Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-31 / 44. szám

6 TARKA Sportvilág Óriási küzdelem után a meg­hosszabbításban, mindössze egy pont előnnyel győzött a manilai kosárlabda világbajnokság döntő­jében a jugoszláv válogatott a Szovjetunió csapata jeleit. Az e- züstérmes szovjet együttesből ez­úttal hiányzott a . Bjelov fivérek közül az ifjabbik, Alekszandr. Míg ■bátyja, Szergej és társai a leg­jobb címért küzdöttek, a mindösz- sze 27 éves sportoló alattomos be­tegséggel viaskodott, amely végül is felülkerekedett. A Szpartak Leningrád verseny­zője tagja volt az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságot nyert szov­jet kosárlabda válogatottnak. Két évvel ezelőtt még játszott a mont­reali olimpián, ahol a legjobbak közé tartozott, de nevét már 1972- ben megismerte a sportvilág. A müncheni olimpia döntőjében Alekszandr Bjelov szenzációs tel­jesítménnyel fordította csapata ja­vára az Egyesült Államok együt­tesével vívott döntő sorsát. Az emlékezetes téves időmérés miat­ti megszakítást követően, a hát- ralévö három másodpercben 49:50- ről, hihetetlen távolságból nagy­szerű horogdobással juttatta csa­patát az olimpiai bajnoki címhez. Személyében kiváló sportolót gyászolunk. ooo A budapesti Népsport közlése szerint megszületett a magyar ví­zilabdasport Muhammad Alija, aki nem más, mint Faragó Tamás vá­logatott vízilabdázó. Faragó a Ha­jós Alfréd Uszodában arcul ütöt­te a korábbi kiváló olimpiai és világbajnok vízilabdázót, a mosta­ni játékvezetőt, Markovits Kál­mánt azért, mert jelen volt a fe­gyelmi tárgyaláson, amely három mérkőzésről eltiltotta. Tettét meg­fontolás után követte el, még kö­zönséget is toborzott hozzá. —- Egyébként nem hitte el. min­denki, akinek szóltam, hogy mU re készülök, így nem volt telt ház — mondotta utólag. Uram, irgalom... De most tes­sék még jól figyelni és megfő* gózni, mert most jön a java. — Hogy megbántam-e a tette­met? — közölte, továbbá a nagy Faragó. Bátran állíthatom: nemi Sőt... Amióta elcsattant a pofon, nagyon jó a sajtóm. Játékommal ' nem tudtam kivívni azt, hogy ennyit foglalkozzanak velem, pe­dig már hosszú ideje a világ leg­jobbja vagyok... íme, ,fl legjobb", ,/i legszebb“, ,fl. legnagyobb" magyar vízilabda­játékos. Valóságos King Size ... ooo A huszadik század második fe­lében még mindig baj. van az e- mancípációval. A New York Yan­kees baseball-csapatának tagfai hérték a bíróságot, hogy az új- ságírónőket tiltsák kt az öltöző­ből, mert jelenlétük zavarja a „szégyenlős“ fiúkat. Constanze Baker Motley azonban elutasítot­ta a kérelmet, s a sportújságíró- nők továbbra is bemetnek a játé­kosok öltözőjébe. Legfeljebb azt javasolja, hogy a játékosok tegyenek maguk elé tö­rülközőt, vagy legyen az- öltöző­ben függöny, amely eltakarja a sportolókat a riporternők elöl... ooo ■Merőben más a helyzet a ta­valy függetlenné vált Comore?szi- geteken. Az Afrikától keletre fek­vő kis államban igen sok' hódolója van. a labdarúgásnak, és labdarú- gó-ltgabajnokságot is vívnak. Ez még nem lenne különös. Annál különösebb azonban, hogy a tíz Csapatból álló ligában két nőt csa­pat is van, amelyek a férficsapa- tökkal azonos' feltételek mellett, sőt a férfi csapatok ellen is ját­szanak. ' Valószínűleg ez a világ első koedukált fociligája. (palágyi) I d86tava egy és háromnegyed év választ el bennünket az 1980. érvi olimpia nyitányától, de már most bizonyosra vehető, hogy Moszkvában a világ minden tekintet­ben legszebb és legjobban megren­dezett olimpiának lesz tanúja. Ezt a- zért állítjuk olyan bizonyossággal, mert az egész társadalom kezdettől fogva szívügyének tekinti az olimpia példás előkészítését. A sorból nem maradtak ki természetesen a kom- szomolisták sem, akik éppen most ünnepük szervezetük megalapításá­nak 60. évfordulóját. A lenini Komszomol Központi Bi zottsága 1976-ban határozta el, hogy védnökséget vállal az olimpiai sport* létesítmények építése felett. Két év­vel ezelőtt futottj be Moszkva Kije­vi pályaudvarára az első vonat, a- mely a komszomolista élcsapatokat hozta. Moszkvában már korábban is vol­tak olyan stadionok és sportlétesít­mények, amelyekben bármikor nagy­szabású világversenyeket rendezhet­tek. Az olimpia azonban mégis olyan egyedülálló sportesemény, amely megérdemli, hogy a legméltóbb ke­retek között folyjék. Ezért az olim* piai előkészítő bizottság számba vet­te néhány új sportlétesítmény építé­sét, és valamennyi meglévő és szá­mításba kerülő stadion vagy csarnok és uszoda felújítását. Kapóra jött a fiatalok segítsége. Időközben több mint húszezer fiú és lány dolgozott rövidebb-hosszabb i- deig az olimpiai építkezéseken. E munkát a komszomolista törzskar 1- rányítja, amelyben képviselve vannak a Komszomol tervező és építőválla­latai. A komszomolisták lelkesedésének se vége, se hossza. Az egész hatal­mas -országban önkéntes jelentkezők ezreit, sőt százezreit tartják nyilván A moszkvai fiatalok hétvégi „szubbot- nyikokat“ szerveznek, és mindenki úgy segít, ahogy csak tud. Jól beolajozott ütemben folynak a Komszomol-építkezések, márcsak a- zért Is, mert a tervezőirodák építő- és szállítóvállalatok Komszomol-bi- zottságaí szerződéseket kötnek a munka folyamatossága érdekében. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, arról Alekszandr Vinogradov, a luzs- nyikl Lenin-stadion fedett csarnokát építő Komszomol-brígád vezetője a következőket mondta: „Pillanatnyilag szerződéses viszonyban vagyunk a A felvételen: Az épülő új szálloda-komplexum A KOMSZOMOL AZ OLIMPIÁÉRT betongyárral és a tervezőirodával. Ha akadozna a betonszállítás, akkor az ottani Komszomol-szervezet azonnal közbelépne, és akár önkéntes brigád dal is leszállítaná a szükséges meny- nyiséget. Vagyis gyakorlatilag sem miképpen sem akadozhat a szállítás.“ Mellesleg a luzsnyikl csarnok épí­tőitől származik az a kezdeményezés, amelyek jelszava: „Ami olimpiai, az csak kiváló lehet!“ A felhívásra a többi építkezésről is válaszoltak, és így minden munkát kiváló minőség­ben fejeznek be. Ugyancsak kötelezettséget vállal­tak, hogy jóval a határidő előtt be­fejezik az építkezéseket és azok nagy részét már 1979-ben, a Szovjetunió népeinek spartakiádján átadják ren* del tetősének. A Lenin-stadiont, ahol a nyitó, és záróünnepség mellett számos sport­esemény Is lesz — 1979. július 1-én vehetik használatba a sportolók. A háromezer személyes fedett csarnok Luzsnyikl területén a jövő év végé­re nyílik meg, a 15 ezer nézőt befo­gadó uszoda 1979 júliusára készül ei. Moszkva központjában, a Mir su gárút szomszédságában épül a 35 e- zer személyes fedett stadion, amely 1979 második felében nyitja meg ka­puit. Vászon teteje alatt futballpálya, kosárlabda- és röplabdapálya, vala­mint ökölvívó-stadion lesz. Átvették az építőktől az olimpiai fa­lu első két épületét. A 107 hektáros területen tizennyolc, egyenként 16 emeletes lakóház épül. Ezek közül nyolc már fedél alatt van. A lakó­épületekben két- és háromszobás la­kások várják a világ sportolóit. A lakások egyik szobája mintegy 18, a második és harmadik egyenként 14 négyzetméter alapterületű, és általá­ban két sportoló lakik majd egy szó* bábán. Konyha is épül minden lakás­hoz, így aki akarja, maga készítheti el ételeit. A sportolók többsége azonban nyil­ván az olimpiai falu négy, egyen­ként ezer személyes központi étter­mét vagy az ugyancsak a sportolók kizárólagos használatára készülő ká­véházakban, ételbárokban étkezik majd. Mindez a földszinten kap helyet, és Itt rendezik be a többi szolgálta­tást is. Itt lehet majd például tárol­ni a sportszereket, a csomagokat, itt lesznek az irodák. A nők számára készülő két lakóépületben még ki­sebb fodrászatot Is berendeznek. A legfelső két szint közül az egyik tartalékban marad, a másikon szol* gáltatóhelyiségek lesznek, például mosó- és szárítógépekkel felszerelt mosodák. Külön kulturális központ is létesül az ollmipial faluban, ennek színházterme 1200 nézőt fogad be. Minden épületben lesz orvosi ren­delő, s a lakóépületben kapnak el­helyezést a küldöttségek irodái is. A legnagyobb küldöttségek négy lakást kapnak irodának. Az előzetes jelent­kezések alapján már megállapítot­ták a küldöttségek elhelyezését Is, meghatározták, hány szobát, Illetve lakást kell számukra biztosítani. Bár a sportolók a legtöbb edzést a versenyek színhelyén végzik majd, az edzésekhez az ollmlplai faluban is minden a rendelkezésükre áll. Há­rom nagy tornaterem, három fedett uszoda, továbbá nyitott uszoda, lab­darúgó- és atlétikai pálya készül. Az olimpiai falu közvetlen közeié* ben gyors ütemben épül a 7000 négy­zetméteres új „olimpiai postaköz- pont“, amely nemcsak kivitelben lesz szép és korszerű, hanem minden 1- gényt kielégít. Az üveg-alumínium borítású ötemeletes épületben a Kom- szomol-brigádok jelenleg a második emeleti munkálatokat végzik. A pos­tai központból pillanatok alatt az e- gész világba lehet majd kapcsolást kapni. És amit itt felsoroltunk az csak töredéke annak, amit Moszkvában a leendő olimpia sikeres megrendezé* séért tesznek, többek között a fenn­állásának 60. évfordulóját ünneplő Komszomol tagjai is. (tt) rzmos, Keménykötésü ifjú. Sűrű szemöldöke alatt keskeny réssé szűkülő tekintettel néz rám. Egy kissé bizalmatlan. Az­tán mosolygóssá enyhül a ke­mény nézés. — Patasi Oszkár a nevem — vált át barátságos hangnemre. A dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Mezőgazdasági Szak- középiskola udvarán rozsdás­barna szögvasak láthatók. — Valamikor ilyen vasakkal kezdtük — emeli fel az egyi­ket. Erős markában csaknem elgörbül a vas. Trikója alatt megfeszülnek az Izmok. El- játszhatná Toldi Miklós szere­pét. „Hosszú vendégoldal reng araszos vállán“. A vendégol­dalt vasrúd helyettesíti. Köny- nyedén emeli, mintha csak szalmaszál volna. Kérdem tó­le, mikor ébredt tudatára, hogy többet emel, mint társai. — Már magam sem tudom — mondja szerényen. Mostanában nehéz tárcsák­kal „labdázgat“. Lehajlik a rúdhoz, aztán zutty, máris a feje fölött a súlyzó. Mi neki a szögvas súlya?-A minap, is csú­csot javított. Jól kezdte az 1- dényt. Országos csúcsjavítással. A Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére megrendezett III. súlyemelő kupaversenyben a szakításban 117,5 kg-ra javí­totta a juniorcsúcsot jelentő 116,6 kg-os addigi teljesítmé­nyét. Ugyanakkor szlovákiai csúcsot ért el az emelésben (142,5 kg) és az összetettben is (252,5 kg). — Hogyan lettem súlyemelő? És mikor? Már gyermekkorom­ban szerettem az emelgetést. Tizenkét éves koromban vala­melyik .képeslapban nézeget­tem az izmos súlyemelőket, l- gen tetszettek a srácok, mind­járt az jutott az eszembe, hogy én is ilyen izmos fickó szeret­nék lenni. Már akkor elhatá­roztam, hogy megpróbálom én is. Nagymegyeren (Calovo) nem nehéz a „próbálgatás“. Márak- ■ koriban akadtak jó eredmé­nyeket elérő súlyemelők ebben a csallóközi kisvárosban. Pata­si Osziék megkezdték a fel­zárkózást a nagyokhoz. — A haverokkal kimentünk az ócskavasgyűjtőbe. A sok rozsdás vas között kerestük az alkalmas rudakat, tárcsákat. Találtunk is kétméteres hul­lámvasat, arra szereltük fel a tárcsákat, persze csak igen kezdetleges módon, s ezért vi­gyázni kellett, nagyon köny- nyen a karunkra csúszott a tárcsa, ha meg leesett a rüd- ról, kapkodhattuk a lábunkat. Nem találtunk egyforma súlyú tárcsákat, így aztán . könnyen megbillent az egyensúly. De a- zért nem hagytuk abba. Patasit és haverjait nem o- lyan fából faragták, hogy könnyen feladták volna. Aki hamar megfutamodik, soha nem lehet jó súlyemelő. A súly­emeléshez kitartás kell, birkóz­ni kell a tárcsákkal, és mind­ez Patasi Osziban megvolt és ma is megvan. — Voltak közöttünk nagyobb fiúk, erősebbek, mint én, de olyan is akadt, aki nálamnál könnyebb volt, mégis többet emelt. Igyekeztem behozni 6- ket. Tudtam, sokat kell gya­korolni, míg megtanulom a technikát. Három-négy hónap elteltével már elég jól ment. Szorgalmas edzéssel javultak az eredmények. Bizonyára sokan úgy vélik, máris olajozott volt az út a csúcsjavításokhoz. Nem oda Buda, volt egy kis kényszer­pihenő. Különösen azok számá­ra írjuk meg ezt is, akik ké­nyelmesen besétálhatnának va­lamelyik tornaterem edzéseire és akadály nélkül emelgethet­nék a súlyzókat vagy más sportot űzhetnének, mégsem teszik, naplopással, lődörgéssel töltik el szabad Idejüket. — Fél évig abba kellett hagynom a súlyemelést, nem volt' hol edzeni. Ahol laktunk, kisgyerekek is voltak, ezért a szomszédban tartottuk a ma­gunk gyártotta súlyzót. Mikor aztán elköltöztünk máshová, nem vihettem magammal a va­sakat. Eltelt fél év. Az ifjúsá­gi parkban futballoztunk,. a meccs után az egyik fiú azt mondta, nézzünk be a bátyjá­hoz, az súlyemelő, és nála ed­zenek a többiek is. Bementünk. Tényleg voltak ott néhányan, én is beálltam közéjük. Kíván­csi voltam, fél év kihagyása után vajon mennyit emelek. Költözésünkkor hozzávetőlege­sen negyven kilót emeltem, az újabb próbálkozáskor a kiha­gyás ellenére negyvenötöt. E- rősödtem, fejlődtem. Eredmé­nyem láttán kérdezték a töb­biek, volna-e kedvem rendsze­resen edzeni. Tizenhárom é- ves voltam, negyvenöt kilót e- meltem, ez egész szép ered­mény. Felfigyelt rám Lencse Sándor, az edző is. Beszélt ve­lem, bíztatott és ez sokat je­lentett nekem. Talán akkor született meg bennem a vég­leges elhatározás, hogy nem a futball, sem az atlétika, ha­nem éppen a súlyemelés lesz az igazi sportágam. Hát így kezdődött. Az újrakezdés után csakha­mar megtörtént az első nyil­vános szereplés. Egy kis csa­lafintasággal más néven Indí­tották Patasi Oszkárt, az iga­zolás nem megy egyik napról a másikra. A nagy tehetség­nek ígérkező Patasit viszont mindenképpen indítani akar­ták. A kerületi Ifjúsági bajnok­ságon „álnéven“ második lett, következő versenyén, a szlová­kiai Ifjúsági bajnokságon győ­zött, sőt az országos bajnok­ságon Is 6 lépett fel a győ­zelmi emelvény legmagasabb fokára. Bevezetőnek szép sike­rek. A megyeri mokány le­génykére felfigyeltek rögtön az induláskor. A folytatás sem maradt el. De erről majd következő szá­munkban. M. J. T Á SÚLYEMELÉS A KITARTÁS ISKOLÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents