Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-19 / 51-52. szám
tol látképe madártávlatból. Ha jól összeszámolom turista pályafutásom nagyobb vállalkozásait, akkor eddig öt tenger — az Adriai-, a Földközi-, a Fekete-, az Egei- és a Jótti-tenger — szemet, lelket vidító, hullámzó víztükrében gyönyörködhettem. Öt tenger vizében mártóztam meg, de a többi együttvéve nem tett rám olyan felejthetetlen benyomást, mint az Adriai-tenger. Nemcsak azért, meri ez volt az első, amelyet életemben láttam, hanem azért is, mert máshol sehol sem olyan kék a tenger, mint itt az Adrián. Ennek természetesen megvan a maga egyszerű fizikai magyarázata, de erről majd később. Elöljáróban csupán annyit, hogy a kéklő Adriának van valami különös és leírhatatlan varázsa, amely egészen lenyűgözi az embert, és évek műltán is hatalmában tartja. őszből a nyárba Leírhatatlan öröm lett rajtam úrrá, amikor az Ifjúsági Utazási Irodától (CKM) táviratot kaptam, hogy harmadnap jelentkezzem ott meg ott, mert végül mégiscsak utazom Jugoszláviába. Egyszeriben elfelejtettem minden huzavonát, és azt is, hogy tulajdonképpen már mindenről lemondtam, és nem Is készültem ilyen hosszú utazásra. Mifelénk már eléggé hűvös, lucskos őszi Idő Járta, amikor szeptember közepén csoportunk autóbusza útra kelt, hogy meg se álljon a középső Dalmácia központjáig, Splltig. Voltak, akik féltek a hosszú utazástól (mintegy 900 kilométer), ám az út úgy elrepült, hogy észre sem vettük. Késő délután tetenyét elhagyva Goricsam nál átléptük a magyar-jugoszláv határt. Itt agy kis fennakadás támadt, mert a jugoszláv vámőrök előttünk kezelésbe vettek egy nyugatnémet rendszámú kocsit, utasai alighanem az NSZK-ban dolgozó jugoszláv vendégmunkások voltak. Máig sem értem, hogy fér annyi cucc egy Peugeot kocsiba. A hátsó ülésről meg a poggyásztérből kisebb készruhabolt árukészlete került elő. A vámőr is nyilván észrevette, hogy ennek egyhamar nem lesz vége, ezért mosolyogva intett, hogy menjünk tovább. így is sötétedett már, amikor továbbhajtottunk. Néhány kilométer után Csáktor= nyán, Cakovecen még szemügyre vettem az autóbusz ablakából a Zrínyiek egész jó állapotban fennmaradt családi fészkét, de aztán mindent elnyelt a sötétség. Kár, mert útközben épp elég látnivaló akadt volna! A Zágráb—Rijeka autóútról Karlovácnál letérve körülbelül éjféltájban elhajtottunk a csodálatos vízeséseiről híres Plitvicei- tavaknál. Karlobagnál rátértünk az Adriai főútvonalra, amely egész az ország déli csücskéig követi a tengerpart csipkés szélét. Hajnaltájban magunk mögött hagytuk még Zadart, a Krki vízeséseket és Sibeni- ket, de, sajnos, semmit sem láttunk belőlük, mert visszafelé jövet is éjszaka utaztunk. Otitársaim közül sokan attól tartottak, hogy az időjárás a tengerparton sem les2 jobb a hazainál. Az aggodalom teljesen felesleges volt, az Adria nyári verőfénynyel és kellemes meleg időjárással fogadott bennünket. Vize pedig pont olyan valószínütlenül kék volt, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor először láttam. A mólón kifüggesztett hőmérő higanyszála tizenhét fokot mutatott pedig a nap még csak akkor kezdett előbújni a környező hegyek mögül. Csak annyi időnk volt, hogy futtában bejárjuk a belváros magvát, amely az egykori Diocletiánus- palota falaihoz tapadó épületekből áll, mert a Dalmacijaturíst jachtján máris indultunk tovább utunk