Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-21 / 8. szám

KÖVETENDŐ PÉLDA

Nagy érdeklődéssel olvas tam az 5. számban megjelent „Hogyan tovább?“ című Írást. Különösen lekötött a cikknek az a része, amely az amatőr népművészeti tevékenységet kifejtő együttesek szervezésével és fenntartásával kapcsolatos kérdéseket feszegeti. Ezek a sorok arra utalnak, hogy a már meglevő magyar nemzetiségi népi együttesek a- nyagi alap hiányában nagy nehézségekkel küzdenek.

Azt hiszem, nem kell részleteznem egy ilyen együttesnek szocialista ifjúságunkra gyakorolt embert formáié erejét. Az a fiatal, aki szabad idejét arra használja fel, hogy kultúrtevékenysé- get fejtsen ki, csak példaképül szolgálhat sóik olyan fiatalnak, aki szabad idejét italozással, vagánykodással tölti. Míg az egyik ápolja nemzetiségi kultúránkat és idejét nemesebb célok érdekében használja fel, addig a másik henyél, vagy esetleg tör, zúz, rombol, és nem kis kárt okoz szocialista társadalmunknak.

Mindezt szem előtt tarthatnák azok az üzemek és

termelőszövetkezetek, amelyek megvonják az anyagi támogatást a városukban, illetve községükben működő népi együttesektől, hiszen az ifjúság nevelése már nemcsak az iskolák felada ta. Ha ezek az üzemek, illetve termelőszövetkezetek e rendelkezésükre állő kultúralapnak egy részét népi együtteseik támogatására használnák fel, akkor azok nem küszködnének akkora anyagi gondokkal.

Véleményem szerint népi együtteseink anyagi gondjai nem is annyira az anyagiak hiányából erednek, mint inkább egyes emberek helytelen hozzáállásából. Egy né pi együttes fenntartása munkát jelent és a fenntartó szerveknek nem hoz anyagi hasznot. Gondolom ez az oka annak, hogy az üzemek, illetve termelőszövetkezetek idegenkednek egy-egy ilyen együttes patronálásától. U- gyanakkor azonban megfe ledkeznek ennek a dolognak az erkölcsi oldaláról és szocialista jellemet formáló erejéről.

Népi együtteseink fellépnek minden nevezetesebb

évforduló, illetve államünnep alkalmából rendezett a- kadémián és egy-egy ilyen ünnepf akadémián előadott műsor színvonala nem lehet közömbös egyetlen üzem, illetve termelőszövetkezet e- löljárói számára sem. Ahhoz pedig, hogy népi együtteseink műsorai magasabb színvonalúak legyenek, elengedhetetlenül szükséges, hogy állandó jellegű népi zenekarral és gazdag repertoárral rendelkezzenek. Ez viszont anyagiakat igényel.

Vannak azonban olyan ü- zemek is, ahol vállalják a munkát még akkor is, ha nem jár anyagi haszonnal. Például említem a Gömör- horkai Papírgyárat. Énnek az üzemnek a funkcionáriusai tudják, hogy szocialista társadalmunknak szüksége van az amatőr tevékenységet kifejtő együttesekre. I- dőt, fáradságot nem sajnálva szervezik, irányítják és megfelelő anyagi támoga tásban részesítik őket. ’

Már több mint tíz éve annak, hogy a vállalat mellett üzemi klubot létesítettek, melynek küldetése többek között műkedvelő csoportok

létrehozása és fenntartása. A klub keretén belül működik már hét éve a Sajóvöl- gye énekkar. Fellépett már Galántán a Kodály-napokon, Gombaszögön az országos dal- és táncünnepélyen és számos községben, öt éve játszik a klub fúvószenekara koszorúzás! ünnepségekén, temetéseken, évzáró közgyűléseken stb ... Harmadik éve létezik a Celulo- zár népi együttes. Sikeresen szerepelt már Zselízen, az országos népművészeti fesztiválon, Gombaszögön, az országos dal- és táncünnepélyen és számos községben. Van még itt színjátszó csoport, sakk-kör, fényképészeti kör, kulturisztikai csoport. Különféle akciókat szerveznek: író-olvasó találkozókat, tudományos előadásokat, beszélgetést a veterán kommunistákkal, kvízeket az ünnepélyes évfordulók alkalmából és még sok minden mást.

Pezsgő élet folyik ebben a klubban. Öröm itt dolgozni. Szocialista társadalmunknak csak javára válna, ha ezen a téren több üzem és termelőszövetkezet saját- erejéhez mérten követné a Gö- mörhorkai Papírgyár példáját.

Kamarás Imre

S

záz éve született a kelet-csehországi Litomyilben Zdenék Nejedly, abban a városban, melyet a cseh kultúra és haladás egyik kfizjipntjának tartanak. Ebből a városbél Indultak el olyan nagy egyéniségek, mint Bozena Nemcová, Bedfich Smetana és Alois Ji- rásek. Ezek oktatták a gyermek Nejedet, ezektől tanulta igazi hazaszeretetét.

Gyermektársai közül korán kitűnik. Fáradhatatlan a tanulásban és érdeklődési köre is sokkal szélesebb a szokottnál. Még hat éves sem volt, amikor é- desapja először vitte el az iskolába, csak úgy körülnézni. Zdenéknek annyira megtetszett az Iskola, hogy mindennap részt vett a tanításon. Az iskolaév végén, bizonyítványt kapott és beiratkozhatott a II. osztályba. Űccsétől, Viktortól tudjuk, hogy már mint elemi iskolai tanuló megírta első színdarabját, melyet a család tagjai és barátai be is tanultak.

A középiskolában már komoly tudományos munkával foglalkozik. Már az alsó osztályokban áttanulmányozza Palack^ ötkötetes cseh történelmét. Tizenöt éves korában megírja első tudományos és valóban színvonalas értekezését a huszita korszakról. Értékes tulajdonság nála, hogy azért nem hanyagolja el az iskolai kötelezettségeit sem, és minden tantárgyból jelest kap. Bár érdeklődésének központjában a társadalomtudományok és a zene állanak, kiváló matematikusnak bizonyul. Ű írja egy helyen, hogy a számtant mindig nagyon szerette. „A számtan, bár nem volt a szakom, foglalkoztam vele és ki is tűntem benne. Meggyőződésem, hogy a

ZDENEK

NEJEDLÍRE

emlékezünk;

Zdenék Nejedly 1948-ban mint a prágai Károly Egyetem pedagógiai tanszékének dékánja

számtan mindennek az alapja, mert megtanít helyesen gondolkodni." A nyelv- tanulásban is kitartó volt. A kötelező gimnáziumi latinon, görögön, francián és németen kívül megtanult oroszul, lengyelül és olaszul is, azért, hogy eredetiben olvashasson. Később még angolul, spanyolul, svédül és dánul is tanult.

A tanulásban mindig céltudatos volt. Sohasem készült csak a vizsgára, mint sok társa, akinek a céljuk csak az volt, hogy átcsússzanak a vizsgán. Nejedig sosem titkolta, hogy csak éppen annyit akart volna tudni, amennyi az egyetemi vizsgáihoz szükséges lett volna, akkor mindjárt a gimnázium elvégzése után megírhatta volna a doktori disszertációját.

Nejedig különösen igényes volt saját magával szemben. Egyetemi tanulmányaival egyszerre Fibichnél zeneszerzést is tanult. Tudományos munkái a cseh zenetörténet köréből olyan visszhangra találnak, hogy már huszonöt éves korában megválasztják a Cseh Tudományos Akadémia tagjává.

Ami a legértékesebb Nejedénél, hogy fölismerte tudományos munkáin keresztül a munkásosztály szerepét társadalmunkban. Korán megismerkedett Marx és Engels műveivel, és meggyőződéses szocialistává vált. Tudósaink közül elsőnek üdvözölte a fiatal Szovjetuniót. Lelkes szervező munkájának köszönhető a Szovjetbarátok Szövetségének megalakulása az első köztársaságban. Tudományos és társadalmi munkája hozta őt közel Csehszlovákia Kommunista Pártjához.

QUIEZOS — Angola

Foto: K v 1 c H

A SOKOLOVO 78

politikai dalfesztiválon szerepeltek

MUZYKA — Szovjetunió

Szinte páratlan „sorozata“ van.

— Amióta a MATESZ-hez kerültem, minden darabban szerepeltem. Jubileumi előadásunkon A Windsor! víg nőkben Keszeget játszottam.

Testhez álló szerep. Karcsú fiatalember PÖthe István.

— Sorozatom a windsorival véget ért, a következő darabot (egy kicsit szokatlan) a nézőtérről nézem végig. De talán ez Is kell, hiszen úgy is van mit tanulnia a színésznek, ha a többieket nézi. Sok mindent látok, amit a színpadon, szerep közben nem figyelhetek meg. Egy kis kihagyás nem árt. Idényzáró darabként Batta György Bölénytánc esőben című darabját adjuk elő, a színház a Jókai-napokra tűzte műsorára.

