Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-21 / 8. szám
JAN ALDA: FEBRUÁRI ÉNEK A tavasz még távolban vesztegelt fehér takarójába burkolva. De szivünkben már tavasz énekelt! Az emberibb élet de jó volna! Az igazságnak szép tavasza végül mégis mellénk állt, tudva, várunk ré. Az elnyomók világa beleszédült a verembe, mit ástak számunkra. Fordította:’ FÜGEDI ELEK 3» SSSASHBOBISJESBI 7 JÁN NAGAJDA: Ifjú munkások (Részlet) Meleg a mi dunyhánk is reggelenként, s az óránknak szemtelen a szava. Es az álom? Mint kámfor; jó melegét szétgyúrja esetlen elefánthorda. Ormányuk trombitál: szedd a csontodat! A reggelek szobánkba így rontanak. Kortynyi kávé, és a lábunk már szalad, hiszen mormog az autóbusz a ház alatt. Tejfehér virradat, szerelem, 6, égi Száll az esztergapadok sóhaja már. Vagy kutassuk az éjszaka gyötrelmét? Ránk már az új nap csendes küzdelme vár. Fémesen csattog a kenyerünk, lehet. Ö, jaj, mennyi dacl Es a művészet? Szemünk ég, és ujjunkkal énekelünk ..» Mesterek mestere — ifjú munkás a nevünkl Németh István fordítása vssamcisscErz _ _ völtött a szél, zúgott I a hóvihar, lábuk alatt I csikorgóit a hó. A I I nagy hidegben önkén- telenül is közelebb húzódtak egymáshoz, de mentek tovább, ő pedig közöttük, mindjárt Beflo mögött. Hallgatta a lépéseket. A természet zenéje; mintha minden a mélyből jött volna, az idő tárnáiból, saját létük mélyéből, és az álmaikhoz hasonlított volna; mintha az egész megélt életük alatt csak ilyen törvényekről szóló álmokkal foglalkoztak volna. Végre biztosítják maguknak a kenyeret, de nem a szolgák, béresek, napszámosok kenyerét, hanem olyat, a- mely méltóságot és tisztességet ad nekik, és nem kell érte szolgálni a hatalmasokat és elárulni a legközelebbieket. És most belépnek az igazi és örök templomba, ahol törvénnyé válik, és beteljesül az álom ... Üjra felzúgott a hóvihar, és ... vonítottak a kutyák. — Kutyákl — mondta valaki csendesen és meglepetten. Lassítottak. — Csak ránk ne szabadítsa őket. — Aki fél, menjen haza. — mondta Díőer lihegve. % — Pontosanl Majd megfordulunk, hogy a nyakunkra küld- hesse az ebeit. Ha meglátja, hogy futunk, szedjük a lábunkat, még utánunk is lő. — Az az idő már elmúltl — mondta Beflo, és szaporábbra fogta a lépteit. Átbotorkáltak a ledöntött kerítésen és a parkban voltak. A fák közt megcsendesedett a szál, a hóvihar is gyengült. Amikor átlépték a befagyott patakot, és beléptek a sűrű cseresnyésbe, hirtelen valami süketség öntötte el őket. Mintha egészen más világba értek volna, olyanba, ahol még a természet törvényei is másképpen érvényesülnek. Csak a kutyák vonítottak egyre dühösebben és fenyegetőbben. Végül már csak a széles betonozott járda és a hamuval teleszórt lépcső volt előttük, majd a nagy nyitott veranda. A fagyos kegyetlen királyság után egy melegebb és barátságosabb csarnok nyílt rájuk. Az emeletről fény szűrődött le. Valaki azonnal megindult a lépcsők felé, megbotlott, s a szitok a széttört üvegcserepek hangjával keveredett. A félhomályban éppen csak annyit láttak, hogy a vastag összetekert szőnyeg a lépcső alá van dobva. Kopogtak a csizmák a parkettán, és a hang betöltötte a sötét teret. Akkor váratlanul megszólalt a telefon. A nagy házban jó ideig senki se mozdult, öik is megmerevedtek, és csak az ellenszenves készülék csörgött szemtelenül és egyre kérlelhetetlenebből. Aztán egyszercsak valahol oldalt váratlanul megvilágosodott egy kinyílt ajtó négyszöge. A kitóduló fény ráesett a márványasztalra, és ők meglátták azt a fekete baljósnak hitt hír- harangot. Rossz tapasztalatuk volt a telefonnal, és csak jó idő múlva mertek a fényforrás felé fordulni. Záhumensk? komornyikja jött ki lassan, tétovázva, s elindult feléjük és a telefon felé. — No, Lukács- — sürgette meg valaki. Valamivel fürgébben mozdult, de aztán mégis megállt egy pillanatra, tétovázott, de végül mégiscsak felvette a kagylót. — Halló? — hallották a vonal másik végéről, de Lukács a füléhez szorította a kagylót és kicsit ijedten mondta: — Nem, nincs, a földesúr ANTON BÁLÁZ: és mély lélegzetet vett. — Hát megérte?... Ej, Lukács, Lukács, csinálj már valami világosságon A komornyik megfordult, és elöntötte a termet a kristály- csillár tiszta ragyogó fénye. Nézték ezt az üveghegyet, figyelték az ezernyi meredek vilnincs idehaza, nincs ... nincsl Kis szünet után így folytatta: — Kérem, jó ... megmondhatom neki... de nem tudom, hogy mikor jön vissza ... semmit sem tudok ... kérem, igen, megjegyeztem, természetesen ... igen, új kormány, de hogy megint a Gottwald ... hogy Be- neá ... csalódott, úgy hogy a hivatalba már ne is hívjon.. értettem. Lukács letette a kagylót, a készülék nagyot kattant, és u- tána csend lett. Lukács feléjük fordult. — Hát nekünk is mondjál már valamit, Lukács! — mondta türelmetlenül Beflo. — Kérem, Koriflansk? úr hívott. Aztm ondta, hogy Beneá kinevezte az új kormányt, de hogy ismét Gottwald került a kormány élére... nélkülük ... — Nélkülük... — Mint a visszhang ismételte meg Beflo lógó üvegfelületet, csoda... csoda ... Olyan volt ez, mint a mesében: bevették az üveghegyet anélkül, hogy a legnagyobb ínség és szomjúság idején kiürítették volna a varázstarisznyát; nem cserélték fel a kincset egy tál lencséért... És mintha még nem is hittek volna egészen ebben a csodában. Ojra csak a telefon felé néztek, majd Lukácsra. Végül Bérlő volt az, aki megkérdezte: — És mond, Lukács, igazán nem rejtegeted itt valahol, megnézhetjük? — Kérem ... csak nézzék meg ... en már igazán nem törődöm vele. — Gyerünk ... gyerünk! — szólaltak meg egyszeriben mindnyájan, és megindultak a lépcsők felé. Jakab tétovázott, ismételgette: elment, elszökött, eztán pedig: hiszen ezt akartad, ezt az utolsót! S amikor látta, hogy a fia is megindult a többiek után, majd pedig, hogy mereven nézi a csillár ragyogó fényében az óriási vadásztrófeákat, maga is indult volna utánuk. Már majdnem fenn volt. Hallotta a férfiak hahotáját, az egymást túlkiabáló hangokat, a ki és becsapódó ajtókat, aztán meglátta újra a fiát, ahogy szinte megmerevedve bámulja azt a kitömött vadkan fene nagy fejét. Ekkor mintha lépéseket hallott volna az alatta levő süket térben. Megfordult. A lépcsőkre egy futó derékba tört test elmosódó árnyéka vetült, és hirtelen szinte tapint- hatóan megérezte, hogy itt van. Valami hevesen és ijesztően megremegett benne. Érezte, hogy megfagy az arca, izmai megdermednek, a keze izgatottan megremegett. Visszafordult, s megindult a lépcsőkön le a csarnokba. — Semmi! — mondta, amikor csak a kristályváza cserepeit, és az összetekert szőnyeget látta és a termet üresen találta. Már újra fel akart menni, épp csak egy pillantást vetett a csarnokra, s akkor észrevette, hogy a lépcső alatt a karzat árnyékában egy