Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-19 / 51-52. szám
LEHETŐSÉGRE A kislány, aki félve bekopogott az öltözőbe, alig múlt tízéves. Talán második esztendeje ismerkedik a balett alapfogalmaival, s már határozottan kijelenti: o azt sem bánja, ha a jövő hétre két kilót kell lefogynia, enni sem fog, csak bejusson a konzervatóriumba. Balett-táncosnő akar lenni... Vojtek Miklós, a Szlovák Vomzeti Színház táncosa, tükörfal elé, balettrúd mellé állítja. Első pozíció, de- miplié, néhány igényesebb láb- és törzsmozdulat, aztán polkát táncol a copies kislány. Fizikai adottságai megfelelők. — Ha fiú lenne, biztosan nagyob eséllyel indulna a felvételin — mondja Vojtek Miklós. — Sajnos, az utóbbi időben egyre kevesebb fiú választja ezt a hivatást. És azok közül is. akik mellette döntenek, az első évek gyötrelme után sokan továbbállnak. Mert ez a hivatás csupán a nézőtérről vonzó... — Ne higgye, hogy a konzervatórium elvégzése után rögtön szólótáncos lesz az emberből! Még a legkisebb szerepért is meg kell küzdeni. Én sem köny- nyen jutottam el a Csipkerózsika. a Giselle, a Gajane egy-egy figurájáig. S a teVÁRVA hetségnek, bármennyire furcsán is hangzik, szerencsével kell párosulnia. Emlékszem, milyen boldog voltam, amikor 1975 tavaszán Nyi- kolaj Petrovics Csernyics- kin, a moszkvai Boféoj Tye atr egykori szólistája engem javasolt a berlini Komische Oper által meghirdetett pályázatra. Mennyire izgul tam, amikor a Táltoslovacskát táncoltam a színház próbatermében ... Mégis sikerült. A kétévi NDK-beli vendégszereplés azonban balszerencsével végződött. Az első színházi évadban még táncoltam a Hattyúk tavában és a Fekete madarakban, de a lábtörésem minden további tervemet és elképzelésemet áthúzta. Versenyt futottam az idővel, csakhogy a csont minél hamarabb összeforrjon, s amikor úgy éreztem, újra színpadra .. léphetek, már ki is osztották az új évad sze: repeit. Szerencsére így sem unatkozom, mert naponta gyakorolok. Délelőtt a kollégáimmal, délután a tanítványaimmal. G. SZABÓ LÁSZLÓ Lapunk régi munkatársai közé tartozik. Már diákkorában bejárt a . szerkesztőségbe, Illusztrálta a verseket, elbeszéléseket. Hidaskürtön (Mostová] szu letett 1935-ben. A Képzőművé azeti Főiskolán előbb szobrászatét tanult, később pedig át tért a grafikára és itt fejezte be az iskolát. Képzett, sokol dalt. egyéniség. Minden alkotá sa különös egyedi formai és tartalmi tulajdonságokat hordoz. Ezek az egyedi, letisztult formai és tartalmi tulajdonságok arra engednek következtetni: összetéveszthetetlenül a- kar szólni. A kiérlelt tökéletes formák pedig az alkotó határozott és megingathatatlan e gyéniségéről vallanak. Hogyan él, dolgozik, milyen gondolatok foglalkoztatják? — Ejha, épp most? — mond 5«. Azt hiszem, ezért mégsem jöttem rosszkor, hiszen ő min dig el van foglalva valamivel Házat, műtermet épít, a készü 16 ház körül pedig akad ten nivaló. Aztán meg rendelése két is kap. Mindig csak egyet vállal, de ha nekilát, akkor fáradhatatlanul dologzik. Épp a napokban adja át az egyik ilyen munkáját. Felmegyünk az egykori megyeház második emeletére, a- hol a Művészeti Népiskola képzőművészeti osztályai dolgoznak. Egy zsúfolt, tanácsteremnek használt helyiségben te lepszünk le. Asztalán néhány vázlat, kész munkák fényképe és a Művészet egyik utolsó, Szerváciusz Jenő müvís&stével foglalkozó száma. nős hosszú nyakú madár-csúszóka. kedves madár alakú libikóka. Az ablak alatti kis asztalkán szeméttárolók makettjei, rajtuk