Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
2 fps ÚtonSQ^W a Február/Győzelem felé N IV. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész ideológiai tevékenységét a népi demokratikus rendszer megszilárdításának, valamint a Szovjetunióval való szövetség és barátság szorosabbra fűzésének szolgálatába állította. A párt ideológiájában következetesen a marxizmus-le- ninizmusbói és a proletár internacionalizmus elveiből indult ki. Propagandájában a népi demokrácia előnyei nek bemutatására helyezte a súlyt, továbbá tájékoztatta közvéleményünket Csehszlovákia, a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország sikereiről. Rámutatott a München előtti köztársaságban uralkodó szociális igazságtalanságokra, e köztársaság burzsoá jellegére, továbbá az imperialista országok szovjet- és békeellenes politikájára. Nemzeteink forradalmi hagyományaihoz kapcsolódva azon fáradozott, hogy kibontakozzék az újfajta hazafiság, amelynek értelme a szocialista holnapért folytatott harc. A Kommunista párt 1948 januárjában széles körű ideológiai konferenciát tartott aktív funkcionáriusainak. Ezen összefoglalta az ideológiai tevékenység ama fő feladatait, amelyek a reakció elleni kiéleződött harcnak, valamint a közelgő nemzet- gyűlési választások előkészítésének szakaszában kerültek előtérbe. Az ideológiai küzdelem a reakció elleni harc részévé vált; minden politikai összecsapást egymással szemben álló ideológiai álláspontok kísértek. 1946—1947 fordulóján a politikai harc mindenekelőtt az országépítő kormányprogram nem teljesített feladatai körül dúlt. Központi kérdés volt a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányának kidolgozása is. A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága 1947 végéig megtárgyalta ugyan az alkotmány lényeges részét, annak döntően fontos fejezeteit azonban (a csehek és a szlovákok viszonyának rendezése, a népi igazgatás és a kerületek rendszere, az új gazdasági rend és a szociális igazgatás), nevezetesen azokat a fejezeteket, amelyek törvénybe iktatták volna a népi demokratikus államrend alapköveit, még nem hagyták jóvá. S ha az érdeklődés homlokterébe csak egyes vitás pontok kerültek is, nyilvánvaló volt, hogy nemcsak részleges véleménykülönbségekről, hanem az alkotmánynak két, egymással ellentétes koncepciójáról van szó. A kommunisták és a szociáldemokraták azt javasolták, hogy az alkotmány a népi demokratikus fejlődés adott állapotát rögzítse. A nemzeti szocialista, a néppárti, és a demokratapárti képviselők ezzel szemben arra törekedtek, hogy a népi demokratikus elvek rovására bekerüljenek az alkotmányba a polgári demokratikus államrend egyes alapelvei is. xxx Még nagyobb akadályokba ütközött maga az új földreform. A Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok között 1947. december 11-én és 12-én létrejött megállapodás szerint az új földreformtörvényt 1948. február 15-ig jóvá kellett volna hagyni. A törvénytervezet érdemei tartalmát illetően azonban nem született megegyezés. A törvénytervezet a kormányban való tárgyalása során, 1948. január 20-án és 21-én, a Földművelésügyi Minisztérium által benyújtott törvényjavaslattal szemben foglaltak állást a néppárti és a demokrata párti miniszterek, akik arra törekedtek, hogy a földtulajdon felső határát emeljék fel 50 hektárról 150 hektárra. S. Koö- vara, a Demokrata Párt képviselője azzal a javaslattal jött, hogy az 50-hektáros felső határ vonatkozzék csak a répatermelő vidékekre. A gabonatermelő vidékeken 