Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
3 ff* **»*«***!! <**«*«? w***®. .«««* >»*** **w* > » * * * a gitt, a lakk Hidegben hosszú hetek kellenek ehhez Akkor Is Inkább „ráfagy " a lakik, mint megszárad, aztán hamar lepattog, Egyébként Is a hideg csarnokban sokáig elhúzédfik a javítás, lelenteg Is már második hete állunk. Hogy mit csinálnak Ilyenkor a tanulók? |óformán semmit. Takarítanak, rendbe teszik az udvart. Szóval semmi szakmába vágót. Vanyó Tibort elhívják. Ezalatt György Istvánt kérdezem: „Elégedettek vagytok a mesterekkel?“ — Túl jók hozzánk, Szépen elmagyarázzák mindig a munkát, há valahol hibázunk, kijavítják, megmutatják mit, hogyan csináljunk, ha kell, százszor Is. — Te mit tartanál b legfontosabbnak abból, amit a három év alatt megtanultál? — Hogy a rendre nagyon kell ügyelni, és a pontos, szép munka szükséges. A legnehezebben a pléh egyenletes kikalapálásának az elsajátítása ment. Hogy tökéletesen csináljam, sokat kell még gyakorolni. SOKAT KELL MÉG GYAKOROLNI Nem akarok hinni a fülemnekl — Kevés a munka, nincs javítani való •utó. Júdt Pál elsőéves Ipari tanuló mondja ezt a rozsnyól (RoZftava) autójavító (Izemben. — Hogy lehet ez, amikor sgyre több kocsit vásárolnak az emberek, az utakon egyre több a baleset? — érvelek. — Ogy, hogy más műhelyekben van bőven munka, csak itt nincs. Tudják az emberek, hogy Itt silány munkát végeznek a szerelők, mert rosszak a munkafeltételek. júdt Pál most tanul, fiatal a szakmában, a munkahelyén, bizonyára téved. De nem. Mestere, ifj. Vanyó Tibor megerősíti a szavait. Most jön a következtetés fis a riporttéma: ilyen körülmények között vajon milyen szakemberek lesznek az itt tanuló ipari tanulókból. Milyenek lesznek a jövendőbeli autószerelők? 1 Kezdjük előbb az Iskolával, ahol elméleti oktatást kapnak a fiatalok. Az Iskola 1gazgatója Vojtech Kúkel. — Milyen szakmákat tanulhatnak ki iskolájukban az ide érkezők? — Iskolánk tizenhét osztályába több rlnt négyszáz tanuló jár — a rozsnyól járás sztnte valamennyi falujából. A legnagyobb érdeklődés a gépekkel kapcsolatos szakmák Iránt mutatkozik. Sokan jelentkeznek autószerelőnek, géplakatosnak, esztergályosnak. Az építészeti szakmák — kőműves, szobafestő — szintén közkedveltek. A lányok pedig szinte kivétel nélkül az elárusítói munkakör iránt érdeklődnek. A gyakorlati oktatást a munkahelyeken, az üzemekben sajátíthatják el tanulóink. — Az autószerelők panaszkodnak, hogy nincsenek meg a kellő feltételek a munka tökéletes elsajátításához. — Tudjuk, de nem a ml feladatunk ezeket a problémákat megoldani. Sajnost — ??? — Iskolájukba sokan érkeznek olyanok, akik az alapiskolát magyar nyelven végezték Vannak-e ezeknek a tanulóknak nyelvi nehézségeik? Es ha igen, hogyan segít leküzdésükben a tanítói kar? — Igen. Iskolánk tanulóinak egyharmada magyar alapiskolából jött, és sajnálattal kell mondanom, hogy a többségük rosszul beszél szlovákul. Mi Igyekszünk mindent megtenni, hogy ezek a fiúk és lányok minél előbb beilleszkedhessenek. Szlovák nyelvtanfolyamokat szervezünk számukra, és pedagógusaink —, akiknek nagyobb része beszél magyarul — kezdetben elmagyarázzák nekik a tananyagot magyarul Is. Főleg a szakkifejezéseket. Tapasztalatból mondhatom, hogy munkánk eredményes, mert a harmadik év végeztével már szépen beszélnek szlovákul. 2 A beszélgetés után visszatértem a már említett javítók közé. Júdt Pál elsőst és György István harmadikost arról faggatom, hogy vannak megelégedve a tanáraikkal, az Iskolával? Mindketten bizonygatják, hogy alaposan felkészítik őket, a tanítók igyekeznek mindent megtanítani, csak Itt a műhelyben, a gyakorlattal van baj. Júdt Pál: — Én azért Jöttem ebbe az Iskolába, mert autószerelő szerettem volna lenni. Ez azonban nem sikerült, a latokozókhoz tettek. Nagyon rosszul esett ez, mert gyerekkorom tói érdekeltek a motorok, a szerelésük, javításuk, és most nem csinálhatom. — Alig fél éve jársz ide, kéthetente a műhelybe. Mit tanultál eddig? — Fél év nagyon kevés a szakma elsa Játításához. Gyakran hátráltat a tanulásban az Is, hogy állunk, nincs kocsi. — Erről már beszélgettünk, mondtad is miért. De mi lehet az oka, hogy bizalmatlanok ezzel a szervizzel szemben az embe rek? Pali töpreng, majd a mestere, Ványó Tibor válaszol: „Új műhely, három éve adták át rendeltetésének, de a szerelőcsarnokokban az idén fűtenek először. Itt télen a meleg nemcsak azért fontos, hogy a szerelők ne fázzanak, hanem, hogy száradjon Visszatér a mester