Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-19 / 51-52. szám

LEHETŐSÉGRE A kislány, aki félve beko­pogott az öltözőbe, alig múlt tízéves. Talán máso­dik esztendeje ismerkedik a balett alapfogalmaival, s már határozottan kijelenti: o azt sem bánja, ha a jövő hétre két kilót kell lefogy­nia, enni sem fog, csak be­jusson a konzervatóriumba. Balett-táncosnő akar len­ni... Vojtek Miklós, a Szlovák Vomzeti Színház táncosa, tükörfal elé, balettrúd mel­lé állítja. Első pozíció, de- miplié, néhány igényesebb láb- és törzsmozdulat, aztán polkát táncol a copies kis­lány. Fizikai adottságai megfelelők. — Ha fiú lenne, biztosan nagyob eséllyel indulna a felvételin — mondja Vojtek Miklós. — Sajnos, az utóbbi időben egyre kevesebb fiú választja ezt a hivatást. És azok közül is. akik mellette döntenek, az első évek gyötrelme után sokan to­vábbállnak. Mert ez a hi­vatás csupán a nézőtérről vonzó... — Ne higgye, hogy a konzervatórium elvégzése után rögtön szólótáncos lesz az emberből! Még a legkisebb szerepért is meg kell küzdeni. Én sem köny- nyen jutottam el a Csipke­rózsika. a Giselle, a Gajane egy-egy figurájáig. S a te­VÁRVA hetségnek, bármennyire fur­csán is hangzik, szerencsé­vel kell párosulnia. Emlék­szem, milyen boldog voltam, amikor 1975 tavaszán Nyi- kolaj Petrovics Csernyics- kin, a moszkvai Boféoj Tye atr egykori szólistája engem javasolt a berlini Komische Oper által meghirdetett pá­lyázatra. Mennyire izgul tam, amikor a Táltoslovacs­kát táncoltam a színház próbatermében ... Mégis si­került. A kétévi NDK-beli vendégszereplés azonban balszerencsével végződött. Az első színházi évadban még táncoltam a Hattyúk tavában és a Fekete mada­rakban, de a lábtörésem minden további tervemet és elképzelésemet áthúzta. Ver­senyt futottam az idővel, csakhogy a csont minél ha­marabb összeforrjon, s ami­kor úgy éreztem, újra szín­padra .. léphetek, már ki is osztották az új évad sze: repeit. Szerencsére így sem unatkozom, mert naponta gyakorolok. Délelőtt a kol­légáimmal, délután a tanít­ványaimmal. G. SZABÓ LÁSZLÓ Lapunk régi munkatársai kö­zé tartozik. Már diákkorában bejárt a . szerkesztőségbe, Il­lusztrálta a verseket, elbeszé­léseket. Hidaskürtön (Mostová] szu letett 1935-ben. A Képzőművé azeti Főiskolán előbb szobrá­szatét tanult, később pedig át tért a grafikára és itt fejezte be az iskolát. Képzett, sokol dalt. egyéniség. Minden alkotá sa különös egyedi formai és tartalmi tulajdonságokat hor­doz. Ezek az egyedi, letisztult formai és tartalmi tulajdonsá­gok arra engednek következ­tetni: összetéveszthetetlenül a- kar szólni. A kiérlelt tökéletes formák pedig az alkotó hatá­rozott és megingathatatlan e gyéniségéről vallanak. Hogyan él, dolgozik, milyen gondola­tok foglalkoztatják? — Ejha, épp most? — mond 5«. Azt hiszem, ezért mégsem jöttem rosszkor, hiszen ő min dig el van foglalva valamivel Házat, műtermet épít, a készü 16 ház körül pedig akad ten nivaló. Aztán meg rendelése két is kap. Mindig csak egyet vállal, de ha nekilát, akkor fáradhatatlanul dologzik. Épp a napokban adja át az egyik ilyen munkáját. Felmegyünk az egykori me­gyeház második emeletére, a- hol a Művészeti Népiskola kép­zőművészeti osztályai dolgoz­nak. Egy zsúfolt, tanácsterem­nek használt helyiségben te lepszünk le. Asztalán néhány vázlat, kész munkák fényképe és a Művészet egyik utolsó, Szerváciusz Jenő müvís&stével foglalkozó száma. nős hosszú nyakú madár-csúszó­ka. kedves madár alakú libikó­ka. Az ablak alatti kis asztal­kán szeméttárolók makettjei, rajtuk színes