Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-31 / 5. szám
FILMSZEMLE Francia kapcsolat Ez a megtörtént eseményen alapuló amerikai bűnügyi film túllépi a nyomozás izgalmainak keretét, és az embervadászat szenvedélyére irányítja a néző figyelmét. Jimmy Doyle, a New York-i kábítószerosztály detektívje társával együtt járja a külvárosi csapszékeket és az előkelő mulatókat, hogy a kis fogyasztók leleplezésével eljusson a nagy „oroszlánig“, a milliós tételekben kábítószert szállító csempészfőnökhöz. Már csaknem elveszíti az összekötő szálakat, amikor hirtelen rátalál a megszállottan keresett nyomra. E- gész éjszakákat tölt kapualjakba húzódva, órákon keresztül követi a gyanús alakokat, csak hogy célba érjen. A film legizgalmasabb percei (a magasvasúton menekülő gyilkos utáni autós hajszára gondolok) szinte lélegzetelállító feszültséget teremtenek. Nyugodtan mondhatom: ilyen jelenettel még egyetlen filmben sem találkoztam. William Friedkin rendező ügyesen sorakoztatja fel a krimi teljes eszköztárát — a fegyveres üldözési jelenetektől egészen a nagy technikai bravúrokig. S néhol még a humort is felcsillantja. Három kitűnő színésszel találkozunk a filmben. Jimmy Doyle megformálója Gene Hackman, a konok, „majd én megmutatom-magatartású“ felügyelő, akit még a barátja halála sem riaszt vissza, csak a genszter elfogása izgatja. Ellenfelét, a zavaros tekintetű, félelmet keltő Marcel Buzzoffi, a magabiztos francia bandavezért pedig Fernando Rey alakítja — tehetségesen. Kenyér és cigaretta Andris húsz éves lehet, amikor végleg szakit családjával. Elhagyja vezető beosztású apját és okos mostohaanyját, kiköltözik a szép villalakásból és keresztapja kertes házában lesz Fesztivál előtt A fiatalság egyik közkedvelt kulturális tevékenysége a táncdaléneklés. Szocialista társadalmunk lehetőséget ad az ifjú tehetségeknek a művészeti és politikai érvényesüléshez. A társadalom segítségének egyik konkrét formája a kerületi táncdal- énekesek fesztiválja. Február 23—26-án ismét találkoznak Érsekújváron (Nővé Zámky), a nyugat-szlovákial kerület járási székhelyén a táncdalrajon- gók a táncdalénekesek hagyományos Dunajsky Stvor- lístok 1978 nevű fesztiválján. Immár hetedízben rendezik meg a fiataloknak ezt a közkedvelt versenyét, melyen a fiatalság az ének és zene közvetítésével tolmácsolja érzéseit és nézeteit a jelenről s a világról, amelyalbérlő. Váratlan döntését azzal magyarázza, hogy maga kíván határozni a sorsáról. Nem akar „kádergyerek“ lenni, inkább beáll segédmunkásnak Feri bácsihoz, a keresztapjához. Ezek után egyszeribe Feri bácsi egyénisége kerül kameraközeibe. Finnországi tanulmányújáról hazatérve egy újonnan felszerelt papírgyártó gépsor kezelésével bízzák meg a nyugdíj előtt álló, megbecsült szakmunkást. A finn gép azonban teljesen véletlenül az egyik munkatársa halálát okozza, s bár Feri bácsi teljesen ártatlan, ki tudja miért, mégis elmenekül a városból. Andris segítségével sikerül megbújnia a végtelen gyártelep füstölgő kéményei mögött meghúzódó hétvégi házacskában. Aztán újra Andris hétköznapjaiba kapunk betekintést. Szakít Annussal, Feri bácsi lányával, mert az Zotyó mellett dönt, aki biztosan elveszi majd őt feleségül. Hogy ki is ez a Zotyó? Bár elég gyakran feltűnik a filmvásznon, mégsem tudunk meg róla semmit. A vöröshajú Kata is vonzódik Andrishoz, de ez sem nevezhető komoly kapcsolatnak. A film egyre inkább a végéhez közeledik, s Feri bácsi (talán ennek tudatában) gondol egyet, és elindul vissza a városba a rettegésben élő családjához. Lehet, hogy rájött, hogy a felelősségtől az sem menekülhet, aki akaratlanul, de mégis hibázott. És Andris, látva keresztapja magatartását, ráébred, hogy a felelősségvállalás előtte is megnyitja az értelmes élet felé vezető utat. A film, bár mai téma, mégsem a cselekményével akar hatni, inkább a hétköznapokból előbukkanó igazságokkal. A loboncos hajú, dacos tekintetű Andrist Fried Péter játsz- sza, keresztapját mély átéléssel Szirtes Ádám alakítja, Annát Fekete Gizi, Katát pedig Jana Plichtová kelti életre. A filmet Csányi Miklós rendezte, s hogy néha zavarosnak tűnő képsorok követték egymást, azt hiszem ennek csak egy oka van — ez volt az első alkotása. Zsarutörténet A bűnügyi történet Jacques Deray rendezésében Roger Bor- niche emlékiratai alapján készült az izgalom fokozása fontosságának a betartásával. A film a krimik minden kellékével rendelkezik, hiszen pár halott, vad lövöldözések, bárjelenetek, orgazdák, besúgók, festett utcalányok szerepelnek benne. A nyomozónak egy elmegyógyintézetből kiszökött rablógyil kost kell kézre kerítenie. A sorozatos gyilkosságokból, rablásokból a sajtó a rendőrség tehetetlensége miatt politikai ü- gyet csinál, s Bornice-től elveszik a nyomozási felhatalmazást. Saját szakállára mégis folytatja a nyomozást, és a nagy találkozás nem is várat sokáig magára: szemtől-szemben áll a gyilkossal. Borniche-t Alain Delon alakítja, egy kicsit szürkén, rutinosan, bár hasonló szerepet nem játszott még, viszont Jean- -Louis Trintignant, a gyilkos megformálója nagyszerű színészi teljesítményt nyújt. G. Szabó László Anna és Zotyó a Kenyér és cigarettában ben él. Három napon át ismét zöld utat ikap Érsekúj- várott az optimizmus hangja és a fiatalos lendület. Az ez évi fesztivál jelentősége számunkra még annál is nagyobb, hogy szeretnénk ve le Csehszlovákia népe februári győzelmének 30. évfordulóját köszönteni és a XI. Világifjúsági Találkozót A fesztiválon amatőr énekesek képviselik kerületünk tizenegy járását. Nehéz dolga lesz a zsűrinek, hogy az ötven jelentkező közül kiválassza azt a tizenhatot, a- kik majd föllépnek a két középdöntőben és február 25-én a fesztivál döntőjén. Reméljük az énekesek jó szereplésükkel bizonyítják majd, hogy a választás helyes volt. A Dunajsky stvorlístok 1978 fesztiválról nem fognak hiányozni a vendégébe1 kesek és együttesek sem. Február 23-án az első középdöntőt követően föllép a bratislaval főiskolai klub mellett működő TAKTICI-e- gyüttes, 24-ón pedig a múlt évi győztesek, a Bezák-test- vérek, Eva-Maria Uhríková, Jana Fórusová, Ru2ena Zat- ková, Milan Adamec és Vladimír Bacho. Február 25-én a döntő után Jaroslav Pavel Brougek, a sokolovói politikai énekfesztivál résztvevője szerepel brnói együttesével. A fesztivál kísérő zenekara — ZA-JA-CE lesz, a Plavecky Sívrtok-i népművelési otthon mellett működő és a Nyugat-Szlovákiában már közismert és kedvelt e- gyüttes. A fesztivált a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága rendezi a kerületi népművelési otthonnal e- gyüttműködve. A verseny hagyománya mélyen gyökerezik a táncdalkedvelők szívében, kár lenne ezt a gyökeret nem ápolni. Reméljük, hogy a jövőben még szebb, gazdagabb gyümölcsöt hoz majd mindnyájunknak. Katarina Rejcovfi, a SZISZ nyugat-szlovákiai KEB dolgozója IM 9 F estő ecsetje, Írók tolla. Az ecset és a toll. gyakran kerül szoros kapcsolatba, például a mesés- könyvekben, költeményekben, regényekben*; és tu dományos művekben. Azonos az Igyekezet: művészi alkotások. Ezúttal is ez történt: ecsettel, tussal örökítették meg a toll mestereit. Az örökítésből kiállítás lett: Lea Mrázová érdemes festőművész ilróportrét. Tavaly a színészek portréit láthattuk Lea Mrázová kiállításán, az idén a toll mestereiről készült remek műveit vitte a nyilvánosság elé a nagy költőről, Laco Novomesk? nevét viselő kiállítási teremben. A kiállítási terem négy falán festő-írók találkozója. Hogyan jött létre ez a találkozó? — Az íróközösséggel mindig igen szoros kapcsolatom volt — mosolyog Lea asszony. Hát igen, hisz a férje, (Andrej P. Mráz) is Irőember volt. De ezt megelőzően is volt már közvetlen kapcsolata. — Én is tollforgatással kezdtem ... Lea asszony annak idején a Zivena szerkesztőnője volt. — Sok mindennel kellett foglalkoznom... Prózát és verseket írt, lengyel meséket fordított. — A magyar Irodalommal Is folgalkoztam. Eredetiben olvastam Móricz Zsigmondot, írtam is róla. Ady-verse- ket szavaltam, és nagyon szeretem József Attila verseit. Az irodalom az Idők során egyre jobban háttérbe szorult, a képzőművészet kerekedett felül. — Sohasem szakíthattam meg a kapcsolatot az irodalommal, és ahogy a kiállításomból kitűnik, az irodalmárokkal sem. ^ Színes költemények. Mráz Lea harmonikusan kifejezett költészete. Egyéni stílus, színes világ. Ecsettel rótt Verssorok. — Mindig szerettem az életet, szerettem a színeiket, az élet érdekességeit, létünk szépségéit. Lea asszony túllépte már a hetven évet, mégis fiatal ECSET ÉS TOLL tudott maradni. Bámulatos a munkabírása, lendülete. A kiállítás megnyitása előtti hetekben mindennap fáradhatatlanul dolgozott. — Szeretek dolgozni. Azt hiszem ez tartott és tart meg ma is. Munka nélkül el sem tudom képzelni az életemet Tavaly színészportréit csodálhattuk meg. Huba, Kvie- tik, Kráfoviőová, Cernická és a többiek portréit. A „komédiásokat“, akiket fiatal korában nagyon megszeretett és még ma is szeret. Jelenlegi kiállításán Masa Hala- mová, Margita Figuli, Eudo Ondrejov, Ján Ponlcan, Pa- vol Horov, Vladimír Minác, , Pavel Bunőák, Ján Simo- noviő, Rudo Fábry és még mások portréit szemlélhetik a nézők. És aminek külön örülünk, a kiállított portrék között találjuk Szántó Laci bácsi és Rácz Olivér színes mozaikhoz hasonló festményeit. —■ Nagyon szerettem Szántó Laci bácsit — mondja meghatottan Lea asszony. — örülök, hogy emlékét festményemmel én is megörökíthettem. Megállunk Rácz Olivér képe előtt. — Vele csak a portré készítésekor beszélgettem huzamosabban. Csakhamar feledtette, hogy miniszterhelyettes ül előttem, közvetlen beszélgetése alapján az írót és költőt festhettem. Meglepő a tájékozottsága, egyformán jól ismeri a magyar és szlovák irodalmat és a világirodalmat is. Élvezet volt vele a beszélgetés. Lea asszony minden képpel kapcsolatban tud valami érdekeset, színeset mondani, emlékét a múltból és a jelenből is. — Az idősebb nemzedék tagjai közé néhány közép korú irodalmárt iktattam be és a fiatal tehetségek közül is felsorakoztattam néhányat, ne mondhassák, hogy elfogult vagyok. Szeretem a fiatalokat, kivált a tehetségeseket. Derűsen beszél azokról, akiket nehéz volt rábírni a megörökítésükre. — Mert hát ilyenek is vannak, szerencsére van már némi tapasztalatom ... A „némi“ tapasztalat négy évtized. — Hogy mikor kezdtem a portréfestést? Pályám legelején. Eleinte többnyire a színészeket rajzoltam, később a képzőművész- és irodalommal foglalkozó barátaimat is. Mert csak azokat tudtam rajzolni, festeni, akikhez jó barátság fűzött. Hogy ki volt az első irodalmár? Talán Jozef Skultéty vagy talán Eudo Ondrejov? A meglévő képek évszámai szerint alighanem Eudo Ondrejov volt az első Irodalmi „áldozat“, öt 1930-ban, Skultétyt és Margita FigUlit 1937-ben festette meg Lea asszony. Fontosak ezek az évszámok? Azt hiszem igen, hiszen ezek a portrék egy kicsit történelmet is Jelentenek. Irodalmi történelmet, a színészeké pedig színházi történelmet. Történelem tarka mozaikban és fekete-fehérben. Negyven év történelme. Lea Mrázová színes mozaiktörténelme még nem ért véget. — Hogy mivel folytatom? Talán a drámaírókkal, rendezőkkel vagy talán a zeneszerzőkkel? Magam sem tudom, azokkal, akikhez inkább lesz hangulatom. Sok szép színes terv. A már elmondottakon kívül vá rosunk zenei múltja is kiegészítésre vár még. Beethoven, Liszt, Mozart, azok a híres zenészek, akiknek valamilyen közük volt a fővárosunkhoz. — Sok szép tervet szövögetek, még sok szépet szeretnék alkotni — mondja a búcsúzáskor. Még sok szépet várunk tőle. Jellegzetes könnyedséggel vászonra, falemezre, papírra vetett színes költeményeket. —mészáros—