Is, aki mosolyogva jegyzi meg, hogy manapság már könnyű a tanulóknak, jő soruk van, nem ügy mint neki volt tanulóéveiben. Természetesen mindjárt azt Is hozzá teszt, hogy így van ez rendjén. A tanulót nem szabad elijeszteni a szakmától, hanem meg kell szerettetni vele, s bevezetni a munka minden VANYÖ TIBOR titkába. Végezetül a hálapénzről faggatom a fiúkat. Pista azt mondja, hogy neki már egyszer csúsztattak a zsebébe harminc koronát. Sietett az autó tulajdonosa, bizonyára azért. Szerinte, aki szereti a munkát és érti a szakmáját az szívvel-lélekkel megcsinálja gyorsan. Jól, hálapénz nélkül Is. Jó hallani, hogy a tanulók, a Jövendőbeli autószerelők így vélekednek. Vajon nem ront- Ják-e majd el őketl S vajon mit tesz majd a szerviz vezetősége — melyet látogatásom napján nem találtam ott, hogy a tanulók ne „félkész“ szakemberként hagyják el az iskolát? Zolczer János Fotó: a szerző „OPERATÍV“ JULIRA fűlika csinos, )0l öltözött, huszonöt éves lány. Faluról került a nagyvárosba, középiskolába. A lanulmá nyl idő letelte után kisvárosba került, most ott él, müvésztársaságban dolgozik, vezető beosztásban: Irodában. A nagyvárost modort és annak szinte a végletekig túlfűtött „müveit lány“ magatartását nem tudfa önma qában csillapítani. Példa: orvos-, les tő-, szlnésztársaságba csöppenve általában nagyokai hallgat, fülel, és ha tmttt, amott közbeszól, lexikális ktfefezéseket, idegen szavakat használ, úgy keverve, hogy a lexikon szerkesztők fefre állhatnának, és a társaság egy szót sem ért a beszédéből. Erre minden esetben ráfön, és sírva fakad. Aztán hazarohan kezébe kapfa a „tudás'' sok, sok fölhalmozott könyvét, és böngész! azokat a ktfe)ezéseket, melyeket a társaságban hallott. Ekkor újra azt hiszi, hogy mindent ért, és a következő alkalommal megtntcsak modoros; műveltnek akar látszani, és a vége megint csak sírás. Alább persze nem adja. ö, a nagyvárosból hatalmas „tudással, ismeretekkel“ kisvárosba csöppent lány akárkivel nem áll szóba, akárkivel nem érintkezik. Vagyha igen, akkor csak papíron, de az is balul üt ki. Példa: üzenetet hagy papíron a vállalat sofőrjének, hogy az ekkor és ekkor jelenjen meg operatív értekezleten. A sofőr megkapja az üzenetet, olvassa: operatív értekezlet. Azonnal kórházszagot érez, és minden csont fa fájni kezd — pedig még sohasem voll beteg — és elszörnyülködtk, hogy miért akarják őt megoperálni az értekezleten. Gyorsan felhívja fu likát. és megkérdezi: mi az az operatív értekezlet? jultka nem tua válaszolni. Ml ö, talán tanár, vagy le xikon, hogy kioktassa a sofőrt az operatív szó jelentéséről. Tegnap hallotta a rádióban, ott sem fűztek hoz zá kommentárt, tehát 6 sem köteles magyarázkodni. Azt már nem tudom, hogy fűlika értt-e az operatív szó je lentését, de azt hiszem, nem, mert azon nyomban, ahogy lecsapta a telefont, kezébe kapta az Idegen szavak szótárát és az ./‘-betű körül keresgélt. Majd sírt. fűlikáról el kell még mondani, hogy mozdulatai félénkek, szinte ü- gyet lenek, nincs benne semmi magabiztosság, csak egy nagy adag forrongás. Lejjebb már nem teheti a mércét, mert az megfutumodás lenne, de feljebb sem, hiszen már a sofőr is gúnyolódik vele, kineveti őt. Az orvosokról, színészekről, festőkről nem is beszelve, „ök aztán milyen véleménnyel lehelnek rólamI“ — gondolja magában. Rohan a könyvesbolt ba, újabb könyveket vásárol, böngészi őket, habzsolja az ismereteket. Es gyűjti a pénzét olaszországi útra, mert ö szereti az olaszokat, akik művelt emberek. Hirteles nem tudom eldönteni, hogy kit hibáztassak, hogy fűlika groteszk figurája minek a következménye. Ott van talán a baj, hogy jullka mindenáron műveltnek akar látszani? Vagy a klsszerüségét, önálló gondolatok megalkotására valló butaságát az idegen szavak használatával akarja leplezni? Vagy valóban komolyan gondolja a művelődést, ha már művész- társaságba került, úgy érzi, illik mű vettnek lenni, mindenhez hozzászól ni, csak... Ogy érzem, mindez köz rejátsztk fűlika esetében, de van egy nagyobb bökkenő, amiről fűlika nem >ehet: a tévéből, rádióból, könyvekből tömegével zúdulnak rá a különféle ismeretek, de nem anyanyelvén, hanem Ismeretlen, idegen szavak formájában. Tehet 0 arról, szegény, hogy ezt mind érteni, alkalmazni akarja? Hogy a táfékoztatók közül néhányon szintén műveltnek, a világ dolgaiban különösen jártasaknak akarnak tűnni? Arra nem gondolnak, hogy hallgat ja őket fűlika, tanulni akar tőlük? Es hogy miattuk jis/ könnyezik fuli ka. (zolczer) '4 A r
