Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-05 / 49. szám
fisig 5 A moszkvai tanácskozáson résztvevő csehszlovák küldöttség tagjai: LUBOMÍR STROU- GAL, GUSTÁV HUSÁK (a küldöttség vezetője), VASIL BIEAK, BOHUSLAV CHfJOUPEK. AZ ENYHÜLÉSÉRT M egőrizni a békét, továbbfejleszteni a nemzetközi enyhülést — ezt a szándékot tükrözi a nyilatkozat, amelyet a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé moszkvai ülésének befejezésekor tettek közzé. A hét európai szocialista ország legmagasabb rangú vezetői fölmérték a helyzetet, különös figyelmet fordítva földrészünkre. Megállapították, hogy az államok békás együttműködéséért folytatott küzdelemben jelentős eredmények születtek, ez az irányzat uralkodik a világ egészét tekintve. Sajnos a nemzetközi életben tapasztalható negatívumok hangsúlyos fölrosolásától a Varsói Szerződés képviselői sem tekinthettek el: az imperialista és a reakciós erők lefékezték a kedvező irányzatokat. Kísérleteket tesznek a nemzetközi viszonyok javulásának megállítására, sőt e folyamat visszafordítására. A Politikai Tanácskozó Testület a problémák megoldásának elősegítésére nyolc pontból álló felhívást intézett Európa országaihoz, a világ valamennyi államához és népéhez. Következetesen tartsanak ki azon az úton, amely elvezet a békéhez, a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak elutasításához, az államok közötti háborúk teljes kizárásához, a hidegháború maradványainak végleges felszámolásához. Miután az enyhülés folytatásának ma a fegyverzetcsökkentés a kulcsa, érjék el, hogy az öt atomhatalom folytasson tárgyalásokat mindenfajta nukleáris fegyver gyártásának megtiltásáról, a meglévő készletek fokozatos csökkentéséről, egészen a teljes felszámolásukig A testület ezen az ülésen összefoglalta azokat a gondolatukat, javaslatokat, amelyeket a szocialista országok a közelmúltban nemzetközi fórumokon benyújtottak. Azzal, hogy ilyen magas fórum rögzítette egységes okmányba, s terjeszti az ENSZ és a világ államai elé e tételeket, egyben új hangsúlyt kapnak, fokozott jelentőséget e rendkívül aktuális és sürgős tennivalók. A Varsói Szerződés fölvázolta a béke megszilárdításának, az enyhülés kiteljesítésének, az emberiséget fenyegető veszélyek csökkentésének a programját. —S— A BÉKE ISA LESZERELÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI JUHÁSZ RÓBERT: „Most a harc a békéért megkezdődött. Ez a harc nehéz. Aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére, ás a burzsoázia tálcán hozza nekünk, az egészen naiv ember.“ „A békét nem lehet megkötni csak felülről. A békére alulról kell törekedni.“ Aki véletlenül nem tudja, hogy ki és mikor mondta az idézeteket, bizonyára azt hiszi, hogy valamelyik szocialista ország politikusának napjainkban tett megnyilatkozásáról van szó. Elvégre minek vagyunk tanúi néhány esztendővel azután, hogy Helsinkiben aláírták az Európa békéjéről, biztonságától, valamint Európa, az USA és Kanada népeinek együttműködéséről szóló záróokmányt? A NATO washingtoni ülésszakán úgy döntöttek az érdekeltek, hogy nagymértékben fokozzák a fegyverkezést. Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa rekord- magasságú katonai költségvetést fogadott el. Indok: támadás veszélye fenyegeti a nyugati világot a szocialista államok részéről. Ezzel szemben a hadikiadások változásai egészen másról tanúskodnak: Nyilvánvaló tehát, hogy az állítólagos szovjet fenyegetés említése azt az imperialista politikát kívánja leplezni, amely ellentmond a tartós bőkét és a fegyverkezési hajsza megfékezését kívánó népek várakozásainak. De folytassuk, ha röviden is a felsorolást. Az Egyesült Államok és néhány NATO- -partnere rendszeresen megpróbálja, hogy beavatkozzék a szocialista országok belügyeibe. Ürügy: a mi országainkban állítólag megsértik az emberi jogokat. Ezzel szemben a tolvajt leghangosabban kiabálók mégsem jelennek meg az ENSZ genfi értekezletén, ahol a faji megkülönböztetésről tárgyalnak, a már említett NATO-partne- rek pedig kivonulnak még a határozathozatal előtt, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a nemzetek nagy többségének képviselői az ö fejükre olvassák vissza a másokra szórt rágalmakat. De szólhatnánk Peking politikájáról Is, a- mely egyaránt veszélyezteti a világbékét és a szocializmus ügyét, és a néha már kiolthatatlannak látszó háborús tűzfészkekről, amelyeket ugyancsak az imperializmus legreakciósabb körei szítanak. Visszatérve a cikket indító idézetekhez: ezek hűen tükrözik korunk realitásait, s meghatározzák tennivalóinkat. Frissességükkel, azonban tudományos világnézetünk igazságát, megalapozottságát is hirdetik, hiszen több évtized távolságán át Lenin gondolatait idéztük. ELUTASÍTJUK AZ ESZTELEN FEGYVERKEZÉSI HAJSZÁT! Megtanultuk, hogy szolidárisak legyünk minden néppel, amely függetlensége kivívásáért vagy kiharcolt függetlensége védelméért küzd, mert, „amíg létezik a földnek olyan talpalatnyi része, ahol vér folyik és agresszióra kerül sor, amíg egyetlen néptől is megtagadják a jogot arra, hogy maga döntse el sorsát, és amíg fasiszta és fajvédő rendszerek tobzódnak, amelyek elnyomják a demokratikus népakaratot, az emberiség lelkiismerete nem lehet nyugodt, a béke épületének alapjai nem lehetnek biztonságosak és tartósak.“ A békeszerető erők világkongresszusának felhívása, Moszkva — 1973.) Tudjuk, hogy béke nélkül nincs fejlődés. Ez így Igaz, még ha az enyhülés ellenségei ennek az ellenkezőjét állítják is, mondván, hogy a hadiipar visszafejlesztése növelné a munkanélküliséget és csökkentené a gazdasági fejlődés ütemét. Ezeket az állításokat e- gyetlen ország, az Amerikai E- gyesült Államok gazdasági életének mutatói sem igazolják. Az USA gazdasági életében éppen a vietnami háború időszakában jelentkeztek és bontakoztak ki a válságjelenségek. Az 1968 és 1972 közötti esztendőkben, amikor az USA-ban a katonai kiadások évi átlaga elérte a 80 milliárd dollárt, 840 ezer ember vált munka- nélkülivé. A legutóbbi három válságos esztendő is azt bizonyítja, hogy a hadiipari termelés növelése együtt járhat a munkanélküliség növekedésével. Napjainkban csak Franciaországban másfél millió a munkanélküliek száma, s ott is, akárcsak az NSZK-ban és más fejlett tőkésországokban a munkanéiküliségnek a fiatalok és a nők az első számú veszélyeztetettjei. Éppen az amerikai munkaügyi hivatal statisztikája mutatta ki. hogy amíg a hadiiparba befektetett 1 milliárd dollár 51 ezer munkásnak biztosít munkaalkalmat, ugyanez az összeg munkalehetőséget teremthetne az építőiparban 60 ezer, az egészségügy területén 80 ezer, a szakmunkás- képzésben 136 ezer embernek. Ezzel szemben igaz, hogy a hadiiparban a profit többszöröse a fogyasztást cikkeket termelő iparénak. És az is igaz, hogy ha a jelenlegi 350 milliárd dollárnyi világméretű hadikiadást 150 mil- liárddal csökkenteni tudná az emberiség, a tőkés országokban 30— 40 százalékkal mérsékelni lehetne az adókat, korlátozni lehetne a gazdasági válság okozta legsúlyosabb hatásokat, a szocialista országokban gyorsabban valósulhatnának meg a népgazdasági tervek, s ezzel együtt nagyobb mértékben emelkedhetne az életszínvonal. Különösen jó hatással lenne egy ilyen intézkedés a fejlődő országokra. Ezen országokra nem egyszerűen a fegyverkezés ró mérhetetlen terheket, nemcsak eladó- sodnak és újra függővé válnak régi gyarmatosítóiktól vagy új gyarmatosítóktól. Olyan nem kívánatos következmények Is felfedezhetők, mint például az, hogy 1973-ban Délkelet-Ázsia és Észak- -Afrika országaiban, ahol oly nagy szükség lenne a kiművelt emberfők sokaságára az élet minden területén, 5,3 millió „magasabb iskolai végzettséggel rendelkező“ férfi állt a hadsereg szolgálatában. FELADATUNK AZ ENYHÜLÉS MEGSZILÁRDÍTÁSA Az SZKP Politikai Bizottsága, a- rnikor áttekintette és értékelte az idei Krim félszigeti találkozókat, megelégedéssel állapíthatta meg, hogy a szocialista országok kommunista pártjainak vezetői teljesen egyetértettek abban, hogy az enyhülés megszilárdítása és kiterjesztése érdekében a szövetséges szocialista államoknak továbbra is aktív erőfeszítéseket kell tenniük és együtt kell működniük. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok a jelenlegi, bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetben is állhatatosan törekszenek az államok közötti békés, kölcsönösen e- lőnyös együttműködés kiszélesítésére, és főleg a fegyverkezési hajsza megfékezésére, az eddigi tárgyalásokon elért eredmények megóvására. A békét nem lehet csak felülről megkötni, a békére alulról is törekedni kell. SZUBJEKTÍV VALLOMÁS Amikor 30 éve kibontakozott a békemozgalom, a mi (az én) nemzedékünk akkor tanulta a DIVSZ- -indulót. Nekünk már önmagában az volt a csoda, hogy jelszónk lehet a béke. Még túl közel volt a háború. Amikor tankok dübörögtek, az valóban tegnap volt, s a sok hű barát kiontott vére még fel sem száradt. Amikor egy szebb világ felépítéséről énekeltünk, tulajdonképpen csak arra gondoltunk, hogy az utolsó romokat is eltüntetjük, A tüzlobogó valóban lángolt, nem is akartuk a 'váltunkon tartani, inkább két kézzel magasba emelni, és a gyilkos, új háborúban vagy nem akartunk, vagy nem tudtunk igazán hinni... Talán stílustörés ebben a cikkben ez a szubjektív kitérő. Nem mentségül, csak magyarázatul: nem egy olyan fiatal barátom van, aki a fentebb vázolt kül- és belpolitikai programot kissé szürkének tartja. Űk még nem értik, hogy ez a program nagyon izgalmas, mert a tűzlobogók alatt egy olyan szigetországban lehetett az idén elénekelni a DlVSZ-indulöt, ahonnan a földön-égen zengő új dal még az Egyesült Államokba is „áthallatszott“. Izgalmas ez, mert a kutató tekintet már a fejlett szocializmust fürkészi, sőt tovább a kommunizmus felé is figyel. „A VILÁG RÁNK TEKINTVE ARRA SZÁMÍT .. Reális, valóra váltható igények ezek? Kétségtelenül azok, csak nem könnyen. S ez még ráadásul csak egy része az ifjúság előtt álló feladatoknak, ez tulajdonképpen „csak“ a békére nevelés-ne- velődés programja. Ennek ellenére még kiegészülne azzal a feladattal, ami a nemrég elhunyt Nagy László költői programja volt, hogy tudniillik a világot mondjuk a hazának és a hazát mondjuk a világnak. S ezt jól mondani megint egész embereket igénylő tennivaló, mert a „mondani“ kicsit idézőjelben értendő. Mondani kell a világot a hazának, mert enél- kül nem szerezhető meg az a képesség, hogy eligazodjunk a világ, az emberiség sorsdöntő kérdéseiben. Enélkül nem szerezhető meg az a tudás, aminek a birtokában idehozhatjuk a világból azt, „ami szép, ami jó, ami nemes — amit érdemes“. Enélkül nem tudunk magatartásunkat befolyásoló olyan következtetésekre jutni, hogy kiktől óvjuk a békét, kikkel legyünk szolidárisak, hová, mit adhatunk, mit vár tőlünk a világ. Részlet az Ifjúkommunista c. lapból £v USA Szovjetunió 1970 77,8 milliárd dollár 17,9 milliárd rubel 1974 85,3 milliárd dollár 17,9 milliárd rubel 1976 96,0 milliárd dollár 17,4 milliárd rubel 1977 104,0 milliárd dollár 17,2 milliárd rubel Horgonyt fel Interlighter USAKOV VEZÉRIGAZGATÓ AZ ÜJ DUNA-TENGERI HAJÖZÄSI VÁLLALKOZÁSRÓL Nagyétkű tengeri élőlény módjára nyeli el az uszályokat az a bárka- szállító rendszer, amelyet első ízben honosít meg európai hajóstársaság. Az óriási méretű anyahujók egyenként huszonhat 1100 tonnás folyami áruszállító bárka „bekebelezésére“ képesek, s terhűkkel bárhová elhajóznak a világ tengerein. Az új hajózási módszer elsősorban a tengerrel nem rendelkező országok Duna-ten- gert áruforgalmának bővítését teszí lehetővé. Néhány^ hónapja új nemzetközi hajózási vállalat működik Budapesten: az Interlighter. A szocialista gazdasági integráció újszerű gazdaságt alakulata négy ország — Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Szovjet- ,i . unió kölcsönös érdekeit igyekszik. # érvényre juttatni a folyami-tengeri f árufuvarozásban, méghozzá a bárkaszállító rendszer alkalmazásával. A vállalat élén szovjet vezérigazgató áll az első ötéves időszakban, a vállalat dolgozói pedig egyenlő arányban képviselik a négy partnerországot. — Mi a bárkaszállítő rendszer előnye a folyami és a tengeri hajózás jelenlegi formájával szemben? — kérdeztük V, P. Usakovot, az Inter- lighter vezérigazgatóját. —- A folyami és a tengeri szállítást forma összekapcsolása. Jelenleg u- gyanis a tengert kikötőkbe szánt á- rukat folyami uszályok szállítják a Dunátorkolatig. s ott tengeri hajókra rakják át. Meglehetősen kicsi viszont a kikötök rakodást kapacitása, ezért mind a folyami uszályok, mind a tengeri hajók több napot várakoznak az átrakásra. Az idő múlásával pedig nőnek az átrakási költségek. A bárkaszáliító rendszer kiiktatja a várakozási időt a folyami-tengeri áru- szállításból. Az Interlighter-bárkákat a Duna-torkolatban ugyanis nem kell átrakni, mert a különleges anyahajó saját rakodóberendezéssel a fedélzetre emeli a teli bárkákat, és az árut így, uszállyal együtt a tengeri rendeltetés helyére szállítja. Ott aztán emelhető-süllyeszthető fedélzetrésze jóvoltából újra vízre rakják a tenge- ren-szárazon átkelt folyami bárkákat. További előnyei: a gyorsaság, az áru állagának teljes megőrzése, a menetrendszerűség. — Az anyahajók gépet 36 ezer lóerősek, s harminchét kilométer óránkénti sebességgel haladnak a tengeren. — Mikor indul a forgalom? — A napokban kezdődik a bárkák dunai berakása és első Indulása. Az első anyahajó, a Július Fuőík előreláthatóan november közepén indul első útjára a Duna-torkolatból. És már építik a második anyahajót a finn Valmet hajógyárban — ez jövő nyárra készül el. A kétszáz darab 1100 tonna áru befogadóképességű bárka részben Finnországban, részben a Szovjetunióban épül. Az Interlighter csak a személyzet nélküli bárkaparkot tartja tulajdonában, az anyahajókat a szovjet hajózástól tartós szerződés alapján bérli, teljesen rendelkezve felettük. A Július Fucík első útjának végcéljai egyébként Bombay és feltehetően India más nyugati parti kikötői lesznek.