Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-31 / 44. szám
AZ OKTÓBERI FORRADALOM HATÁSA A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG LÉTREJÖTTÉRE (Befejezés) s ezen a tanácskozáson nyilatkozatban követelték a csehek és szlovákok önállóságát. —^ Az év elején sztrájkok robbantak "'ki és alapjaiban rázták meg az összeomlásra ítélt Monarchiát. Közben a hadseregben is teljesen fellazult a fegyelem, s napirenden voltak a szökések, sőt e- gyes helyeken a lázadások is. A felbomló hadsereg tagjai és az elmenekült hadifoglyok terjesztették, milyen nagy a békevágy Oroszországban, s ez futótűzként terjedt el a dolgozók között. Az októberi eseményeket követően az imperialista hatalmak is arra kényszerültek, hogy reálisabban ítéljék meg az elnyomott népek forradalmi törekvéseit, hogy kompromisszumos megoldásokat, autonóm területek létrehozását javasolják. Az akkori helyzetben a Monarchia elnyomott népei már többet, önállóságot akartak. Az 1918-as május elsejei ünnepségeket a -kormánynak már nem volt ereje megakadályozni. A háború, a nincstelen- ség, az éhezés, a Monarchia elleni tiltakozás jegyében zajlottak le. A szlovák munkásosztály fiai főleg a LiptovskF Mikulás-i tüntetésen hangoztatták erősen a szlovákság nemzeti önállóságra való törekvését és a cseh testvérnemzettel való együttműködést. Ezt követően nemsokára a szlovák burzsoázia képviselői bejelentették, hogy közös államban akarnak élni a cseh nemzettel. 1918 nyarán megalakult a Csehszlovák Nemzeti Front azzal a céllal, hogy rendet, nyugalmat biztosítson az országiján. Ősszel létrejött a Szocialista Tanács is, de az opportunista szociáldemokrata vezetőség megalkuvása miatt, nem lett a munkásosztály vezető szerve. A burzsoázia a Szocialista Tanácsot saját érdekeinek megvalósítására használta fel. Október közepén a helyzet egyre bonyolultabbá vált a Monarchiában, és a nép nagygyűléseken követelte a Csehszlovák Köztársaság megalakulását. Különösen nagy jelentősége volt az október 14-i általános sztrájknak, melyen a nép egyöntetűen döntött és követelte az önálló állam létrehozását. Az általános sztrájk után az események gyorsan követték egymást. A burzsoázia vezetői, a sztrájk után csak arra összpontosították figyelmüket, hogy a munkásosztálynak ne legyen módja egyöntetűen fellépni, s az ö irányításuk alatt kerüljön sor a köztársaság kikiáltására. Mindez bizonyítja, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának előzményei az oroszországi események hatására bontakoztak ki. A köztársaság megalakulása döntő jelentőségű volt a cseh és a szlovák nép helyzetének további alakulása szempontjából. A szocialista forradalom győzelmét azonban csak az 1948-as februári események hozták meg. Az Októberi Forradalom a szociáldemokrata párt tevékenységére is nagy hatással volt. Erősítette azok hitét, akik a balszárnyhoz csatlakoztak, és a vesztes 1920-as decemberi sztrájk után megalapították a kommunista pártot, amely sok éves harcot vívott a burzsoáziával, s győzelemre vezette a munkásosztályt, s amelynek vezetésével napjainkban már a fejlett szocialista társadalmat építjük. nőségi változásait köztársaságunk ftslsaa- badulás előtti tőkés korszakában és az ezt követő szocialista építés évtizedeiben' hűen tükrözi a nemzeti jövedelem összehasonlítása (a társadalom által egy év alatt létrehozott űj érték) 1929 és 1977 között: 1929 1935 1937 1948 1955 1960 ? 1965 66,1 55.5 58,6 70,2 125 176 ! 179 1970 1977 280 410 milliárd Kcs. A szocialista építés három évtizedében a nemzeti jövedelem országunkban öt és félszeresére emelkedett és évről évre folyadik, hogy a világtermelésnek csaknem 2 százalékát országunk adja, noha hazánk lakossága a világ népességének csak 0,4 százalékát teszí ki. Az egy főre jutó ipari termelés négy és félszerese a világátlagnak. MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSE A mezőgazdaság Csehszlovákia létrejöttének kezdetétől jelentős láncszeme volt a gazdaságnak, hisz ez az ágazat biztosította és biztosítja a lakosság élelmiszerszükgazdasági üzemek szakosítása és egyesítése következtében az egy efsz-re jutó átlagos földterület 2373 hektárra, a tagság száma pedig átlagosan 452 személyre emelkedett. A mezőgazdaság népgazdaságunk egyik legfontosabb ágazata. Igen nagy szerepe van a lakosság élelmiszerellátásában. Mezőgazdasági dolgozóink száma ma kereken egyharmada az 1936,. évinek. A mezőgazdaságban a munkatermelékenység 3,5-sze- resére, az egy hektárra jutó bruttó termelés pedig 50 százalékkal emelkedett. Főként 1966 óta tartósan nő a mezőgazdasáGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSE ÉS ÉLETSZÍNVONALUNK ALAKULÁSA 1918-TÖL 1978-IG 1978. október 28-án fejlett szocialista hazánk dolgozó népe kettős ünnepet ünnepet: a csehszlovák állam kikiáltásának hatvanadik és a szocialista államszövetség létrejöttének tizedik évfordulóját. Ma már szinte gazdaságtörténet, és csak az idősebb generáció tartja számon a két háború közötti burzsoá Csehszlovákia stagnáló, a munkaképes korú lakosság foglalkoztatását távolról sem biztosító, terv nélkül és ösztönszerűen iejlődő tőkés nemzet- gazdaságának problémáit, válságait és e- gyéb nehézségeit. Teljesen elhibázott volna azonban jelenünk és jövőnk elszakítása a múlt folyamataitól. Különösképpen az ifjú nemzedék számára szükséges és tanulságos napjaink fejlett, tervszerűen és ü- temesen fejlődő szocialista népgazdaságát szembeállítani a felszabadulás előtti gazdasági helyzettel. Elősegíti ez országunk gazdasági fejlődésének mélyebb és teljesebb megértését. így állapítható meg u- gyanis a legjobban, hogy a csehszlovák népgazdaság hazánk felszabadulása, különösen a Februári Győzelem életünk minden területén — így a gazdasági életben Is sorsdöntő volt. Gazdasági fejlődésünknek ez a korszakváltozása, amely az államosítás, kollektivizálás — vagyis a termelési viszonyok és a tulajdonviszonyok átformálása — révén döntő előfeltétele és tényezője volt annak, hogy népgazdaságunk rövid idő alatt bejutott a fejlődés gyors sodrába. Előrehaladásunk ütemét tovább fokozta a tíz éve létrejött föderáció, amely rendkívül kedvező feltételeket teremtett a gazdasági fejlődésben elmaradt Szlovákia, valamint egyes vidékeinek és tájegységeinek arányos és harmonikus fejlődéséhez és a fejlettségi szintkülönbségek kiegyenlítéséhez. GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK SAJÁTOSSÁGAI A gazdasági fejlettség és az életszínvonal tekintetében Csehszlovákiában a két világháború között jelentős különbségek voltak az egyes országrészek és tájegységek között. Csehországnak nagyon fejlett ipara volt, s e tekintetben már 1930-ban Európában a negyedik helyre került — közvetlenül Anglia, Svájc és Németország után. Csehországban az ipar, a kereskedelem, a közlekedés és a pénzügy a kereső lakosság 42 százalékának biztosított munkalehetőséget. Szlovákiában és országunk legelmaradottabb részében — Kárpátalján — együttvéve ezekben az ágazatokban csak a foglalkoztatottak 19 százaléka dolgozott. A mezőgazdaságban dolgozók számát tekintve Szlovákia Lengyelországgal, Jugo- szláviával és Bulgáriával együtt a legelmaradottabb európai országok közé tartozott. Az első csehszlovák köztársaság gazdaságának szerkezete és aránytalan területi megosztása lényegében a 30-as évek után sem változott. A többi tőkésországhoz hasonlóan a burzsoá Csehszlovákia sem volt mentes a gazdasági válságoktól. A tervszerűtlen, a magántulajdonon alapuló gazdasági élet ellentétei az 1929—1936 közötti válságos i- dőszakban éleződtek ki a legjobban. 1932 és 1935 között az ipari termelés szintje az 1913-as szint alá süllyedt. Külkereske- delmi forgalmunk nem érte el az 1922. évit sem. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a könnyűipar külföldi piacra termelő ágai, (a textil-, az üveg-, a divatékszer- és a kerámiaipar, valamint a cukorgyártás). A gazdasági válság agrárválsággal párosult, melynek következményeit a földmunkások, a földbérlők és a kísparasztok sínylették meg. Csehszlovákia gazdasága a két háború közötti időszakban nem fejlődött kielégítően. A termelőerők és a termelés egy helyben topogott és igen lassan fejlődött. A gazdasági élet teljes mértékben az Ipari monopóliumok és a fínánctőke függvénye volt. A kizsákmányolás kirívó szociális e- gyenlőtlenséghez és különbséghez vezetett. Gazdasági fejlődésünk mennyiségi ésmlmatosan nőtt. A burzsoá Csehszlovákiában a nemzeti jövedelem a legmagasabb szintet 1929-ben és 1930-ban (66,9 milliárd korona) érte el. Az ezt követő Időszakban állandóan csökkent. 1935-ben volt a legalacsonyabb, 1937-ben, a militarizálás és a hadiipar termelésének fokozása idején sem érte el az 1930-as szintet. Egyértelműen hasonló következtetésekre jutunk az iparfejlesztés, a mezőgazdasági termelés, az építőipar és az életszínvonal alakulásának összehasonlításával is. Csehszlovákia ipara 1918-ig az Osztrák- Magyar Monarchia ötven milliós lakosságának termelt. Az önálló Csehszlovákia létrejötte után egyre inkább a tőkés világpiac és a nagy monopóliumok függvényévé vált. Az ipari termelés üteme 1929-ig ugyan növekedett, mivel a megváltozott körülmények ellenére is sikerült értékesíteni az iparcikkeket. Az ezt követő években az i- pari termelés stagnált, vagy sok esetben visszaesett. A konkurrencia következtében a kis és középnagyságú vállalkozók tönkre mentek, s vállalataikat felfalták a nagy és óriásvállalatok és konszernek. Az első köztársaság Idején 1924—1937 között az élelmiszeripar termelése 11 százalékkal csökkent, s a felszabadulást követő három évtizedben 497 százalékkal e- melkedett. Míg 1924-ben országunk csak 1755 millió kWó villanyáramot termelt, 1937-ben 4115 millió kWó-t, 1948-ban már 7515 milliót, 1977-ben pedig ennek a kilencszeresét, 66,505 milliét. 1924-ben az é- lelmiszeripar 8553 ezer hektoliter sört produkált, 1937-ben már csak 8282 ezret, 1948- ban 8160 ezret, viszont 1977-ben ennek csaknem a háromszorosát, pontosabban 22 442 ezer hektolitert. így sorolhatnánk a szén, az acél, a műtrágya, a teher- és a személygépkocsik, a cement, a traktorok, a gyapjúszövet, a tej, a vaj, a cukor és más ipari, illetve mezőgazdasági termékek számadatait, melyek a csehszlovák ipar és népgazdaság nagy és történelmi horderejű fellendülését tanúsítják. Pozitív gazdasági és társadalmi fejlődésünk történelmi mérföldköve hazánk fel- szabadulása, s az ezt követő 1948-as Februári Győzelem volt, amikor pártunk vezetésével dolgozó népünk végérvényesen kezébe vette a hatalmat. Ennek köszönhető, hogy az elavult, sok nehézséggel küszködő csehszlovák gazdasággal ma olyan fejlett népgazdaságot állíthatunk szembe, a- mely minden ágazatban rugalmasan, dinamikusan és tervszerűen fejlődik. A felszabadulási követő harminc év alatt Csehszlovákia az ipari fejlődés dinamikáját illetőleg megelőzött számos fejlett országot. 1947-hez viszonyítva hazánkban az Ipari termelés terjedelme több mint kilencszeresére, Szlovákiában pedig huszonnégyszere- sére emelkedett. Hazánk ma a világ fejlett országainak egyike, amiről az is tanúskoségletének jelentős részét és munkaalkalmat ad sok dolgozónak. A csehszlovák állam kikiáltását követő Időszakban például Szlovákiában a lakosságnak 56 százaléka, Csehországban pedig 24 százaléka dolgozott a mező- és erdőgazdaságban, jól bizonyítja ez Szlovákia akkori gazdasági elmaradottságát és termelésének túlnyomó- részt agrárjellegét. A megművelt földterület (8 millió 94 ezer hektár) fele a nagygazdák és a földbirtokosok tulajdonában volt. Míg országos átlagban egy mezőgazdasági dolgozóra 26 ár földterület jutott, addig Szlovákia egyes területein, például Árvában csak 90 négyzetméter, még egy ár sem. Az országban kb. nyolcezer több mint 50 hektár földdel rendelkező nagybirtokos volt. Több földjük volt, mint az 1 millió 315 ezer törpebirtokosnak és közép- parasztnak. A föld túlnyomó része a nagygazdák bir tokában volt, pedig 1919-ben törvényt hoztak a földreformról. A törvény a 150 hektárt meghaladó birtokokat, a termőföld 17 százalékát érintette. Végrehajtása 1926-lg húzódott, s a kisajátított területeknek csak kis százaléka jutott a szegényparasztok tulajdonába, a mezőgazdaság tőkés szektora viszont tovább erősödött. A mezőgazdaság számára az ár-, a hitel- és az adópolitika alakulása rögtön a köztársaság megalakulása után hátrányossá vált, Ennek következtében a szegény- és középparasztság körében mindennapossá váltak a végrehajtások, ami erősen hozzájárult a parasztság nincstelenné válásához és proletarizálódá- sához. A parasztság jelentős része a városokba vagy külföldre vándorolt, megélhetés végett. 1923 és 1937 között Csehszlovákiából összesen 305 ezer paraszt, az összes kivándorló 66 százaléka költözött külföldre. A csehszlovák mezőgazdaság a második világháborúban jelentős károkat szenvedett. A háborús károk felszámolására és az első köztársaság krónikus problémáinak megoldására csak a felszabadulás után végrehajtott forradalmi változások segítségével került sor. Mezőgazdaságúnk fejlődésének fontos mérföldköve volt a CSKP IX. kongresszusa, amely 1949-ben célul tűzte ki a falu szocializálását. A fejletlen és alacsony hatékonyságú mezőgazdasági termelésnek nagyüzemi, korszerű szocialista termeléssé való átalakítása lerakta mezőgazdasági termelésünk kiegyensúlyozott és tartós fejlesztésének alapjait. Pártunk a kollektivizáláshoz sok hasznos tapasztalatot kapott a Szovjetuniótól. A munkás-paraszt szövetség megerősítésében és a földművesek megnyerésében példaképül szolgált a lenini szövetkezetesftési terv. Mezőgazdaságunk kollektivizálását viszonylag rövid idő belül (10 év alatt), a mezőgazdasági termelés csökkenése nélkül sikerült végrehajtani. Ma a termőföld 95,2 százalégi terméshozam és a mezőgazdasági termelés terjedelme. AZ ÉLETSZÍNVONAL ALAKULÁSA A tőkés Csehszlovákia nemzetgazdasága sok válságjelenségnek volt kitéve. Főként a harmincas évek világgazdasági válsága idején nagyon kiéleződtek a szociális ellentétek a burzsoá társadalom jómódú, gazdag és szegény rétegei között. Az igazságtalan megkülönböztetés főként a lakosság fogyasztásában, jutalmazásában, szociális ellátásban, az egészségügyi gondozásban és nem utolsó sorban a személyi fogyasztás — főként az élelmiszerfogyasz- tás — területén nyilvánult meg. Óriásiak voltak az aránytalanságok mind az osztály- és a szociális megoszlás szerint, mind területi illetve tájegységi szempontból. A gazdasági válság éveiben a hivatalos csehszlovák statisztika adatai szerint havonta átlagosan 42 ezer ember vesztette el munkahelyét. A tőkés állam nem sokat törődött a munkanélküliséggel. Az 1930— 1936 közötti időszakban az egy főre jutó munkanélküli-segély heti 15 koronát (Ke) tett ki. A munkaalkalmak hiánya következtében 1923 és 1937 között 454 000 csehszlovák állampolgár menekült külföldre. Az ipari munkások havi átlagbére 500 Ke, a bányászoké 800 Ke és a mezőgazdasági munkások bére 300 Kő körül mozgott. Az átlagfizetések 1929-ben voltak a legmagasabbak és az ezt követő időszakban évről évre csökkentek. 