alacsony tölgyfaajtó van. Megint úrrá lett rajta valami zavart izgalom, aztán egyet lépett és megállt. Megjáratta tekintetét az emeleten, de a férfiak hangja gondtalan és vidám volt. Még egy lépés. Hozzáért az ajtó kilincséhez és indulatosan feltépte. Sötét félhomály, por, doh, nyirkos hűvösség. Szemügyre vette az egész helyiséget. A sok lim-lom között lassan kezdte megkülönböztetni a tárgyakat. A szekrény mögött valami mozgás? Tudatosította, hogy hangosan, gyorsan és érdesen veszi a lélegzetet, aztán ismét remegni kezdett a keze. Megtámaszkodott a keskeny ajtófélfában, hozzáért ujjaival a kapcsolóhoz, fordított rajta egyet. A nagy pókok előbb összehúzták magukat sűrű hálóikon, majd riadtan szétszaladtak a sötét sarkakba. A falakon kutyák nyakövei, öreg nyergek. A sarokban puszta ágy, mögötte a konyhaszekrény, és az árnyék megmozdult. Ő volt az, Záhumenskyi A falhoz tapadva, kicsit meggörnyedve, egészen a szekrény oldalfalához tapadva akart meghúzódni. Röpke pillantás. A szemek rövid összevillanása. Valami emlék. Akkor... Ugyanilyen pajzli, talán ott kezdődött ez az egész játék. Büszkén csapkodta az a- duit, s közben kinézett az eső függönyén keresztül arra a kettőre, akik ott kint tulajdonképpen már nem is ketten, hanem hárman voltak. Három ember... Mereven nézett, hogy megbizonyosodjon a maga győzelméről. Nem sejtette, hogy tulajdonképpen már akkor vesztésre állt ebben a játékban. De most már ... csupa görnyedelem, rá se kell, hogy nézzen az ember. És mégis oda kell nézni, hogy elhigyje, hogy itt van, eljött ez a pillanat, és megérte. Megélhette még ebben az életben és — ezért a pillanatért érdemes volt meghozni minden áldozatot, visszajönni Amerikából, és... — Menj! — és olyan volt ez a pillanat, mintha azt mondta volna neki: — Válj te is emberré! Az a másik biztos nem is akart hinni a szemének: e- zért újra felszólította: — Szaladj! Fuss! És hogy ez a szájából keményen hangzott, az biztos, mert most már az a másik is elhitte és elszakadt a faltól. Lépett egyet, csupa bizonytalanság, aztán még egy lépés — kirohant a kamrából, amelyről már-már azt hitte, hogy ez a végzete. A lépcsőn felnevetett valaki. A fia állt ott és nézte a férfit a zöld erdészkabátban. Az a másik megcsúszott a parkettán és riadt mozdulattal kapta el fején a kalapot. Mind a ketten elmosolyodtak. Amikor az a másik eltűnt az ajtó mögött és örökre elnyelte a sötétség, ő nekitámaszkodott vállával az ajtónak és megérezte élete súlyát*, a tettének a súlyát, de ugyanakkor azt is, hogy ez hozzátartozik győzelmükhöz és enélkül nem is lett volna teljes a győzelem. — Tanító úri Szólt valaki u- tána, amikor már keresztül vágott a szobán és a kijárati ajtó felé vette az útját. Fia keze tele kristálycserepekkel, szeme pedig üres, bár szája elégedett mosolyra nyílt. Mind a ketten az undorító kamra ajtajánál álltak. Visszaintettek és kimentek. Meglepte, hogy még nem sötétedett be e- gészen. Tehát még nem telt el sok idő attól a pillanattól, hogy belépett, de neki már úgy tűnt, hogy nagyon régen volt. Végtelenül hosszú idő telt el. Felvonítottak a kutyák, majd a vonítás nyüszítéssé változott, átzúgott a csupasz parkon, visszapattant a sötét kastély faláról és újra megtért hozzá. Tudatosította, hogy nincs kulcsa. Megállt és pillanatnyi felszaba- dultságában azt mondta magában: Mindegy, de végülis megmozdult és elindult. A