Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-07 / 6. szám

2 fps ÚtonSQ^W a Február/Győzelem felé N IV. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész ideológiai te­vékenységét a népi demokratikus rendszer megszilárdí­tásának, valamint a Szovjetunióval való szövetség és barátság szorosabbra fűzésének szolgálatába állította. A párt ideológiájában következetesen a marxizmus-le- ninizmusbói és a proletár internacionalizmus elveiből indult ki. Propagandájában a népi demokrácia előnyei nek bemutatására helyezte a súlyt, továbbá tájékoztat­ta közvéleményünket Csehszlovákia, a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország sikereiről. Rámuta­tott a München előtti köztársaságban uralkodó szociá­lis igazságtalanságokra, e köztársaság burzsoá jellegé­re, továbbá az imperialista országok szovjet- és béke­ellenes politikájára. Nemzeteink forradalmi hagyomá­nyaihoz kapcsolódva azon fáradozott, hogy kibontakoz­zék az újfajta hazafiság, amelynek értelme a szocia­lista holnapért folytatott harc. A Kommunista párt 1948 januárjában széles körű ideológiai konferenciát tartott aktív funkcionáriusainak. Ezen összefoglalta az ideoló­giai tevékenység ama fő feladatait, amelyek a reakció elleni kiéleződött harcnak, valamint a közelgő nemzet- gyűlési választások előkészítésének szakaszában kerül­tek előtérbe. Az ideológiai küzdelem a reakció elleni harc részé­vé vált; minden politikai összecsapást egymással szem­ben álló ideológiai álláspontok kísértek. 1946—1947 for­dulóján a politikai harc mindenekelőtt az országépítő kormányprogram nem teljesített feladatai körül dúlt. Központi kérdés volt a Csehszlovák Köztársaság új alkotmányának kidolgozása is. A Nemzetgyűlés alkot­mányjogi bizottsága 1947 végéig megtárgyalta ugyan az alkotmány lényeges részét, annak döntően fontos fe­jezeteit azonban (a csehek és a szlovákok viszonyának rendezése, a népi igazgatás és a kerületek rendszere, az új gazdasági rend és a szociális igazgatás), neveze­tesen azokat a fejezeteket, amelyek törvénybe iktatták volna a népi demokratikus államrend alapköveit, még nem hagyták jóvá. S ha az érdeklődés homlokterébe csak egyes vitás pontok kerültek is, nyilvánvaló volt, hogy nemcsak részleges véleménykülönbségekről, ha­nem az alkotmánynak két, egymással ellentétes koncep­ciójáról van szó. A kommunisták és a szociáldemokra­ták azt javasolták, hogy az alkotmány a népi demok­ratikus fejlődés adott állapotát rögzítse. A nemzeti szo­cialista, a néppárti, és a demokratapárti képviselők ez­zel szemben arra törekedtek, hogy a népi demokratikus elvek rovására bekerüljenek az alkotmányba a polgári demokratikus államrend egyes alapelvei is. xxx Még nagyobb akadályokba ütközött maga az új föld­reform. A Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok kö­zött 1947. december 11-én és 12-én létrejött megállapo­dás szerint az új földreformtörvényt 1948. február 15-ig jóvá kellett volna hagyni. A törvénytervezet érdemei tartalmát illetően azonban nem született megegyezés. A törvénytervezet a kormányban való tárgyalása során, 1948. január 20-án és 21-én, a Földművelésügyi Minisz­térium által benyújtott törvényjavaslattal szemben fog­laltak állást a néppárti és a demokrata párti miniszte­rek, akik arra törekedtek, hogy a földtulajdon felső határát emeljék fel 50 hektárról 150 hektárra. S. Koö- vara, a Demokrata Párt képviselője azzal a javaslattal jött, hogy az 50-hektáros felső határ vonatkozzék csak a répatermelő vidékekre. A gabonatermelő vidékeken 100 hektárban, a