Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-19 / 51-52. szám

Minden év októberében, a főiskolai év kezdetével sok ezer elsős kerül fel Bratislava egyetemére és fő­iskoláira. Most nem tanulmányi problémáikkal szeret­nénk foglalkozni, hanem azzal, hogy hogyan sikerül beilleszkedniük egy olyan közösségbe, amelynek tagjait nemcsak a közös nyelv, hanem az érdeklődésük, mun­kájuk is összeköti. Tükör — ezt a címet adtuk összeállításunknak, amelyben a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub tagjai vallanak önmagukról és munkájukról. nács megbízta az őrsújfalui [Nová StráZ) II. nyári műve­lődési tábor megszervezésével. Tanulmányai befejezésével Mol­nár Laci megvált a JAIK szer­vező gárdájától. Népművelő, kultúra- és hagyományápoló munkálkodását azonban foly­tatja majd pedagógus pályafu­tása alatt is, Így szolgálva a közösség érdekeit és öregbítve a klub jó hírnevét. A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE SINCS „ÜRESJÁRAT“ Vezetők jönnek és távoznak, gazdagítva tevékenységük tar­tama alatt önmaguk és a klub életét. Sok éves hagyománya ez a klubtörténetnek. A veze­— Hiányzik a felszabad ul- tabb, meghittebb, otthonosabb légkör, itt már este tízkor szednünk kell a sátorfánkat, ha van műsor, ha nincs, per­sze még így is örülhetünk, hogy legalább ilyen termünk van. — Legalkalmasabb talán egy pinceklub lenne, ahol tényleg önállóan tevékenykel hetnénk. — Olyan klub kellene, ahol t rendszeres klubnapokon kí­vül (szerda) máskor Is össze­jöhetnének a tagok, ki-ki a saját érdeklődésének megfele­lően. — Igen jő lenne több he; joggal elvárja a színvonalat. Karsai Sanyi: A klub műso­rainak egyik legfőbb célja az összetartozás, a közösségi tu­dat elmélyítése a tagsággal. Ehhez pedig meg kellene ta­lálni a legmegfelelőbb formá­kat. A vezetőség szemszögéből a klubmunkáról Rácz Ernő programozó, a Számítástech­nikai Intézet dolgozója, a klubvezetőség régi tagja nyi­latkozik. — Három éve dolgozom a vezetőségben. Korábban több­nyire egy ember szervezte és vállalta a munka oroszlánré­szét. Most már közösen igyek­Vysehradsky Vilmos, a • JAIK jelenlegi elnöke Helyszín: a CSEMADOK KB ülésterme a Május 1. téren, a- mely már jő ideje otthonul szolgál a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) tagjainak. Szerda — klubest; Bratislava külön böző iskoláiból, munkahelyei­ről, Dél-Szlovákla minden ré­széből találkoznak itt a ma­gyar anyanyelvű fiatalok, kö­zépiskolások, főiskolásak, ipa­ri tanulók, laboránsok, mérnö­kök, könyvtárosok, tanítók... A klubnak nincs állandó taglét­száma. Az igazolt tagok szá­ma 150 körül mozog, hogy eb­ből hányán jelennek meg, szin­tén nehéz megmondani. A ta­nácsterem 70—80 ülőhelye ál­talában kevés. A későfi jövők­nek már csak állóhely jut. De térjünk beljebb, hogyan is zaj­lik le egy Ilyen klubest, a- melyre szerda esténként gyü­lekezik az ifjúság. GONDOLATOK, AMELYEK SOK EMBERT ÉRINTENEK Mi vonzza ide a fiatalokat? Szemléltetésként felsoroljuk a tavalyi klubév — amely a főiskolai évhez hasonlóan ok­tóbertől júniusig tart — leg­sikerültebb műsorait. Mindenki szívesen emlékszik vissza a Mákvirág együttes fel­lépésére, Havas Judit előadó­művész szereplésére; sokat nyújtott a hallgatóságnak dr. Révész Bertalan, dr. Turczel Lajos és Garaj Lajos egyetemi tanárok, Püspöki Nagy Péter történész, Gyertyán Ervin film­esztéta előadása. Nagy élmény volt Siposs Jenőnek, a MA­TESZ művészének, dr. Kádasy Lajos genetikusnak, egykori klubtagnak, Szanyi Máriának és Méryné T. Margitnak beszél­getéssel egybekötött előadása. Gyakori vendégeink a magyar nyelvű folyóiratok szerkesztői, s gyakran szerepel a klub mű­sorában hazai és külföldi köl­tők, prózaírók, kritikusok, kép­zőművészek neve. Miért emlékezetesek, mara­dandók ezek az előadások? Elsősorban talán azért, mert a meghívottak nem csak elő­adókként jöttek el közénk, ha­nem elsősorban Jóbarátokként, és örömmel adták át tapaszta­lataikat, ismereteiket a fiata­loknak, szívesen segítettek egy-egy probléma megoldásá­ban. MILYEN VOLT ELNÖKNEK LENNI? . 1979. márciusában tizenöt é- ves lesz a JAIK. A volt elnök, Molnár László így nyilatkozik a klnb munkájáról: „A Bratíslavában tanuló diá­kok a Bodrogközből, Gömör- ből, Mátyusföldről az otthon tudatával és az új lakhely ti­tokzatos ismeretlenségét feltá­ró vággyal alapították meg 1964-ben a József Attila Ifjú­sági Klubot, s azóta Is a .CSE­MADOK városi szervezete mel­lett működik. A találkozás és az együtt eltöltött idő persze gyenge összetartó erőnek bi­zonyulna, ha a közös érdeklő­dés nem töltené meg tartalom­mal. Volt már példa előttünk is hasonlóra, hogy csak az If­jú Szíveket említsem, de mit tegyenek azok, akiknek gyen­ge a hangjuk, vagy táncolni kevésbé tudnak. Irodalmi, mű­vészeti, történelmi és társada­lom-természettudományos is­mereteik bővítésére, ilyen kí­váncsiságuk anyanyelvi szinten történő kielégítésére az egyet­len út a klubalapításban kínál­kozott. Azóta bebizonyosodott, hogy olyan formát találtak, a- mely túlmutatott a kezdeti lel­kesedés szerény céljain. Az eltelt tizenöt év alatt százak lépték át a klub küszö­bét, s legtöbbjük nem csaló­dott. Barátságok, szerelmek szövődtek klubtagjaink között, bővült látókörük, s a csalá­dias, közösségi légkör olyan hiányérzetet keltett bennük, a melynek ereje tanulmányaik befejezése után sem hagyott alább: munkahelyükön sem lettek hűtlenek a kultúra ter­jesztésének és befogadásának smes eszméjéhez. A tizenöt év alatt a klubban is kicserélődtek az emberek, az idősebbek helyére fiatalok jöttek, de a klub létezése bi­zonyítja, hogy sem a televízió népszerűségének növekedése, sem az iskolai igények, köte lességek nem riasztották el a diákokat k.nen, mert érezték, hogy az esetleges nyelvi ne­hézségeket is csak úgy tudják igazán áthidalni, ha elsősor­ban anyanyelvűket tökéletesí­tik, s ezen a nyelven szerez­nek újabb ismereteket, arról nem is beszélve, hogy a mű- ,vészi élmény megszerzése az irodalomban az anyanyelv út­ján a leghatékonyabb, legma­radandóbb. „LISZTES“ Minden közösségnek szüksé­ge van jó szervező és irányító vezetőkre. Ezeknek szinte pél­daképe lehet Molnár László, becenevén Lisztes, aki főisko­lai tanulmányai alatt a klub­élet egyik fő szervezője és i- rányítója volt. Nélküle a klub esteket szinte el sem tudtuk képzelni, jól ismerte az ide já­ró fiatalok érdeklődési körét művelődési - és szórakozási igé­nyét, és azt. lehet mondani, hogy az állandó klubtagokat szinte mind ismertte. Kapcsola­tot tartott fenn több jelentő­sebb ifjúsági klubbal, ismerve vezetőiket, műsoraikat. Rend­szeres szervezője volt a nép­szerű nyári kerékpártúráknak, és az idén a CSEMADOK mel­lett működő Központi Klubta­tőségi tagok egymás kezébe adják a stafétát, a diákság u- tánuk következő nemzedéke folytatja munkájukat. A jelen­legi vezetőség, Vyäehradsky Vilmos, Pál Sándor, Rácz Ernő, Horváthné Zobor Rozália, Bo- hunicky Tibor, Lnkács István, Haraszti Mária, Petrovics Mik­lós, Csanaki Eleonóra és Bar- talos Aliz szintén részese en­nek a folyamatnak. Az elnöki tisztséget két éve VyäehradskJ Vilmos tölti be. — Klubunk a Központi Klub­tanács létrejötte után vált ön­álló hivatalos szervvé. De így sem tudjuk szerződéssel leköt­ni meghívott előadóinkat, örü­lünk, ha eljönnek minden hi­vatalos forma nélkül. Megesett már a múltban, hogy valame­lyik meghívott vendég az utol­só pillanatban mondta te elő­adását. Ilyenkor nem marad más választásunk, mint rögtö­nözni. Vetélkedők, beszélgeté­sek, „házi összejövetelek“ ala­kulnak ki ilyenkor. Az idei