Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-31 / 44. szám
JURA] ZVARA A MAGYAR NEMZETISÉGI KÉRDÉS A MÜNCHEN ELŐTTI CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Szocialista társadalmunk egyik legszebb vívmánya a munkára és a tanulásra való jog. A művelődés tekintetében a világ élvonalába tartozunk. Képünk a trenéíni Ruhaipari Szakközépiskolában készült, ahol az idén bétszáz diák a nappali, 430 pedig az esti tagozaton fojytatja tanulmányait. Szlovákia magyar nemzetiségű lakossága 1918-ig Magyarország uralkodó nemzetének része volt, 1918 után azonban az elnyomott. kisebbség sorsára jutott. A magyar lakosság új politikai, gazdaságii területi, kulturális és ideológiai viszonyok hatása alá került, de ugyanakkor múltja, nemzeti öntudata stb. révén össze volt kapcsolva Magyar- országgal. A München előtti Csehszlovákiában a magyar nemzetiségű lakosságnak ún. kisebbségi jogai voltak. Ezek a szokások formális burzsoá jogokból állottak: bizonyos terjedelemben magyar nyelvű oktatás, magyar sajtó (1931-ben 52 magyar újság, illetve folyóirat jelent meg, nagyrészt helyi lapok kis példányszámban), létezték magyar politikai pártok, kulturális és sportegyesületek. De igazában kevés joguk volt a dolgozó magyar tömegeknek, sőt kemény gazdasági és politikai elnyomásnak voltak kitéve, mint általában a szlovákiai dolgozók. A München előtti Csehszlovákia olyan burzsoá nemzetiségi államként szilárdult meg, amelyben a cseh burzsoáziának vezető helyzete volt a gazdasági és politikai életben. A dolgozók kapitalista kizsákmányolását még fokozta a nemzetiségi elnyomás. Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés lényege a burzsoázia, főképpen a cseh nagytőke és a szlovák, német, magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozók széles rétegei közötti ellentétben rejlett. A München előtti Csehszlovák Köztársaság burzsoá viszonyai között a monopóliumok kizsákmányoló politikájának hatására Dél-Szlovákia gazdasági elmaradottságában, társadalmi és osztályviszonyaiban nem állott be nagyobb változás. Például 1937-ben Szlovákiában a lakosság 56,82 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott (Csehországban csupán 24,1 százaléka), a magyar lakosság 68 százaléka azonban 1945 után is mező- gazdasággal foglalkozott. Ebből is látható, hogy a magyar nemzetiségi kérdés elsősorban parasztkérdés volt. A magyar dolgozó parasztság a cseh burzsoázia és a saját burzsoáziája részéről megnyilvánuló kettős elnyomás alól csupán a cseh és szlovák munkásosztálv- lyal összefogva és a proletariátus diktatúrájáért folytatott harc útján szabadulhatott fel. Ezt az utat mutatta a CSKP, és erre az útra léptek a munkások, a mezőgazdasági proletariátus és a magyar kisparasztoknak egy része. A magyar lakosság bizonyos rétege azonban egyre jobban a magyar uralkodó osztályok burzsoá nacionalista irányzatának hatása alá került. A magyar u- ralkodó osztályok, főképp 1933 után gyorsan egységbe tömörültek, egy részük rokonszenvezett a hitleri fasizmussal. A magyar lakosság e része a nemzetiségi mozgalom vezető tényezőit a nagybirtokosokban, a kulákokban és a régi magyar polgárság egy részében látta, mely Dél-Szlovákia elmaradt kis városkáiban lakott, és kihasználta a magyar lakosság kispolgári, paraszti jellegét. Az említett erők tartottak a csehszlovákiai munkásosztály növekvő egységétől, a dolgozók együttműködésétől és a csehszlovákiai forradalmi mozgalomtól, melyben a CSKP vezetésével a magyar nemzetiségű munkásság és a magyar mezőgazdasági proletariátus is részt vett. Féltették kiváltságos helyzetüket, uradalmaikat, meg akarták tartani a dolgozók feletti korlátlan hatalmukat. Ezért arra törekedtek, hogy fenntartsák az egész magyarság egységét a cseh és szlovák dolgozókkal szemben. A nemzetiségi ellentétek a München előtti Csehszlovákiában a gazdasági válság éveiben (1930—1934) és a fasizmus németországi uralomra jutása után éleződtek ki. Hitler a nemzetiségi megosztottságra alapozta Csehszlovákia elleni terveit. A németországi, magyarországi ’,és lengyelországi fasizmus számított a csehszlovákiai nemzetiségek elégedetlenségére, valamint a nacionalista, szeparatista és irredenta irányzatokra, melyeket külföldről szítottak és gyakran u- gyanonnét irányítottak. Csak a CSKP ismerte fel és mutatta meg e nehéz helyzetből a kivezető u- tat. Keletkezésétől kezdve harcolt valamennyi nemzetiségű dolgozó kizsákmányolása ellen. A Dél-Szlovákiában végbement osztályharc során igyekezett létrehozni a szlovák és magyar dolgozók a tőke uralma elleni harcának egységét. A CSKP befolyása nagy volt Dél- Szlovákiában, főképp a mezőgazdasági proletariátus között, amelynek erejét a csehországi és szlovákiai ipari proletariátus segítségével megsokszorozta. Soraiban harcoltak a magyar dolgozó nép legjobb fiai, Major István, Steiner Gábor, Mező István és a dolgozók további szervezői. 1935 után, amikor a köztársaságot a fasizmus fenyegette, a CSKP abból az elvből indult ki, hogy mindkét nemzetet és a nemzetiségeket meg kell védeni a fasiszta leigázástól, mert a fasizmus a dolgozók kizsákmányolásának még kegyetlenebb formája, mint a burzsoá Csehszlovákia volt. A CSKP jól tudta, hogy a Horthy-Magyarország nem a csehszlovákiai magyar dolgozók szociális vagy nemzeti érdekeit akarta megvédeni, hanem területi agresszióra törekedett. A CSKP jelentős dokumentumot dolgozott ki „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatásának programja“ címmel, melyet a CSKP besztercebányai (Banská Bystrica) szlovákiai konferenciáján (1937) terjesztettek elő. Ez a program összekapcsolta a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását Szlovákiában a köztársaság fasizmus élt leni védelmének feladataival, és valamennyi pontjában slkraszállt a magyar dolgozók érdekeiért is. Ebben a dokumentumban a párt követelte Szlovákia iparosítását, mezőgazdaságának fejlesztését, egyenjogúságot az oktatási és kulturális ügyekben, Szlovákia közéletének demokratizálását, a nyelvtörvény módosítását a nemzetiségi türelmesség szellemében, valamint fasisztaellenes szellemtől áthatott kulturális tevékenységet és egyéb intézkedéseket. A CSKP harca a köztársaság védelméért 1938-ban érte el tetőpontját. Ebben az évben a csehszlovákiai magyar lakosság helyzetének megoldására néhány javaslatot tett a Csehszlovák Köztársaság kormányának, és a magyar lakosság körében végzett mindennapi politikai munkán felül néhány nagy tömeggyűlést is rendezett (a dolgozók május elsejei manifesztációját Király- helmecen, a kelet-szlovákiai nép manifesztációját 1938. július 31-én Kassán, a dél-szlovákiai dolgozók manifesztációját Tornőcon 1938. szeptember 4-én). Ezeken felhívta a magyar nemzetiségű lakosság figyelmét a hazai és külföldi irredentisták követeléseinek igazi hátterére. A nemzetközi tőke árulása, a szomszédos fasiszta államok agresszív politikája, a cseh, szlovák és magyar burzsoázia Csehszlovákia dolgozóival szemben elkövetett