színes figurák. — Ezeket diákjaink készítik. A szokásos óvodai játékok helyett ajánlották őket. Az volt a feladat, hogy olyat) előre gyártott elemekből készüljenek, a- melyekből bárhol bármennyi taLÁTOGATÁS KISS SÁNDOR MŰVÉSZNÉL — Nagyszerű művész — mondja szűkszavúan a mester munkáira mutava —, igaz, nem minden szobra olyan, mint a hogy én elképzelem a szobrot, de ... Különben is, kevés olyan művészt találni, aki riiihdfg és minden korban azonos értékű művekéi alkotott volna. Az ember fejlődik, megy előre vagy olykor hátra is ... Vannak jobb és kevésbé jó pillanatai, és az alkotások a pillanatok függvényei. A polcokon gyermekszobrászok máztalan és mázas kerámia szobrai, csövekből készült, színes óvodai játékvonat, külölálható, sokszor hulladékként is. Ezért az ismert betoncsövekre gondoltak. Aztán ezek a szemétkuka-tárolók. Mindenütt betonból, szürke falakból ké szülnek. Csúnyák, komorak, le hangolják az embert. A gyerekek úgy gondolták, hogy ezeket be is lehetne festeni, csak néhány vödör festékre lenne szükség. — Mi lett a munkák sorsa, iskolai dolgozatként be is fejezték küldetésüket? — Ogy látszik. Amikor elkészültünk velük, rendeztünk belőlük kiállítást, végül senkinek Eddig elég sok gyermekrajz- kíállítást láttam. Köztük néhány művészeti népiskola kiállítását is. Úgy látom, nem sok az, amire megtanítják a gyerekeket. Inkább csak mázolni tanulnak, festegetnek saját elképzelésük szerint. — Sokan úgy gondolják, hogy a gyerekeknek játszani kell. Csak arról feledkeznek meg, hogy a játéknak szabálya is van. Játsszon — mondják Nos, én • is azt akarom, hogy élvezze a festegetést, játsszon, csakhogy nekem, a tanárnak meg kell tanítanom vele a já ték szabályait, mert csak akkor élvezi igazán a játékot, akkor lesz biztos a dolgában. Márpedig a képzőművészeti játék a perspektíván és a jó rajzkészségen alapszik, és én arra törekszem, hogy a gyerekek clsajá titsák ezeket az ismereteket, és ha ez megvan, akkor játszhatnak, élvezhetik a játék örömeit. Természetesen nem arra tanítom őket. hogy alkossanak- Nem! Csak a művészi eszközök használatára. A vonal, a tér, a szín, tehát a jel együttes használatára. Az ablnk alatti kis asztalkán egy jellegzetesen magyaros paraszti figurákból levő szobor- csoport áll. Sors-etüdök fFoto: Ivan Kvapil) — Ez? — kérdem a függőleges és vízszintes pálcákból készült festett szoborra mutatva — A kosúti (Koéúty) események emlékére készítettem Nagyszerű lenne, ha egyszer felállíthatnám. Függőleges és vízszintes gerendákból lenne, és gondolom, nagyszerűen ki fejezné az eseményeket. A sarokban szekrény és sző vőszék közé szorítva egy erős, váll magasságig érő égetett szó borcsont. Atlasz a neve, és az első alkotásai közül váló.-w Ez egy nagyobb szobor része, Ha egyszer meglesz a há- zam-műtermem, elkészítem az egész szobrot — mondja, és bár nincs a szavaiban panasz, érzem különös, sok-sok energiát akkumuláló helyzetét. Gondolom, ha egyszer elkészül a háza és vele együtt a műterme, szobrot szoborra halmoz majd. Néhány hónap, eset leg egy röpke év alatt annyi szobrot készít el, amennyit az elmúlt tíz év alatt. És milyen szobrokat! Ismerem alkotásait, de azért végignézem őket kis diapozitív gyűjteményén. És Ismét, akárcsak fentebb, egyediségükre u- talok. — Nem is szeretem, ha akárcsak árnyalatban is hasonlítanak valamelyik más művész alkotására. Ha valami Ilyesmit észreveszek vagy látok, már el sem készítem. Különben megnézheted, mindegyikben egyfajta azonos kompozfciós