Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-05 / 49. szám
AZ ER Öli SZINETÄR MIKLÓS FILMJÉRŐL BESZÉL A FŐSZEREPLŐ: HERNÁDI JUDIT — Hernádi Gyula azonos című regénye alapián készült a film — unatkozó nyugati milliomosok extravagáns szórakozásáról. A több mini hatvan szereplő Itöbbek között Szűr Mari, Németh Nóra, Tarján Györgyi, Sír Kati, Tanai Bella, Bordán Irén, Oszter Sándor, Haumann Péter, Madaras József, Benkő Péter, Holl István) utazásaik és kalandjaik egyhangúságát megunva — Angolát és Vietnamot megjárt „profi“ zsoldosok közreműködésével negyvennyolc órán keresztül háborúskod nak. Az életre-halálra szóló vadászjátékot szabályok szerint készítik el: két hétig tart a felkészülés, a harc után pedig tíznapos pihenőt tartanak. Egy régi erődben luxus-szállót rendeznek be, s még azt. is eldöntik, hogy kik lesznek az erőd támadói és kik a védői. Éhínségről is gondoskodnak, csakhogy fokozzák a drámai helyzetet, s hogy minden valósnak hasson: inzulininjekciókat adatnak maguknak. — Hogy kik alkották a társaságot? Ritkaságszámba menő embertípusok. Volt, aki csupán azért írta alá a játékszabálya kát, hogy rettegést, félelmet okozhasson a feleségének, aki — bármennyire is hihetetlenül hangzik — csak így tudott nyugodtan élni. Ha nem izgulhatott a férjéért, öngyilkossági rohamai voltak. Volt, aki szeretkezni ment az erődbe, volt, aki meghalni... Clotildot játszom, a szadista nőt, akinek kedvenc „szerelése“ a fasiszta egyenruha. Lovaglópálcával jár az emberek között, s jóleső érzéssel „puhít gat ja“ őket. Volt egy jelenei a filmben, amikor Clotild vállon „veregeti“ az előtte álló férfit, és ezt kérdezi tőle: „Nem gondolja, hogy negyvennyolc óra rövid idő... kicsit kevés?' ... Ebből is gondolhatja, nem egy megszokott típusú figura életre keltésével bízott meg a rendező. Ennek ellenére mégis örülök, hogy befejeződött a forgatás, véget ért a háborúsdi és örökre elhagyhattam a piliscsabai erdőben felállított erődöt. G. Szabó László lnkey Aliz felvétele DZSESSZ JAMBOREE 78 Huszonegyedik alkalommal került megrendezésre a hagyományos varsói nemzetközi dzsesszfeszlivői, a lamboree. Valamikor jó tíz éve még három nap elegendő volt a mü sorok bemutatására. azután hosszú időre négynapossá nőtt a fesztivál és ma már második esztendeje öt estén át muzsikálnak európai és amerikai zenészek ezen a rangos könnyűzenei seregszemlén. A kitűnő rendezés, a szép dekorációk és a már önmagában is élményt adó Sata Kon- gressova gyönyörű színházterme optimális lehetőségeket nyújtanak egy zenei fesztiválnak. A többi meghívottakon múlik és azon, hogy mit nyújtanak a zenészek ezen az öt estén át a vegyes összetételű, de a dzsesszzene iránt mindenképpen fogékony és formálható közönségnek. Nem szeretnék végső és csalhatatlan megállapításokat tenni a Jamboree egészére és e- redményére. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1978-as varsói fesztivál is felvonultatott nagy egyéniségeket és produkciókat, de egészében véve hűen tükrözte a 70-es évek elején elkezdődött „megtorpanás!“ korszakot, amit még a mai napig is él a dzsesszzene-világ, hiába prőbál a komolyzene, a rock és az underground könnyűzenei irányzatokkal szövetkezve új hangokat és színt belevinni zárt zenéjébe, Ezek csak félresikerült próbálkozások voltak, pontosan azt veszítette el vele a dzsessz, ami a legsajnáiato- sabbja és legkifejezőbbje: saját zenei ritmusát. Soha nem hálás — mégha oly megtisztelő is — az a feladat. hogy elsőként lépjen színre egy együttes egy fesztiválon. Az elsőre még mindenki odafigyel, bármilyen legyen is a végeredmény, u kezdet nem lényegtelen. Erre vállalkozott azon a ködös októberi szerdán este 8 óra után a Praski Big Band. A muzsika egyszerű harmóniája jellemezte játékukat, hálás standardnótákat adtak e- lő az élőben még nem sok nagyzenekart láthatott közönségnek. Jifí Stivin volt a legnevesebb muzsikus az együttesben és a zongorista, karmester, vezető, Milan Svoboda. Igazi sikerük csak később derült ki, az öt este huszonöt rentúli zenészek nagy tudásíö- iénnyel és a lengyel nagyságok ÍMuniak, Stanko Namyzlowski) elég érthetetlen távolmaradása volt jellemző, még ha tudjuk hozzá azt is, és egy kicsit 1- rigykedve vesszük tudomásul, hogy a már közzétett 1979-es előrejelzésben szerte Lengyel- országban 12 ( I ) komoly dzsesszzenei rendezvény és fesztivál teszi gazdaggá a műfaj megjelenését az érdeklődők előtt. Szlatényi György mértani együttélése és azok e- gyedi és összjátékuk bizonyították Seep nagyságát és a dzsesszzene járható útjának i- rányát. Sokan kérdezték tőle ott Varsóban: mi történt az u- tóbbi években? Zenéje ma már nem olyan kemény, avantgarde vezetésű, mint korábbi lemezei — Seep live in San Francisco, Way Ahead — megtalálni bennük a lágyabb hangokat és né hány klasszikus dzsessz-szerze- ményt is —• Charlie Parker, Duke Ellington — és ő, aki kizárólag saját szerzeményeket játszott és az egyik fáklyavivője az új törekvéseknek John Col- trane halála óta, talán belefáradt ebbe a küzdelembe? Seep ezekre a kérdésekre zenéjével felelt egyértelmű nemmel. 0], ismertlen utakon próbál újra avantgarde muzsikához méltó módon és ha ez ma még nem is tűnik látványosnak, az idő őt fogja Igazolni, az ő zenéjét. Az elmúlt évek tapasztalata szerint az utoisó estére — biztos, hogy nem tudatosan — a leggyengébb műsor áll össze. Ebben az évben gondolom, megpróbáltak változtatni ezen a szervezők, és hogy miért nem sikerült, az rögtön kiderül az alábbiakból. Az „ötből kettő“ elv most is telitalálatnak bizonyult, és az első jó a kettő közül a Rein De Roaf (zongorái — Dick Venník (t. szaxofon, fuvola) elnevezésű együttes volt. A hagyományos felállásban játszó négyes rendkívül dinamikus intonális műsort a- dott elő, jó képet festve ezzel a kevéssé ismert ország dzsesszéletéről. t Amiért a szervezők az utolsó nap „legrosszabb nap“ hagyományát feledtetni szerették volna, az a hírneves amerikai dzsessznagyság, Dexter Gordon együttese vasárnap estére a Jamboree befejező műsorára vaprodukciőja után Sűrű feszültséggel telt meg a levegő a Jamboree legrangosabb vendégének, Archie Seep- nek és együttesének a színre lépése előtt. Az amerikai és az egyetemes dzsesszzene művé szét kimagasló avantgarde előadója és tanítója látogatott a varsói fesztiválra, hála és köszönet ezért a szervezők Igyekezetének. Kristálytiszta hangú, már-már hihetetlennek tűnő szaxofonjátéka, a ritmusszekcióval való ló időzítése volt. Sajnos még sem sikerült a jószándékú szervezői törekvés, mert Gordon ki váló zenészekből álló triója már előadott egy kompozíciót — nagy késéssel végül megje lent, de sajnos láthatóan ívott „valamicskét“ (és nem vizet},. Ez persze megmulatkqzotl a já tékban is, noha a körülmények hez képest csodálatos dolgokat is művelt. Ezzel a kissé furcsa előadással ért véget a XXI. Varsói Jazz Jamboree, amelyre tengesége az, amely leginkább vonzza a fiata lókat. Első nagylemezük műsorát legjobb da Iáikból és négy koncertjük élő adásban feljátszott számaiból állították össze. A lemez címe az együttes nevével azonos és még ebben az évben piacra kerül. A Katapult tagjai nem szeretik a kompromisszumokat. Ez dalaiak szövegeire is vonatkozik. Kizárólag olyan dalszövegeket fogadnak el, amelyeket igaznak éreznek. Ilyen dalszövegeket ír az együttes régi ismerőse és barátja, Ladislav Vostárek. Ö már jól ismeri a dalok zenéjét komponáló Oldfich ftíha elképzeléseit. A dalszövegek megválasztásánál a legfontosabbnak azt tartják, hogy a közönség kiérezze a mon danivaló őszinteségét, s így azzal azonosulni tudjon. Az együttes állandó otthona a prágai Ifjúsági Klub, de fellépnek más prágai klubokban is. Hamis képet festenénk az együttes munkájáról, ha csak prágai működésüket említenénk. Szívesen koncerteznek bármely hazai színpadon, dalaikkal meghódították a szlovákiai rockzenekedve lök szívét is. Kitűnő produkciójuk mindenütt hatalmas elismerésre talál, Rendha gyóan kis létszámuk is egyik jellegzetességük. Az együttes tagjai elárulták nekünk, hogy ezen nincs is szándékukban változtat ni, nem érzik egy nagyobb létszámú együt tes szükségét. A Katapult a tavalyi ZlatJ slávik (Arany Csalogány) versenyen az együttesek kate góriájában a negyedik helyezést érte el. További hasonló szép sikereket kívánunk az egyszerű dalok hangulatos előadóinak. Darina Mnchová Négy zenekedvelő fiű, akik a zenén kívül elsősorban a Jó hangulatot és a jő embereket kedvelik: Oldfich Ríha, Anatolij Ko- hout, Jifí Stndeláf, alias Öreg és a szövegíró Ladislav Vostárek alkotják a Katapult együttest, amely rövid Idő alatt belopta magát a közönség szívébe. Más névvel ugyan, de jelenlegi összetételükben már 10 évvel ezelőtt is zenéltek, főleg falusi táncmulatságokon léptek fel. Egy szép napon aztán meghívást kaptak Prágából. A meghívó F. R. Cech volt, s az ő jóvoltából csakhamar alkalmuk nyílt megismerni a profi-zenészek életét. Ennek már két éve. Modern rock zenét Játszanak, saját számaikat saját szöveggel. A dalok szerzőjének, Oldrich Ríhának nagy előnye, hogy határozott elképzelései vannak a zenélésről. Repertoárjuk olyan darabokból áll, amelyek előadása mindnyájuk számára örömet jelent. Népszerűségüket gyakori fellépéseik biz tosítják. Első lemezük, a „Lesni manekyn" (Erdei manöken) és a „PűlnoCní závodní dráha“ (Éjféli versenypálya) a fiatalok körében kitűnő fogadtatásra talált. Dalaikban az egyszerűség és az eredeti hangvétel dominál. Amikor az együttes vezetőjétől legnagyobb sikerük iránt érdeklődtünk, így válaszolt: „Az elért siker már nem számít sikernek. A sikernek nincs végállomása. Sikernek könyveljük el már azt a puszta tényt, hogy olyan zenét játszunk, amely a közönségnek és nekünk egyaránt tetszik.“ Ezekből a szavakból is az az egyszerűség csendül ki, amely annyira hozzájárul az együttes sikeréhez. Fellépésük, előadásmód juk spontaneitása, keresetlen egyszerfiw \ I OLDO + ÖREG ♦ LEGENDÁS TOLJA ■ KATAPULT
