Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-28 / 48. szám
A CSŐKTŐL AZ OPERETTIG Bemutatjuk Peremartoni Krisztinát Negyedéves főiskolai hallgató volt... Marittát, a bájos pőrleányt játszotta Dó- czi Lajos Csókjában. Énekelt, táncolt, komédiázott. B6 szoknyában, fehér parasztblúzban. Amint megjelent a színpadim, már csak rá lehetett figyelni... Látom az arcán a fáradtság jeleit... Abban sem kételkednék, ha azt mondaná, hogy az utóbbi hetekben csak aludni jár haza. Négyöt órára. De nem mondjál Mintha így lenne rendjén. Hogy délelőttönként próbál, délután rohanás a tévébe, este előadás, éjjel szinkron. Mert az új tehetséget mindenben próbára teszik. Peremartoni Krisztina is átesett az „aranypróbán“. Már minden műfajban felvillantotta játékának igazi fényét. — Néha számomra is hihetetlen, hogy ennyire e- qyenes út vezetett a Vígszínházba. Szavaltam, irodalmi Önképzőkört vezettem a sárospataki gimnáziumban, s csak az utolsó évben jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha ezt is megpróbálnám? ... Ügy sincs mit veszítenem, gondoltam. Ha nem vesznek jel a Színművészetire, hát elmegyek a bölcsészkarra. Szerencsére minden rostán túljutottam. Csinos, karcsú lány. Nai- va alkat. Rideg magatartású, hövös tekintetű Flinn nővérét a Kakukkfészekben mégis drámai erő feszíti. Ke- czeli Ilona, az Üvegcipő szebb életre vágyó figurája ugyancsak távol áll az egyéniségétől. És mégis hiteles alakítást nyújt mindkét szerepében ... — A főiskolán én voltam az ügyeletes komika. Gyors fogyásom következményeként aztán összetört, beesett arcú öregasszonyokat vagy fiatal, okos vezéregyéniségeket kellett megformálnom. A múlt év szeptemberétől viszont egyre változatosabb szerepekkel bíznak meg. játszom a Popfesztiválban, a Bűn és bünhödésben, a JÓ estöt nyár, jó estét szerelemben. ben van körülötte. A nyugalom nincs rá termékenyítő hatással. — Szeretnék egy-két jó | „ellenséget“ szerezni. Aki 1 felráz a sikerélményből, a- f kinek van annyi bátorsága, $ hogy megmondja, ha valamih rosszul csinálok. Akitől dü- g hős leszek, ha meglátom. I Düh nélkül ugyanis nincs g miből táplálkoznom.,, Már folynak a próbái - Gombrowicz Operett című darabjának. Peremartoni Krisztina újra bebizonyít- l hatja énekes-táncos tehetségét. — Közel áll hozzám az o- pereit világa, még akkor is, ha sokan elavultnak tartják. Igaz, sok függ attól is, milyen tartalommal töltik meg. A Gomrowicz-daráb bemutatása a szakmabeliek véleménye szerint minden bizonnyal színház-történeti e- semény lesz. G. Szabó László Domonkos Sándor felvétele A kép .nyőn legutóbb a Talpsimoga tóban láthattuk. Ilust alakította, a minden- j kivel törődő bölcsészhallga tót. Csakhamar bemutatásra j kerül Szőnyi G. Sándor al kotása, a Periférián, s Esz tergályos Károly Csehov nyomán készült tévéfilmje, a Cseresznyéskert is. Az e- lőbbiben Jolit, az utóbbiban Dunyasát kelti életre. A karácsonykor képernyőre kerülő Bolond Istókban pedig a tanyasi öregember unokáját játssza, aki megértő társa lesz a főhősnek. — Bár nehéz körülmények 5 között forgattuk ezt a zenés tévéjátékot, Gobbi Hilda és Csákányi László ré- vén mégis szép emlékeim vannak a filmről. Boldog