elv érvényesül. Mégpedig a jelek függőleges és vízszintes elrendezése, ami tulajdonképpen a Sors-etűdökkel kezdődött, majd pedig a Gnomonokkal, az Örök napok oltárával és a Svätopluk üzenetével folytatódott. A Gnomonokat nézzük. — Ez egy képzőművészeti-filozófiát kérdés — mondja —. Lényegében egy új szomboltkus valamiről van benne sző. Az embert lét szimbólumairól. Gno- monok, oszlopok, a történelem és az emberi élet oszlopai. Az emberi élet alkotóelemeit kerestem és próbáltam bennük kifejezni ... Örök napok oltára. — Tovább folytatva a vizsgá lódásajmat, az emberi lét alap- lait kutattam. Mert mi az, ami nélkül nem lehet emberi élet? Nyilvánvaló: a Nap. Ezért az tán ebből a szimbólumból in dúltam ki. ehhez társítottam a másik, az ember kiválasztódásának és születésének a szim bólumát, és felállítottam az oltárra. hogy dicsőítsem. Különös, hogy témáddá választottad. — Ebben is a jelek függőleges és vízszintes elrendezése érvényesül, és ez is tömény filozófia. Mert ml az, amit Svätopluk a végrendeletével mondani akar? — Különös mondanivalód és jellegzetes formáld láttán önkéntelenül is azt kérdi az ember, Hogyan készülnek ezek a szobrok? — Mindig magamból indulok ki, magamban kidolgozom a szobor formáját, az utolsó részletekig, és amikor már kész, akkor lerajzolom, átszámolom az arányokat, és a rajz alapján nekilátok és kifaragom. — Még a szobrok kicsinyített mását sem készíted el? — Nem, minek? Esetleg ha a megrendelő kéri De az Is fölösleges. Másképp dolgozik az ember a fával, és másképp az anyaggal, más az anyag tulajdonsága is. — Rengeteg az apró kis részlet szobraidon. Ezeket is mind megálmodod? — Igen, az utolsó részletig. Mindig a valóságból indulok ki és onnan jutok el a legtávolab bf absztrakciókig. Azt vallom hogy az absztrakció a realizmus legmagasabb foka. Ezért is van aztán az, hogy minden egyes szobrom vagy más dekoratív alkotásom egyedi mondanivalót és formát képvisel. Nem kell, hogy az ember másoknál keresse a formát. Ady, Picasso, Petőfi kiben kereste volna meg önmagát? Általában úgy írom alá a dolgaimat, hogy festőművész, és közben szobrot, térplasztikát vagy domborművet küldök, készítek. Miért? Azért, mert teljesen tévesnek tartom azt a régi beskatulyázást, hogy ez festő, az meg szobrász, esetleg grafikus. Ez a nézet teljesen téves, és ott gyökerezik a magyarázata, hogy a művészt akkor emelték művésszé, amikor megszűntek a régi mesterségek. Mert mt volt addig a művész? A legjobb és legtöké- letesebh mesterember. És én ts ilyen szeretnék lenni. Már csak azért is, mert Picasso, Miró és a legtöbb kortársuk ts visszatért ehhez a régi müvészideál- hoz. amikor egv mester nemcsak szooroKat, nanem festményeket és más műveket is alkotott. •— Svätopluk végrendelete. NÉMETH István sem kellettek. Mindenki azt hitte, hogy reneteg pénz kell hozzá. Pedig ép az volt a feladat, hogy a legkisebb anyagi ráfordítással is elkészíthetők legyenek. Ehhez a vonathoz például nem kell más néhány betoncsőnél és pár vödör festéknél A fiókból plakáttervek és kész művészi egyéniségre való tusrajzok kerülnek elő. — Mi történik ezekkel a tehetséges tanítványokkal az iskola befejezése után? — Általában folytatják tanulmányaikat, közülük többen a Képzőművészeti Főiskolán — Felveszik őket? Tudtommal nem ritka az olyan eset, hogy csak többszöri felvételi vizsga után nyílik fel a pályázók előtt a sorompó. — Lehet, hogy Így járnak mások, de az enyéimet a legtöbb esetben azonnal és örömmel felveszik.