takarmánynövényeket termelő vidé­keken pedig 150 hektárban kívánta megállapítani. J. Kopecky, néppárti miniszter viszont azzal a követelés­sel állt elő, hogy a családtagok földtulajdonát ne kell­jen összeszámítani, hanem minden egyes családtagnak legyen igénye 50 hektár kiterjedésű mezőgazdasági in­gatlanra. Az említett pártok képviselői az állami gaz­daságok parcellázását is követelték. A falvakból a határozatok százai érkeztek a Föld­művelésügyi Minisztérium címére. Ezekben a parasztok egyetértésüket fejezték ki az új földreformmal, és mielőbbi elfogadását követelték. E határozatok több­ségét aláírták a helyi nemzeti bizottságoknak, a föld­művesbizottságoknak, a Parasztszövetség szervezeteinek funkcionáriusai, és többnyire a politikai pártok bizott­ságai is. A Nemzeti Szocialista Párt, a Néppárt és a Demokrata Párt egyes falusi szervezetei pártjuk köz­ponti titkárságaihoz fordultak, és a párt mezőgazda- sági politikájának megváltoztatását követelték. Sok paraszt éppen 1948. januárjában és februárjában lépett át ezekből a pártokból Csehszlovákia Kommunista Párt­jába. A sok közül talán elég egy példa. Jeöovicében (Roudnice nad Labem-i járás) öt paraszt lépett át a Nemzeti Szocialista Pártból Csehszlovákia Kommunista Pártjába, és ezzel kapcsolatban a következő nyilatko­zatot tette: „Meggyőződtünk arról, hogy a Nemzeti Szocialista Párt vezetőségének politikája nem szolgálja a kis- és középparasztok javát, különösen az új földreform- kérdésben nem. Mi, kis- és középparasztok, elutasítjuk a Tárnok*, a Feierabendek és a hozzájuk hasonló ele­mek politikáját. Felhívunk mindenkit, aki köztársasá­gunk javát akarja, hogy kövesse példánkat.“ (* Cseh burzsoá politikusok.) Beszélgetés Ján Husákkal, a SZISZ KB és a VIT csehszlovák előkészítő bizottságának titkárával M ár csak fél esztendőnk van a XI. Világifjúsági Találkozó meg­nyitásáig. Hogyan haladnak az előkészületek erre a legnagyobb bé­kefórumra? — A világ minden tájáról Havanná­ba készül a haladó ifjúság, hogy egy­értelműen kifejezze: legfőbb óhaja, hogy a világon ne legyen többé há­ború, hogy a különböző rendszerű or­szágok, a különböző színű emberek békében éljenek, hogy kiálljón azok mellett, akik az elnyomás és kizsák­mányolás, az imperializmus ellen har­colnak. Ennek a fennkölt eszmének a jegyében folynak az előkészületek minden ifjúsági szervezetben, amely július közepén a forradalmi Kubában képviselni fogja országunkat. A cseh­szlovák küldöttséget ifjúságunk kü­lönböző kor- és szociális rétegeiből 500 fiú és lány alkotja, és kívülük még számos turistacsoport készül Ku­bába. • Havannában két különböző vi­lág ifjúsága találkozik. Számos be­szélgetésen, szemináriumon vitatják meg nézeteiket, cserélik ki a tapasz­talataikat, szögezik le álláspontjukat, amelyek természetesen magukon vi­selik majd annak a társadalmi rend­nek a jellegét, amelyben élnek. Mi várható ettől a nyílt eszmecserétől? — Az ilyen szembesítés mindkét fél számára igen tanulságos. Szá­munkra végtelenül értékes azért, mert a mi küldötteinknek alkalmuk nyílik újból bizonyítani a szocializ­mus kétségbevonhatatlan előnyeit. A kapitalista országokban élő fiatal ba­rátaink láthatják majd, mi is az iga­zi demokrácia és szabadság, mit je­lent az élet megélhetési gondok nél­kül, továbbá faji és más elnyomás nélkül. Mit jelent az, hogy nálunk mindenkinek joga van a művelődés­hez, a tanuláshoz, a pihenéshez és a szórakozáshoz. S mindaz, ami a föl­dön történik, az emberiség boldogsá­gáért, jólétéért történik. Hogy a tu­domány és a technika vívmányai — legutóbbi példa erre a neutronbomba — ne az emberiség ellen irányulja­nak, hanem inkább a javát szolgál­ják. • Az elmondottakból kitűnik, hogy a békéért és barátságért folytatott FÍL ÉVVEL HAVANNA ELŐTT küzdelemnek és az Ifjúság antiimpe- rialista szolidaritásának az osztály­különbségek világában megvan a ma­ga jellegzetessége. Mivel járulunk ml hozzá a fesztivál eszméjének sikeré­hez? — A mi Ifjúságunk, akárcsak a többi szocialista ország Ifjúsága olyan társadalomban él, amely a Szovjet­unióval együtt küzd a világbékéért. Nem ismeri a háború borzalmait, az imperialista faji elnyomást. A mi el­sődleges érdekünk a szocializmus szellemi és anyagi gazdagságát mé^ fokozni, rendszerünk erejét és mély emberiességét, becsületes és alkotó munkával bizonyítani. Véleményem szerint az ilyen tevékenységgel tud­juk leghatékonyabban támogatni a vi­lágbéke gondolatát, a világ másik fe­lén élő ifjúság Igazságos harcát az imperializmus önkénye ellen. Ezért a SZISZ KB a Győzelmes Február 30. évfordulója és a XI. VIT tiszteletére versenyt hirdetett „A fesztivál pajzsa és virága" cím elnyeréséért, amely­nek célja a sokoldalú munkaaktivi­tás további fokozása. • Ez lesz az egyedüli hozzájáru lásunk a XI. VIT-hez? — Amiről beszéltem, az alapvető hozzájárulás, de tevékenységünk nem­zetközi téren is fontos,. Meg kell ő- rizni internacionalista jellegét, első­sorban megszilárdítani és továbbfej­leszteni a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország fiataljaival való kap­csolatot. Továbbá szolidaritást kell vállalni azokkal a fiatalokkal, akik néha még a legelemibb emberi jo^ gaikkal sem élhetnek, s ez igen be­csületes, igényes munkát követel. Nyilvánosan ki kell állni melettük és az ellen, ami a világon a békét és a társadalmi haladást fékezi. • Engedjen meg ezzel kapcsolatban még egy kérdést: már hagyománnyá vált, hogy szolidaritásunkat nemcsak politikai téren, hanem anyagilag is bizonyítjuk. Hogyan nyilvánul ez meg szervezetünkben és ifjúságunk köré­ben a XI. VIT-el kapcsolatban? — A legfontosabb, hogy necsak a tagok, hanem minél több fiatal tel­jes mértékben tudatosítsa ennek a békevilágfórumnak a jelentőségét, hogy ebből a szemszögből nézve meg­értse: nem minden fiúnak és lánynak van olyan lehetősége, mint nekünk és a többi szocialista ország fiatal­jainak. Vannak olyan országok is, a- hol bizonyos politikai erők nem né­zik jó szemmel a fiatalok részvéte­lét ezen a fesztiválon. Sok partne­rünknek nincs meg az anyagi felté­tele még a részvételhez sem. Ezért természetesen kötelességünknek tart­juk, hogy támogassuk a haladó szer­vezeteket, és így segítsük őket, hogy tagjaik eljussanak Kubába. Már évek óta létezik a fesztivál-alap, amelynek felhasználásáról kizárólag a SZISZ KB elnöksége dönt. Ennek a számlá­jára már most érkeznek az első ado­mányok. Rendszerint önkéntes mun­kavállalás eredményei, vagy külön munka bérei. És így kell ennek len­nie, mert nagyon fontos, hogy ez a fesztivál-alap, a becsületes munka e- redménye legyen. • Befejezésül — személyesen mit vár a fesztiváltól? — Hiszem, hogy hozzájárul a vi­lág haladó ifjúságának további egye­sítéséhez, amely szükségesnek tartja a béke gondolatát, a békés együtt­élést és az együttműködést támogat­ni, mert ez az egyedüli reális lehe­tősége a mai világban az igények és szükségletek széleskörű kielégítésé­nek és a fiatalok jövőjének. A Smena nyomán Nagy István, a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) SLOVLIK nem­zeti vállalat karbantartó részlegé­nek vezető mestere, az üzemi népi milícia