Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-03 / 1. szám
M 9 BOMTOVICS KATIT A Metronóm ‘77 legnagyobb meglepetése Bontovlcs Kati. Előadói készsége, hangterjedelme, sokoldalú tehetsége a Jövő egyik nagy ígérete. Kati énekesi pályája nyolc esztendővel ezelőtt kezdődött a Budai Ifjúsági Parkban. Akkor, másodikos gimnazista korában lépett fel először egy amatőr tehetségkutató versenyen, majd később a Scampolo- egytittes énekese lett. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakán Vukán György tanítványa volt. A dzsesszen kívül klasszikus muzsikát, afro-ázsia! és magyar népzenetörténetet, szolfézst, összhangzattant és klasszikus zongorát tanult. Fellépett a szovjetunióbeli Arany Ősz Fesztiválon, koncertezett Moszkvában, Leningrádban, Rigában és Rostockban. 1974-ben az ausztriai Vlllachban rendezett köny- nyűzenei fesztiválon aratott szép sikert. Bármit mondasz barátom — énekelte az Egymillió fontos hangjegy című tévéműsorban, az idei Tessék választani pedig az Egy kis napfényt vitte sikerre. A Metronómon egy nehéz bluest énekelt, amelynek szövegét is ő írta. Az eredményhirdetéskor az izguló versenytársai Is vastapsban törtek ki. „Nagyon jól esett a kollégák őszinte öröme, de tudom, hogy nem azonnal megjegyezhető dalt választottam. Pedig én is szeretem a közérthető dallamokat, a népszerű slágereket. Ritkán kapok sikeres számot, talán azért, mert nem keresem a kapcsolatokat, szégyenek bármit Is kérni valakitől, és hízelegni sem tudok. Valószínűleg ezért alakult ki minden olyan lassan körülöttem. És van még egy „hibám“: őszinte vagyok és a mi szakmánkban ez nem mindig előny. Nem tudom Jól elénekelni a nekem nem tetsző dalokat, pedig a népszerűségért ezt Is meg kellene tenni. Még nem válogathatok, örülnöm kell, ha felhangzik a dalom a rádióban.“ —szí— A DZSESSZ VARÁZSÁBAN 1927 őszén az egyik New ifork-1 moziban a nézők óriási elképedésére A1 Jol- son, az akkoriban Igen népszerű énekes, egyszer csak megszólalt a filmvászonról: „Várjanak egy kicsit, ezután fogják még hallani a Javát.“ És ezzel elindult hódító útjára a hangosfilm, amely új korszakot nyitott a filmművészet történetében. A hangosfilm megjelenése valóságos forradalmat Jelentett, és a film hamarosan Jól Jövedelmező iparággá változott. De forradalom volt más szempontból Is. Ez volt a bálványok alkonya. A némafilmek leghíresebb csillagai tűntek el egyik napról a másikra. Azok, akik külsejükkel, mozdulataikkal, néma kifejezőkészségükkel váltak híressé, mert néhány felirattal kiegészítve a történet szavak nélkül ts világosan érthető volt. Abban az Időben a felvevőgép még igen zajos készülék volt, kézzel hajtották, a színészek, a technikusok a forgatás alatt kedvükre cseveghettek. A filmvilágban bekövetkező nagy változást a vttafonrendszer bevezetése Jelezte. A Warner testvérek 1926 ban vezették be és segítségével néhány énekszámot, valamint a Don Juan filmváltozatát szinkronizálták. Az igazi érdeklődést azonban a következő évben A Jazz énekes című film kel tette A1 Jolsonnal a főszerepben. A közönség hosszú sorokban állt a mozik Jegy pénztáránál, hogy lássa és hallja az „úl csodát“, a han gosfilmet. Megszületett a hangosfilm, meghalt a némafilm. A színészeknek egyszeriben meg kellett tanulniuk szeI» kát, amelyeket az erkélyen is hallani lehetett, s nem sikerült nekik alkalmazkodniuk a felvevőgép teremtette ú] körülményekhez.“ A felvevőgép is az új médium foglyává vált. Mivel a kézikamerék utóda ekkor még meglehetősen zajos volt, külön hangszigetelt ka binban kellett elhelyezni. A már említett William De- marest mondta: „Ezekben a fülkékben tíz perc alatt — amíg egy beállítás tartott — olyan meleg lett, hogy az operatőrök gyakran elájultak.“ Raoul Walsh kísérelte meg a filmtörténészek szerint első ízben, hogy a hangos külső felvételeket valóban a szabadban, nem pedig a Stúdió díszletei között, forgassa. 1928-ban Utahban készítette A régi Arizona című filmjének egyes Jeleneteit. Ogy véli, hogy a hangos film elsősorban a tehetségtelen színészeket tüntette el a celluloidszalagról: „A némafilm idejében, ha barmanra volt szükség, akkor egyszerűen elhívtuk a legközelebbi lokálból. Nem kellett neki semmilyen szöveget megjegyeznie, elég volt, ha hűen bemutatta sa ját szakmáját.“ Hollywoodban fényes pom pávai ünnepelték meg e hangosfilm 50. születésnap ját. (pvl Fenti képünkön: Aki átélte a filmművészei mindkét korszakát: Charlie Chaplin. Lent: .. és a hangosfilmek sztár Ja, Liz Taylor, a Kék madár című filmben, amelyet a na pókban mutatnak be film színházaink. mmmm «IMrtniV Mr-A repüket. Soknak közülük ez nem ment, és automatikusan kiestek a versenyből. Nem mozoghattak többé szabadon. A színészeknek gondolniuk kellett arra Is, hogy mindig a rejtett mikrofon közelében legyenek. William Demarest, aki A jazz énekesben A1 Jolson menedzserét alakította, így emlékezik vissza azokra a napokra: „A rendező utasított, hogy álljunk a virágváza közelében. Ha a szerep mozgást kívánt, akkor a mozivásznon kínos csönd tá madt mindaddig, amíg egy újabb virágváza közelébe nem értünk. A mikrofon és általában a hangfelszerelés akkoriban nagyon kezdetleges volt. Számos színésszel megtörtént, hogy a felvételen a hangja sipltóvá vált, és az egykori Imádói kinevették. A hangosfilm leghíresebb áldozata John Gilbert, a némafilmek híres szeretője volt, aki többször is együtt lépett fel Greta Garbóval. Egyik napról a másikra eltűnt Hollywood „csillagos egéről“. Senki sem szerződtette többé. Hasonlóképpen jártak azok Is, akik idegenes hangsúllyal beszéltek. Közéjük tartozott az Európából Hollywoodba szerződött magyar származású Bánky Vilma, valamint Pola Negri. Janet Gaynor, a néma- és a hangosfilmek népszerű színésze, az első Oscar-díjas filmcsillag, így emlékezik vissza erre a korszakra: „Soknak közülünk azért nem volt sikere, mert megszokták az olyan magas hango..és akkor megrszólali Ä FILM nMrtrniáfc i
