Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-28 / 48. szám

A rimaszombati (Rimavskä Sobota) lovagló szakosztály legeredménye­sebb versenyzője, MojS Ladislav mérnök Ceylon nyergében. NÉPSZERŰBB LETT A LOVAGLÓSPORT GÖMÖRBEN A rimaszombati (Rím. Sobota) méntelep lovaglőklubjának 58 tagja van. A nyolc éve működő klub alapító tagjai: Balcier elvtárs — aki még ma is aktívan lovagol — továb- . bá Mátyás, Fllipiak, Komora és Hruska voltak. Ma már a fiatalabb korosztály vet­te át a stafétabotot. Maga a testnevelési egyesület elnöke és egyben a lovaglőiskola főedzője Mojé Ladislav mérnök is alig 27 éves. Maksi István, a lovaglőklub titkára is fiatal tehetséges versenyző. Velük beszél­gettem a klub jelenéről és jövőjéről. , — Mekkora a klub tagállománya és mennyi az aktív versenyző? — Most legtöbb a tanulók száma: 26. A csoport tagjainak átlagos életkora 10-15 év. Mint minden sportágban — itt is többéves alapos munkára van szükség, ha az em­ber eredményeket akar elérni. Ezért örü­lünk annak, hogy a fiatalok szép számban vannak képviselve. A felnőttek száma 14, közülük az idén öten képviselték színeinket az akadályversenyeken. A többi az ifi, az utánpótlás, akik közül néhánnyal számo­lunk a jövő évi versenyeken. Tanulóink számára hetente kétszer rendezünk edzése, két, természetesen megfelelő fizikai és szak­mai előkészület után. — Milyen a lóállomány? — Pillanatnyilag 12 saját nevelésű ver­senylovunk van, ebből négy áll a kezdő ta­nulók rendelkezésére. — Milyenek voltak az idei eredmények? — Az. idén hat akadályversenyen vettünk részt, ahol öt lovas és öt ló képviselt min­ket. Kassán (KoSice), Rimaszombatban, No- vy Tekovban, Spiésky Stiavníkban, Lipt. Mi­kulásban és Zvolehská Síátinában. Az idén két első, két második és három harmadik helyezést értünk el. — Mik a tervek a jövőre nézve? — A közép-szlovákiai kerületben ezidő- tájt hét lovaglóklub működik, de mindmáig nincs szövetségünk, amely segítségével job­ban meg tudnánk szervezni a versenyeket és egy kicsit szorosabbra fűzni az együtt­működést. Példásan akarjuk megrendezni a szövetkezeti dolgozók jövő évi olimpiáját, lő helyezéseket is szeretnénk elérni ezen az olimpián — legalább olyan jókat, mint •1974-bén, amikor ifjú lovasúnk Demeter Trics-Tracs nyergében első helyezést ért el. A további eredményes munkához megvan­nak a feltételek, mert mind a Testnevelési Szövetség Járási Bizottságától, mind üze­münk vezetőségétől megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást kapunk. Polgár László ELSŐKÉNT A VILÁGON LÉGGÖMBÖN A ÖCEÍNON AT Megannyi kísérlet után sike­rűit; léggömbön átrepülni az Atlanti-óceán felett az USA-ból Franciaországba. Három ame­rikai Ben Abruzzo, Maxie An­derson és Larry Newman több mint 5000 kilométert tett meg öt nap és 17 óra 3 perc alatt. Léggömbjük, a Double Eagle II, olajnak, hőnek és fénynek ellenálló műgyantával kezelt erős szövésű nylonból készült. Felső részét ezüst színűre festették, hogy egyfelől vissza­verje a napfényt, másfelől, hogy a ballont megtöltő gáz felmelegedve hirtelen ne emel­je a vártnál magasabbra a lég­gömböt. Az alsó részt ellenben feketére festették, hogy éjsza­ka és hajnalban — amikor a víz. melegebb a levegőnél — az óceánból visszasugárzott hőt elnyelje, és csökkentse a gáz lehűlését és ennek következ­ményét azt, hogy a léggömb süllyedjen. A ballont egyébként hélium­mal töltötték meg. Annak tér­fogatsúlya egyharmada a leve­gőének, tehát a magasságot úgy tudták csökkenteni, hogy a gázból kiengedtek valameny- nyit, míg a felemelkedéshez a magukkal vitt 1,8 tonna nehe­zékből kellett kihajítaniuk va­lamennyit. A magasság egyéb­ként úgy is szabályozható, hogy a léggömböt megtöltő gázt me­legítik. így nem is kell nehe­zékeket vinni a léghajón. De a propángázos melegítés tűz­veszélyes és szennyezi a héliu­mot, így aztán ugyancsak csök­kenti a levegőben való tartóz­kodásának idejét. A Double Eagle II. gondolájában 11,8x2,4 méter hely jutott a három ő- ceánrepülönek. Ezenkívül egy hónapra elégséges élelmiszer és ivóvíz meg a különféle műsze­rek és szükségleti tárgyak vol­tak a gondolában. Alsó részé­re egy sárkányrepülőt erősítet­tek, mert Newman az út vé­gén szeretett volna leereszked­ni. Ugyancsak fontos kellékek voltak a nagy magasságú re­püléshez szükséges oxigénálar­cok és az a rádiós lrányjelző készülék, amelynek segítségé­vel — a Nimbus 6 jelzésű mű­hold révén — a NASA Mary­landi Goddard űrrepülő köz­pontja követhette útjukat. Az előrejelzés szerint jó idő ígérkezett, s repülésük volta­képpen mindvégig szerencsés volt, noha a rádiókapcsolatban már eleinte zavar támadt. Fe- leúton a ballon annyira elje­gesedett, hogy 4000 méterre süllyedt, jóllehet a gondolából több mint száz kilogramm ne­hezéket kidobtak. Az írországi partok előtt 7000 méterről hirtelen 1200 mé­terre süllyedtek, de sikerült át­vészelni azt a két órát, mely idő alatt a Nap kissé felmele­gítette a léggömböt, és az új­ra emelkedni kezdett. Addigra azonban még az élelmiszer egy részét is kiszórták a gondolá­ból, hogy könnyítsék a ballon terhét. Majd a szél sebessége csökkent, mintegy 30 kilomé teresre, addig ugyanis kedvező délnyugti széllel szálltak egy nagy nyomású légrétek tetején, végül Normandia fölött telje­sen felállt a szél. Ekkor azon­ban már 100 kilométerre sem voltak Párizstól — s baj nél­kül földet értek. Ben Arbuzzo így számol be arról, amit az Atlanti-óceánon átkelve Európa földjéhez kö­zeledtek; „Írország szárazföld­jét pillantottuk meg először. Láttuk, amint alattunk írorszá­gi városkák és falvacskák fé­nyei sziporkáznak. A reggeli szürkületben haladtunk el Dub­Kitűnően dolgoznak a losonci kulturisták ÉVA ASSZONY, A BÍRÓ Deman Józsefné Losoncon (Luőenec) lakik, a TJ SZ Lu- cenec Sazka-Sportka fogadóiro­dájában dolgozik, két gyermek anyja. Ebben, ugye, nincs sem­mi különös. Annál érdekesebb viszont az a tény, hogy ő ná­lunk az első és mindeddig e- gyetlen női pontozóbíró az e- gyik legifjabb sportágban — a kulturisztikában. 1975. március 15-én a kassai (Koéice) Testnevelési Iskolában tette le a harmadik fokú bí­rói vizsgát. Az előzményeket is­merve, ebben sincs tulajdon­képpen semmi meglepő, hiszen férje, Deman József alapította nyolc éve az SZ sportegyesület kulturisztikai szakosztályát s jelenleg is ő végzi az edzői teendőket. Számos szép, sikert értek el a vezetése alatt a lo­sonci erős legények. Legutóbb Vladimír Vaculííak szerzett második helyet a csehszlovák junior-bajnokságon és súlycso­portjában, a 75 kg-ban 565 ki­lós teljesítményével az erő-há­romtusában is (űn. power lif­ting) Szlovákia legjobbjai