voltait, hogy a partnerük lehettem. A szinkron-feladatok is ö- römmel töltik el. — A szinkron sokat javíthat a színész beszédtech- nikáján. Nem enged slen- j árián beszédet... Néha úgy j érzem, én is játszottam a j filmben, hiszen nemcsak a hangomat, a lelkiállapotomat ts „kölcsön adtam" a filmben. Különös teremtés. Nem szereti, ha minden rend7 Szépség ■ királynő - királynő Ismét megfilmesítik Sába királynőjének legendás történetét. Olaszországban készül a nagyszabású látványos film, főszerepét az e- tiőpok ex-szépségkirálynője, Zeudi Árnya alakítja. A filmszínésznő 1951-ben született Asmarában, tanárnői diplomát szerzett, hazájának e- gyetlen női mértantudósa Mint szépségkirálynő római utazást nyert, és — filmszerepet kapott... A mióta Columbo hadnagy időnként újra eljön közíbénk, mintha fáradtabb, gyü- röttebb volna, mint azelőtt. Rutinosan csetlik-botlik, szivarozik, felfedez, megtalál, jön rá a titok nyitjára, de mindezt olyan u- nottan teszi, mintha már nem szeretné any- nyira a mesterségét, s nem kedvelne úgy bennünket, nézőket sem. Már ismerjük, megtanultuk a történetek csínját-bínját. Már tudjuk, hogy az inas gomintha semmit sem tudna, de összeráncolt homloka mögött már ott motoszkál a gyanú. És miközben mosolyog és balgaságokról csacsog, forró kávét kortyol és leönti az asztalterítőt, egy pillanatra sem vitás, hogy ö már sejti, tudja a megoldást, csak a formaság, ao meg a rendező kévéért udvariaskodik, s játsz- sza a mit sem sejtő, hamis utakon Járó ügye- fogyottat. Már beidegződtek a mondatok: — Köszönöm, Hadnagy és az öregség romba lesz, a házvezetőnő elutasító, a tettes először türelmes, aztán egyre türelmetlenebb, hogy Columbo kocsijából állandóan hiányzik néhány liter benzin, hogy a kollégák nem rés pektálják hadnagyuk tudását, hogy a felesége vagy beteg, vagy tévét néz, de semmiesetre sem jelenik meg a randevúkon és a képernyőn. Otthonosak vagyunk a nagyúri világ kastélyaiban, bungalóiban, bámuljuk a perzsákat, őlomkristályokat, festményeket és biztosak va gyünk benne, hogy tulajdonosuk mindezt öt- ven-hatvan perc alatt a szemünk láttára veszti el. A fordulatok immár alig fordulatok. Képzeletben akár előre is lapozhatnak a forgatókönyvben öt vagy tíz oldalt: a banánhéj ott hever, látjuk, csak várnunk kell, mikor csúszik el rajta a gyilkos. Columbo úgy tesz, sokat segített... Biztos vagyok benne, hogy mielőtt kimenne az ajtón, me'gtorpán, visszafordul, mond valami meghökkentőt, elgondpl- koztatót, felkavarót. Nem vitás, hogy mindent kipróbál, mindent megtanul a fáramászástól. a bikavadításig, egyet nem tud csak: célba lőni, de azt is azért nem, hogy a meilékcselek- ményt gazdagítsa. Talán ha egyszer nem sikerülne neki valami! Ha a gyilkos túljárna az eszén. Há'kivasalná a ballonkabátját, vagy elválna a feleségétől ... De így? Columbo itt van, várjuk jövetelét, körülbelül úgy, mint egy megszokott rokonét, akit szeretünk, de akinek a háta mögött sajnálkozva összemosolygunk: bizony, kicsit megöregedett.. .s ... A DILIS KÁPOSZTAFEJ H. Dávid huszonegy esztendős ifjú, abba a „társaságba“ tartozott, ahol sem az inggallér tisztasága, sem a múlt makulátlansága nem volt