1936-ban a bércsökkenés már 15 százalékot tett ki. Az 1936-os esztendőben az ipari munkások havi nyugdíja 120 korona volt, míg az állami tisztviselők ennek csaknem ötszörösét — 585 korona nyugdíjat kaptak. Az állam megalakulásakor Csehország viszonylag fejlett oktatási rendszert örökölt. Szlovákiában az oktatás rendszerét lényegében csak akkor kezdték létrehozni. Az általános oktatás kettős volt (gimnáziumok, polgári iskolák). Felsőoktatási intézmények Prágában, Brnóban és Bratts- lavában voltak. A hallgatók száma 30 ezer körül volt, ez a szám 1937-ig lényegesen nem változott. Az egészségügyi ellátás nem volt egységes, eléggé szétforgácsolt volt. Voltak állami — nyilvános kórházak és egyéb gyógyintézmények, amelyek finanszírozásáról a társadalombiztosítási intézmények és egyéb társulások gondoskodtak. A gyógykezelést túlnyomórészt magánrendelők biztosították. 1921-ben Csehszlovákiában a kórházi ágyak száma 22 030 volt, 1937- ben pedig 48 288, ezer lakosra 3,3 ágy jutott. A burzsoá köztársaság nem sokat tett Szlovákia gazdasági és szociális elmaradottságának felszámolásáért. 1930-ban a foglalkoztatottaknak csak 15 százaléka dolgozott az iparban, 57 százaléka pedig a mezőgazdaságban. Az iparosítás alacsony foka következtében nem teremtődtek új munkaalkalmak, s az állandóan fokozódó munkanélküliség következtében sokan külföldön kerestek megélhetést. 1919 és 1936 között Szlovákiából 200 ezer személy vándorolt külföldre. A felszabadulás után életszínvonalunk tartós és rendszeres emelkedését a CSKP központi és alapvető feladatként kezelte. Szocialista fejlődésünk mélyreható változásai, a termelőerők fejlődése és az anyagi javak gyarapodása lehetővé tették az átlagbérek, a személyi és társadalmi fogyasztás kiegyensúlyozott és tervszerű e- melkedését, a lakáshelyzet, az oktatás, a kultúra és az egészségügyi ellátás állandó tökéletesítését. A dolgozók átlagkeresete hazánkban 1948-ban 823 korona, 1955-ben 1200 korona, 1965-ben 1534 korona, 1977- ben pedig 2443 korona volt, háromszorosa az 1948. évi szintnek. Fokozatosan csökkent a heti munkaidő. 1956-ban áttértünk a heti 46 órás munkahétre, 1968 óta általánossá vált az ötnapos munkahét 42 6- rós munkaidővel. 1948-hoz képest a lakosság ma négyszer több árut vásárol. Jelentősen nőtt az élelmiszerfogyasztás. Ezt bizonyítja alábbi táblázatunk is. íme az egy főre jutó, átla- gos évi élelmiszerfogyasztas: Élelmiszerfajta Mértékegység CO CO CD-J 1948 1976 Hús kg .>4,0 28,9 81,0 Tej liter ,59,1 125,1 116.4 Tojás db 138 114 294 Faj kg 4,9 2.8 7,7 Búzaliszt kg 62,6 73,5 81,7 Cukor kg 23,2 22,3 38,1 A háború óta 2 millió 306 ezer új lakás épült. Az iparcikkekkel való ellátás szintje megfelel a fejlett országokénak. A magas életszínvonalra utal az Is, hogy a KGST-országok közül Csehszlovákia gyárija a legtöbb cipőt és szövetet, és az NDK u- tán hazánkban jut a legtöbb személygépkocsi száz tőre. A háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való ellátását szemlélteti a száz háztartásra jutó fogyasztási cikkek száma (darabban). Termék 1937 1955 1976 elektromos tűzhely 4 28 115 hűtőgép 0,7 3 83 televízió 0 1 107 rádió 27 76 178 személyautó 2 4 33 Az egy főre jutó évi szociális juttatások (ingyenes egészségügyi, közoktatási és o- gyéb szociális juttatások] összege 1977-ben 7096 korona volt. A közoktatás demokratizálása minden állampolgárnak lehetőséget adott és ad a továbbtanuláshoz. Ennek következtében a középiskolások száma (a gimnáziumokban, szakközépiskolákban és egyéb érettségivel végződő intézményekben együttvéve) az 1937. évi 75 ezerről 315 ezerre emelkedett (ebből kb. 12 ezer magyar nemzetiségű). A főiskolások száma 1977-ben 176 ezer volt (a magyarok száma a levelező tagozatok hallgatóival együtt kb. 3300). Az eredményeket vizsgálva befejezésül elmondhatjuk, hogy az elmúlt 60 év alatt hazánk nemcsak, hogy lépést tudott tartani a világgazdasággal, hanem a szocialista építés három évtizedének eredményeképpen javítani is tudott nemzetközi helyzetén. Mindezt dolgozóink millióinak áldozatkész., és becsületes munkájával sikerült elérni. Pozitív eredményeink egyben igazolják pártunk politikai-szervező és irányító munkájának helyességét. MIHÁLY GÉZA mérnök