kö­zé tartozik. Éva asszony a gazdasági és a másodtitkári teendőket vég­zi a szakosztályban. Ezenkívül a kerületi szövetség politikai- nevelő bizottságának az elnöke és a Testnevelési Szövetség Já­rási Bizottsága ellenőrző szak­bizottságának tagjaként is aktí­van dolgozik. Nem sokan tudják talán, hogy a kulturisztikában az esztétikum dominál ugyan, ez azonban távolról sem egyezik a ma divatban lévő szépségide­állal; a kulturisták az arányos, erős, izmos antik szobrok tö­kéletességét igyekszenek elérni. Ráadásul, a nagy erőt kívánó három power-lifting verseny­számnak (fekvenyomás, guggo­lás, felhúzás) a jellege kimon­dottan férfias és az egyes gya­korlatok érvényességét vagy érvénytelenségét egyesek sze­rint csak a gyakorlott, beava­tott férfiszem tudja helyesen megítélni (hasonlóan nincs ed­dig női versenybíró a súlyeme­lésben sem). És akkor jön egy asszony. — Nem mondom az ilyen né­zetek először elriasztottak — meséli Deman Józsefné. — A szabálykönyvben azonban se­hol sem akadtam olyan pontra, amely elvetné a női bírók mun­káját. Sőt, a női kulturisztika pódium-csapatversenyeinek zsű­rijében (ilyen is létezik, u- gyanúgy, mint a művészi tor­nában — a szerk. megj.) csu­pa férfit láttam. És ők pontoz­hatnak, illetékesnek érzik ma­gukat? Az eredmény az lett, hogy én is bíráskodhatom. S nincs kizárva, hogy több asz­szony is követi majd a példái mat. Tudom ugyanis, hogy nem egy kulturista-feleség a férfia­kat is megszégyenítő szaktu­dással rendelkezik. Nemcsak a főzéshez értünk, bár ebben a' tekintetben is helyt kell áll­nunk, hiszen a helyes táplál­kozás a kemény edzésekkel e- gyütt az eredmények alapja. A losonci kulturisták az el­múlt évben a 61 szlovákiai szakosztály mezőnyében a nyol­cadik helyen végeztek. S ez nagy mértékben a Deman-há- zaspár érdeme. Negyven ver­senyző végzi naponta nehéz ed­zésmunkáját. S olyan szép, esztétikus környezetben, jól fel­szerelt edzőtermekben, hogy, azt nem egy nagyobb városban is lrigylik. Demanék ugyanis a saját házukban rendeztek be súlyzótermet, a Testnevelési Szövetség járási szervezetének támogatásával. A tagok maguk, lin fölött. A részletek jól kive­hetők voltak, s ekkor ismét nyílt vizek, az Ir-tenger fölött úszott léghajónk. Amikor megpillantottuk a magasból Anglia partjait, ismét izgalom kerített bennünket a hatalmába. Noha már igen ke­vés nehezék volt a gondolá­ban, hogy a La Manche-csator­nán francia területre érjünk, ezekből is sokat a tengerbe kellett dobnunk, ötvenegy év­vel ezelőtt Lindberg Párizsban ért földet, s mi ugyancsak ezt a várost tűztük ki végső cé­lunknak. Mindazt, amire többé nem volt szükségünk, eltávolítottuk a fedélzetről, élelmiszerkészle- tünket, az ivóvizet, az akku­mulátorokat, a rádió adó-vevő­ket, ezer és ezer dollár érté­kű berendezéseket. Időközben helikopterek és kis repülőgépek vettek körül bennünket. Közülük sok olyan kicsi volt, hogy nem érhette el azt a magasságot, amelyben mi repültünk, a 4200 métert. Közeledett az alkonyat, s a levegő lehűlt, amint Le Havre fölé értünk. Mentőfelszerelé- sünket, navigációs berendezé­sünket már kidobtuk, hogy to­vábbi néhány mérföldet nyer­hessünk Párizs irányában. Ma­gasságunk alig érte el a 900 métert. S ekkor már nem maradhat­tunk tovább a levegőben. Ma­xie és jómagam megvizsgáltuk a landolás lehetőségét, és e- gyetértésre jutottunk egy kö­zösen kiszemelt pontban: egy gabonaföldön a Miserey falu határában. Hogy mi következik ezután? Ki tudja ... Meglehet, hogy vi­lágkörüli út.“ L. D. társadalmi munkában építették fel és saját-gyártmányú sport­szerekkel rendezték be az erő­sítő-termet. Tíz hónap alatt el­készültek vele, és 1976. decem­ber 18-án adták át rendelteté­sének. Négyezer társadalmi munkaóra dicséri a nagyrészt fiatal sportolók szorgalmát — nem hiába értek el kitűnő e- redményeket a szocialista ver­senyben is. A berendezéshez, sportfelszereléshez való pél­dás viszony egyébként a kul- turistáknál tipikusnak mondha­tó. A legtermészetesebb dolog­nak tekintik, hogy ők végzik a karbantartást; takarítást is. A losonciakat viszont Éva asz- szony, ahogy viccelődve; mond­ják, kissé „elkényezteti“, mivel a takarításból, a melegítők mo­sásából oroszlánrészt vállal. Versenyzőik eredményei és szimpatikus, szerény fellépése viszont azt bizonyítja, hogy a fiúk becsülik a kitűnő edzési lehetőségeket, a szép, környe­zetet. S mindezt bizonyára nem egy szép helyezéssel meg is hálálják. MAJOR LAJOS Ali Leon Spinkset „szorongatja" a legutóbbi világbajnoki mér­kőzésen. MUHAMMAD ALI JoeLuis volt és marad az ideálom“ A világhírű énekes, Frank Sinatra szervezésében mintegy 1500 neves személyiség jelent meg azon az összejövetelen, amelynek részvételi díja ebéddel 500 dollár volt. Az ünnepség középpontjában a 64 esztendős, tolószékhez kötött Joe Luis állt, a róla elnevezett alapítvány javára tor dították az egész bevételt. Joe Luis köszöntésére olyan híres ökölvívók gyűltek össze, mint Max Schmeling, Muhammad Ali, Sugar Ray Robinson, Floyd Patterson, Ken Norton, Inge- mar Johansson. A show és a film világát — többek között Frank Sinatra mellett Orson Welles, Gregory Peck, Telly Sava- las, Gene Kelly, Cling Eastwood, Dean Martin, Paul Anka, Tom Jones, Lucielle Ball képviselte. Az est az 1938. június 22-i Joe Luis—Max Schmeling mér­kőzés filmjének vetítésével kezdődött, amelyen Joe Luis az első menetben kiütéssel győzött. Joe Luis 1937 és 1949 között volt világbajnok és 25 alkalommal védte meg a címét. A jelenlevők nyilatkoztak a „barna bombázódról. Eddie Futch, olyan bajnokok, mint Fraizer, Norton és mások nevelő­je így beszélt: — Joe Luis volt a bajnok, most is bajnok és örökké bajnok lesz. Muhammad Ali, aki ezen az estén „másodhegedűs“ lehetett csak, a következőket mondotta. — Joe Luis volt és marad az ideálom. CEMENTGYÁRIAK HONVÉDELMI VERSENYE A tornai (Túrna nad Bod- vou) cementgyár SZISZ-a- lapszervezete az üzemi szak- szervezeti bizottsággal kar­öltve sikeres honvédelmi versenyt, rendezett. A : há­romtagú csapatok céllövé­szetben légpuskából és grá­nátdobásban (távolra és cél­ba) mérték össze képessé­geiket. Az első helyet cél­lövészetben a. Michal Iva- nií, Stefan Fotta és Tere- besi János összetételű csa­pat szerezte meg. A céllö­vészet abszolút győztese Vladimír Beüa lett. Gránát­dobásban a Pavol Síiva, Er­nest Brennwasser . és Ján Galko összetételű csapat győzött, az abszölút ver­senyt Pavol Sliva nyerte. Az indulók eredményei jó felkészültségről tanúskod­nak, a verseny pedig hozzá­járult a gyár alkalmazottal honvédelmi felkészültségé­nek fokozásához. Hajdú Irén i i

Next

/
Thumbnails
Contents