Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-05 / 49. szám
A tejesek még el sem mentek, amikor megjönnek a „jegesek“ a mélyhűtött- áru-szállitók. — Ma talán fél órát sem voltam az üzletben. Látja, meleg téli kabát van a köpenyem alatt, a raktárban hideg van, sokszor még kesztyűben is fázunk. Baska Ilonka, vagy ahogyan társai nevelik Teca, raktáros, árubehordó, árnkihordó, pénztáros, üresiiveg-átvevő, és mellékesen egy nyitrai élelmiszerüzlet vezetőjének a helyettese. Az üzlet forgalma havonta 800— 900,ezer korona. — Azt hallottam, hogy a kereskedelmi pálya csak nyolcéves korig vonzza a gyermekeket ... Felnevet. — Micsoda igazság. Tény, hogy aki a kereskedelemben dolgozik az nem a pénzért teszi, amit tesz. Tudom, hogy ezt az állítást csak az fogadja el, aki akarja. De pontosabb leszek: Reggel hatkor már itt vagyok az üzletben és este fél hatkor megyek haza. Szombaton is nyitva tartunk és megtörténik, hogy még vasárnap is bejövök mert árut hoznak. Ez főleg akkor van, ha sürgősen ki kell üríteni egy vasúti teherkocsit. így volt ez múlt vasárnap is. Azt mondták 8- és 12 között hozzák a karácsonyi cukorkaféléket, mert nincs hol tárolniuk. Fél három volt, amikor megjöttek. 1750 korona alapfizetést kapok, ehhez jön a havi 350—400 korona prémium, ez az összeg a forgalomtól függ, de sok elmegy az adóra. Lány vagyok még, egyszerűen nem volt időm férjhez menni. Mire hazaérek, késő este van és olyankor már az anyakönyvvezetőt sem illik zavarni... Teca nyolc éve dolgozik az üzletben, e- lődje három évvel a nyugdíjaztatása előtt választott más pályát azzal, hogy másutt várja ki a nyugdíjas kort, nem akar öregségére „kikészülni“, elege volt a boltosságból. — Jelenleg nyolcán vagyunk az üzletben, többségünk kisgyermekes fiatal asszony, mindig hiányzik valaki. Betegség, gyerek, szülés .. Felvehetnénk még két elárusítót, van rá helyünk, esetenként jönnek is középkorú asszonyok, de egy hónapnál tovább még egy sem bírta. Férfi munkaerőre is nagy szükség lenne. De azt a kereskedelem képtelen megfizetni. Ha csak nem teszik meg azonnal üzletvezetővé. De akkor már ki sem mozdul az irodából, az üzlet kevés hasznát veszi férfi erejének. Tecáéknál nyáron dolgozott egy férfi segédmunkás, ő hordta fel a pincéből az árut, de két hét után azt mondta, hogy a gyárban nyolc óra alatt nem dolgozik annyit, mint nálunk négy óra alatt. Az üzlet valamennyi alkalmazottja tagja az Ilonka vezette szocialista brigádnak. £n már azt is tudom, hogy Ilonka jó brigádvezető. Miért jó? Ezt kérdem a brigád legidősebb tagjától, Ili nénitől. — Miért? Hát talán azért, mert mi neveltük ki magunknak ... Aztán arról beszél, hogy az idén áprilisban ő is úgy bevágta maga mögött az üzNEHEZEBB ÚT . a„könnyebb r—1 "■! A raktárból bekiált egy fehérköpenyes lány: — Teca, megjöttek a tejesek! Teca, Baska Ilonka, felugrik a pénztárgéptől, de még villámgyorsan „kidobja három bevásárló kosara tartalmáért fizetendő összeget. — 4 korona 20, 35 korona ... Szíveskedjék már a másik pénztárnál fizetni, figyelmeztet egy idősebb nénit. let ajtaját, hogy mindenki azt hitte, soha többé nem jön vissza közéjük. De másnap reggel háromnegyed hatkor ő is ott topogott a többiekkel együtt a ruhatár bejárata előtt. Az úgy volt, hogy egy kétbalkezes fiatalasszony miatt a brigádtagok havonta átlag 40—45 koronával kevesebb prémiumot kaptak. Miért? A raktárban rejtélyes körülmények között el-eltörött hol egy üveg skót whisky, felborult és kárba ment egy desszertekkel megrakutt kézikocsi, és azokon a napokon amikor a kétbalkezes fiatalasszony dolgozott, gyanúsan sok volt a lyukas tejszínes tégely, és más selejt. Ili néni kerek perec kijelentette, vagy a nő megy, vagy ő. — Egyikük sem, sőt mint a ketten még egy-egy új munkaerőt is hozhatnak —, mondta Teca. Ezután a kijelentés után vágta be Ili néni maga mögött az üzletajtót. Teca miatt ment el, és miatta, Teca meg az üzlet mindenben összetartó kollektívája miatt jött vissza. Teca jó brigádvezető, ezl már említettük. Nem utasít, nem követel, nem hangoskodik. Legfeljebb kér. Így: Asszonyok, fentről azt kérik, hogy a brigádunk ezt csinálja meg. Mit gondoltok, futja az időnkből? Mert az erőnkből egész biztosan ... — Ahogy én beszélek az emberekkel, azt kapom vissza. Persze, nemet is kell tudni mondani. Ez is a vezetés lényegéhez tartozik. — És mi még? — Az önbizalom. Merni kell vállalni az új, a merész munkafeladatokat is, hiszen tulajdonképpen ma nincs olyan feladat, amelyre az ember egyedül lenne. Én akkor tanulok a legtöbbet, amikor a „járhatatlan utat“ járom. A kereskedelem olyan terület, amellyel az emberek szinte állandóan kapcsolatban vannak, a pultok előtt és a pultok mögött sok minden lemérhető. Ezért érthető, hogy a kereskedelmi dolgozóknak emberformáló feladatuk is van. De ez is rendszerint fordítva szokott elsülni. Tudunk mi mosollyal válaszolni a vásárló durva megnyilvánulására, de csak reggel vagy délelőtt, amikor még pihentek vagyunk. Estefelé már egy groteszk film sem tud mosolyt varázsolni az arcunkra, és nem egy morcos, válogatós vevő. Túlterheltség. A nők, pláne, ha vezető beosztásban dolgoznak, e szó hallatára csak ritkán tiltakoznak. Kétszeresen érvényes ez az üzlethálózatban dolgozó asszonyokról. — Vannak munkánknak buktatói, de csak olyanok, mint a többi hivatásnak. Sokat kell dolgozni, de nem érzek fáradtságot. A változatos munka általában növeli az ember munkakedvét és itt az üzletben naponta sokezer ember megfordul, mind más és más. Ara nincs időnk, hogy mi, az üzlet alkalmazottai egymással elbeszélgessünk, viszont vevőinkkel nagyon szívélyes kapcsolatot tartunk fenn. A nyolc év alatt még náthás sem voltam, de az asszonyok azt hajtogatják, hogy huszonévesen nekik sem voltak viszereik és ők is kinevették az idősebbeket, akik télen-nyáron vastag meleg bugyit viseltek. Az üzletben van piszkos munka is. Naponta átlag 2000—2300 üres üveget váltanak vissza, cipekedni kell a rekeszekkel, ládákkal. Főleg, ha hetente csak egyszer jönnek értük. Valamikor takarítónőjük is volt. Egy néni minden este felmosta a követ és napközben is tisztogatott, rendezgetett a polcokon. Most a takarításért a brigád havonta 80 koronát kap. Télen a járdáról és a raktárhoz vezető útról is el kell takarítaniuk a havat. Kevesen vannak és ez legjobban visszatükröződik a pénztárgép előtt kígyőzók létszámán. Igaz, hogy van két pénztáruk, pénztáros is kettő, de egyikük délelőtt, a másikuk délután dolgozik. A vásárlók, ha már hárman, négyen állnak a pénztárnál, zsörtölődnek, miért nincs senki a másik pénztárnál. — Megosztjuk egymás közt a „pihenő posztokat“ és a „nehézmunka-posztokat“. A pénztárosi munka nem tartozik a legnehezebbek közé, de nagy felelősséggel jár. Szükség esetén bármelyikünk oda áll a gép mögé, de egy húsz kilós zöldborsó- konzervekkel teli ládát egy állapotos vagy betegeskedő asszony nem cipelhet fel a pincéből. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen láda tartalma pillanatokon belül elfogy. Korszerűsíteni kellene a raktárunkat és lehet, hogy nevetségesnek tűnik, amit mondok, de sok üzletben a munkaerőhiányon is segítene egy kis teherfelvonó. Megszűnne a cipekedés, a nehéz munka, ami bizony nem túlságosan vonzza a szakmánkba a fiatalokat. ZÁCSEK ERZSÉBET A szerző felvétele ismerjük. Mégis hozzátartoznak életünkhöz, munkájuk szükségszerű. Az érsekújvári (Nővé Zám- ky j postahivatal ■ távirat- és telefonosztályának egyik kis irodájában szemtől szemben ültem néhány telefonkezelővel, kedves, készséges lányokkal, asszonyokkal. Örömeikről, gondjaikról beszéltek, szakmai problémákról, s arról, hogy munkaközösségük milyen szeretettel fogadja a fiatalokat, hogyan segíti szakmai tudásukat. A távirat- és telefonosztály dolgozóinak irányítása Boldizsár Erzsébet feladata. Tapasztalt, hozzáértő telefonkezelő, hiszen munkáját 1950 óta végzi. — Mint vezető, fontosnak Az érsekújvári postahivatal egyik legjobb szocialista brigádja is itt, ezen az osztályon működik. Tizenkilenc tagja van, a bronzérem tulajdonosai, s munkájuk eredményeként hamarosan megkapják az ezüstérmet is. A brigád vezetője Mészáros Mária. Ahogy telnek brigádnaplójuk lapjai, úgy ko.- vácsolódik mind szorosabbá a közösség. A gépek, berendezések, ésszerű kihasználása náluk nemcsak papíron létezik. A brigád összetartását, a közösség jellegét azonban nemcsak a közös akciókon bejelentett száz százalékos létszám i- gazolja, hanem látszólag olyan kis megnyilvánulások is, mint egy-egy jó film vagy színházi előadás megtekintést. A fiatalok, a húszévesek persze egyetlabbja Mihalovics Rozália, 1976- tól dolgozik a postahivatalban jól, gyorsan és pontosan, a- hogy róla az osztály vezetője elmondotta. Egy műszak alatt mintegy háromszáz telefonbeszélgetést bonyolít le. A hívások 84,2 százalékát azonnal be kapcsolja. A bratislavai és a nyitrai (Nitra) telefonkörzetbe irányuló hívásokat közvetlenül kapcsolja. Természetesen nem csupán a közvetlen környékre, hanem az ország legtávolabbi pontjaira is szeretnének telefonálni az érsekújvá riak. Sőt külföldre is. Minden műszak alatt előfordul egy-egy külföldi hívás. Nem ritka az sem, hogy valaki olaszországi, svájci, vagy az amerikai egyesült államokbeli ismerősével, barátjával, rokonával szeretne ISMERETLEN Mindegyik postahivatalban úgy érzem, hogy mikor táviratot akarok feladni, megfogják a kezem és átveszik belőle az üzenetet, majd annak nyújtják oda, akinek küldeni akarom. Amikor pedig telefonálni szeretnék távoli ismerőseimnek, segítenek megkeresni kedves szívélyességgel őket. Ismeretlen ismerőseink ők, akiknek legtöbbször csak a hangjukat tartom a jó munkaközösséget, ahol mindenki egyforma lelkesedéssel dolgozik, ahol mindenki egyformán vállal részt a feladatokból. Három műszakban dolgozunk. Ha az első műszakban dolgozó nem végezné pontosan munkáját, elhanyagolná az adminisztrációt, a második műszakban dolgozó fizetne rá, neki kellene pótolni a hiányosságokat. Nálunk ilyen nincs. Mindenki tudatosítja, hogy az elégedettség feltétele a jól végzett munka. Magam is azt tartom a legfontosabbnak, hogy elégedett legyen az ember. A munkájával, az otthonával, a barátaival, a körülötte zajló élettel. len alkalommal sem hagyják ki, ha beat-együttes vendégszerepei a városban. Nos, az ő kedvükért, vagy az összetartásból eredően, de tény, hogy a nézőtéren akkor is együtt ülnek a brigádtagok. S gyakran találkoznak a posta klubhelyiségében is, hiszen a tömegszervezetek, a SZISZ, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Nőszövetség alapszervezetei e- gyüttesen rendeznek itt kézimunka-kiállításokat, olvasódélutánokat, találkozókat, beszélgetéseket, hogy csak maroknyit említsünk a kínálkozó példák közül. • • A telefonkezelők legfiataISMERŐSÜNK beszélni. A külföldi hívások száma különösen az ünnepek, karácsony, húsvél táján szökik magasra. — Vannak türelmetlen telefonálók is? — Kevesen, de akadnak. Ök azok, akik nem tudják, hogy a telefonvonalakon is vari „csúcs- forgalom“. Vitatkozni viszont nem érdemes, mert közben telik az idő és náluk bizony minden percei fizetni kell. — Még sohasem fogyott el a türelme? — Nyugodt természetű vagyok, ez munkánk egyik fő követelménye. Akkor azonban nagyon bosszús vagyok, amikor az esti műszakban dolgozom, s kilenc óráig egyetlen hívás sem érkezik, utána pedig percenként csöng a készülék. Úgy látszik, az újváriak jellemvonás sa, hogy késő este kezdenek telefonálni. Mihalovics Rozália két éve dolgozik a távirat- és telefon- osztályon. Az eltelt két év a- latt bebizonyította ügyességét. Az idősebbek, tapasztaltabbak, a sok év óta itt dolgozók segítőkészsége nélkül azonban a- ligha lenne ma az egyik legs ügyesebb telefonkezelő. Befejeztük a beszélgetést, a lányokat, aszonyokar várja a munka. Eszembe jut, hogy fel kell adnom egy táviratot. Villan kezemben a papír, az ablakocska felé hajlok. Már olvassák, számolják a szavakat, lebélyegzik, maid a zümmögő drótokra bízzák üzenetemet. Hamarosan átnyújtják a címzettnek, hiszen Prágában, Kassán (Koéicej is vannak ismeretlen ismerőseink. Benyák Mária ESI
