Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-28 / 48. szám
TA fatalisták szerint mtnden ember valamilyen csillagkép jegyében születik és ez meghatározza életpályáját. Mtnden embernek megvan a maga csillaga, csak az asztronómusok a bizonyítékai annak, hogy a cipésznek általában lyukas a lábbelije. Az asztro- nómus gyakran a fél életét is leéli, míg felfedezi a maga csillagát, amely kizárólag csak az övé, ő látta meg először és bármily messze is van, jobban rányomja bélyegét további életútjára, mint ezer horoszkópAz ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgáló épülete nak csillagászatot. Főiskolai szinten a Komensk? Egyetem Természettudományi Karán, asztronómia, geofizika, meteorológia — és tévúton továbbképző osztályokban itt nálunk, Ogyallán. Erről bővebben is szólnék. A továbbképző osztályokba szakközépiskolai vagy gimnáziumi érettségivel rendelkező dolgozó fiatalok jelentkezhetnek. A diákok nem tesznek felvételi vizsgát. Az oktatás havonként egy négynapos (csütörtök, péntek, szombat, vasárnap), tanfolyamon történik, ezenkívül az iskola diákjai nyáron 10 napos gyakorlaton vesznek részt. Miről tanulnak? Néhány érdekesebb tantárgy: meteorológia, kozmológia, az égitestek mozgástana, rakétatechnika, a kozmo- nautika alapjai stb. M ivel foglalkoznak ez ógyallai csillagvizsgáló állomás dolgozói? A Nappal. 1964 óta figyelik a napfoltok mozgását és aktivitását. Erre Ogyallán ideális éghajlati körülmények vannak, hiszen a sokévi hőmérsékleti átlag szerint itt az év 260—280 napján süt a Nap. A naptevékenység megfigyelését három kupola alatt végzik. Legmodernebb műszerük egy 1500 mm-es Coudé refraktor, a jénai Zeiss-gyár terméke. A Nap kromoszférikus (a Nap légkörének izzó gázokból álló vöröses fényű fotoszféra feletti része) rétegének mozgását egy nem túlságosan modern műszerrel, Halley típusú szpektroheliosz- kóppal végzik. Én ugyan szívesebben belenéznék a csillagokba, de hát ha nincsenek csillagok, a Nap is jó — mondom Laco Ciernynek és elindulok utána a több mint száz éves lépcsőkön fel a kupolába. Felfedezni. Mert az asztronómiában csak a különösen peches megfigyelő képtelen felfedezni valami újat. A recept rém egyszerű: megfelelő időben egy megfelelő irányba irányított távcsőbe kell nézni, a többi már a technika dolga. A lépcsők kísértetiesen nyikorognak. Száz évvel ezelőtt Konkoly Thege Miklós, a csillag- vizsgáló megalapítója is ezeket járta. Közben fentről már hallom a tétova kérdést: — Na mit látsz? Egyelőre még semmit. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy feljussak a kupolába. Mikor felérek, a nagy sötétségben nem tudok tájékozódni és csak akikor kiáltotk fel, amikor a szemöldököm alatt tompa ütést érzek. Igen, igen, itt a „távolba kukkantó“. A tető lassan elfordul és ha lennének csillagok, akkor most bizonyára ott járhatnék köztük. De kint fényes nappal van, e- zért egy sokkal nagyobb méltóságot, magát a Napot 'kémleljük. November 22-én a Nyilas csillagképébe lépett és ott is lesz december 22-ig. Ezt a csillagképet latinul Sagltáriumnak nevezik, és egy ógörög monda szerint a kentaurok egyik leszármazottját ábrázolja. — Szeplős — jegyzem meg a Napról. — Ezeket a szeplőket mi napfoltoknak nevezzük, állandóan figyeljük mozgásukat és annak ellenére, hogy tudományos munkát nem végzünk, eredményeinkről számos külföldi állomást rendszeresen tájékoztatunk. A kupolából lemegyünk a távcsőgyárba. Ennek mindössze három dolgozója van. Egy jelentéktelennek látszó, aprócska öreg épületben nagyon szerény körülmények között egy kis kollektíva távcsöveket készít. Ezeket főleg műkedvelő csillagászok használják, de megtalálható számos iskolában is. Akiket érdekel, írjanak az ógyallai csillagvizsgáló címére. A távcső gömbalakú tükrének fókusztávolsága 980 mm, a lencse cserélhető, a főtükör átmérője 120 mm. A távcső ára 2930 korona. E gy napot töltöttem hivatásos csillagászokkal, Napba nézhettem, faggattam őket bolygónk és az emberiség jövőjéről. Munkájuk jellemzésére sokan nagy szavakat használnak, én csupán annyit mondhatok, hogy amit csinálnak, az érdekes, izgató és nem utolsó sorban hasznos. Megtudtam például, hogy a fényév nem idő, hanem távolság. Éspedig az a távolság, amelyet egy év alatt megtesz a 299 790 kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladó fény. Ez több mint 9 milliárd kilométer, 63 240-szer nagyobb távolság, mint amennyire van a Földünk a Nap tói. Megtudtam, hogy a Vénusz a legtitokzatosabb bolygók egyike. Nemrég például kiderítették, hogy felületét kisebb-nagyobb kráterek borítják. Ez ellentmondott az eddigi elméletnek, miszerint a Vénuszon soha nem volt belső eredetű mozgás, hiszen atmoszférája hatvanszor sűrűbb a Földénél. Befejezésként szeretném idézni joszif Szamujlo- vics Sklovszkijnak, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának egy prágai asztronómus- -kongresszuson elhangzott szavalt: „Az emberiség lehetőségei meghatározottak. Én csupán kettőt ismerek: az egyik a világmindenség korlátlan meghódítása, az űr megismerése, új életerek létrehozása, nyersanyagforrások kiaknázása és csillagászmérnöki tevékenység az űrben. A másik az emberiség megelégedése az ún. nullás fejlődéssel, a populáció és a termelés korlátozása. És egy lehetőség, amelyet én teljesen kizártnak tartok, de amely itt van és veszélyét valamennyien ismerjük. Ez az eshetőség az emberiség öngyilkossága. A növekvő környezetszennyeződés, a háború veszélye stb. Ezt a veszélyt ismerjük, és minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy soha se váljék valóra.“ Záesek Erzsébet r H azánkban a Szlovák Tudományos Akadémia Asztronómiai intézetén kívül számos kisebb-nagyobb csillagászattal foglalkozó munkahely létezik. Ezek a műkedvelő csillagászok állomásai. Szlovákiában tíz ilyen állomás működik, amelyeket módszertanilag az ógyallai (Hurbanovo) intézet irányit. A csillagokkal és mindennel, ami a fejünk fölött történik, évente átlag 200 000 ember, főleg fiatalok keresik a kapcsolatot. Az embereket mindig érdekelte, egyedül vannak-e az űrben vagy sem, van-e élet más bolygókon és sok ehhez hasonló Izgató kérdés. Ez a 200 000 fiatal csillagászati klubokban, szakkörökben vagy kabinetekben dolgozik. Az asztronómiai ismeretek népszerűsítésének jelentőségéről, az amatör csillagászok munkájáról beszélgettünk Milan Béllk- kel, az ögyallai csillagvizsgáló igazgatójával. — Az asztronómia szorosan összefügg a koz- monauttkával és az asztronautikával. Ezek egzakt tudományok és tulajdonképpen mi, csillagászok is a fizika legatraktívabb alkalmazásával győzzük meg a fiatalokat arról, hogy a világegyetem megismerhető. És meghódítható. Munkánk gyakorlati Jelentősége? Sokszor a szemünk láttára egyik hónapról a másikra barátkozik meg a matematikával és a fizikával olyan gyerek, aki addig a puszta tényeken alapuló tantárgyakat szívből u- tálta. És ha egy fiatal az élet keletkezéséről, a csillagok fejlődéséről és az űrről matematikai-fizikai fogalmakban kezd gondolkodni, akkor már tulajdonképpen elsajátította a materialista világnézetet és visszautasít minden hamis elméletet a világ keletkezéséről. Sokan kedvtelésből kezdik kutatni az égbolt titkait, később a kedvtelésből hivatás lesz. Hogv hogyan, erről Druga Laci, az intézet dolgozója tájékoztatott bennünket:. — Érettségizett tanulók kétféleképpen tanulhatDukan KrajCík a „Kis-Newton“ távcsövek optikái elemeit készíti Csevegtünk már több al1 kálómmal is ebben a rovatban a pincérekről. Főleg rosszat mondtam, mondtunk róluk. Valahogy mindig úgy adódott, hogy kevesebbszer találkozunk a munkáját jól, becsületesen végzó pincérrel, pincérnövel. Lehet, hogy bennünk volt a hiba, mint azt a bratislavai Perugia étteremben meg is jegyezték: minek tértünk be hozzájuk! Mert, ha nem megyünk, nem ülünk asztalhoz, nem szolgálnak ki félvállról, rosszul. Akt pedig odamegy, az vessen magárai De, hogy necsak az árnyékról, hanem a fényről is beszéljünk — mert, mint az alábbiakban láthatja a kedves olvasó —, engedtessék meg két eset elmesélése. E két példa bemutatása véleményünk szerint fölöttébb szükséges, márcsak azért is, hogy a ledoromboltak ne gondolhassák, ntnes kitől példát venniük. Tehát:.. t ...Léván (Levice) töltöttem nemrégiben két szép napot. Megfordultam három étteremben és két káoéház- ban. Ez ugye összesen öt olyan vendéglátóipari létesítmény, ahol pincérek dolgoznak. Tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Alig foglaltam helyet egyik-másik asztalnál, azonnal megjelent a pincér. Bs csodák csodája üdvözölte a vendéget, köszönt. Ha esetleg néhány kenyérmorzsa vagy hamumaradvány volt az asztalterítőn, azt azonnal letisztította. Bs. ha a terítő már nagyon ptszoks volt, kérés, felszólítás nélkül kicserélte, majd megkérdezte, mit kér, mit parancsol a kedves vendég. Így: a kedves vendégI A vendég, aki oégre.-valahára nem zavaró jelenség a pincérek szemében, hanem kedves és szívesen látott. Az étel, ital megrendelése után a pincér nem tűnt el — valahováI — a kedves vendég szeme elől, nem váratott magára hosszú perceken keresztül, hanem tüstént térült, fordult, hozta a megrendelteket. Es ha a kedves vendég intett a pincérnek, majd kért tőle két deci szódát, nem kellett annak halk, esetleg hangos szidalmait végighallgatni: „hogy mit gondol ez az Ipse, két deci szódáért tegyen rneg kétszer a vendég és á csapos közölt az utal, majd megkapja, ha rendel még mellé valami komolyabba' is.“ Nem, Léván a két deci szóda ugyanazt jelenti, mim másutt a tíz kör konyak: a vendég kéri, jár is neki! Bs a lévai éttermekben, presszókban nem láttam a másutt olyan kitűnően begyakorolt félrenéző tekinteteket sem. Ezeket olyankor szokták alkalmazni a pincérek, amikor a vendég int nekik, hogy fizetne. Ilyenkor mindig félrenéznek, hátat fordítanak, mindent látnak, csak a fizetni készülő vendéget nem. Bs csodák csodája, akkor is megköszönték a borravalót, ha az csak húsz fillért tett ki és akkor ts, ha három ötvenet. Sőt, a vendég távozásakor ts elköszöntek. Szóval, jól esett az étel. ital, lóleső érzéssel, elégedetten távozhattam minden helyről. Kellemes emlékkel, s abban a tudatban, hogy ide érdemes less máskor is benézni. A „másik“ eset a bratislavai Zdroj borozóban történt. Jellemzői a fentiekhez hasonlóak. Bs, hogy a lévai jó pincérek munkahelyét is megemlítsem: Hotel Rozkvet, Hotel Denk és a Druiba nevű étterem. Melegen ajánlhatom mindegyiket.