figurák. — Ezeket diákjaink készítik. A szokásos óvodai játékok he­lyett ajánlották őket. Az volt a feladat, hogy olyat) előre gyár­tott elemekből készüljenek, a- melyekből bárhol bármennyi ta­LÁTOGATÁS KISS SÁNDOR MŰVÉSZNÉL — Nagyszerű művész — mondja szűkszavúan a mester munkáira mutava —, igaz, nem minden szobra olyan, mint a hogy én elképzelem a szobrot, de ... Különben is, kevés olyan művészt találni, aki riiihdfg és minden korban azonos értékű művekéi alkotott volna. Az em­ber fejlődik, megy előre vagy olykor hátra is ... Vannak jobb és kevésbé jó pillanatai, és az alkotások a pillanatok függvé­nyei. A polcokon gyermekszobrá­szok máztalan és mázas kerá­mia szobrai, csövekből készült, színes óvodai játékvonat, külö­lálható, sokszor hulladékként is. Ezért az ismert betoncsövek­re gondoltak. Aztán ezek a szemétkuka-tárolók. Mindenütt betonból, szürke falakból ké szülnek. Csúnyák, komorak, le hangolják az embert. A gyere­kek úgy gondolták, hogy eze­ket be is lehetne festeni, csak néhány vödör festékre lenne szükség. — Mi lett a munkák sorsa, is­kolai dolgozatként be is fejez­ték küldetésüket? — Ogy látszik. Amikor elké­szültünk velük, rendeztünk be­lőlük kiállítást, végül senkinek Eddig elég sok gyermekrajz- kíállítást láttam. Köztük né­hány művészeti népiskola kiál­lítását is. Úgy látom, nem sok az, amire megtanítják a gyere­keket. Inkább csak mázolni ta­nulnak, festegetnek saját el­képzelésük szerint. — Sokan úgy gondolják, hogy a gyerekeknek játszani kell. Csak arról feledkeznek meg, hogy a játéknak szabálya is van. Játsszon — mondják Nos, én • is azt akarom, hogy élvezze a festegetést, játsszon, csakhogy nekem, a tanárnak meg kell tanítanom vele a já ték szabályait, mert csak akkor élvezi igazán a játékot, akkor lesz biztos a dolgában. Márpe­dig a képzőművészeti játék a perspektíván és a jó rajzkészsé­gen alapszik, és én arra törek­szem, hogy a gyerekek clsajá titsák ezeket az ismereteket, és ha ez megvan, akkor játszhat­nak, élvezhetik a játék örömeit. Természetesen nem arra taní­tom őket. hogy alkossanak- Nem! Csak a művészi eszközök használatára. A vonal, a tér, a szín, tehát a jel együttes hasz­nálatára. Az ablnk alatti kis asztalkán egy jellegzetesen magyaros pa­raszti figurákból levő szobor- csoport áll. Sors-etüdök fFoto: Ivan Kvapil) — Ez? — kérdem a függőle­ges és vízszintes pálcákból ké­szült festett szoborra mutatva — A kosúti (Koéúty) esemé­nyek emlékére készítettem Nagyszerű lenne, ha egyszer felállíthatnám. Függőleges és vízszintes gerendákból lenne, és gondolom, nagyszerűen ki fejezné az eseményeket. A sarokban szekrény és sző vőszék közé szorítva egy erős, váll magasságig érő égetett szó borcsont. Atlasz a neve, és az első alkotásai közül váló.-w Ez egy nagyobb szobor ré­sze, Ha egyszer meglesz a há- zam-műtermem, elkészítem az egész szobrot — mondja, és bár nincs a szavaiban panasz, érzem különös, sok-sok energi­át akkumuláló helyzetét. Gondolom, ha egyszer elké­szül a háza és vele együtt a műterme, szobrot szoborra hal­moz majd. Néhány hónap, eset leg egy röpke év alatt annyi szobrot készít el, amennyit az elmúlt tíz év alatt. És milyen szobrokat! Ismerem alkotásait, de azért végignézem őket kis diapozitív gyűjteményén. És Ismét, akár­csak fentebb, egyediségükre u- talok. — Nem is szeretem, ha akár­csak árnyalatban is hasonlíta­nak valamelyik más művész al­kotására. Ha valami Ilyesmit észreveszek vagy látok, már el sem készítem. Különben meg­nézheted, mindegyikben egyfaj­ta azonos kompozfciós elv ér­vényesül. Mégpedig