100 hektárban, a takarmánynövényeket termelő vidékeken pedig 150 hektárban kívánta megállapítani. J. Kopecky, néppárti miniszter viszont azzal a követeléssel állt elő, hogy a családtagok földtulajdonát ne kelljen összeszámítani, hanem minden egyes családtagnak legyen igénye 50 hektár kiterjedésű mezőgazdasági ingatlanra. Az említett pártok képviselői az állami gazdaságok parcellázását is követelték. A falvakból a határozatok százai érkeztek a Földművelésügyi Minisztérium címére. Ezekben a parasztok egyetértésüket fejezték ki az új földreformmal, és mielőbbi elfogadását követelték. E határozatok többségét aláírták a helyi nemzeti bizottságoknak, a földművesbizottságoknak, a Parasztszövetség szervezeteinek funkcionáriusai, és többnyire a politikai pártok bizottságai is. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt és a Demokrata Párt egyes falusi szervezetei pártjuk központi titkárságaihoz fordultak, és a párt mezőgazda- sági politikájának megváltoztatását követelték. Sok paraszt éppen 1948. januárjában és februárjában lépett át ezekből a pártokból Csehszlovákia Kommunista Pártjába. A sok közül talán elég egy példa. Jeöovicében (Roudnice nad Labem-i járás) öt paraszt lépett át a Nemzeti Szocialista Pártból Csehszlovákia Kommunista Pártjába, és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: „Meggyőződtünk arról, hogy a Nemzeti Szocialista Párt vezetőségének politikája nem szolgálja a kis- és középparasztok javát, különösen az új földreform- kérdésben nem. Mi, kis- és középparasztok, elutasítjuk a Tárnok*, a Feierabendek és a hozzájuk hasonló elemek politikáját. Felhívunk mindenkit, aki köztársaságunk javát akarja, hogy kövesse példánkat.“ (* Cseh burzsoá politikusok.) Beszélgetés Ján Husákkal, a SZISZ KB és a VIT csehszlovák előkészítő bizottságának titkárával M ár csak fél esztendőnk van a XI. Világifjúsági Találkozó megnyitásáig. Hogyan haladnak az előkészületek erre a legnagyobb békefórumra? — A világ minden tájáról Havannába készül a haladó ifjúság, hogy egyértelműen kifejezze: legfőbb óhaja, hogy a világon ne legyen többé háború, hogy a különböző rendszerű országok, a különböző színű emberek békében éljenek, hogy kiálljón azok mellett, akik az elnyomás és kizsákmányolás, az imperializmus ellen harcolnak. Ennek a fennkölt eszmének a jegyében folynak az előkészületek minden ifjúsági szervezetben, amely július közepén a forradalmi Kubában képviselni fogja országunkat. A csehszlovák küldöttséget ifjúságunk különböző kor- és szociális rétegeiből 500 fiú és lány alkotja, és kívülük még számos turistacsoport készül Kubába. • Havannában két különböző világ ifjúsága találkozik. Számos beszélgetésen, szemináriumon vitatják meg nézeteiket, cserélik ki a tapasztalataikat, szögezik le álláspontjukat, amelyek természetesen magukon viselik majd annak a társadalmi rendnek a jellegét, amelyben élnek. Mi várható ettől a nyílt eszmecserétől? — Az ilyen szembesítés mindkét fél számára igen tanulságos. Számunkra végtelenül értékes azért, mert a mi küldötteinknek alkalmuk nyílik újból bizonyítani a szocializmus kétségbevonhatatlan előnyeit. A kapitalista országokban élő fiatal barátaink láthatják majd, mi is az igazi demokrácia és szabadság, mit jelent az élet megélhetési gondok nélkül, továbbá faji és más elnyomás nélkül. Mit jelent az, hogy nálunk mindenkinek joga van a művelődéshez, a tanuláshoz, a pihenéshez és a szórakozáshoz. S mindaz, ami a földön történik, az emberiség boldogságáért, jólétéért történik. Hogy a tudomány és a technika vívmányai — legutóbbi példa erre a neutronbomba — ne az emberiség ellen irányuljanak, hanem inkább a javát szolgálják. • Az elmondottakból kitűnik, hogy a békéért és barátságért folytatott FÍL ÉVVEL HAVANNA ELŐTT küzdelemnek és az Ifjúság antiimpe- rialista szolidaritásának az osztálykülönbségek világában megvan a maga jellegzetessége. Mivel járulunk ml hozzá a fesztivál eszméjének sikeréhez? — A mi Ifjúságunk, akárcsak a többi szocialista ország Ifjúsága olyan társadalomban él, amely a Szovjetunióval együtt küzd a világbékéért. Nem ismeri a háború borzalmait, az imperialista faji elnyomást. A mi elsődleges érdekünk a szocializmus szellemi és anyagi gazdagságát mé^ fokozni, rendszerünk erejét és mély emberiességét, becsületes és alkotó munkával bizonyítani. Véleményem szerint az ilyen tevékenységgel tudjuk leghatékonyabban támogatni a világbéke gondolatát, a világ másik felén élő ifjúság Igazságos harcát az imperializmus önkénye ellen. Ezért a SZISZ KB a Győzelmes Február 30. évfordulója és a XI. VIT tiszteletére versenyt hirdetett „A fesztivál pajzsa és virága" cím elnyeréséért, amelynek célja a sokoldalú munkaaktivitás további fokozása. • Ez lesz az egyedüli hozzájáru lásunk a XI. VIT-hez? — Amiről beszéltem, az alapvető hozzájárulás, de tevékenységünk nemzetközi téren is fontos,. Meg kell ő- rizni internacionalista jellegét, elsősorban megszilárdítani és továbbfejleszteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország fiataljaival való kapcsolatot. Továbbá szolidaritást kell vállalni azokkal a fiatalokkal, akik néha még a legelemibb emberi jo^ gaikkal sem élhetnek, s ez igen becsületes, igényes munkát követel. Nyilvánosan ki kell állni melettük és az ellen, ami a világon a békét és a társadalmi haladást fékezi. • Engedjen meg ezzel kapcsolatban még egy kérdést: már hagyománnyá vált, hogy szolidaritásunkat nemcsak politikai téren, hanem anyagilag is bizonyítjuk. Hogyan nyilvánul ez meg szervezetünkben és ifjúságunk körében a XI. VIT-el kapcsolatban? — A legfontosabb, hogy necsak a tagok, hanem minél több fiatal teljes mértékben tudatosítsa ennek a békevilágfórumnak a jelentőségét, hogy ebből a szemszögből nézve megértse: nem minden fiúnak és lánynak van olyan lehetősége, mint nekünk és a többi szocialista ország fiataljainak. Vannak olyan országok is, a- hol bizonyos politikai erők nem nézik jó szemmel a fiatalok részvételét ezen a fesztiválon. Sok partnerünknek nincs meg az anyagi feltétele még a részvételhez sem. Ezért természetesen kötelességünknek tartjuk, hogy támogassuk a haladó szervezeteket, és így segítsük őket, hogy tagjaik eljussanak Kubába. Már évek óta létezik a fesztivál-alap, amelynek felhasználásáról kizárólag a SZISZ KB elnöksége dönt. Ennek a számlájára már most érkeznek az első adományok. Rendszerint önkéntes munkavállalás eredményei, vagy külön munka bérei. És így kell ennek lennie, mert nagyon fontos, hogy ez a fesztivál-alap, a becsületes munka e- redménye legyen. • Befejezésül — személyesen mit vár a fesztiváltól? — Hiszem, hogy hozzájárul a világ haladó ifjúságának további egyesítéséhez, amely szükségesnek tartja a béke gondolatát, a békés együttélést és az együttműködést támogatni, mert ez az egyedüli reális lehetősége a mai világban az igények és szükségletek széleskörű kielégítésének és a fiatalok jövőjének. A Smena nyomán Nagy István, a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) SLOVLIK nemzeti vállalat karbantartó részlegének vezető