Először a SZISZ-ről szól. ö a színház SZISZ-titkára.

— Együttesünk egyharmada fiatal. A SZISZ-tagok száma tizenhat. A legfiatalabb Benes Ildikó 22 éves, de már ő is negyedik éve színész. Az utánpótlás biztosítását a színházban nem szabad elhanyagolni. Nálunk a fiatalítás nem olyan egyszerű, mint másutt. Elsősorban az okozza a nehézséget, hogy aránylag kevés a tehetséges fiatal. Javul azonban a helyzet, hiszen a főiskolákról most már több fiatal kerül ki. így remélhetjük, hogy nem lesz fennakadás.

Kérdem tőle, hogyan kergjlt ő a színpadra?

— Itt Komáromban tehetségkutató versenyt rendeztek, talán kétszázan jelentkeztünk, hatunkat vettek fel. Végül én maradtam egyedül, a többiek lemorzsolódtak. (Lám, ez a példa is mutatja, valóban nehéz az utánpótlás biztosítása.)

— A tehetségkutató versenyen nem indultam teljesen készületlenül, előzőleg már Nyárasdon műkedvedős- ködtem, ahol abban az időben szerveztük meg a Sarló irodalmi klubot, és igen S2ép tevékenységet fejtettünk ki. A klubban előadtuk a hazat magyar költők verseit, rövidebb, de néha egész estét kitöltő színdarabokat, így például a Őri murit, a Húsz év utánt és másokat is. Közvetlenül a tehetségkutató verseny előtt Bródy Sándor darabját, A tanítónőt játszottuk. Ebben én voltam az ifjú Nagy.

Bemelegítőnek kitűnőnek bizonyult ez a szerep.

— A tehetségkutató verseny egyúttal felvételi vizsga volt. Én ezen próza- és versmondásból vizsgáztam, pantomim jelenetet adtam elő, különböző akrobácíós elemek és etűdök is szerepeltek a feladatok között. A vizsga után azonnal kedvező ajánlatot kaptam: szerződjek le a színházhoz. Körülbelül fél év múlva rendes szerződést kaptam. Ez a hathónapos várakozási idő is jól jött, előző munkahelyemen át kellett adnom a munkát. Aztán 1969. április 1-én jelentkeztem a színházban. Rögtön kaptam szerepet, mégpedig Háy Gyula „Isten, császár, paraszt“ című drámájában. Akkoriban meglehetősen zárkózott voltam, így elég komoly problémát okozott beilleszkedésem a társulatba. Eltartott egy ideig, míg felmelegedtem, cserébe viszont segítőtársakat és igazi barátokat kaptam.

Régi Igazság, hogy kisebb társulatban nagyobb az összetartás. Pöthe Istvánt az idősebbek segítették át a kezdet nehezén. Kellett is a segítség, mert... de mondja el ezt is a történet hőse.

— A Háy-darab előtt már a Rómeó és Júliában is játszhattam volna. Egy epizódszerepbe kellett beugra- nom. Fenemód nagy volt a drukk, olyan izgalommal vártam a végszót,, hogy végül másnak kellett elmondani a szövegemet. Rögtön a pályám elején megtanultam, ml a különbség az amatőr és a hivatásos színpad között. Ez volt az első és utolsó eset, amikor a színpadon csődöt mondtam, aztán már csak addig volt (illetve azért ma is van) feszültség bennem, míg ki nem mondom az első szót. A feszültség kell, nyilván az egész darab alatt bennem van, de az első kimondott szó után már nem tudatosítom. Sok darabban játszottam: Az ember tragédiájában, Soloviő darabjaiban, továbbá az Ez aztán a meglepetésben, A ferde házban, A kőszívű ember fiaiban Jenőt, a legfiatalabb Baradlay fiút, talán ez a szerep hagyta bennem a legmélyebb nyomot.

Még sok szép szerep vár Pöthe Istvánra, annál is Inkább, hiszen a régiek, az alapító tagok és a valamivel később bekapcsolódók közül is többen már pihenésre vágynak. Fárasztó és megerőltető a színész munkája, kivált a Magyar Területi Színházban: nem csak taps és siker az osztályrészük, sok kényelmetlenség, utazás stb. után gördül fel a függöny.

— Mégis csak ezt csinálnám, ha újra kezdhetném — mondják egyhangúlag és ez a lelkesedés köti a színpadhoz Pöthe Istvánt is.

— mészáros —

PÖTHE ISTVÁN