Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-21 / 8. szám
2 ŰtonSQ^V" a Febmät/Gvozelem felé A" N VI. 1948. FEBRUAR 20. Ezen a napon kezdődött meg a harc, amely eldöntötte, hogy a szocializmus útján haladunk-e majd előre, vagy pedig a bur- zsoá demokrácia útján visszafelé. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt és a Demokrata Párt reakciós miniszterei beadták lemondásukat. Beneá köztársasági elnöknek. Lemondásukkal kormányválságot akartak előidézni, és a kommunisták kizárásával magukhoz akarták ragadni a hatalmat. Element Gottwald miniszterelnök azonnal tájékoztatta a köz- társasági elnököt a kormányban, a Nemzeti Frontban beállt helyzetről. Kérte, hogy BeneS fogadja el a reakciós miniszterek lemondását, és a kormányt új miniszterekkel töltse be. Hangsúlyozta, hogy a kormány betöltésére vonatkozó részletes javaslatát másnap (február 21-én) benyújtja. Este a CSKP KB ülést tartott és felhívással fordult a dolgozókhoz. A felhívás többek között ezeket tadtalmazta: „A párt elnöksége mérlegelte a politikai válság jelenlegi helyzetét — és teljesen egyetért a kormány kommunista tagjainak eljárásával. — Úgy döntött, hogy haladéktalanul mozgósítsák a dolgozó tömegeket Klement Gottwald kormányának megerősítésére, amely megalkuvás nélkül a helyén marad, kész megvédeni a népi demokráciánk ügyét, és mindent megtesz, hogy köztársaságnnkban a békét és a rendet biztosítsa. A párt elnöksége ebben a nehéz pillanatban felhívja valamennyi dolgozót — munkást, parasztot, iparost, értelmiségit — és minden becsületes embert, hogy tömörüljön a Nemzeti Frontba, amely biztos támaszt nyújtana Klement Gottwald kormányának és biztosítaná a nemzeti forradalom vívmányainak megvédését és biztosítaná a további fejlődést, valamint a testvéri együttműködést a Szovjetunióval.“ Rögtön a kormányválság után az üzemi dolgozók így válaszoltak: „Forradalmi kormányra van szükségünk. Nem engedhetjük meg, hogy azok az emberek, akik ebben a nehéz időben elhagyták a hivatalukat, valaha is visszakerüljenek a kormányba“. FEBRUAR 21. SZOMBAT Benes köztársasági elnök ezen a napon nem fogadta az üzemek és gyárak munkásküldöttségét, melyek a kormányválsággal kapcsolatban tolmácsolni akarták nézetüket. Ezért kénytelenek voltak írásba foglalni mondanivalójukat, amelyet Smutn? titkárnak adtak át. A különböző szavak és különböző vélemények azonos tartalmúak voltak: „Köztársasági elnök úr, az ön népe azt akarja, hogy az áruló miniszterek a kormányba sohase térhessenek vissza.“ Az Öváros-téren Klement Gottwald szombaton délelőtt az ösz- szegyűlt több ezer munkás előtt beszédet mondott: „javasoljuk, hogy a lemondott miniszterek helyét olyan új emberek töltsék be, akik hűek maradtak a Nemzeti Front eszméihez és alapelveihez, amely az idegen betolakodók elleni győzelmes harcban és a győzelmes forradalomban jött létre.“ FEBRUÁR 22. VASARNAP A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszust tartott, mely elítélte a szabotáló minisztereket, akik kiléptek a kormányból. Majd a kormányválság, megoldásához, az alkotmányhoz és az államosításról szóló törvényjavaslathoz szólt hozzá, amelyre az üzemekben és a gyárakban vártak. A kongresszus további feladata az volt, hogy teljesítse a dolgozó parasztság kérését, hogy megvitassa a nemzeti biztosítással kapcsolatos kérdéseket, és döntsön arról, hogy célszerű lenne-e engedni, hogy szemünk láttára új kizsákmányolók nőjjenek a nyakunkra. A kongresszuson Antonín Zápotock?, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnöke mondott beszédet: „A mi kongresszusunknak nincs más feladata, mint az, hogy mérlegelje a mai politikai és gazdasági helyzetet, és döntést hozzon arról, miiyen úton és milyen taktikával oldjuk meg a válságot... Biztosítanunk kell és biztosítani fogjuk a népi demokratikus rendszer fejlődését, hogy felépíthessük a szocializmust.