Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-21 / 8. szám

—— Sportvilág Sok szó esik mostanában arról, hogy melyik ország labdarúgói mekkora jutal­mat kapnak a VB döntőben elárt győzelemért vagy a továbbjutásért. Csillagászati összegek forognak közszá­jon. Viszont vannak más vég­letek is. Az Iráni Labda­rúgó Szövetség elnöke pél­dául egy televíziós interjú­ban kijelentette: — A nemzett sztnek kép­viselői méltatlanok a meg­bízatásra, ha cserébe pénzt várnak. Ml amatőrök va­gyunk, és azok Is mara­dunk, még akkor Is, ha egyetlen mérkőzést sem nyerünk Argentínában. Könnyű neki, tőle senki sem várja, hogy az iránt válogatott bekerüljön leg­alább a legjobb nyolc közé. Még a perzsa sah sem, pe­dig az meg tudná fizetnll ooooo Érdekes, hogy milyen ha­tással van a labdarúgó VB más sportágakra. A tenisz Grand Prix tavalyt győzte­se, az argentin Guilermo Villas például kijelentette, hogy semmi szín alatt sem vesz részt a híres-nevezetes Wimbledont tornán, amely­nek időpontja egybeesik a VB Időpontjával. — Igen szeretem a fut­ballt — mondta a kiváló teniszező —, és ezért in­kább Itthon maradok, hogy saját szememmel láthassam a küzdelmeket. Villas egyébként keserű szavakkal bírálta a tenisz­sport lebonyolítást rend­szerét: — Nagyon rossz, hogy egész évben sztnte ugrásra készen kell állnunk — mondta. — Ha ez így megy tovább, lassan tolókocsiban közlekednek majd a világ élvonalbeli játékosat. Sok­szor úgy érzem, hogy hosszú ideig képtelen leszek ütőt venni a kezembe. C itius, altlus, forttusl Az újko­ri olimpiai játékok latin nyelvű jelmondatának középső szava a magasugrás ars poeticája. A magas­ugrás, mióta csak sportág az atléti­ka, mindig is a legizgalmasabb és a legnagyobb érdeklődéssel kísért ver­senyszámok egyike volt. Miért? Va­lószínűleg azért, mert az egyik leg­elemibb fizikai törvény, a newtoni gravitációs erő „elleni“ küzdelem sportbei! megtestesülése. Az ember ősidőktől fogva igyeke­zett az ellentétesen ható erő ellenére önerőből minél magasabbra emelked­ni. Az egyiknek ez jobban sikerült, a másiknak kevésbé. Az 1977-es év eb­ből a szempontból eredményekben csodálatosan gazdag év volt. Mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél meg­dőlt az álomhatárnak vélt világcsúcs, és számos egészen kiváló eredmény született. Magasra került a léc A szakmában máskor évtizedeken át nem történik annyi, mint most ti­zenkét hónap alatt. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség által hivatalosan 1912-től elismert világrekordlistán a nőknél eddig harmincnégy, a férfiak­nál huszonhét bejegyzés történt: e- zek vagy új csúcsokat vagy épp csúcsbeállításokat rögzítenek. Az el­múlt hatvanöt esztendő során mos­tanáig csak hét olyan év volt, ami­kor mind a nőknél, mind a férfiak­nál is rekordjavításra került sor. Az 1977-es év azonban több szem­pontból Is rendkívüli. Mind ez ideig csak két olyan atléta volt, a román Balázs jolán és az amerikai John Tho­mas, aki egyazon évben oly sokat ja­vított volna a világ legjobb eredmé­nyén, mint az idén Ackermann tette. Eddig csupán Thomasnak sikerült e- gyetlen alkalommal többet javítani a csúcson, mint most Aokermannak. ö az, aki elsőként érte el a nők számá­ra még öt-hat esztendővel ezelőtt Is elérhetetlennek mondott