végcélja, Bracs szigete felé. A napfény szigete Bracs szigetéről annyit tudtam, hogy Krk és Cres után Jugoszlávia harmadik legnagyobb és legnépesebb szigete, meg hogy itt töltötte élete egy részét Martin Kukuőin szlovák író. Selce községben folytatott orvosi gyakorlatot. Sajnos, egyszer sem sikerült eljutnom a sziget belsejében található településre. A sziget vagy tizenöt kilométerre fekszik Splittől, és óránként közlekedő komphajójárat köti össze a szárazfölddel, amelynek a kikötője az északi parton fekvő Szupetárban van. Könnyű kis jachtunkkal áthaladtunk a Solta és Bracs szigetek között’ alig 1200 méter széles tengerszoroson — erre haladnak a Splitbe tartó vagy onnan igyekvő tengerjáró hajók Is — és kétórás hajózás után feltűntek Bol városka messziről is vakító, fehéren villogó házai. Majdnem nevetnem kellett az élet furcsaságain, hogy Jómagam bizonyos Bol községben láttam meg a napvilágot, Igaz, hogy a névazonosság puszta véletlen műve, mert szülőhelyem Kelet-Szlovákiában, nem pedig a napfényes Dalmáciában található A Fehér Szoba (Bijela kucsa) szálló fo gadóportása azonban nyilván idegenbe el származott helybelinek nézhetett, miután fellapozta az útlevelemet, mert szerbhorvá- tul szólt hozzám, és nagy volt a megle petése, hogy vajmi keveset értek belőle. Annál jobban örült a jövetelünknek, mert alkalma nyílott arra, hogy orosz szót vált son valakivel. Erre azért volt szüksége, mert a splití idegenforgalmi főiskolán többek között oroszt tanul, és a szigeten senki sem beszéli ezt a nyelvet. így esténként felváltva olvastuk neki magnószalagra a leckéket, hogy a kiejtést is tökéletesíthesse. Bol még nem olyan divatos nyaralóhely, mint az átellenben húzódó Hvar szigetiek. Az utazási irodák prospektusai Inkább Starí Gradot kínálják, de ez inkább előnyére, mint hátrányára válik az itteni településnek. Ez kímélte meg a tömegturisztika, a „nagy fürdőélet“ zajától és minden nemkívánatos következményétől. Különben semmiben sem marad el a felkapott Hvar-szigeti nyaralóhelyek mögött. Ha hinni lehet — és miért ne — az utazási irodák hírverésének, akkor itt van az Adria legnaposabb része, évi 120 felhőtlen nappal. A szeptemberi átlaghőmérséklet 24 fok, de januárban sem süllyed 4 hőmérő higanyszála 5—6 fok alá. A fagyot nem ismerik, havat még nem láttak, pedig itt van az adriai szigetvilág legmagasabb hegycsúcsa, a Vidova gora 774 méter magasba emelkedik a tenger hullámai fölé. Tiszta, napsütéses Időben csodálatos kilátás nyílik a tetejéről a szárazföldre, és a környező szigetvilágra, főleg Hvar szigetére, amely szinte karnyújtásnyira, alig 8— 10 kilométerre fekszik Bnacstól. Egy alkalommal kajakot béreltem, és nekivágtam, hogy átevezek, de körülbelül félúton meggondoltam magam, és visszafordultam. Úgy tűnt, hogy a part nemhogy közeledett volna, hanem állandóan távolodott tőlem. Gondolom, a hajótöröttek érezhetik így magukat, amikor hasztalan próbálják elérni a már-már közelinek tűnő partot. A hvari szállodák állítólag ingyenes ellátást biztosítanak a vendégeknek, ha köd van vagy fagypont alá süllyed a hőmérséklet, de ilyesmi száz éve nem fordult elő. Vagy ha napközben három óránál tovább esik egyfolytában az eső, akkor öt venszázalékos kedvezményt nyújtanak. Bracson nem hallottam ilyen szokásról, de mivel Hvar meglehetősen közel fekszik, a két sziget klímája megegyezik. Két hét alatt