mestere, az üzemi népi milícia megalapítója- s egyben a parancsnoka. Harminckét éve dolgozik a gyárban, itt tanulta ki mesterségét és az általa vezetett kollektíva a szocialista munkabrigád cím ezüstérmének viselője; 1950-től a párt tagja. Pista bácsi — így hívják őt a munkatársai — munkáscsaládból származik. Édesanyja még 1930- ban belépett a pártba, így a fiának nem kellett messzire járni munkásmozgalmi leckére. Ráadásul egyedül is fel tudta mérni az akkori, helyzetet. A saját bőrén tapasztalhatta az igazságtalanságot, a megkülönböztetést. Már az 1946- os választások idején megerősödött benne a hit, hogy nincs mesz- sze az az idő, amikor minden megváltozik. Tudta, hogy történnie kell valaminek, ami milliókat ko vácsol majd össze egy új közös ségbe. Tudta jól, neki is részt kell vennie a harcban, ha kell fegyver rel a kézben. A Dukeszok kis gyárában tilos volt a munkások összejövetele, fél tek tőle jobban, mint az adótól Féltek az ilyen Nagy Pistáéktól és Elek Ignácéktól. a következmé nyéktől tartva azonban meneszteni sem merték őket. 1948 februárjában a szakszervezet megbízta Nagy Istvánt, hogy szervezzen az üzemben megbízható munkásokból egy szervezetet, amely az adott pillanatban fegyveres munkásőrséggé alakulhat át. Nekilátott a munkának, s ő volt az, aki elsőként alapította meg Du- naszerdabelyen a Dukeszok üzemében a népi milícia üzemi szer vezetét. Á kezdet nehéz volt. Először a városban teljesítettek szolgálatot, majd amikor a helyzet komolyabbra fordult a felsőbb szervek parancsára elfoglalták az üzemet, és oda még a tulajdonos Dukeszok sem tehették be a lábukat. Ekkor már nem babra ment a játék, és a munkásőrségnek helyt kellett állnia, a munkásoknak erkölcsi e- rőt adni, hogy érezzék, nincsenek egyedül, fegyverrel a kézben pártfogóik vannak. MINDIG A VÁRTÁN Nagy elvtárs új feladatot ka pott: a gabonaraktárak elfoglalását és őrzését. Így üzemen kívül is bátran szembe kellett szállnia még a csendőrökkel is. A raktár igazgatója mindenáron be akart hatolni az irodájába. Négy csendőr kíséretében is megpróbálta, e- redménytelenül. Két hétig őrizte a magtárt. Neki köszönhető, hogy a tárolókban megmaradt a ke- nyérnekvaló, az íróasztalokban az utókor számára a dokumentumok, amelyek hitelesen bizonyítják, kik voltak azok, akik kizsákmányolták a munkásokat. Azóta harminc év telt el. Jubilál a népi milícia és vele Nagy István elvtárs. ö már sokat átélt, de tudását még mindig gyarapítja. Nem titkolja, sőt meggyőződése, hogy e szervezet nagyon fontos szerepet tölt be ma, holnap s az elkövetkező években is. Mint pártunk és népünk hű fia, a 68-as események idején is állandóan szolgálatban volt, sőt még Prágába Is elküldték a népi milícia emlékezetes országos összejövetelére. öntudatossága példaképül szolgálhat bárkinek. Politikai fejlettsége és Ismerete oly kiváló, — és szakmai tudása is —, hogy beválasztották a járási népi milícia törzskarába. Munkásságával és törekvésével rászolgált több kitüntetésre: a népi milícia másodfokú kitüntetése, a népi milícia 10. és 25. évfordulójának tiszteletére kiadott emléklap, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30., a CSKP 50. évfordulója alkalmából kiadott plakett, a Haza védelméért kitüntetés és az élelmiszeriparban a Legjobb dolgozó kitüntetés tulajdonosa. Ilyen Nagy István elvtárs, a kommunista, a mllicista, aki a megkezdett útról sohasem tért le, mindig tudta, hol van a helye. Tudta, hogy tetteivel a munkás- osztály békés jövőjét szolgálja. Csordás Bála 1