“ Utána Klement Gottwald kormányelnök mondott beszédet. Beszédének első részében ecsetelte a kormányválságot, majd az áruló miniszterek lemondását és szándékát magyarázta meg. „Ez a lépésük oda irányul, hogy megfordítsák az eddigi fejlődést, hogy csapást mérjenek a népi demokratikus rendszerre, hogy visszaállítsák a kapitalista rendszert és a München előtti viszonyokat. Igen, ezt akarják a mai felforgatók: megismételni az 1920-as évet...“ FEBiUAR 23. HÉTFŐ Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a nép nem tekinti az áruló minisztereket minisztereinek, amikor Benes még azon töprengett, hogy elfogadja-e a lemondásukat. A nép haragja úgy zúdult az árulókra, mint a lavina, ők azonban továbbra sem akarták megérteni a nép akaratát. Bizonyára álmukban sem gondoltak arra, hogy elhagyják minisztériumaik kellemes melegét és klubjaik puha karosszékét. A minisztériumokban, hivatalokban és üzemekben tehát tisztogatás folyik. 1948 februárja befejezte azt, amit 1945 májusa megkezdett. A köztársaság egész területén akcióbizottságok alakultak. A vítkovicei vasművek akclőbizottsága felhívással fordul a vasmű dolgozóihoz, hogy most még jobban teljesítsék feladataikat, és munka közben szinte katonai fegyelmet tartsanak. FEBRUAR 24. KEDD A nemzeti szocialista Krajina mindjárt reggel Beneáhez ment a várba. Ojból kérte a köztársasági elnököt, hogy ne fogadja el a miniszterek lemondását. Nemsokkal később a szlovák demokraták keresték fel a íöztársaságl elnököt. Néhány perccel éjfél előtt a köztársasági elnök elküldi válaszát a CSKP KB szombaton kelt levelére. A válaszból kiérződik, hogy Beneé jól tudja, milyen különbség van a nép akarata és az ő javaslata között. A levélből az Is kiviláglik, miként kívánták volna megoldani a kormányválságot a kommunistaellenes pártokhoz tartozó barátai, akikkel hosszú tárgyalásokat folytatott. FEBRUAR 25. SZERDA Délután bejelentette a rádió, hogy a köztársasági elnök elfogadta mind a tizenkét miniszter lemondását. Klement Gottwald a köztársasági elnökhöz indul. Dr. Bene§ már döntött. Nehéz volt a döntés számára, mert a barátai és a nép érdekel között kellett választania. A nép érdekei mellett döntött, másként nem dönthetet, mert a nép másféle döntést nem fogadott volna el. Ezért fél öt körül kénytelen volt aláírni az új miniszterek kinevezési dekrétumát. A nép a Vencel-éren már két órája várja Gottwald elvtársat, aki a várban a köztársasági elnöknél van, végre megjelenik a tribünön és beszélni kezd: „Elvtársa-k, drága barátaim! Éppen most jöttem vissza a köztársasági elnök úrtól, jelenthetem nektek, hogy a köztársasági elnök úr minden javaslatomat — úgy ahogy beadtam — elfogadta. Elvtársak, mind az elbocsátási dekrétumokat, mind a kinevezéseket aláfrta az elnök úr, és nemsokára ellenjegyezni fogom őket. Elvtársak, most, amikor a nép akarata ilyen diadalt aratott, újból egyesülnünk kell hatalmas munkatörekvésünkben, hogy leküzdhessiik az összes nehézségeket, amelyek előttünk állnak, hogy a reakciósoktól megtisztított köztársaságunkból, boldog otthont építhessünk az egész dolgozó nép számára.“ FEBRUÁR SZELLEME Á JELENÜNKBEN ÉL A oratislavai Kultúra és Véleménykutató Intézet felmérése bizonyítja, hogy a csehszlovákiai magyarok a felszabaduláson kívül 1948. februárját tartják történelmünk legfontosabb eseményének. Ez érthető, mert Február jelentette a csehszlováikal magyarok számára nemcsak a nemzetiségi, hanem az alapvető állampolgári jogok biztosításának kezdetét Is. A Februári Győzelem eldöntötte a politikai hatalom kérdését: a munkásosztály javára. Ez a győzelem tette lehetővé a nemzetiség! kérdésnek a marxizmus- leninizmus szellemében történő folyamatos rendezését is. A CSKP IX. kongresszu sa 1949. májusában elfogad ta az országos szocialista építésének programját, s meghirdette a mezőgazdaság szövetkezetesítésének gondolatát. A magyar dől gőzök bekapcsolása a gazdasági és szellemi életbe társadalmi szükségszerűséggé vált. 1949-től Szlovákia déli és dél-keleti járásaiban a párt irányításával széles bázison dolgozni kezdtek az összes társadalmi szerveze tek, s munkájukba bekap csolták a magyar nemzetiségű dolgozókat és fiatalokat is. Ez a munka már elképzelhetetlen volt a tömegtájékoztatási eszközök nélkül. Épp ezért az 1948 as évet követő néhány esztendő a csehszlovákiai magyar sajtórendszer kialakulása időszakának is tekinthető. A magyar tannyelvű isko iák megalakulásával egy időben megindult a Cseh szlovák Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete munkája is. A pedagógusok, diákok, ifjúsági szövetségi aktivis ták és pionírvezetők kérésére immár több mint 25 esztendeje jelennek meg ifjúsági és gyermeklapjaink is. Ezek a folyóiratok indulásuk óta a legfontosabbnak tartották olvasóikban kialakítani és elmélyíteni a szocialista internacionalizmust és hazafiasság gondolatát. Célunk volt, és ma is az, hogy a csehsziováikai magyar fiatalok országun kát igazi hazájuknak, otthonuknak érezzék. 1948 februárja kapcsán természetesen nemcsak a nemzetiségi kérdés megoldását kell látnunk, mert nem lehet ezt a kérdést kiragadni a politikai élet széles skálájából. A 30 év előtti Februári Győzelem kapcsán szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni a nemzedékek kontinuitását Is. Szükséges a pozitív hagyományokra építeni, különösen a forradalmi tapasztalatok megismerése fontos a mai fiatal nemzedék számára is. Mi azt a marxista álláspontot tartjuk helyesnek, amely nem tagolja a társadalmat korosztályok szerint, és ezért az ifjúságot is úgy kell megítélni, mint minden kit, milyen a magatartása a munkában, a tanulásban hogyan él a jogaival, s hogyan teljesíti kötelezettségeit. Ennek tudatosítása annál is fontosabb, hogy egyetlen nemzedék se mondhatta még a történelemben jó lelkiismerettel, hogy itt már megállhatunk. A fiatalok mindenkor többet akarnak mint apáik, ebben az értelemben elégedetlenek azzal, amit az előző nemzedék elért. A legfontosabb tehát az, hogy a mai fiatal nemzedék is megértse — mint ahogy 30 évvel ezelőtt elődeik is megértették —, milyen nagy feladatok megoldása vár reájuk, hogy az utánuk következő nemzedék társadalmunktól még többet kaphasson. Meggyőződésünk, hogy a fiatal nemzedék felelősségérzete, hivatástudata csak úgy alakulhat ki, ha érzi, mily nagy követel ményt támaszt vele szemben a társadalom. Minden embernek, de különösen az ifjúságnak éreznie kell, hogy szükség van rá. Ezért úgy véljük, mindenkinek, aki munkahelyén fiatalokkal foglalkozik, arra kell törekednie, hogy szabad teret biztosítson az ifjúságban meglévő tettvágynak, alkotótehetségnek. A fiatalok jobbat-akarása társadalmunk fejlődéséinek nélkülözhetetlen hajtóereje. A 30 év előtti Februári Győzelem szelleméből táplálkozik egységes ifjúsági szervezetünk, a SZISZ is. A SZISZ politikai tömeg- szervezet, amely a marxista- leninista világnézet alapján fejti ki tevékenységét, tehát a kommunistává válás követelményét állítja tagjai elé. Nem mindenkinél és nem egyforma szinten éri ezt el. Éppen ezért megtisztelő kötelessége az a különbségtétel, hogy a SZISZ legjobb tagjait ajánlja a CSKP tagjelöltjei közé. 1948 februárja az internacionalizmus győzelme. Ez az internacionalizmus egyet jelent nemzeteink és nemzetiségeinkkel való sorskö- zösség-vállalással és ugyanakkor együttműködést a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió népeivel, a világ összes haladószellemű dolgozójával. Strasser György Lenin Művek, Plzeií. Köznyelven csak Skodovkának nevezik szerte az országban gépiparunk fellegvárát. 1859-ben Skoda Emil cseh nagyiparos alapította. A csaknem 120 éves gépgyár nagy fejlődésen ment át. Számtalan fióküzeme van az országban. A nagyipari várostól alig 10 kilométerre Chrást u Plzfte kisvárosban fekszik az egyik, ahol a nagyteljesítményű kompresszorokat szerelik ösz- sze. Itt dolgozik az üzemi népi milícia parancsnoka, Cajthaml Zdenék elvtárs, az üzem kiváló dolgozója, géplakatosa. 1947-ben fejezte be a tanonciskolát, s mint fiatal segéd látott hozzá ahhoz a nagy és áldozatkész munkához, amire joggal lehet büszke. Ezek az évek nagyon nehezeik voltak, hisz lebombázott üzemüket újjá kellett építeni. A termelés akkor nagyon kis terjedelmű volt, hiányoztak a gépek, melyeket a németek elvittek vagy megrongáltak. Az épen A munkásmozgalom fellegvárában edződött maradt gépeken dolgoztak, az ablak nélküli műhelyekben pedig a géplakatosok azon fáradoztak, hogy valahogyan rendbehozzák a gépparkot. A politikai felfogása is már alakulóban volt, hogyan is tudta volna elfeledni a kapott számtalan pofont, a szitkokat; és az is közrejátszott, hogy 1948 februárjában megkezdődött a munkáshatalomért vívott harc utolsó fázisa. Határozottsága a párt politikája mellé állította, és mint fiatal segéd a népi milícia mellett döntött. Ha nem is lett a- zonnal rendes tagja, de együtt őrködött az idősebb munkatársaival. Helytállásuk nem volt hiábavaló. A munkásosztály és pártja győzött. Zdenék életében is új korszak kezdődött. Az elvtársak látván elszántságát 1951-ben maguk közé vették. Büszke volt erre, s a pártban kifejtett munkája után nemsokára a milícia tagja lett. Jelenlegi munkahelyén, az egység parancsnoki tisztségét tölti be. Kiváló szakember, a szocialista munkabrigád ezüstérem viselője, a rábízott fiatal tanulók a szakma minden csínját-bínját megtanulták tőle, munkatársai szeretik és tisztelik. Kevés szavú, munkáját tettei bizonyítják, mert többszörös újító. Egységét a népi milíciát úgy vezeti, a- hogy a párt élkatonájára jellemző. Ezért több kitüntetésben részesült. Csordás Béla a szerző felvétele • SEGÉDANYAG AZ ATEISTA KÖRÖK MUNKÁJÁHOZ KIK A BAPTISTÁK? n. Csodák A baptista propagandában fontos szerepet játszanak a bibliai csodák. Napjainkban azonban egyre kevesebb ember hisz a régi