csak egyszer eredt meg a zápor viharos szél kíséretében, de amilyen gyorsan Jött, olyan gyorsan el is vonult, és az egymás fölé épített, csipkézett patríciusházak fala még jobban szikrázott B napfényben, mint eső előtt, és a tenger is kékebbnek tűnt. Márvány és levendula A városkától keletre van egy kavicsos földnyelv, amelyet úgy hívnak, hogy Zlatni rat. szó szerinti fordításban Arany fok. Az idegenvezető szerint Jugoszláviának ez a legszebb strandja. Nemcsak a messziről jött ember mondhat bármit, de a messziről jött embernek is mondhatnak bármit, úgy sem tudja ellenőrizni. Annyi bizonyos, hogy a megnevezés találó. A több kilométer hosszú, sarlószerü strand finom fehér kavicsa arany ékszer módjára .csillog, mögötte néhány méterre árnyas fenyőerdő zöldje fokozza a kontrasztot. Az egész olyan, mint egy valószínűtlen álom. Éppoly valószínűtlen a városka látképe A hófehér házakat piros cseréptetők borítják, messziről úgy hat az egész, mint egy tarka gyöngysor, amely a híres bracsi márványból készült. Ennek a hírét azonban nemcsak a sziget településének házai hirdetik, hanem Olaszország sok műemléke is. Itt azt beszélik, hogy a washingtoni Fehér Ház is bracsi márványból készült. Aki nem hiszi, járjon utána, de azért nem kell ezt feltétlenül készpénznek venni. Tény, hogy az itt kifejteti 'követ még most is sokfelé szállítják. Jókor érkeztünk a szigetre, levendula* szüret idején. Bracsoí és a szomszédos Hvar szigetét valóságos levendulamezők borítják. A virágzói levendulamező festő vásznára kívánkozó látvány, és ilyenkor sejtelmes illatok terjengenek a levegőben. Esténként, ha kimentünk a Bórák szálló előtti strandra, hogy egyéb szórakozás és pénz híján énekeljünk vagy különböző társasjátékokkal szórakozzunk, teli tüdőből szívtam magamba az átható illatot. Dominikánus kemping és egyebek Bracs első lakói az illírek voltak, akikről a történelemtudomány csak kevés bizonyosat tud. A szigetlakóik büszke tartásában most Is van valami, amivel elütnek a többi horváttól. Többnyire idegenforgalom ból élnek. Fő idényben mindem szoba kiadó minden tenyérnyi udvar vendéglővé válik, ahol szívesen látják a külföldi turistát egy pohár vörös borra, vagy ahogy érré* felé mondják, crno vinóra, és a messze földön híres vugavára, amely a változatosság kedvéért fehér és valóban rendkívül finom. Hamar rájöttünk, hogy kevés zsebpén •'■"ikből előnyösebb a maszekhoz lárhi. d-------------fM 7 megfigyeltem, hogy a tehetősebb nyugati turisták Is szívesebben vásárolják az ító- kát magánembernél. De az vesse rájuk az az első követ, aki ugyanazért az italért hajlandó a vendéglőben háromszoros árat fizetni. Mert míg egy liter jó bor magánembernél vagy üzletben 20 dinár, ugyanaz a kávéházban vagy vendéglőben 60 dinárba kerül. Senki sem bolond, hogy az ablakon dobja ki a pénzét, Egyszer engedtem a csábításnak, és Eubosáal, a zvoleni műszaki ellenőrrel éjszaka betértünk az osztályon felüli Elapbus bárba. Kis htján otthagytam a zsebpénzem felét, és még csak Jól sem éreztem magam a sok fásult és ki tudja, mi szándékkal jött matróna között. Akinek van egy kis sütnivalőja, és olyan kevés a pénze, mint nekünk, az gyorsan kíszimatolja, hogy kinek van a legjobb bora,, és aztán hű marad hozzá. Leggyakrabban az öreg Siftio Jaksicshoz jártunk, akinek már jóformán csak ez volt az egyetlen kereseti forrása. Máskor meg Veljko