kétszáz cen­tis álomhatárt. A féflaknál megtört az amerikai ugrók több éves hegemóniája, és a trónfosztó szovjet Vlagyimir Jascsen- ko minden idők legfiatalabb magas- ugró világrekordere, alig múlt tizen­nyolc éves. Végül, hogy az 1977-es év rendkívüliségeinek sorát tovább gyarapítsuk: tavaly néha már 230 centiméter sem volt elég a győze­lemhez. Ki hitte volna ezt pár évvel ezelőtt? Annál nehezebb volt eldönteni, ki­nek ítéljék az év legjobb ugrója cí­mét a hagyományos Bratislava anké­ten. A nőiknél a sorrend egy percig sem volt kétséges. Negyven ország 336 szakértőjének szavazatai alapján egyértelműen a vtlágcsúcstartó Acker­mann került az élre, aki a szédüle­tes világcsúcson túl egész évben a 1977 a magasugrás nagy esztendei IP iu Bratislava kedvencei: legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta. A férfiaknál más helyzet állt elő. A vtlágcsúcstartó Jascsenko csak hat versenyen indult, akkor is többnyire az ifjúságiak korosztályában. E ver­senyek eredményei nem lehettek mérvadóak. Ennél kiegyensúlyozot­tabb teljesítményt nyújtott Rolf Beil­schmidt, az NDK magasugrója, aki ti- zenhatszor állt rajthoz, és alig akadt legyőzőre. Az egyik versenyen, Niz­zában éppen ő maradt alul 230 (!) centiméterrel a korábbi világcsúcstar­tó Dwight Stonessal szemben. Ha úgy vesszük, ez nem szégyen. Így az ankétből végül Is Rolf ke­rült ki győztesen 2947 ponttal, a 2902 pontos Jascsenko és a lengyel rúdug­ró Kozakiewicz előtt, jóllehet Jas­csenko többször, 167-szer szerepelt az első helyen az ő 111 első helyével szemben. Végül is azonban a kie­gyensúlyozottabb teljesítmény dön­tött. Tavalyi tíz legjobb eredményé­nek átlaga 228,2 centiméter és leg­jobb eredménye 231 centiméter. Egyébként is őt tartják a világ­csúcs legnagyobb várományosának. Rendkívül sokoldalú atléta. Kedvte­lésből tízpróbázik, és időnként nagy versenyeken is indul. Tavaly Jénában 6959 pontot gyűjtött össze, ami egy igazi tízpróbázőnak sem válna a sző« gyenőre. Mivel még Jascsenko sem mondta ki az utolsó szót, kettejük versengé­séből nagyszerű párharcra van kilá­tás. Lehet, hogy már az augusztusi prágai Eurőpa-bajnokságon is újabb nagyszerű eredménynek lehetünk ta­núi. Mindketten szorgalmasan ké­szülnek továbbá a moszkvai olimpiá­ra. Nő két méter felett Már közhely az NDK atlétáinak sikereiről írni. A női maagsugrásban azonban minden más számnál jobban kitűnik az NDK lányainak az egyed­uralma. Elég egy pillantást vetni a világcsúcs fejlődésére a hetvenes é- vek kezdetétől: 192 cm Ilona Gusenbauer (osztrák); 1971. IX. 4. Ulrike Meyfarth (NSZK) 1972. IX. 4. 194 cm Jordanka Blagojeva (bolgár) 1972. IX. 24. Rosemarie Witschas (NDK) 1974. VIII. 24. 195 cm Witschas 1974. IX. 8. 196 cm Witschas-Ackermann 1976. V. 8. 1977. VII. 3. 197 cm Witschas-Ackermann 1977. VIII. 14. 200 cm Witschas-Ackermann 1977. VIII. 26. Amint látjuk, négy éve már csak az ő neve szerepel a világcsúcsok listáján. A müncheni olimpián még csak hetedik volt. Két évvel később a római Európa-bajnokságon azonban már világcsúccsal győzött. A követ­kező évben férjhez ment, és ez a ma­gyarázata annak, hogy ettől kezdve Witschas lekerült a színről és egyre gyakrabban tűnt fel viszont az Acker­mann név. Csakhogy Witschas és Ackermann egy és ugyanazon sze­mély. 1976-ban olimpiai bajnokságot nyert és újabb világcsúcsot ugrott. Tavaly ezt megtoldotta egy centivel, majd következet Nyugat-Berlin, augusztus 26, és Rosemarie Ackermann átvitte a bűvös 200 centiméteres határt. Két­száz centi, az ember csak a fejét csóválja és mondogatja: fantasztikus. Talán a versenybíró is így gondol­kodhatott, mert eredetileg „csak“ 199 centit íratott ki az eredményjel­ző táblára. Aztán kénytelen volt tu­domásul venni, hogy ismét megdőlt egy álomhatár. T. V. Foto: Rosemarie Ackermann OOOOO Sajátos ötlete támadt a skót Jtmmy Taightnek. Ki­bérelt egy tengeralattjárót, és azzal akar Argentínába utazni, hogy győzelemre buzdítsa földtlett. Hogy ne unatkozzon, pályázatot irt ki 150 jóhangú szurkoló számára, akik vele tarthat­nak, de azzal a feltétellel, ha nem kevesebb, mint 595 fontot számolnak le fejen­ként. Taight ezenkívül még egy feltételt szabott útitársai­nak: — Aki velem akar utazni, nem hozhatja magával a feleségét vagy a kedvesét. Csak Igazi szurkolók utaz­hatnak velem. Titkon azt reméli, hogy sokan már csak ezért is megkockáztatják azt az 595 fontot. Talán révbe ért az utóbbi években inkább csak bot­rányairól, történelmi nő­ügyeiről híres George Best, a 31 éves volt északír vá­logatott, a futballsport fe­negyereke. Las Vegasban feleségül vette Angela McDonald-jamest, a 24 éves fotómodellt. A holtomiglan- holtodiglan kimondása után kijelentette: — Ez életem legszebb iá- téka! Azért még a labdarúgó- pályának sem akar hátat fordítani. A Los Angeles Aztec csapatában játszik a hamarosan meginduló észak amerikai profil ligában. (paiágyi) Hasznos együttműködés A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Kara Szlovákia 26 fakultása közül az elő­kelő hetedik helyet szerezte meg a „Ke­ressük a legrátermettebb fakultást“ című verseny II. évfolyamában. A verseny vég­eredménye: 1. Nitrai Mezőgazdasági Fő­iskola Gépesítő Kara; 1662 pont; 2. Nitrai Mezőgazdasági Főiskola Üzemgazdasági Kara 1589; 3. Bratislava! Komensk? Egye­tem Természettudományi Kara 1167; 4. Nit­rai MF Növénytermesztési Kara 1137; 5. Banská Bystrica-i Pedagógiai Fakultás 774; 6. Bratislava! Komensk? Egyetem Testne­velési és Sportfakultása 710; 7. SZMF Ve­gyészeti Kara 654 pont. A verseny egy év alatt sokat fejlődött. Növekedett az akciók sokoldalúsága, bővül­tek a külföldi kapcsolatok, nagyobb töme­geket mozgósított, mint egy évvel koráb ban. Az SZMF Vegyészeti Karán az előző is­kolaévben 145 sport és honvédelmi akciót szerveztek, s ezeken a fakultás 4440 hall­gatója vett részt. A legjelentősebb esemé­nyek közé tartoztak: mezei futóverseny a dékán kupájáért, a vegyészeti kar sport­napja, nemzetközi kosárlabda-torna a Feb­ruárt Győzelem tiszteletére, a bratíslavai főiskolák lábtenisz-versenye, a Slavín— Dukla kerékpártúra. A vegyészek kitűnő eredményeket értek el annak ellenére, hogy nincs saját sportpályájuk, mint sok más fakultásnak. A sportmozgalom sikereinek értékelése során megállapították, hogy a kitűnő eredmények eléréséhez jelentős mérték­ben hozzájárult a fakultás SZISZ-szerveze­tének és testnevelési katedrájának szoros együttműködése. Többek között szerződés­sel biztosították a SZISZ sokoldalú sport- tevékenységét, valamint az akciók anyagi fedezetét. A szerződés azonban egyszerű papír maradna, ha nem lennének a katedrának olyan lelkes dolgozói, mint Srnánková, Mraőnová, Sochorová, Kurhajcová, No- vák, Bartók, Fehér, Bobrík, Papánek és dr. Jozef Vengloä, a csehszlovák labdarúgó- válogatott edzője, a katedra vezetője. Szabad idejüket is feláldozzák, hogy irá­nyíthassák a többnyire szombaton és va­sárnap lezajló versenyeket. OLÁH GYULA, a SZISZ-szervezet sportbizottságának elnöke rtKSgEmaMBaa ‘e-rzrrr mm Egy felvétel a vegyészek fedettpályás atlétikai bajnokságáról. A kép bal szélén ül Mária Mraőnová, a közelmúltban még Csehszlovákia magasugró bajnoka, a test- nevelési katedra tanársegéde. J <©1 "*3 iszsegygy A sportegészségügy ma a sport elválaszthatatlan eleme. Mindennél jobban bizonyították ezt a montreali olim­piai játékok. A szocialista országok ismét sikeresen sze­repeltek az olimpián, aminek a magyarázatát sportolóik tudományos felkészítésében kereshetjük. Az Egyesült Álla­mok saját kárán jött rá arra, hogy nem elegendő, ha hatalmas embertartalékokkal rendelkezik, ha hagyomá­nyos sikerekre támaszkodik, és egyes versenyzői kiváló eredményeket érnek el. Az USA sport- és ifjúsági államtitkárság a montreali o- limpia után kénytelen volt sürgős utasítást adni a leg­korszerűbb és leghatékonyabb sportegészségügyi módsze­rek kidolgozására, majd alkalmazására. Ebben a tekintet­ben a szocialista országok megelőzik vetélytársaikat. A Szovjetunióban az orvosi kezelés lehetővé teszi, hogy az egész ország területén körülbelül 50 millió sportoló e- gészségére ügyeljenek. A sportorvosi központok, az iskola­orvosi hálózat, valamint a gyári és vállalati orvosi rende­lők kialakításával biztosítva van valamennyi sportoló or­vosi felügyelete. — Nem elég kezelni, vagy műtétnek alávetni a beteget — mondotta Lev Markov, a Moszkvai Központi Sportorvosi Intézet igazgatója. Testileg és lelkileg egyaránt teljesen rendbe kell hozni az ápoltakat. Van elegendő és megfe­lelő személyzetünk, és így mindenkit megfelelő ideig és megfelelő eszközökkel tudunk gyógyítani. Már régóta tisztában vagyunk azzal, hogy a sportegész­ségügy nagy szerepet játszik az ifjúság harmonikus fejlő­désében. Az NDK-ban ugyancsak a közösség szolgálatában áll a sportegészségügy, és célja nemcsak a gyógyítás, hanem elsősorban a megelőzés. Az NDK-ban jól képzett sportor­vosok működnek, diplomájuk megszerzése után négy év­vel szerezhetik meg a sportszakorvosi képesítésüket. A nyugat-európai országokban, így Franciaországban a sportegészségügy korántsem ilyen fejlett. Talán csak az NSZK-ban megoldott a helyzet, hiszen ott körülbelül 4500 sportorvos működik. Az Egyesült Államokban mindeddig nem sokat törődtek ezzel a kérdéssel, de még kevesebbet Japánban, ahol még a legkiválóbb sportolók rendszeres or­vosi ellenőrzése sincs biztosítva és megszervezve. A montreali olimpia után az amerikaiak is megkongatták a vészharangot. Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága a játékok befejezésével megbízta Irving Dardick prafesz- szort a sportorvosi szolgálat megszervezésével. A sporto­lók gyógyítása, eredményesebb felkészítése, a tudományos kutatások eredményének alkalmazása manapság éppúgy hozzátartozik az élsporthoz, mint a rendszeres edzés. ____ (tv)

Next

/
Thumbnails
Contents