében csappant meg ennyire a tagság létszá­ma, ugyanis mindenkit elen­gedtek a szervezetből, akinél passzivitást észleltek. Talán helyesebb lett volna érdeke­sebb, színesebb munkával új erőt önteni a lemaradozőkba. Az önkritika szép erény, de nem szabad még ezzel sem túl­lőni a célon, amikor már szem elől tévesztjük az ésszerűsé­get. Ma már tudják ezt a vág- királyfal fiatalok is, de az el* követett hibákat még sokáig érezni fogják. Természetesen ne-m lehetne azt állítani róluk, hogy nem dolgoznak. Pozsonyi Ibolya, a szervezet jelenlegi elnöke e- gész sor figyelemreméltó ren­dezvényről számolt be. — Tavaly a legsikeresebb rendezvényünkhöz a járási csil­lagászati kabinettől kaptuk a segítséget. Molnár Iván elvtárs­iak, a kabinet vezetőjének a „Csillagászat és a tudományos világnézet“ című, hat előadás­bő! állő sorozata minden el­képzelést felülmúlva megnyerte a fiatalok tetszését. Az elő­adássorozat végén ötvenhét fiatal elismerő oklevelet ka­pott. Ezekkel az előadásokkal azt a célt követtük, hogy a fia­taljainkban elmélyítsük a tu­dományos világnézetet, hogy Földünk és a világűr titkainak feltárásával választ kapjanak olyan kérdésekre, amelyek még ma is erősen foglalkoz­tatják azokat, akik nincsenek egészen tisztában a vtlágmtn* denség törvényszerűségeivel. Ezenkívül jől dolgozott az irodalmi színpadi csoportunk is, amely az év valamennyi je­lentősebb évfordulója alkalmá­ból színvonalas összeállítással lépett falunk közönsége elé. A csoport szorosan együttműkö­dik a helyi nemzeti bizottság mellett dolgozó polgári ügyek testületével is. Jól sikerült a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából megrende­zett vetélkedőnk Is. fis hiszem, ha újra tulajdonunkba vehet* nénik az egykori klubot, az •- redménylista még hosszabb lenne. A falu pártszervezetének el­nökétől, Csimma Lajostól pró­báltam, végleges választ kap­ni a volt klub felújításának le­hetőségéről. — Falunkban a tömegszerve* zetek helyiséggonddal küsz­ködnek, de a fiatalok kérésé­nek eleget tenni elsőrendű fel­adatunknak tartjuk. Tevékeny­ségünkkel a múltban is elége­dettek lehettünk, s ha vissza* kapják klubjukat, minden bi­zonnyal még jobb eredménye­ket mutatnak fel. A helyi nem­zeti bizottság már döntött is a klub sorsáról. A fiatalok rö­videsen birtokukba vehetik az e célra kijelölt helyiséget, en­nek fejében csupán annyit vá* runk el tőlük, hogy helyrehoz­zák a múlt hibáit: aktív tagok­kal gyarapítsák soraikat, s o- lyan közösségi szellemet te­remtsenek az Ifjúsági szerve­zetben, amely biztosítéka lehet a jó munkának. KAMOCSAI IMRE A zene boszorkánykonyhájában A fonográf feltalálásának 100. évfordulőja alkal­mából számos dalt írtak a könnyűzene művelőt, köszö­netét mondva Edison mester­nek zseniális találmányáért. A fekete korongok, melyek se­gítségével bárki felidézheti kedvenc zeneművét, előadómű­vésze hangját, olyan létjogo­sultsággal bírnak szobáink pol­cain, mint nagyra becsült könyveink. Amíg a kottapapír­ra felvázolt mü megszólalhat lemezjátszóink hangszórójában, hosszú utat kell végigjárnia. A lemezgyártás egyik legérde­kesebb része a stúdiófelvétel. Stúdiót a zene boszorkány- konyhájának Is szokták nevez­ni, ahol a zenészek „főztjét“ ügyes kezű technikusok „fűsze­rezik“. XXX Amikor az Opus lemezkiadó pezinoki stúdióját kerestem, modern épületet vártam, és egy régi kastélyszerü házban akadtam rá. A múltat Idéző ó- don falak mögött azonban már a modern technika vívmányai uralkodnak. Mikor belépek, lázas munka folyik, szinte észre sem vesz­nek. Magát a stúdiót két rész­re oszthatjuk, a feljátszóte­remre — ahol éppen a Takti- cí együttes várta a rendező u- tasftásait — és a keverőte­remre, ahol a zenei rendező, a technikusok és a szerző kö­zösen irányítják a munkát. Ezt a két helyiséget üvegablak kö­ti össze, s mivel á feljátsZő- termet hangszigetelték, mikro­fonokon érintkeznek egymás­sal. Az ajtó fölött kigyullad a felvételt jelző piros lámpa, a rendező utasítja a zenekart: Vigyázat, indul a felvételi A keverőpult mögött éberen fi­gyelik a zenét, s a legkisebb hibánál Is azonnal leállítják a zenészeket. „A basszusgitár hangja egy­beolvad a nagydobbal. Légy szives, keress valami lágyabb hangszinti “ Máskor a gitár hangolódik szét, ilyenkor elő­kerül az elektromos hangoló, s száz százalékos pontosság­gal behangolhatők a húrok. A zenészek újra meg újra neki­rugaszkodnak, mígnem a kí­vánt eredményt elérik. Hogy a felvétel minősége mikor meg­felelő, azt elsősorban