Marlnicsnál álltunk meg, hogy a fekete fürtöktől roskadozó lugas alatt egy pohár jó vörös bor mellett elbeszélgessünk a tengerről, a halászatról. A házigazda ke- ' délyes ötvenes, aki a halászást már csak kedvtelésből, esel leg a pénzesebb turisták szórakozására űzi. Elsősorban a kiadott szobák jövedelméből él, és utólag tudtuk meg, hogy egy terasszal feljebb övé még a Calia bár. •A bár tulajdonképpen egy egyszerű parasztház, egyetlen kis helyiséggel, amelyben a falod függő hangszóróból megállás nélkül árad a diszkó-zene. Semmi különös, a személyzetet is az öreg Marinics felesége és lánya alkotja, de így is sokan betérnek, pedig az italt, a sört, a kávét — akárcsak a luxushotelekben — itt is majdnem háromszoros áron mérik. Száilodapavilonunik közvetlen közelében egy kiugró sziklanyúlványon egy domoniká- nus kolostor állt. Múzeumában értékes régi kódexeket, freskókat, festményeket őriznek. Egyszer azonban arra is figyelmes lettem, hogy az átláthatatlan magas vaskapun külföldi rendszámú kocsik közelednek. Egy óvatlan pillanatban jobban szemügyre vettem az udvart, és nem csekély meglepetéssel állapítottam meg, hogy a kolostorban szabályos kempingtábor van. Isten szolgái nyilván úgy vélik, hogy Krisztus keresztjét sem vitték ingyen, és valamiből élni is kell, mert isten dicsőítése már kevésbé jövedelmező. Különben ezt az esetet csak azért hoztam szóba, mert többnyire az volt az érzésem, hogy a külföldi turistából mindenki hasznot szeretne húzni. Igaz, hogy ellenszolgáltatásként tökéletes bánásmódban részesül az ember. Persze, évről évre költségesebb a nyaralás. Nyolc évvel ezelőtt a világhírű Dub- rovnlkban még csak 35 dinárt fizettem a szállásért. Ma a magánházakjjan már 70— 100 dinárt is elkérnek. Egy ’kávé 7—8 dinár, a sör 15 dinár, egy gyümölcsszörp 12—20 dinár stb. Kétágyas szállodai szobánk teljes ellátással az idénytől függően 250—320 dinárba került. *■ Miért kék? Ennek ellenére a jugoszláv tengerpartra változatlanul özönlenek a turisták. Miért? Tulajdonképpen %dós vagyok még egy magyarázattal, amely egyúttal válasz az iménti kérdésre is. Már bevezetőben említettem, hogy az Adriai-tenger hihetetlenül kék és tiszta. Ennek az a magyarázata, hogy lényegesen nagyobb a sótartalma, mint bármély más tengernek. Míg a Feketetenger vizének egy litere csak 17 gramm sőt tartalmaz, az Adriai-tenger vizének literében 32—35 gramm só található. Ezért az Adriából úgyszólván hiányzik a plankton, és kevesebb benne az élőlény, mint a többi tengerekben. Ettől van, hogy 30— 40 méter melyre is lelátni a vízben, és a víztükör olyan kék mint a türkiz. Ugyancsak ennek tulajdonítható,. hogy az Adriai-tengerben még az Is tud úszni, aki egyébként menthetetlenül elmerül a vízben. A sótól sűrű vízben úgyszólván lebeg az ember. Így szemléltük nagy megdöbbenéssel ottlétünk utolsó napján, hogy csoportunk vezetője, a „séf“, Jaro, a SZISZ Pov. Bystrlca-i járási bizottságáról egyszer csak — ha nem is a legszabályosabb, de egészen egyenletes — karcsapásokkal távolodik a parttól, pedig korábban mézes madzaggal sem sikerült becsalni a vízbe. Ahogy kilépett a vízből, madarat lehetett, volna vele fogatni, elvégre először úszott \ 'A* Csendéin a strandon — háttérben a dominikánus kolostor [kemping?), és tévedés ne essék, a JUrdőző lányok nem apácák. Jobbra spliti kikútörészlet. A szerző felvételei Két hét az Adrián