kötelező. Annak ellenére, hogy keménykötésü legény volt, senki sem akart vele együttműködni. Gúnyneve—vagy mondhatjuk beceneve—az alvilágban a dilis káposztafej volt. Azt mesélték róla, ha a parkban 22 órakor találkozik kiszemelt áldozatával, az jut az eszébe, hogy reggel elfelejtett joghurtot és sóskiflit venni. Majd hozzálép a mit sem sejtő áldozatához és megkérdi: — Nem tudja, nyitva van még a tejcsarnok? Káposztafej azonban csak megjátssza a dilist. Mert hiszen ez egyben alibinek sem rossz. Mert azért nem annyira dilis, hogy ne tudná, mit jelent a bíróságon, ha a pszichiáter kijelenti, hogy dilis... Káposztafej egyszóval bizonyos mértékben kimondott egyéniség. Az esti órákban odalépett egy férfihez — aki éppen a randevújáról hazafelé tartott — és egy kérdéssel állította meg: — Uram, bocsásson meg, de nem látott errefelé egy cuki szöszkét? — A férfi zavartan válaszolt; — Fogalmam sincs ... nem emlékszem ... Káposztafej, tisztán hülyének téve magái, folytatta: — A feleségemről van szó. A gyerek otthon ordít az éhségtől, én meg nem tudom, hogy hol a Sunar, a feleségem meg valami jól megtermett legénnyel andalog a parkban. A férfi természetesen szolidáris volt hősünkkel és gondolkodni kezdett, vajon valóban nem látott-e egy csinos szöszkét, aki valami vagánnyal a mellékúton járkált?!— Es ekkor érte az első balegyenes. H. Dávid szavai szerint: — A kobakját céloztam meg. — A férfi azonnal k. o. maradt. Káposztafej elszedte a pénztárcáját és lelépett. A vázolt esetben 1800 koronát zsákmányolt. Egy másik esetben a 40 éves 0. Károlyra esett a választása, aki a 35 esztendős C. Mirtammal figyelte a park hulló leveleit. Miriam derekát átölelve verset is idézett. Káposztafej hirtelen elkapta a torkát és felkiáltott: — Hát te csábítottad el a feleségemet?! — Miriam a nagy meglepetéstől csak nyögni volt képes: — En nem vagyok a maga felesége... — Tudom, hölgyem, de önön kívül még az én feleségemet is elcsábította... Persze a féltékenység azonnal megtette a magáét. Miriam nyugodtan nézte, amint Káposztafej munkába vette 0. Károlyt... 0. Károly olyanná vált a szakértő kezek alatt, mint a kifacsart citrom és nem szólt egy szót sem. Valóban tilos utakon járt a parkban (bár nem Miriammal). Figyelemre mél tó, hogy a támadást később nem ő, hanem Miriam jelentette a rendőrségnek. A férfi úgy látszik restelte a dolgot. Káposztafejet, a kiváló pszichológust pu-, ha ágyából ráncigálta ki a rendőrség, a- mint éppen az igazak álmát aludta... A kihallgatáson ugyan meg akarta fát szard, hogy káposztafejében a gondolatok kissé zűrösek, annyira, hogy végig sem tudja gondolni őket... Hivatkozott rá, hogy az apja alkoholista, az anyja utcanö, az iskolai nevelés meg sematikus volt. Gyerek ' korában a nagyapja befolyása alatt állt, aki erre tanította: — Ha olyan hülyének teszed magad, hogy az emberek, megsajnáljanak, megríka- tod őket — jó dolgod lesz. Mert mindenkinek a lelke mélyén ott rejlik egy jótékonysági intézmény és mindenki hálás azért, ha jót tehet, ha egy bukott fiút támogathat, jó útra téríthet... Káposztafej három évet kapott. Nahát kérem, itt a lehetőség, hogy a munka megnemesítse! Fordította: — sí—