klubévben azonban még nem fordult elő ún, üresjárat. Min­den vendégünk megjelent, és színvonalas műsorokat élvez­hettünk. jelenleg legnagyobb gondunk a klubhelyiség. A CSEMADOK KB ülésterme i- deiglenes otthonunk, a klub­munkának csak bizonyos for­májára ad alkalmat. Nagyon hiányzik a tagoknak a gyakori mozgás, a tánc, ami meghitteb­bé, otthonosabbá tehetné a hangulatot is, de erre nem nyílik módunk: A jelenlegi ál­lapot kissé merevvé feszi a klubéletet. A klubtagok így látják a helyzetet: — A jelenlegi terem csak a klubtevékenység bizonyos formájának felel meg. Emiatt sokan el is maradtak a klub­ból. A klubélet egyik kedves színfoltja a gólyabál. Beve­zetőt mond Molnár László. A klubtagok a már hagyományos nyári kerékpártúrán lyiség, hogy szakcsoportokat szervezhessünk. Nem biztos, hogy az egyfajta műsor min denkit érdekel. — Színesebbé kellene tenni a műsorokat, szerintem több zene kellene. Hiányzik a disz­kó, táncház, a zenei est. Az ilyesmit ebben a teremben le hetetlen megvalósítani. MIÉRT SZERETSZ A KLUBBA TÁRNI? Amint látjuk, a klubélet, a műsorok színvonala miatt is a helyiségprobléma mielőbbi megoldást követel. Sajnos, a tagság, de már a vezetőség sem derűlátó. Ennek pedig oka: az eddigi kudarcok. De szólaltassuk meg ismét a tagokat, akik a klubmunká- ről is szívesen nyilatkoznak. A klubélet értéke így mérhető le igazán. Miért szeretsz a klubba járni? Mit vársz a klubtól? Hogyan képzeled el a klubot?N Bodnár Mari: Ha Időm en­gedi, mindig eljövök a klub­estre. A heti tanulás közben jólesik a kikapcsolódás, jó ér zés Ismerősök között lenni. Lehetne több szórakoztató mű sor. Talán az is baj, hogy a tagság nagy része passzív. Végigüli az előadást, aztán hazamegy, és el is felejti az egészet. Igaz, hogy itt csak ülni lehet, és ha valakit nem érdeikel a műsor, akkor is itt marad, mert egy héten csak egyszer nyílik alkalma eljön ni a klubba. Császár Gyöngyi: Olyan klub műsorokat kellene szervezni, ahol a vitába, a beszélgetés be a tagság többsége Is be­kapcsolódik. Persze, ehhez ér­dekes, jó témákat kellene ta lálni. Tudom, hogy ez nehéz, de ha egyszer ifjúsági klubba járunk, ahol a tagság nagy ré sze főiskolás, akkor az ember szünk minden érdekesebb klubestét előkészíteni. A JAIK valóban kiváltságos helyzet­nek örvend, hiszen Bratíslavá­ban irodalmi és művészeti é- letünk központjában működik. Ez a vezetőségre nagy felelős­séget hárít, mert a tagság többsége vidéki diák, akik kö­zép vagy főiskolai tanulmá­nyaik befejezése után a klubtól is búcsút vesznek. És akik itt, a klubban jó munkájukkal hozzájárultak a jó közösség kialakításához, az itt szerzett tapasztalatokkal másutt is a közművelődés ügyét szolgálják majd, a kultúráiét szervezőivé válnak. Van már erre néhány példa, és reméljük, hogy a jö­vőben is egyre több értékes ember, jó szervező kerül ki sorainkból. Tudom, hogy az 1- gazi klubmunkához ennél sok­kal több kell. A nemrég meg­alakult Központi Klubtanács segítségével tagságunkon ke­resztül szeretnénk kapcsola'.l ba lépni Dél-Szlovákia más művelődési klubjaival, hiszen céljaink, munkánk küldetése közös. így sokban segíthet­nénk egymásnak. A mozaikokból lassan talán kialakult és teljessé vált egy kép az olvasó előtt, egy tü­körkép, amelynek színeit a Jó­zsef Attila Ifjúsági Klub tevé­kenysége, munkája kölcsönzi. Egy kép, amely él, jelez, dol­gozik. Mindezzel személyesen is megismerkedhetsz, és sok új barátot szerezhetsz, kedves olvasó, ha egy szerdán este felkeresed a klubot. Ha érde­kesnek találod, ha munkájá­ban lelsz valami közöset ön­magaddal, ha segíteni akarsz tevékenységünkben, gyere, és légy te is a klub tagjai Szeretettel vár a JAIK. BETTES István MOLNÄR f ászló MOLNÁR Imre V 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents