Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-31 / 44. szám
Nélkülük nem indulnának és nem érkeznének meg rendeltetési helyükre a vonatok, ők „találták ki“ o vonatok indulási és érkezési menetrendjét is. Az utasokat tájékoztatják a csatlakozásokról és ha jó kedvük van, akkor arról is elbeszélgetnek velük, hogy mi újság a szomszédos városokban. Nem mellékes az sem, hogy egy forgalmistának mindig pontosan jár az órája... Miből áll egy forgalmista napja? Erről beszélgettünk Forgács Sándorral, az ipolyszakállasi (Ipel'sky Sokolec) vasútállomás forgalmistájával. R ég tovatűnt a tehervonat, elnémiilt a sínek húrszerű pengése, de csak addig, amíg jöti a következő szerelvény. Akkor Ismét dalolni kezdenek. A sebesség csodálatos muzsikája ez, a száguldásé. Van Itt alsó C és keményebben hangzó H, de ha vonatok fékez- nek'j akkor bem ritkák az egészen magas .'hangok sein. A zeneszerzők bizonyára érzékelik, hallják á’vonatok száguldásának zenéjét, és nem túlzók, amikor azt mondom, hogy kottába is tudnák azt foglalni. Forgács Sán- : dór - nem zeneszerző, munkája mégis úgy • lileszedik - bele a vonatok rohanásába, mint egy nélkillözhetélen hangjegy a tökéletes ze- .bekarí műbe. / ’ ; ■ 3.975-től'• dolgozik a vasútnál, az ipolyszakállasi vasútállomás forgalmistája. Gyermekkorától érdekelte őt az elektronika és minden, ami a villamossággal összefügg. Olyan pályát akart választani, ahol mindezt megtalálja. -Érettségi után úgy döntött, hogy forgalmista •lesz és Trnavában elvégezte a közlekedési szakközépiskola kétéves továbbképző szakát. Döntését nem bánta meg, bár sokszor nem köny- nyü a hosszú műszakot reggel fél öttől este hétig végigcsinálni. Megszokta annak ellenére, hogy munkája naponta több mint 12 órán át egész embert igényel, gyorsan és pontosan kell dolgoznia, hivatása nagy-nagy figyelmet és összpontosítást követel. — Tizenhét vonat halad keresztül napjában az állomáson. Ha éjjel a legmélyebb álmomból ébresztenének fel, akkor is felsorolnám valamennyi érkezési és indulási idejét. Az ismerősök és a falubeliek számára én vagyok az élő menetrend, tőlem kérdezik úton-űtfélen a vonatok indulásait, a csatlakozásokat. Állomásunkról a legtöbb ember Ipolyságra ,,{$flhy) és. Párkányba . (Stúrovo) utazik. Ha távolabbra kérnék^ jegyet, szinte mindig megfordul a fejemben, de jó lenne velük tartani! Mert utazni .természetesen én is nagyon szeretek. Íróasztala mögött egy kis szekrény -áll, akkora, mint egy telefonfülke. Kilométerek szerint rendezve sorakoznak benne a vonatjegyek. A legtávolabbra 60Ó kilométerig adhat ki jegyet, ebből a szekrényből. Ha Ipolyszakállasról, ebből a kisközségből valaki 600, kilométernél messzebbre utazik, akkor már bonyolultabb a jegykiadás. Ilyenkor külön jegyet kell kiírni az utas számára.- Forgács Sándor munkakörébe tartozik a teherárupénztár és a poggyász-áru kezelése Is.. Sok az adminisztrációs munka is. Közben asztalán csaknem állandóan csörög • telefon, értesítések, jelentések érkeznek, bejegyzésükről, továbbításukról elfeledkezni nem szabad. — Mit csinál a forgalmista szabad idejében? A hosszú, több mint 12 órás műszakokat követő szabadnapokon? — Kedvtelésemnek, az elektronikának hódolok, de szeretek olvasni is, természetesen főleg utazás közben. Mert a száguldó vonatkerekek zenéjét minden zenénél jobban kedvelem. A legtávolabb a Német Demokratikus Köztársaságban és Jugoszláviában jártam. Jól rÖtvenkettenlfZ, 1 q 15 millióból J[ ___J A „VONATZENE” KARMESTERE esik a pihenés a hosszú szolgálat után de a szabadnapok után már alig várom, hogy felüljek a vonatra, amely kora hajnalban Ipolyságról, Ide a munkahelyemre hoz. Otthonról — haza. Mert valahogy itt, a munkahelyemen is otthon érzem magam. Boldog vagyok, amikor hajnalban, itt az állomás előtt leugrok a vonatról és felteszem lapostetejű sapkámat, felöltöm a vasutasegyenruhát, végigtekintek a hivatal jól Ismert berendezésén és kiállók az állomás épülete elé az első vonatnak tisztelegni. Az első vonattal kevesen utaznak, hiszen a kora hajnali órákban indul Ipolyságról, Csatán keresztül Párkányba. Jól ismerem az egyes vonatok „törzsvendégeit“, akik naponta rendszeresen egyazon vonattal utaznak. Ismerősökként üdvözöljük egymást, mert itt, vidéken általában közvetlenebbek az emberek* szívélyesebbek is, mint városon. És az lépten- nyomon megnyilvánul, különösen az idősebbeké nél. Például, ha megérkeznek a városból, még mielőtt hazaindulnának, megállnak itt nálam egy-két percre, elmondják mi újság a városban, a piacon, szidják az időjárást, dicsérik az unokáikat, s csak Utána mennek haza. Sok a fiatal utas Is, ezek főleg diákok, fegyelmezetten, hangoskodás nélkül türelmessen várják a vonatot. .. '.¥ Sok mindenről beszélgettem még Forgács Sándorral, egyebek között arról is, azért az utasok között is akadnak rendetlenkedők, aggályoskodók is, de szerencsére nincsenek sokan, ök azok, akik a vasutasnál is jobban tudják, mennyibe kerül a menetjegy és akiket egy cseppet sem aggaszt, ha a reggeli műszakra csak a 9 ’órai vonattal mennek, az Ipolysági tejüzembe. Csak három és fél órát késnek... Bezzeg, ha a vonat három percet késik, az Ilyenek szidják a leghangosabban a vasutat, a vasutasokat és azok valamennyi „rokonát“. Csúcsforgalom hétfőn reggel Van. Ilyenkor hosszú sorok kígyóznak a jegypénztár előtt, az emberek nagyon türelmetlenek, hiszen többen távolabbra utaznak, késni egyikük sem akar. Még köszönésre sincs nagyon Idő, nemhogy vitatkozásra. Szerencsére az utasok többsége megértő és mióta Forgács Sándor itt dolgozik ez a viszony kölcsönös. — Mi jelenleg a legnagyobb kívánsága? — Kívánság? Mint mindig, jelenleg is legnagyobb kívánságom az, hogy rend és nyugalom legyen. A világban, munkahelyemen és önmagámban is. Mert csak így lehet és érdemes dolgozni, élni. Ojból megszólal a telefon, személyvonat érkezését jelzi a szomszédos állomás forgalmistája. Forgács Sándor megigazítja egyenruháját, kezébe veszi a forgalmisták „lapátkáját" és várja az aznapi tizenkettedik szerelvényt A vonatnak tiszteleg és az ismerős utasok felé egy „jó utat“ köszönést küld. Vajon kívánt-e már valaki kellemes utazást neki, a forgalmistának? BENYÄK MÁRIA Szívesen találkoznék Olga Szemjonovával, azzal a számomra Ismeretlenül la szlmpatlkns kijevi egyetemista lánnyal, aki tavaly nyáron az ndvardl (Dvory nad 2itavon) tehénfarm építésén dől gozott. Megkérdezném tőle, néhány hónappal hazatérte ntén, miért jött vissza, miért hozta el édesanyját Is erre a nagyszabásá vállalkozásra? Sok-sok kérdésem lenne még hozzá — ha igaz, két hét múlva újra Itt lesz, talán találkozhatok is vele —, de pillanatnyilag nem Ismerem válaszait, csnpén láttam az elkészült tehénfarmot és megpróbálok az 6 nevében is (elelni: T alán azért téri vissza, mert az udvardl építkezés nemzetközi kollektívájának tagjaként olyan élményekre tett szert, amelyek maradandók számára? Benne él még az a hév, amellyel a fiatalok azért versenyeztek, hogy melyikük kever meg naponta több betont? Kezdetben napi negyvenöt adag betont készítettek, később ezt a mennyiséget százharmlncötre növelték. Néha már fékezni kellett őket a munkában, mert az építés vezetői attól féltek, hogy a fiatalok túlhajszolják magukat. Vajon ezért hozta el édesanyját, hogy megmutassa neki élményei színhelyét, azt a részt, azt a néhány négyzetméternyi területet, amelynek építéséhez 6 Is hozzájárult. Mondom, csak találgatom a válaszokat és közben remélni merem, hogy Olga Szemjonova Is ugyanezt mondaná. De ugyanígy megkérdezhetném a lengyel, a német, a vietnami fiatalokat Is, akik három éven keresztül — 1975 óta- — derekasan kivették részüket a munkából. Goldschmidt A FIATALOK NAGY MÜVE János mérnök, a beruházás vezetője azt mondta, hogy Ilyen összefogásra még nem látott példát: „Egy este úgy kilenc óra tájban mondom a srácoknak, hogy hagyják már abba a munkát, holnap is lesz nap, majd folytatják. Erre azt mondják, azonnal, csak még ezt a gödröt kiássuk. Ezzel otthagytam őket. Másnap reggel négy óra fiz perckor megyek ki az építkezésre és látom, a fiúk már dolgoznak. Kezdek velük viccelődni, mondom nekik, hogy ráértek volna hat órakor is felkelni. Erre ők azt mondták: hogyhogy felkelni? amikor mi le sem feküdtünk, dolgoztunk egész éjszakai Túl akarták szárnyalni az előttük ott dolgozó csoport teljesítményét Mondanom sem kell: sikerült. Csak nagy nehezen tudtam őket meggyőzni, hogy mégiscsak menjenek pihenni, már nem veszi el senki sem tőlük a rekordot, majd ha kialudták magukat folytatják. Nem és nem akartak kijönni a gödörből, csak hosszas meggyőzés után. Hát ez a szellem hatotta át a három év munkáját, ilyen tenniakarással, kedvvel dolgoztak az ideérkezők!“ G oldschmidt János szerény ember nem árulja el, hogy ő is keveset aludt ez alatt a három év alatt. Magáról csak ennyit mond: — Örülök, perszehogy örülök, hogy befejeződött ez az építkezés, de ha kellene, akár holnap nekikezdenék egy újabbnak. Az a sok-sok tapasztalat, amit itt szereztem, ezek után lenne csak Igazán hasznosítható. Sok mindent másképp csinálnék, de azt hiszem — habár ez csak a következő időszakban dől el —, az eddigiekért sem kell szégyenkeznünk“. Goldschmidt János az udvardl Auróra Efsz alkalmazottja. Ez a gazdaság küldte őt 1957-ben iskolába, ez a közösség, ez a falu nevelte öt érett vezetővé, olyanná, aki mindenkit megért maghallgat, akit mindenki szeret, és leadta a tejet. A tavasztól Nem véletlen, hogy az átadandó tehénfarm vezetésével is őt bízták meg. Keresztül-kasul Járkálunk a nyolc hektáron elterülő farmon. Elérkezünk a bejárathoz, ahol november elsején átadják az üzemet. Addig Itt mindennek késznek kell lennie. Az a fő. hogy nagy munka már nincs, Inkább csak az „utolsó simításokat“ végzik. Szé- pltgetnek, csinosltgatnak. Fiatalokat és Idősebbeket látok mindenfelé. A z Istállók még üresek, de látogatásom másnapján már megtelnek tehenekkel. 1206 tehén részére épült ez a hatalmas monstrum, ahol az Illetékesek szerint évente egy tehénnek négyezer liter tejet kellene „beszolgáltatnia". No, tehenek, gondolom magamban, most már rajtatok a sori Ebben a pazar környezetben Igazán nem lehet panaszra okotokl Tudniillik Itt nem lesz olyan egyszerű dolga a tehénnek, mint azt ml elképzelnénk, és mint azt a tehenek eddig megszokták. Mert... ...mert ugye eddig a tehenet odakötötték a jászol elé, adtak neki reggel, délben, este enni. Inni, naponta kétszer-háromszor rácsatolták a tőgyére a szívócsövet és leadta a tejet. Tavasztól őszig kiengedték őt a legelőre, ahol mozoghatott, legelészhetett. De itt?... A tehenet beterelik a maga kis parcellájára, onnan a nap bizonyos időszakaiban a kör- forgős rendszerű fejőmasinához terelik, ahol van egy kis ajtó. Azon besétál, rááll, a forgórészre, ott rácsatolják a szívócsövet és abrakot tesznek elébe. Hét és fél perc telik el, míg visszaér az ajtócskához, majd visszamegy a helyére. Itt már nincs legelő, fut- kározás, zöld fű, csak zártság, abrak és siló. Meg kell találni annak a módját, hogy az Ilyen zárt élet mellet a tehén ugyanannyit tejeljen, ugyanúgy viselkedjen, mint azt neki „illik". Hogy az új életformára minél előbb rászokjon, hogy tudja, melyik a bejárati, és melyik a kíjáratl ajtó a fejtőma- slnáből, hogy mikor oda beáll, le is adja a tejet. Mert a tehén, nem mindenkor és nem mindenkinek egyformán ad tejet. Még gyermekkoromból emlékszem arra, hogy tehenünk apámnak tíz liter tejet adott, nagyanyámnak tizenkettőt és anyámnak alig 5 — 6 litert. Megérezte, ki til mellette. Tehenet fejni, sok tejet fejni, komoly és bonyolult feladat. Ilyen ű] körülmények között pedig különösen. De hiszen van már rá példa az országban — az újbődvai szövetkezetben magam Is láttam, hogy ezt az életformát Is megszokja a tehén, csak hozzáértő és türelmes emberek kellenek hozzá. Ezért Is határozott úgy a szövetkezet vezetősége, hogy a tapasztalt, idősebb tehenészeket helyezik az új farmra, a fiatalokra egyelőre főleg a karbantartási munkálatokat bízzák. De ide se tehenészből, se egyéb munkásból nem kell sok.* Mindössze negyvenkettő. A takarítónőt, az áílatorvost és az üzemvezetőt is beleszámítva. És ez a szám még kisebbre csökkenhet akkor, ha egy év múlva felszerelik az ipari tévékamerákat, egy központi vezérlő teremből áttekinthető lesz az egész részleg, csupán gombokat kell nyomkodni és tévét nézni. Ekkor talán már ; valóban eljutunk odáig, hogy a mezőgazdasági termelés ipari jellegű lesz. Még azonban nem dőlt el, mit szólnak ehhez a tehenek. E rejtély csak a jövőben oldódik meg, További jó munkát! Zolczer János A szerző felvétele Egy héttel az átadás előtt