a jelek füg­gőleges és vízszintes elrende­zése, ami tulajdonképpen a Sors-etűdökkel kezdődött, majd pedig a Gnomonokkal, az Örök napok oltárával és a Svätopluk üzenetével folytatódott. A Gnomonokat nézzük. — Ez egy képzőművészeti-fi­lozófiát kérdés — mondja —. Lényegében egy új szomboltkus valamiről van benne sző. Az embert lét szimbólumairól. Gno- monok, oszlopok, a történelem és az emberi élet oszlopai. Az emberi élet alkotóelemeit ke­restem és próbáltam bennük ki­fejezni ... Örök napok oltára. — Tovább folytatva a vizsgá lódásajmat, az emberi lét alap- lait kutattam. Mert mi az, ami nélkül nem lehet emberi élet? Nyilvánvaló: a Nap. Ezért az tán ebből a szimbólumból in dúltam ki. ehhez társítottam a másik, az ember kiválasztódá­sának és születésének a szim bólumát, és felállítottam az ol­tárra. hogy dicsőítsem. Különös, hogy témáddá válasz­tottad. — Ebben is a jelek függőle­ges és vízszintes elrendezése érvényesül, és ez is tömény fi­lozófia. Mert ml az, amit Svä­topluk a végrendeletével mon­dani akar? — Különös mondanivalód és jellegzetes formáld láttán ön­kéntelenül is azt kérdi az em­ber, Hogyan készülnek ezek a szobrok? — Mindig magamból indulok ki, magamban kidolgozom a szobor formáját, az utolsó rész­letekig, és amikor már kész, akkor lerajzolom, átszámolom az arányokat, és a rajz alapján nekilátok és kifaragom. — Még a szobrok kicsinyített mását sem készíted el? — Nem, minek? Esetleg ha a megrendelő kéri De az Is fö­lösleges. Másképp dolgozik az ember a fával, és másképp az anyaggal, más az anyag tulaj­donsága is. — Rengeteg az apró kis részlet szobraidon. Ezeket is mind megálmodod? — Igen, az utolsó részletig. Mindig a valóságból indulok ki és onnan jutok el a legtávolab bf absztrakciókig. Azt vallom hogy az absztrakció a realiz­mus legmagasabb foka. Ezért is van aztán az, hogy minden egyes szobrom vagy más deko­ratív alkotásom egyedi monda­nivalót és formát képvisel. Nem kell, hogy az ember másoknál keresse a formát. Ady, Picasso, Petőfi kiben kereste volna meg önmagát? Általában úgy írom alá a dolgaimat, hogy festőmű­vész, és közben szobrot, tér­plasztikát vagy domborművet küldök, készítek. Miért? Azért, mert teljesen tévesnek tartom azt a régi beskatulyázást, hogy ez festő, az meg szobrász, eset­leg grafikus. Ez a nézet telje­sen téves, és ott gyökerezik a magyarázata, hogy a művészt akkor emelték művésszé, ami­kor megszűntek a régi mester­ségek. Mert mt volt addig a művész? A legjobb és legtöké- letesebh mesterember. És én ts ilyen szeretnék lenni. Már csak azért is, mert Picasso, Miró és a legtöbb kortársuk ts vissza­tért ehhez a régi müvészideál- hoz. amikor egv mester nem­csak szooroKat, nanem festmé­nyeket és más műveket is al­kotott. •— Svätopluk végrendelete. NÉMETH István sem kellettek. Mindenki azt hit­te, hogy reneteg pénz kell hoz­zá. Pedig ép az volt a feladat, hogy a legkisebb anyagi ráfor­dítással is elkészíthetők legye­nek. Ehhez a vonathoz például nem kell más néhány betoncső­nél és pár vödör festéknél A fiókból plakáttervek és kész művészi egyéniségre való tusrajzok kerülnek elő. — Mi történik ezekkel a te­hetséges tanítványokkal az is­kola befejezése után? — Általában folytatják tanul­mányaikat, közülük többen a Képzőművészeti Főiskolán — Felveszik őket? Tudtom­mal nem ritka az olyan eset, hogy csak többszöri felvételi vizsga után nyílik fel a pályá­zók előtt a sorompó. — Lehet, hogy Így járnak mások, de az enyéimet a leg­több esetben azonnal és öröm­mel felveszik.

Next

/
Thumbnails
Contents