árulása következtében a köztársaságot feldarabolták és területén a fasizmus jutott uralomra. A Horthy-Magyarország 1938 novemberében 10 390 négyzetkilométernyi területet szállt meg, melyen 900 000 lakos élt, közülük 270 000 szlovák nemzetiségű. A megszállás nem hozott javulást a magyar dolgozók helyzetében, hanem gazdaságilag — osztályszempontból — rosszabbodást jelentett, a 270 000 főnyi szlovák lakosság számára pedig azonfelül nemzetiségi elnyomást is. A csehszlovák földreformkor kiosztott földeket nagyrészt visszaadták egykori tulajdonosaiknak, a magyar nagybirtokosoknak. Még az elűzött szlovák tulajdonosok földjét sem osztották el a kis földigénylők között. A megszállt területek (ún. Felvidék) lakosságát megbízhatatlannak tekintették és úgy is bántak vele. Részlet a szerző „A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában" című művéből. Október 28-a nagy ünnep számunkra. Történelmi sorsfordulók napja volt mindig hazánk életében. Hatvan évvel ezelőtt e napon kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot, tíz évvel ezelőtt e napon fogadták el a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmány törvényt, 1945-ben pedig e napon hirdették ki a kulcsfontosságú ipar államosításáról szóló dekrétumot. A politikai oktatáshoz közölt segédanyagunkban ezúttal pártunk hat évtizedes forradalmi harcának eseményeivel, politikai és gazdasági helyzetünk alakulásával foglalkozunk. A marxizmus klasszikusai műveikben többször megírták, hogy a proletariátusnak tudatosítania kell saját osztályérdekeit, s meg kell teremtenie az új társadalmi rendszert, a kommunizmust. Nemegyszer hangsúlyozták, hogy a munkásosztálynak meg kell döntenie a burzsoázia uralmát, ki kell vívnia a politikai hatalmat, és uralkodó osztállyá szükséges átalakulnia, vagyis létre kell hozni a proletariátus diktatúráját. Marx, Engels és mások, bármilyen e- rőfészítéseket is tettek a világforradalom megvalósításáért, ez életükben nem jöhetett létre, mert nem voltak meg sem az objektív, sem a szubjektív előfeltételek. A - nemzetközi munkásmozgalom egyes vezetőinek árulása miatt az opportunizmus mocsarába süllyedt, s ez a mozgalom tehetetlenségét idézte elő. Persze ez nem jelentette azt, hogy a marxizmus tudományos tanítása nem érvényes, nem mutatja fénylőén a dolgozók felszabadulásának útját. Szerencsére olyan géniusz lépett a nagy tanítók nyomába, mint Lenin, aki továbbfejlesztette, s az új társadalmi feltételekre alkalmazta a kizsákmányoló rendszer megdöntésének és a proletárdiktatúra megteremtésének tanát, szembeszállva az opportunizmus hamis prófétáival. A nagy eszme végrehajtója a bolsevikok pártja lett, amely Oroszország munkás- osztályának élére állt és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötte az elnyomók hatalmát. Az Októberi Forradalom gyökeres változást idézett elő az emberiség történelmében, s tartósan meghatározta a társadalom további fejlődését. A forradalom az egész világnak megmutatta a legjelentősebb társadalmi problémák megoldásának útját. A nagy esemény az egész emberiség sorsát érintette, új erőt adott a kizsákmányolt osztályoknak, az elnyomott népeknek, amelyek erőt merítve a történtekből bátrabban, eredményesebben harcoltak a felszabadulásért, az önállóság kivívásáért. Ennek folytán az Októberi Forradalom jelentős mértékben befolyásolta a Csehszlovák Köztársaság megalakítását, az itteni munkásosztály helyzetének alakulását. Az Októberi Forradalom győzelme lehetővé tette a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését. Ezt tűzte ki célul az Oroszországban élő nemzetek jogairól szóló nyilatkozat, amelyre világszerte felfigyeltek. A dokumentum kimondta a cári Oroszország nemzeteinek szabadságát, s ez buzdítőan hatott a gyarmati elnyomás ellen, valamint a nemzeti fel- szabadulásért küzdő népek harcára. A szocialista forradalom győzelme, nagy visszhangot váltott ki az Osztrák- Magyar Monarchiában, az európai népek második legnagyobb • börtönében, A cseh és a szlovák nép a legnagyobb nemzeti elnyomásban részesült a Monarchiában. Az első világháború csak növelte az elnyomott nemzetek nyomorát, mind gazdasági, mind politikai téren. A cseh és a szlovák nép az orosz- országi dolgozók győzelmének hatására követelte az önálló csehszlovák állam létrehozását. A burzsoázia sokáig tétovázott, mert főleg a cseh burzsoáziának nagy piacra volt szüksége, amelyet megtalált a Monarchiában. A megtévesztett szociáldemokraták is inkább csak a dolgozók kizsákmányolásának enyhítéséért szálltak síkra, a nagy Monarchia keretén belül. Persze volt a pártnak életerős magja, amely az orosz- országi események hatására meglátta a helyes utat, s olyan köztársaság megalakítását követelte, amelyben a hatalom a dolgozó népé. Az első világégés kirobbanása után, a cseh burzsoá politikusok egy része Masarykkal az élen, külföldre távozott. Ez a csoport az önálló csehszlovák állam megalakulását tűzte ki célul. Persze nem népi hatalmat, hanem burzsoá köztársaságot terveztek. Elképzeléseiket sokáig az Antant hatalmak sem tartották célszerűnek, s az itthon maradt burzsoázia sem támogatta kellőképpen a csehszlovák állam létrehozásának gom dolatát. Mint egyetlen elszánt belső erő, a baloldali szociáldemokratákkal az élen, a dolgozó nép állt szilárdan, a csehszlovák állam létrehozásáért vívott küzdelemben. 1917-ben egyre nagyobb lett az értei-, metlen háború elleni hangulat. Oroszországban a februári polgári demokratikus forradalom megdöntötte a cárizmust. A győztes forradalom szele ösztönzőleg hatott az Osztrák-Magyar Monarchiában élő elnyomott népekre és fokozódott a nemzeti felszabadító harc. Főleg az öntudatos munkásosztály aktivizálódott, ez sztrájkokban nyilvánult meg. A munkásosztály harcos megmozdulásai, a háború okozta éhínség ellen szervezett tüntetései tömeges jelleget öltöttek. A megmozdulások szervezői a gazdasági követeléseket egyre gyakrabban kapcsolták össze politikai követelésekkel. Ebben a harcban a szociáldemokrata párt opportunista vezetői félrehúzódtak. Nem az egészséges megmozdulásokat támogatták, hanem egyre inkább a burzsoázia szekértolóivá váltak. így fokozatosan a burzsoázia került a nemzeti felszabadító mozgalom élére. Amikor a szocialista forradalom megdöntötte az orosz bruzsoázia tiszavirág életű uralmát és a munkásosztály a kommunista párttal az élen magához ragadta a hatalmat, újból felizzott az egyes országokban a forradalmi mozgalom. A cseh és a szlovák dolgozók követelték a kormánytól, hogy kezdjen béketárgyalásokat Oroszországgal. Ä békekövetelések mellett előtérbe került a nemzeti önrendelkezési jog követelése. Az elnyomott népek határozott fellépése a burzsoáziát is arra késztette, hogy segítse az önálló csehszlovák állam létrehozását. E cél érdekében 1918 januárjában összehívták a csehek képviselőit, (Foilytatás a melléklet belső oldalán) ' AZ OKTÓBERI FORRADALOM A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG LÉTREJÖTTÉRE : |
