Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-28 / 48. szám
A rimaszombati (Rimavskä Sobota) lovagló szakosztály legeredményesebb versenyzője, MojS Ladislav mérnök Ceylon nyergében. NÉPSZERŰBB LETT A LOVAGLÓSPORT GÖMÖRBEN A rimaszombati (Rím. Sobota) méntelep lovaglőklubjának 58 tagja van. A nyolc éve működő klub alapító tagjai: Balcier elvtárs — aki még ma is aktívan lovagol — továb- . bá Mátyás, Fllipiak, Komora és Hruska voltak. Ma már a fiatalabb korosztály vette át a stafétabotot. Maga a testnevelési egyesület elnöke és egyben a lovaglőiskola főedzője Mojé Ladislav mérnök is alig 27 éves. Maksi István, a lovaglőklub titkára is fiatal tehetséges versenyző. Velük beszélgettem a klub jelenéről és jövőjéről. , — Mekkora a klub tagállománya és mennyi az aktív versenyző? — Most legtöbb a tanulók száma: 26. A csoport tagjainak átlagos életkora 10-15 év. Mint minden sportágban — itt is többéves alapos munkára van szükség, ha az ember eredményeket akar elérni. Ezért örülünk annak, hogy a fiatalok szép számban vannak képviselve. A felnőttek száma 14, közülük az idén öten képviselték színeinket az akadályversenyeken. A többi az ifi, az utánpótlás, akik közül néhánnyal számolunk a jövő évi versenyeken. Tanulóink számára hetente kétszer rendezünk edzése, két, természetesen megfelelő fizikai és szakmai előkészület után. — Milyen a lóállomány? — Pillanatnyilag 12 saját nevelésű versenylovunk van, ebből négy áll a kezdő tanulók rendelkezésére. — Milyenek voltak az idei eredmények? — Az. idén hat akadályversenyen vettünk részt, ahol öt lovas és öt ló képviselt minket. Kassán (KoSice), Rimaszombatban, No- vy Tekovban, Spiésky Stiavníkban, Lipt. Mikulásban és Zvolehská Síátinában. Az idén két első, két második és három harmadik helyezést értünk el. — Mik a tervek a jövőre nézve? — A közép-szlovákiai kerületben ezidő- tájt hét lovaglóklub működik, de mindmáig nincs szövetségünk, amely segítségével jobban meg tudnánk szervezni a versenyeket és egy kicsit szorosabbra fűzni az együttműködést. Példásan akarjuk megrendezni a szövetkezeti dolgozók jövő évi olimpiáját, lő helyezéseket is szeretnénk elérni ezen az olimpián — legalább olyan jókat, mint •1974-bén, amikor ifjú lovasúnk Demeter Trics-Tracs nyergében első helyezést ért el. A további eredményes munkához megvannak a feltételek, mert mind a Testnevelési Szövetség Járási Bizottságától, mind üzemünk vezetőségétől megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást kapunk. Polgár László ELSŐKÉNT A VILÁGON LÉGGÖMBÖN A ÖCEÍNON AT Megannyi kísérlet után sikerűit; léggömbön átrepülni az Atlanti-óceán felett az USA-ból Franciaországba. Három amerikai Ben Abruzzo, Maxie Anderson és Larry Newman több mint 5000 kilométert tett meg öt nap és 17 óra 3 perc alatt. Léggömbjük, a Double Eagle II, olajnak, hőnek és fénynek ellenálló műgyantával kezelt erős szövésű nylonból készült. Felső részét ezüst színűre festették, hogy egyfelől visszaverje a napfényt, másfelől, hogy a ballont megtöltő gáz felmelegedve hirtelen ne emelje a vártnál magasabbra a léggömböt. Az alsó részt ellenben feketére festették, hogy éjszaka és hajnalban — amikor a víz. melegebb a levegőnél — az óceánból visszasugárzott hőt elnyelje, és csökkentse a gáz lehűlését és ennek következményét azt, hogy a léggömb süllyedjen. A ballont egyébként héliummal töltötték meg. Annak térfogatsúlya egyharmada a levegőének, tehát a magasságot úgy tudták csökkenteni, hogy a gázból kiengedtek valameny- nyit, míg a felemelkedéshez a magukkal vitt 1,8 tonna nehezékből kellett kihajítaniuk valamennyit. A magasság egyébként úgy is szabályozható, hogy a léggömböt megtöltő gázt melegítik. így nem is kell nehezékeket vinni a léghajón. De a propángázos melegítés tűzveszélyes és szennyezi a héliumot, így aztán ugyancsak csökkenti a levegőben való tartózkodásának idejét. A Double Eagle II. gondolájában 11,8x2,4 méter hely jutott a három ő- ceánrepülönek. Ezenkívül egy hónapra elégséges élelmiszer és ivóvíz meg a különféle műszerek és szükségleti tárgyak voltak a gondolában. Alsó részére egy sárkányrepülőt erősítettek, mert Newman az út végén szeretett volna leereszkedni. Ugyancsak fontos kellékek voltak a nagy magasságú repüléshez szükséges oxigénálarcok és az a rádiós lrányjelző készülék, amelynek segítségével — a Nimbus 6 jelzésű műhold révén — a NASA Marylandi Goddard űrrepülő központja követhette útjukat. Az előrejelzés szerint jó idő ígérkezett, s repülésük voltaképpen mindvégig szerencsés volt, noha a rádiókapcsolatban már eleinte zavar támadt. Fe- leúton a ballon annyira eljegesedett, hogy 4000 méterre süllyedt, jóllehet a gondolából több mint száz kilogramm nehezéket kidobtak. Az írországi partok előtt 7000 méterről hirtelen 1200 méterre süllyedtek, de sikerült átvészelni azt a két órát, mely idő alatt a Nap kissé felmelegítette a léggömböt, és az újra emelkedni kezdett. Addigra azonban még az élelmiszer egy részét is kiszórták a gondolából, hogy könnyítsék a ballon terhét. Majd a szél sebessége csökkent, mintegy 30 kilomé teresre, addig ugyanis kedvező délnyugti széllel szálltak egy nagy nyomású légrétek tetején, végül Normandia fölött teljesen felállt a szél. Ekkor azonban már 100 kilométerre sem voltak Párizstól — s baj nélkül földet értek. Ben Arbuzzo így számol be arról, amit az Atlanti-óceánon átkelve Európa földjéhez közeledtek; „Írország szárazföldjét pillantottuk meg először. Láttuk, amint alattunk írországi városkák és falvacskák fényei sziporkáznak. A reggeli szürkületben haladtunk el DubKitűnően dolgoznak a losonci kulturisták ÉVA ASSZONY, A BÍRÓ Deman Józsefné Losoncon (Luőenec) lakik, a TJ SZ Lu- cenec Sazka-Sportka fogadóirodájában dolgozik, két gyermek anyja. Ebben, ugye, nincs semmi különös. Annál érdekesebb viszont az a tény, hogy ő nálunk az első és mindeddig e- gyetlen női pontozóbíró az e- gyik legifjabb sportágban — a kulturisztikában. 1975. március 15-én a kassai (Koéice) Testnevelési Iskolában tette le a harmadik fokú bírói vizsgát. Az előzményeket ismerve, ebben sincs tulajdonképpen semmi meglepő, hiszen férje, Deman József alapította nyolc éve az SZ sportegyesület kulturisztikai szakosztályát s jelenleg is ő végzi az edzői teendőket. Számos szép, sikert értek el a vezetése alatt a losonci erős legények. Legutóbb Vladimír Vaculííak szerzett második helyet a csehszlovák junior-bajnokságon és súlycsoportjában, a 75 kg-ban 565 kilós teljesítményével az erő-háromtusában is (űn. power lifting) Szlovákia legjobbjai közé tartozik. Éva asszony a gazdasági és a másodtitkári teendőket végzi a szakosztályban. Ezenkívül a kerületi szövetség politikai- nevelő bizottságának az elnöke és a Testnevelési Szövetség Járási Bizottsága ellenőrző szakbizottságának tagjaként is aktívan dolgozik. Nem sokan tudják talán, hogy a kulturisztikában az esztétikum dominál ugyan, ez azonban távolról sem egyezik a ma divatban lévő szépségideállal; a kulturisták az arányos, erős, izmos antik szobrok tökéletességét igyekszenek elérni. Ráadásul, a nagy erőt kívánó három power-lifting versenyszámnak (fekvenyomás, guggolás, felhúzás) a jellege kimondottan férfias és az egyes gyakorlatok érvényességét vagy érvénytelenségét egyesek szerint csak a gyakorlott, beavatott férfiszem tudja helyesen megítélni (hasonlóan nincs eddig női versenybíró a súlyemelésben sem). És akkor jön egy asszony. — Nem mondom az ilyen nézetek először elriasztottak — meséli Deman Józsefné. — A szabálykönyvben azonban sehol sem akadtam olyan pontra, amely elvetné a női bírók munkáját. Sőt, a női kulturisztika pódium-csapatversenyeinek zsűrijében (ilyen is létezik, u- gyanúgy, mint a művészi tornában — a szerk. megj.) csupa férfit láttam. És ők pontozhatnak, illetékesnek érzik magukat? Az eredmény az lett, hogy én is bíráskodhatom. S nincs kizárva, hogy több aszszony is követi majd a példái mat. Tudom ugyanis, hogy nem egy kulturista-feleség a férfiakat is megszégyenítő szaktudással rendelkezik. Nemcsak a főzéshez értünk, bár ebben a' tekintetben is helyt kell állnunk, hiszen a helyes táplálkozás a kemény edzésekkel e- gyütt az eredmények alapja. A losonci kulturisták az elmúlt évben a 61 szlovákiai szakosztály mezőnyében a nyolcadik helyen végeztek. S ez nagy mértékben a Deman-há- zaspár érdeme. Negyven versenyző végzi naponta nehéz edzésmunkáját. S olyan szép, esztétikus környezetben, jól felszerelt edzőtermekben, hogy, azt nem egy nagyobb városban is lrigylik. Demanék ugyanis a saját házukban rendeztek be súlyzótermet, a Testnevelési Szövetség járási szervezetének támogatásával. A tagok maguk, lin fölött. A részletek jól kivehetők voltak, s ekkor ismét nyílt vizek, az Ir-tenger fölött úszott léghajónk. Amikor megpillantottuk a magasból Anglia partjait, ismét izgalom kerített bennünket a hatalmába. Noha már igen kevés nehezék volt a gondolában, hogy a La Manche-csatornán francia területre érjünk, ezekből is sokat a tengerbe kellett dobnunk, ötvenegy évvel ezelőtt Lindberg Párizsban ért földet, s mi ugyancsak ezt a várost tűztük ki végső célunknak. Mindazt, amire többé nem volt szükségünk, eltávolítottuk a fedélzetről, élelmiszerkészle- tünket, az ivóvizet, az akkumulátorokat, a rádió adó-vevőket, ezer és ezer dollár értékű berendezéseket. Időközben helikopterek és kis repülőgépek vettek körül bennünket. Közülük sok olyan kicsi volt, hogy nem érhette el azt a magasságot, amelyben mi repültünk, a 4200 métert. Közeledett az alkonyat, s a levegő lehűlt, amint Le Havre fölé értünk. Mentőfelszerelé- sünket, navigációs berendezésünket már kidobtuk, hogy további néhány mérföldet nyerhessünk Párizs irányában. Magasságunk alig érte el a 900 métert. S ekkor már nem maradhattunk tovább a levegőben. Maxie és jómagam megvizsgáltuk a landolás lehetőségét, és e- gyetértésre jutottunk egy közösen kiszemelt pontban: egy gabonaföldön a Miserey falu határában. Hogy mi következik ezután? Ki tudja ... Meglehet, hogy világkörüli út.“ L. D. társadalmi munkában építették fel és saját-gyártmányú sportszerekkel rendezték be az erősítő-termet. Tíz hónap alatt elkészültek vele, és 1976. december 18-án adták át rendeltetésének. Négyezer társadalmi munkaóra dicséri a nagyrészt fiatal sportolók szorgalmát — nem hiába értek el kitűnő e- redményeket a szocialista versenyben is. A berendezéshez, sportfelszereléshez való példás viszony egyébként a kul- turistáknál tipikusnak mondható. A legtermészetesebb dolognak tekintik, hogy ők végzik a karbantartást; takarítást is. A losonciakat viszont Éva asz- szony, ahogy viccelődve; mondják, kissé „elkényezteti“, mivel a takarításból, a melegítők mosásából oroszlánrészt vállal. Versenyzőik eredményei és szimpatikus, szerény fellépése viszont azt bizonyítja, hogy a fiúk becsülik a kitűnő edzési lehetőségeket, a szép, környezetet. S mindezt bizonyára nem egy szép helyezéssel meg is hálálják. MAJOR LAJOS Ali Leon Spinkset „szorongatja" a legutóbbi világbajnoki mérkőzésen. MUHAMMAD ALI JoeLuis volt és marad az ideálom“ A világhírű énekes, Frank Sinatra szervezésében mintegy 1500 neves személyiség jelent meg azon az összejövetelen, amelynek részvételi díja ebéddel 500 dollár volt. Az ünnepség középpontjában a 64 esztendős, tolószékhez kötött Joe Luis állt, a róla elnevezett alapítvány javára tor dították az egész bevételt. Joe Luis köszöntésére olyan híres ökölvívók gyűltek össze, mint Max Schmeling, Muhammad Ali, Sugar Ray Robinson, Floyd Patterson, Ken Norton, Inge- mar Johansson. A show és a film világát — többek között Frank Sinatra mellett Orson Welles, Gregory Peck, Telly Sava- las, Gene Kelly, Cling Eastwood, Dean Martin, Paul Anka, Tom Jones, Lucielle Ball képviselte. Az est az 1938. június 22-i Joe Luis—Max Schmeling mérkőzés filmjének vetítésével kezdődött, amelyen Joe Luis az első menetben kiütéssel győzött. Joe Luis 1937 és 1949 között volt világbajnok és 25 alkalommal védte meg a címét. A jelenlevők nyilatkoztak a „barna bombázódról. Eddie Futch, olyan bajnokok, mint Fraizer, Norton és mások nevelője így beszélt: — Joe Luis volt a bajnok, most is bajnok és örökké bajnok lesz. Muhammad Ali, aki ezen az estén „másodhegedűs“ lehetett csak, a következőket mondotta. — Joe Luis volt és marad az ideálom. CEMENTGYÁRIAK HONVÉDELMI VERSENYE A tornai (Túrna nad Bod- vou) cementgyár SZISZ-a- lapszervezete az üzemi szak- szervezeti bizottsággal karöltve sikeres honvédelmi versenyt, rendezett. A : háromtagú csapatok céllövészetben légpuskából és gránátdobásban (távolra és célba) mérték össze képességeiket. Az első helyet céllövészetben a. Michal Iva- nií, Stefan Fotta és Tere- besi János összetételű csapat szerezte meg. A céllövészet abszolút győztese Vladimír Beüa lett. Gránátdobásban a Pavol Síiva, Ernest Brennwasser . és Ján Galko összetételű csapat győzött, az abszölút versenyt Pavol Sliva nyerte. Az indulók eredményei jó felkészültségről tanúskodnak, a verseny pedig hozzájárult a gyár alkalmazottal honvédelmi felkészültségének fokozásához. Hajdú Irén i i