megalapítója- s egyben a parancsnoka. Harminckét éve dol­gozik a gyárban, itt tanulta ki mesterségét és az általa vezetett kollektíva a szocialista munkabri­gád cím ezüstérmének viselője; 1950-től a párt tagja. Pista bácsi — így hívják őt a munkatársai — munkáscsaládból származik. Édesanyja még 1930- ban belépett a pártba, így a fiá­nak nem kellett messzire járni munkásmozgalmi leckére. Ráadásul egyedül is fel tudta mérni az ak­kori, helyzetet. A saját bőrén ta­pasztalhatta az igazságtalanságot, a megkülönböztetést. Már az 1946- os választások idején megerősö­dött benne a hit, hogy nincs mesz- sze az az idő, amikor minden meg­változik. Tudta, hogy történnie kell valaminek, ami milliókat ko vácsol majd össze egy új közös ségbe. Tudta jól, neki is részt kell vennie a harcban, ha kell fegyver rel a kézben. A Dukeszok kis gyárában tilos volt a munkások összejövetele, fél tek tőle jobban, mint az adótól Féltek az ilyen Nagy Pistáéktól és Elek Ignácéktól. a következmé nyéktől tartva azonban meneszte­ni sem merték őket. 1948 februárjában a szakszerve­zet megbízta Nagy Istvánt, hogy szervezzen az üzemben megbízha­tó munkásokból egy szervezetet, amely az adott pillanatban fegy­veres munkásőrséggé alakulhat át. Nekilátott a munkának, s ő volt az, aki elsőként alapította meg Du- naszerdabelyen a Dukeszok üze­mében a népi milícia üzemi szer vezetét. Á kezdet nehéz volt. Először a városban teljesítettek szolgálatot, majd amikor a helyzet komolyabb­ra fordult a felsőbb szervek pa­rancsára elfoglalták az üzemet, és oda még a tulajdonos Dukeszok sem tehették be a lábukat. Ekkor már nem babra ment a játék, és a munkásőrségnek helyt kellett állnia, a munkásoknak erkölcsi e- rőt adni, hogy érezzék, nincse­nek egyedül, fegyverrel a kézben pártfogóik vannak. MINDIG A VÁRTÁN Nagy elvtárs új feladatot ka pott: a gabonaraktárak elfoglalá­sát és őrzését. Így üzemen kívül is bátran szembe kellett szállnia még a csendőrökkel is. A raktár igazgatója mindenáron be akart hatolni az irodájába. Négy csend­őr kíséretében is megpróbálta, e- redménytelenül. Két hétig őrizte a magtárt. Neki köszönhető, hogy a tárolókban megmaradt a ke- nyérnekvaló, az íróasztalokban az utókor számára a dokumentumok, amelyek hitelesen bizonyítják, kik voltak azok, akik kizsákmányolták a munkásokat. Azóta harminc év telt el. Jubi­lál a népi milícia és vele Nagy István elvtárs. ö már sokat át­élt, de tudását még mindig gya­rapítja. Nem titkolja, sőt meggyő­ződése, hogy e szervezet nagyon fontos szerepet tölt be ma, holnap s az elkövetkező években is. Mint pártunk és népünk hű fia, a 68-as események idején is állan­dóan szolgálatban volt, sőt még Prágába Is elküldték a népi mi­lícia emlékezetes országos összejö­vetelére. öntudatossága példaké­pül szolgálhat bárkinek. Politikai fejlettsége és Ismerete oly kiváló, — és szakmai tudása is —, hogy beválasztották a járási népi milí­cia törzskarába. Munkásságával és törekvésével rászolgált több kitün­tetésre: a népi milícia másodfo­kú kitüntetése, a népi milícia 10. és 25. évfordulójának tiszteletére kiadott emléklap, a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30., a CSKP 50. év­fordulója alkalmából kiadott pla­kett, a Haza védelméért kitünte­tés és az élelmiszeriparban a Leg­jobb dolgozó kitüntetés tulajdono­sa. Ilyen Nagy István elvtárs, a kommunista, a mllicista, aki a megkezdett útról sohasem tért le, mindig tudta, hol van a helye. Tudta, hogy tetteivel a munkás- osztály békés jövőjét szolgálja. Csordás Bála 1

Next

/
Thumbnails
Contents