kastély szárnyas ajtaja tárva-nyitva, hát „BeneS embere“ is megszökött — gondolta mindenféle izgalom nélkül. A társalgó márványa hideg kékes lángokkal villogott, mintha sok-sok nemesi vér folyt volna szét benne. Megfordította a kapcsolót és a galérián lévő Ferenc József-korí generális még egyszer, utoljára kilépett vele szemben a rámából. Az arany keret gipszmintái kitöredeztek már. Talmi csillogás. Az a buta intéző, gondolta. A lakószobák ajtaja is tárva-nyitva. Mögöttük még egy sor szárnyas ajtó. Nem egyszer végignyítogatta már. Mindenütt hűvösség, pusztaság, s ha fényt gyújtott, ismét csak a visszaverődő tükrök fénye néfcett vele szembe. Csak a végén találta meg a szobácskát és a bejáratot. Nem kellett fényt gyújtania, hogy eltalálja, az előbb még belengte a könnyű illat. Megérezte a valamivel melegebb levegőt is. Belépett. Rögtön, ahogy fényt gyújtott* sóvárgó izgalmat érzett. Tekintete rátapadt a portréra. Itta a szem, a száj vonalát és leplezetlenül vizsgálta a fedetlen testet. De... de ez csaik kép volt. Ugyanúgy, mint az, amely a nagy ében szekrénybe volt beültetve, vagy az álló órába ágyazott miniatűr kép. Más pillanat volt az. Igaz, hiszen az az asszony is más volt, közelebb való a képhez. Aztán a szökése, eltűnése. Elvitték Svájcba. Valóban minden azért lett volna, mert megbetegedett? Vagy azért, mert tudott valamit, és azt sürgősen meg akarta neki mondani? És az az ember valóban olyan erős és mindenható volt? És ő ... mindig olyan ostoba? Ojra széttekintett a szobács- kán. A kérdésekre nem volt válasz. Illetve egy mégis: ez az üres kastély... a hirtelen elhagyott villa... és a kutyák, akiket most már nem engednek ki az erdészek a ketreceikből még akkor sem, ha már nemcsak egy szál fát visznek el az uraság erdeiből. És még valami: a férfiak elégedett nevetése. Az ő nyugodt, de visszatarthatatlan benyomulásuk az addig elérhetetlen világba. A balokonon egy csomó hó fehérlett, a szél ledobott egy marékra valót belőle az ajtó elé. Csendes zümmögés. Mintha csak most szólt volna hozzá először valaki. Gyere, gyere, te ... ember! Aztán mintha egészen megváltozott volna a hangja. Vagy talán lányának, Máriának a hangja lett volna; őt hívták? Érezte, hogy megszorítoéa valami a hangját és elérzéke- nyült. Átment a szobácskán, hozzáért a kilincshez, lenyomta és meghúzta. Az ajtó megreccsent, lassan engedelmeskedett, s apró jégdarabok hulltak a lába elé. A parkban a hó fehérségében sötét alakok tűntek fel. A férfiak voltak, a férfiak a faluból és a majorból. Kilépett a balkonra és hosszan nézett utánuk. Még együtt mentek, de ő már tudta, hogy a park mögött lassan elválnak egymástól az útjaik, s hogy a föld újra megosztja őket. Megtámaszkodott a karzatban és kihajolt, Záhu- mensky gyümölcsöse felé nézett. Látta még az utolsó két sötét alakot. A reneszánsz kastély tornya mögül előbújt a telihold. Megismerte őket. Komótosan lépkedtek és szintén a park mögé tekintettek, oda, ahol feltárultak a földek, amelyek most már végérvényesen az ő birtokukba tartoztak, a tulajdonuk volt... Németh István fordítása Az illusztrációt Nagy József készítette. *) Részlet a szerző Árnyak a múltból (Tiene minu- losti) című regényéből, amely Dél-Szlovákiában játszódik le, s amely végigkíséri nemcsak a februári eseményeket, hanem a falu szocializálásának izgalmas eseménysorozatát is. FÉRFIAK A PARKBAN