a szer­ző dönti el. Jelen esetben All Brezovskji, a Csehszlovák Rá­dió zenei dramaturgja: — A gyermekek nemzetközi éve alkalmából készítünk egy nagylemezt Csodálatos év cím­mel. Az album dalai könnyed, játékos hangulatot idéznek, a gyermekekhez szólnak. Az elő­adók között olyan népszerű színészek nevét találjuk, mint Zora Kolínská, Michal Docolo- mansk? vagy Marián Labuda. Szerepel még a lemezen a Cseh­szlovák Rádió Gyermekkórusa, és a Taktici együttes, mely- lyel épp most vesszük fel a zenei alapokat — mondja, s már rohan is, hogy utasításo­kat adjon a következő szám­hoz. Egy pillanatra sem áll meg, hol a technikusokkal vi tázik a keverőpult mellett, hol a zenészek között látni, kéz- zel-lábbal magyaráz, tapsol, é nekel, s ha kell zongorázik. Bevallom, kicsit irigykedve lesem a felvételnél segédkező technikusokat, milyen otthono san mozognak a kapcsolók, jelzőlámpák és a műszerek so­kaságában. Jozef Hanák, az e gyik legfiatalabb technikus, ő segít beavatni a stúdió titkai­ba. — Nem olyan ördöngős mes­terség ez, mint ahogy az első látszatra tűnik. Persze sok szakértelmet, gyakorlatot Igé­nyel és a zenei, esztétikai ér­zék szintén elengedhetetlen követelmény. Az ország egyik legjobban felszerelt stúdiója a miénk. Az egyes hangszereket tizenhat sávos magnóra rög­zítjük, úgyhogy minden hang­szer külön sávon kap helyet. Így a keverésnél tetszés szerint változtathatjuk az egyes haug-- szerek erősségét, hangszínét. — A te szakmád az úgyne­vezett divatos szakmák közé tartozik. Gyakran dolgozol e- gyütt olyan személyiségekkel, művészeikkel, akikkel egyéb­ként nemigen kerülnél kap­csolatba ... — Ebben a szakmában so­kan vagyunk, és nem sok re= mény kecsegteti azt, aki erre adja a fejét. Én is sokkal lej­jebb kezdtem, de Iparkodtam, most már úgv érzem, egyenes be jutottam. Bevallom, engem is csábított, hogy sok menő emberrel ismerkedhetek meg, de hivatásom szépségét más­ban látom. Az alkotás öröme az, ami éltet, ha elkészül egy új lemez, nekem éppolyan ö- römet szerez, mint a szerző­nek vagy az előadónak. Azt mondják, az a boldog ember, akt azzal foglalkozhat, amit szeret. Hát én biztos nagyon boldog lehetek, mert Imádom a hivatásomat. Ha Itt bent va­gyok, még az idő múlását sem érzékelem. Még sohasem érez­tem fáradtnak magam, pedig gyakran vé'ln'nk éjjeli mű«?.:' kot, ha sok a munka. Közben befejeződik az ala­pok rögzítése, most a szőlők rájátszása következik. Ez play- -back (visszajátszás) techniká­val történik. A zenészek fül­hallgatón követik az Imént fel­vett alapokat, s ezekre kerül­nek a szőlők. Imrich Kurucot, akt a szaxofonszólót játssza, már harmadszor állítja meg a rendező: — Ez a dal a hangszerek házasságáról szól, ezt a han­gulatot próbáld visszaadni! látsszad sikamlósabban, éde­sebben. Ahány dal, annyi új Előkerülnek a kézi dobok, csörgők, sőt még egy kerék­párcsengő is föllratkozlk a hangszerek lajstromára. A legtöbbet foglalkoztatott muzsikus Vlado Kolenic, a Tak­tici együttes vezetője. Azonkí­vül, hogy a zongorát és a basszusgitárt kezeli, énekel, s az együttes számait is ő hang­szereli. — Bár a dalok címe a me­sék világára utal, az arcokról ítélve lázas munka folyik. — így Igaz, színvonalas le* mezt akarnak, nem lényeges, hogy kinek készül. Az, hogy a gyermekeknek szánjuk, még jobban kötelez, mivel az ö esz­tétikai érzésűik csak alakuló- félben van, tehát könnyen be­folyásolható mindkét Irány­ban. Különben otthon is vár rám egy kis srác. Lehet, hogy pár év múlva tőle kapom a legkeményebb kritikát. Élmény számomra, amikora szimfonikus zenekar dallambe­tétjeit veszik föl. A frakkba, fehér Ingbe öltözött muzstku* sokat egy billentyűzettel ellá­tott szerkezet helyettesíti, ame­lyet szaknyelven hegedűgép­nek neveznek. Ezzel az elmés szerkentyűvel a hozzáértő könnyűszerrel a szimfonikus hangzás illúzióját keltheti. Lám, a technika Itt Is a segítsé­günkre sletettl Ám ez kétélű fegyver, hiszen minél jobban fejlődik a technika, úgy nő­nek a színvonalra támasztott igények is. Ezt már hazafelé menet gon­dolom, miközben igazat adok technikus barátomnak, a stú­dióban csakugyan megállt az idő. Mégis rengeteg dolgos óra kell ahhoz, hogy a zongorán megkomponált dalok „lemez­képes“ köntöst kapjanak. Pe­dig amit láttam, csak kockája annak, amely szépen becsoma­golt hanglemezként mosolyog ránk az üzletek kirakataiból. A Taktici együttes vezetője, Vlado Kolenió a stúdió zongorájánál. STRIE2ENEC SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents