Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-21 / 47. szám
3 Riporterünk az ímelyi (Imeí) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz dolgozói között I. Szorgalmas nép lakja a falut. Négy évvel ezelőtt, amikor Itt Jártam, fóliasátor fóliasátor mellett állt a kertekben, és — bár vasárnap volt, — a falu apraja-nagyja a porták körül szöszmötölt. II. Az Irodaházat kellemesen körüllengi a készülő ebéd illata. Beljebb kerülve idős nyugdíjas emberek váltanak egymással szót. kell Indulnom, és általánosabb dolgok felől érdeklődöm: Betakarították már az őszieket? — kérdem hét ezért, mintha csak az Időjárás felől érdeklődnék. — Nem, még nemi — Válaszolja — még nagyban szántunk. És a kukoricánk sincs még mind a raktárban. Nem akar rendesen beérni... — Szeretnék megismerkedni a szövetkezet néhány tagjával, kik legyenek azok? — érdeklődöm. — Mit tudom én... Talán jobb lesz, ha nem én mondom meg. hogy kikkel beszéljen. Menjen ki a telepre és beszéljen az emberekkel — mondja végülis. III. 1972-ban, amikor Borsányi Menyhért mérnök idekerült, egyetlen egy okleveles szakember volt a gazdaságban: Keszán Márta mérnöknő, az állattenyésztés vezetője, alacsony, molett termet. Hajadon. Itt született tmelyen és akárcsak az elnök, ő is Nyit- rán (Nitra) végzett. Nem egész egy évvel az elnök előtt jött ide. Általában reggel négykor kel, ötre bejön a szövetkezetbe, és megesik, hogy olydig a bocl-cuml. Ez a három teszi Ily kedvessé, mulatságossá, majdhogynem vidámmá ezt az alkalmatosságot. Persze, ennek ellenére akár kegyetlen valaminek is tekinthetnénk ezeket a kis, mindig tisztán tartott alkalmatosságokat, mert hiszen megszületik az a szegény kis állat, ölbe kapják és átviszik a bölcsődébe és az állatka, nem látta és már sohá ttem Is fogja látni és ismerni az anyját. Mindennek ellenére Jó ez a bocik Azá- mára. Itt ugyanis, ahol Lovász Józsefhé dolgozik. olyan tiszta minden, hogy egy szál szalma nem sok, de annyi sincs a sima betonpadlón. A falak fehérek és a hőmérő higanyszála tizennyolc fokot mutat. Vagyis: igaz ugyan, hogy a szegényke kis állat még az anyját sem Ismerheti, de jó hogy nem ismerheti, mert így a mégiscsak fertózöt- tebb környezeti hatást sem érzi és nem Is kell neki elviselni ennek a káros befolyását sem. Amíg nem volt ez a bölcsödé, tíz közül ha három felnőtt, Tizedelte őket a tüdőgyulladás, a hasmenés és a többi betegség. Most viszont megszületésük után néhány napig megkapják a „mama“ tejét, állandöan felügyelet alatt vannak, és ha 4. V K ■ „ i ,, „• \ — No, elfogadták a pénzt? — kérdi klóéit tréfálkozva Kucman Sándor Gergely Ferenctől. Jó érzés néha találkozni és szót váltani. Amíg dolgoztak, természetes volt ez, de amióta nyugdíjban vannak, már ritkábban fordul elő. — El, elfogadták. No, nem mondom, hogy nagyon tépték volna magukat, de azért csak elfogadták — válaszolja az utóbbi és aztán hozzáteszi, hogy valaha, amikor az ötvenes évek elején megalakult a szövetkezet, de még jó ideig utána is, még annyit sem kaptak havonta, mint amennyit ők most hoztak a gabonáért. Persze, zokszó nincs. Idős nyugdíjas asszonyok, férfiak várnak a pénztárban, hogy az új gyakorlathoz híven ők is tisztázzák a számlájukat. összesen vagy háromszázötven nyugdíjasa van a szőveLkezetnek és ez bizony nem kis szám, ha az ötszázhúszra, ‘ötszázharmincra tehető aktív tagságot számoljuk. Persze, nyugdíjasok, nincsenek ők a gazdaság terhére. A fürgébbje, egészségesebbje olykor a szövetkezetben is segít, mások meg odahaza a kertben és a ház körül. — Idénymunkák Idején bizony nagy szükség is van rájuk — mondja ezért Bor- sányí Menyhért a mérnök, a szövetkezet elnöke, aki 1972-ben került a gazdaság élére. Addig a járási mezőgazdasági igazgatóság igazgatóhelyettese volt és látva a szövetkezet gondjait, maga vállalta, hogy megpróbálja a gondoka.t orvosolni. Nem volt ez könnyű elhatározás a számára, de ennek ellenére nem nagyon töprengett. Itt nem messze. Őgyallán (HurbanovoJ született. Ismerte nemcsak a környék, hanem az egész járás mezőgazdaságát. Néhány dologban változtatni kellett a munkán. így többek között meg kellett változtatni a munkaszervezési és munkaelosztást, ami addig nem tartozott a gazdaság erőssége! közé. És az új formákat is meg kellett honosítani. Például azt a bizonyos .,fóliázást“, ami ma, úgy tűnik, külön sajátsága a falunak. Ez különben is emlékezetes esemény volt. Nemcsak a kertész ,,fázott“ tőle, hanem a szövetkezet ökonómusa is fölösleges beruházásnak tartotta Vitatkoztak is. de csak addig, amíg nem látták, hogy milyen nagyszerű a dolog. A folytatást már nem kell részleteznem, elég ha a négy év előtti élményemre utalok. Salátát, paprikát, paradicsomot, uborkát termelnek — természetesen mindnyájunk számára. Az elnök nem tartozik a nagyon közlékeny emberek közé. Hallgat. Megvárja, míg kérdezek. Szinte, mintha előbb meg akarna ismerni, kitapasztalni, rám bízhatja-e magát. Ezért aztán egy kicsit messzebbről kor hatkor, de néha még este nyolckor is a telepen található. Azért jön korábban, mert reggel még nem keresik annyian, és így el tudja végezni azokat a „papírmunkákat“ Is, amelyekre napközben nem na-, gyón Jut idő. — Nem hosszú így a nap? — kérdem. — Ogy elrepül, hogy az ember észre sem veszi és már besötétedett — mondja. Határozott, temperamentumos egyéniség és van benne valami, ami mindig ellentmondásra készteti. Egyszerűen bármit javasolnak neki vagy kérnek tőle, ő az első pillanatban úgy érzi, hogy a lehetetlent akarják. Most is, amikor szóba kerül, hogy talán elbeszélgethetnénk egy kicsit, minden porcikája tiltakozik. — Nem, mert nem akarom! Nem, mert éhes vagyok, mert úgy sem írják meg az igazat! —- próbálja elhárítani a beszélgetést, de aztán mégenyhül és félig tréfálkozva, félig komolyan, mindent elmond magáról. így többek között azt Is, hogy neki mint nőnek — legalábbis ő így érzi — — még egyszer annyit kell tennie, hogy ugyanolyan eredményt érjen el, mint bármely férfinek egy ugyanilyen beosztásban. Meg aztán, a nő munkáját amúgy sem értékelik ... Hogy mennyire van Igaza, nem tudom. Az elnök viszont halkan, de határozottan ellentmond neki. Ö legalábbis soha nem éreztette, hogy bárkit is megkülönböztetne a munkatársai között, csak azért, mert a gyengébb nemhez tartozik. Keszán Márta nemcsak temperamentumban, hanem az élet más vonatkozásaiban is igyekszik egyenrangú lenni a férfiakkal. így például vadászik. A férfiak ugyan azzal bosszantják, hogy már lőtt egy fácánt az életében, de ő ezt föl sem veszi. Nem annyira a vadászatért, mint tnkább a határjárásért kedveli ezt a sportot. Szereti a természetet járni és jól esik neki néha kutyájával — mert kutyája Is van —■ elbarangolni a határban, figyelni a természetet. IV. A boci-bölcsödébe tartunk. Az Istálló s- lőtt és bent is keskeny, kicsit mulatságos „boci-bölcsők“. Itt készültek a szövetkezet műhelyében és akkorák, hogy a boci felállhat, lefekhet benne, de megfordulni már csak a legügyesebbeknek sikerül és az is csak véletlenül. Nézem ezeket az egyszerű kis ketreceket, s azon tűnődöm, miért Is*olyan kedvesek és mulatságosak. Aztán rájövök. Legalábbis én így gondolom: Az elején levő három, különböző nagyságú kör teheti ezt. Az egyikbe a boci feje megy, a másikba az apró műanyag-vödör és a harmadikba peolykor mégis utoléri őket a betegség, gyorsan jön a doktor bácsi és segít. A legtöbbször azonban nem is kell, hogy jöjjön a doktor bácsi. Lovász Józsefné, aki mint mondják kardos és akkurátus asszony, maga is tudja mi a teendője. ö is, akárcsak a férje, az ötvenes évek óta tagjai a szövetkezetnek. Gulyások voltak és mint a legjobbakra esett rájuk a választás. Férje az elletőben dolgozik, ő pedig az Istálló végén lévő boci-bölcsődé- ben. Ha a szükség úgy kívánja besegítenek egymásnak. Egyik helyettesíti a másikat. Odahaza Lovász József nem szokott mosogatni, de itt a bölcsődében gondósan elmossa a vödröket, kannákat, kiáztatja a cumikat. És még valamit: ök egy valódi szövetkezeti család, mert nemcsak ők, a szülők tagjai a szövetkezetnek, hanem gyermekeik is. Lányuk például, akárcsak az elnök és az állattenyésztés vezetője, elvégezte a Nyítral Mezőgazdasági Főiskolát és jelenleg a szövetkezet fiatal mérnökeként az egyik telep munkáját Irányítja. V. Míg a bocíbölcsődében nézelődöm és beszélgetek, megjelenik az ajtóban két fiatalember, egyikük, Zachar Károly, régi ismerősöm. Együtt katonáskodtunk és később egy Szovjetunióba induló barátságvonaton találkoztunk ismét, Így hát szívesen megyek velük a szövetkezet asztalosműhelyébe és szívesen beszélgetek. Hogy miről Is? — természetesen munkájukról és főleg a legsajátabb ímelyi gondról, a fóliáról. Mint mondtam már fentebb Is, munka után milliós értékeket termelnek a közösség számára. Tél közepétől egészen őszig együtt élnek a kerttel, fóliával, növényeikkel. Ez az év nem volt a legkedvezőbb. Különöseit a paprika termett kevesebbet, viszont így meg valamivel magasabb volt az ára ... Valaha, tudom, az volt a nézet, hogy az ilyen tevékenység elvonja a tagok figyelmét a gazdaságban végzendő munkától. Nem, ímelyen ez nincs így. Legalábbis, senki, még az elnök sem tapasztalt hasonlót. Elmúlt három óra, lassan búcsúzom. Ők is szedelőznek, ki-ki felül a kerékpárjára, s mire én kiérek a község határába, ők már odahaza vannak a jó meleg lakásban, hiszen a falu már régebben megkapta a gázvezetéket és így nem kell gyorsan a tüzet piszkálni ahhoz, hogy meleg legyen a lakásban. Hogy tudatosítják-e helyzetüket, nem tudom. En most mindenesetre szívesen cserélnék velük, hiszen nyolc óra is lesz, mire hazaérek. NEMETH ISTVÁN SZÜLŐI ÉRTEKEZLET A II. B-BEN — Nem értem. Eddig semmi baj nem volt vele. Tíz éves kora óta matematikai olimpiászokra lárt és most csupa négyest meg ötöst hoz haza. Mindenki mondja, hogy Zolika egy gondolkodó, jó képességű gyerek; sportol, atlétikát űz, tagja az Iskola énekkarának is. Hát hol keressem a hibát, ha nem a matematikatanárban? Az osztályfőnök meg mert volna rá esküdni, hogy Zoli édesanyja jellegzetesen .fizülős“ logikával támad vissza. Ugyanis tíz éves pedagógiai gyakorlata alatt még nem történt meg, hogy a szülő belátta volna, hogy a gyerekében is lehet hiba, benne is kell keresni a hibát. Nagyon gyakran természetesen csupán idő kérdése és a gyerek ismét jó jegyeket visz haza. Idő kérdése, csak türelemmel ki kell várni, míg a gyerek átvészeli a nagy dac és nyugtalanság korát, a pubertást. Nein, ez még egyetlen egyszer sem volt így. Az ötösért mindig a tanár felel. Így egyszerűbb, ez az ok elfogadhatóbb és a szülő szempontjából is megfelelőbb. — Hát hogyan lesz belőle mérnök, ha ötösöket sóznak a nyakába? — Bocsánat, egyetlen ötöst kapott mentegeti Zolit az osztályfőnök. De van itt még egy dolog. Tessék ide- nézni. «•* igen. ez a fiam ellenőrzője, mi van vele? — Négyesből egyest fabrikált. Nem is tagadta, sőt kijelentette, hogy most már vissza is javítja, mert a szülei már úgyis aláírták. Maga érti, hogy miért tette ezt? Zoli anyukája természetesen nem értette. Az osztályfőnök még azt is elmondta neki, hogy Zoli, ha kettest kap, már sír. Fél a következményektől, mert akkor a szülét nem vesznek neki új magnószalagot, sem új farmert 800 koronáért, és nem kap kimenőt, sőt még a tévét is elzár ják előle. Egyesért pedig mindenre képes. Les, lemásol, puskázik, más ötletét a sajátjaként adja elő stb. A dicséret nem érdekli, neki mindent papíron kell, hogy adjanak, azonnal az ellenőrzőjét dugja a tanár orra alá... Igen, Zoli egyre jobban kezd hasonlítani szüleihez. xxx — Ml az, hogy társadalmi munka? En tanulni küldtem a lányomat az iskolába és nem azért, hogy itt Illegjen, billegjen vagy kóboroljon őssze-vissza. Vagy maguk nem aszerint osztogatják a jegyeket, ahogy a gyerek tud? Elvárom az iskolától, hogy a jegyben csak a tudást értékelje. Es az én lányom mindig tudja a leckét. Edttke annak ellenére, hogy csupa egyeseket visz haza, szomorú és boldogtalan. Az osztályban nekt vannak a legszebb cuccai, a szülei mindent megvesznek neki, kitűnő tanuló, de-' tőle senki sem kéri kölcsön a pulcsiját, de még a ceruzáját sem, a lányok nem akarják jelpróbálnt az új aranyorrú csizmáját, hiába kínálja. Különórákra jár: zenére, balettra, 6 az első, aki kifizeti a SZISZ-tag- díjat, de úgy látszik ez nem elég. Valón mlért? Ha az osztály brigádra megy, Bánkét az anyja otthon fogja: abból neked nincs semmi hasznod, ott csak rosszat tanulhatsz, különben is zongoraórád van. Edttke zongorázni tanul, de nem tagja az Iskola énekkarának, mert az apa szerint a zongora és az ének az kettő. A lánya legfeljebb zongorán kísérheti az énekkart. Erre viszont senki sem kérte őt. Egy héttel ezelőtt Edttke orosz dolgozatból hármast kapott és a szülei nem engedték el egy osztálykirándulásra. — Majd ha kijavítja a rossz jegyet — mondta az apukája, és egyáltalán nem volt boldogtalan. Edttke viszont annál tnkább. Szerelné, ha szeretnék. De hogyan? Ha a szüleinek a jegy a legfontosabb, és állandóan csak azt hallja otthon, hogy tanulni, meg tanulni, mert neki ehhez minden lehetősége adott, míg viszont a sziliét annak idején az ő korában sokkal keményebben éltek. Editke apukája boldog, mert lánya csupa egyeseket hoz haza. Lehet, hogy észre sem vette, hogy „kislánya“ közben felnőtt, egyre távolodik tőlük, a szüleitől és tulajdonképpen már nem is akar hasonlítani hozzájuk. Zácsek Erzsébet BORSÁNYI MÉRNÖK NAGY CSALÁDJA