mesékben, például abban, hogyan lakatott jól Jézus ötezer embert öt cipóval, hogyan hullatott az isten mennyei mannát a földre, hogyan állította meg egy szent a napot, stb. A baptista hitszónokok ezért taktikát változtattak. Egyik leggyakoribb fogásuk, hogy közönséges dolgokat csodásnak, természetes dolgokat természetfölöttieknek mondanak. A baptisták például a minden évi termést isteni csodának mondják, és tiszteletére bevezették az aratás ünnepét. Itt felmerül a kérdés: ha a termés csakugyan isteni csoda, akkor miért éppen ott a legmagasabbak a terméshozamok, ahol a mezőgazdaság a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodik, vagyis a szocialista országokban és a fejlett tőkés országokban? Ma már mindenki tudja, hogy a termés elsősorban az emberek szorgalmas munkájától, nem pedig holmiféle természetfölötti lényektől függ. Hiszen még a legszilárdabb hívők sem fognak ölbe tett kézzel isteni csodára várni, mert tudják, hogy bármennyit is imádkozzanak, két kezük munkája nélkül semmit sem érnek el, a korszerű tudomány és technika segítsége nélkül pedig a termés fele sem lesz annak, amit ma általában elérnek. A baptista ideológusok érzik pozíciójuk inga- tagságát, és ezért igyekeznek a csoda fogalmát tökéletesíteni. Újabban már nem vitatják az emberi tevékenység jelentőségét, de azt állítják, hogy az emberek minden erőfeszítés ellenére sem érhetnének el sikereket isteni segítség nélkül. Más szavakkal, a baptisták az istent nevezik ki az ember munkatársává, aki nélkül jó eredményeket nem lehet elérni. Emellett a nagyobb sikereket a mezőgazdaság, a technika és a baptisták nyilván megfeledkeznek arról, hogy a leg- kultúra terén éppen a szovjet nép érte el, amelynek túlnyomó többsége nem hisz az istenben. A baptista ideológusok azáltal, hogy az istent minden emberi mű társszerzőjének tartják, lealacsonyítják az embert, az emberek tehetetlenségének gondolatát hirdetik a mennyei uralkodóval szemben. Igyekezetükben, hogy mindenáron megvédjék tudományellenes nézeteiket, újabban különös nyomatékkai az egyéni életünkben előforduló csodákról beszélnek, mivel a jelentősebb történelmi eseményeket már nem lehet csodákká nyilvánítani. Ezzel szemben az embereik életében adódó egyes eseményeket bizonyos adag találékonysággal aránylag könnyen lehet a hívőknek csodák formájában beadni. A baptistáik persze a közönséges dolgokat éppoly alaptalanul tartják természetfölötti csodáknak, mint amilyen alaptalanul nevezték ki az istent az ember nélkülözhetetlen munkatársává. Ma a nagy tudományos-technikai haladás korában azonban már ezeket a csodákat is egyre nehezebb kigondolni. Ezért a vallás védelmezői az anyagi szférából átmentek a lelki szférába. Csakhogy e téren sem Jártak sok sikerrel. Maga a valóság szól a természetfölötti világ létezése ellen. Baptista jóslatok A baptista igehírdetők nemcsak a csodákban vetett hitet igyekeznek feléleszteni, hanem a csodás jóslatok megrendült tekintélyét is szeretnék felújítani. Ez lényegében támadás a tudományos előrelátás és általában az egész tudomány ellen. Hiszen a vallásos jóslatok isteni sugallaton alapszanak, amihez nincs szükség az objektív törvényességek ismeretére, de még létezésükre sem. Mi több, a vallásos jóslatok egyenesen ellentétben állnak a tudományos Ismeretekkel, amelyek leghatározottabban elutasítanak mindenféle csodát, természetfölötti sugallatot és hasonlókat. f I r T *
