Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-17 / 42. szám

III. 1. A SZÜZFÖLDEK FELTÖRÉSE Az SZKP 1954 február végén és március elején megtartott plenáris ülése a szovjet me­zőgazdaság továbbfejlesztésé­vel foglalkozott. Határozatot hozott, miszerint az ország ga­bonatermelésének fokozása ér­dekében 13 millió hektár szűz- földet és parlagon heverő föl­det kell megművelni. A párt központi bizottsága kidolgozta az Ural vidékén, Szibériában, Kazahsztánban és a Volga mentén levő szűzföldek és par­lagon heverő földek megműve­lésének tervét. A határozat feladatul adta a párt-, szak- szervezeti és a Komszomol- -szervezeteknek: „... széles kö­rű meggyőző munkát kell vé­gezni a mezőgazdaságban dol­gozó gépesítők, szakemberek és vezető dolgozók között, s meg kell nyerni őket a szűz­földek megművelésében való részvételre.“ A Komszomol hagyományai­hoz híven konkrét tettekkel bizonyította a párthoz való hű­ségét, határozatot fogadott el százezer komszomolistának a szüzföldekre való kiküldésé­ről. A felhívás a Szovjetunió if­jú nemzedékénél nagy vissz­hangra talált. Amikor 1954. március 19-én Moszkvában megkezdődött a Komszomol XII. kongresszusa 60 000 fiatal indult el az ú] föld megműve­lésére, s további 400 000 uk­rajnai, belorussziai, azerbajd­zsán! és a többi szövetségi köztársaságbeli fiatal kérel­mezte, hogy követhesse őket. 1954 májusáig a szűzföldek­re 140 000 új lakos érkezett, számuk 1956 végén már több mint 350 000 volt. Köztük volt több mint 40 000 moszkvai fia­tal, 80 000 ukrán fiú és lány, 12 000 önkéntes, akiket a Kom­szomol krasznodari kerületi szervezete küldött. Az új föld megműveléséhez oroszok, ka- zahok, üzbégek, tadzsikok, uk­ránok, észtek, lettek, örmé­nyek, grúzok... a szovjet ha­za több mint száz nemzetének és nemzetiségének fiai Járul­tak hozzá. A szűzföldeken nagyon sok példaadó munkahős volt. A szűzföldek megművelése, ahogy azt később L. Brezsnyev elvtárs is kiemelte, a szovjet nép jelentős tette volt. Az ú] föld meghódítói óriási nehéz­ségeket küzdöttek le. A mun­kafeltételek kezdetlegesek vol­tak, hiányoztak a gépek, egy­szóval mindent elölről kellett a népgazdaság fejlesztése te­rén. Túlzás nélkül állíthat­juk, hogy legfontosabb és legnagyobb tettek egyike a Komszomolnak a szűzföldek megművelésében való részvéte­le volt. Ez örökre aranybetűk­kel vonult be a kommunizmus építésének és a Lenini Kom­szomol dicső tetteinek króniká­jába. . v ', \ -j jfr . J 1978. OKTŐB® 29-án 6Ö éVE ANKAK, HOGY "42 -ÖSSZÓROSz-íJRSZiCGI. IPJŰSÍGI. mjirrjts-' is paiuilztszövktsíg i. KoiiGREsseukÍH uegalakuít ■ AZ OmsZORSZXei KOtDOWIJTA. nvfisXoi' SZÖVETSáG, » KOMSZOMOL. MAGYARICS VINCE: A LENINI KOMSZOMOL DICSŐ ÚTJA kezdeni. Akik a szűzföldeket feltörték, hőstetteket vittek véghez. A szovjet fiatalok 36 millió hektár földet szántottak fel. Ez akkora terület, mint Nagy Britannia, Fransziaország, az NSZK vagy Japán termőte­rülete. A szűzföldeken elért Jelen­tős eredmények hatására nö­vekedett a Komszomol szerepe a szovjet társadalomban. A szűzföldek megművelése a szovjet ifjúság számára a hő­siesség igazi iskolája volt. A munkával formálódott, erősö­dött hazafisága és internacio­nalizmusa. A Lenini Komszo­mol — ahogy azt a Komszomol 1958 áprilisában megtartott XIII. kongresszusa is aláhúzta — a párt felhívására nem ke­vés dicső tettet valósított meg 1957. március 1-én, az össz- -szövetségi ifjúsági találkozón K. J. Vorosilov elvtárs, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke a Komszo­mol képviselőinek átnyújtotta a Lenin-rendet, melyet a Kom­szomolnak a szűzföldek feltö­réséért adományoztak. 2. AZ SZKP XX. KONGRESSZU­SA ÉS A KOMSZOMOL A Komszomol által az ifjúság kommunista nevelése terén végzett munka további javítása szempontjából nagy jelentősé­gű volt az SZKP 1956. február­jában megtartott XX. kongresz- szusának határozata. A kongresszus értékelte a XIX. kongresszus óta a szocia­lizmus építésében elért ered­ményeket s kitűzte az ország további gazdasági fejlődésének irányát. A XX. kongresszus jóváhagy­ta a Szovjetunió 1956—60-as évekre vonatkozó hatodik öté­ves népgazdaságfejlesztési ter­vét, mely célul fűzte ki a ne­hézipar továbbfejlesztését, a szüntelen gazdasági fejlesztést, a munka termelékenységének növelését. Az SZKP XX. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a Kom­szomol munkájának. „Az or­szág életében jelentős helyet foglal el a Lenini Komszomoi, aktívan részt vesz a népgazda­ság és a kultúra fejlesztésé­ben, segít a pártnak a kommu­nista nevelésben“ — hangsú­lyozza a kongresszus határo­zata. A kongresszus egyúttal rámutatott a Komszomol-szer- vezete.k tevékenységében fel­lelhető komoly fogyatékossá­gokra, melyek főleg az eszmei- -politikai nevelés terén fordul­tak elő, s feltárta azok okait: „A Komszomol-szervezetek nem képesek idejében bevonni az ifjúságot a gyakorlati tevé­kenységbe, a szervező munkát összetévesztik a határozatok­kal, a szerénységet a látvá­nyossággal.“ A párt megkövetelte a Kom- szomoltől, hogy emelje az if­júság körében végzett ideoló­giai munka színvonalát, és ezt a kommunizmus építése köve­telményeinek vesse alá. A Lenini Komszomol az SZKP XX. kongresszusának határoza­tát tevékenységének harci programjaként tette magáévá. A Komszomol KB 1956 áprili­sában megtartott plénuma megtárgyalta az SZKP XX. kongresszusának határozatából a Komszomol-szervezetekre há­ruló feladatokat, s konkrétan meghatározta a Komszomol- -szervezetek munkájának i- rányvonalát az iparban, a me­zőgazdaságban és az ifjú nem­zedék kommunista nevelésé­ben. Mivel a Komszomol-szerveze­tek aktívan részt vettek az ál­lami, a gazdasági és a kulturá­lis élet fejlesztésében, szüksé­gessé vált a Komszomol-szer­AZ UTOLSÓ FELVONÁS ~ V. -ele.., rí ..V« 1938 szeptember közepén rendezik meg Nürnbergben a hagyományos és hírhedtté vált nácista Pártnapokat. 12-én hatalmas fanatizált tömeg gyűlt össze az erre a célra épített Partelfelándén. Az óriási emelvényen a mámorban szédelgő Hitler, körülötte kamarillájának tágjai. Ekkor még nem sejtették, hogy nyolc évvel ké­sőbb ugyanebben a városban, nem messze a mai di­csőség helyétől teszik majd meg életük utolsó lépéseit — az akasztófa alá. Hitler beszédében természetesen kitér a szudétanémetekre, és első ízben nyíltan és ken­dőzetlenül követeli, hogy a szudétavidéket csatolják Németországhoz. Tehát már nem a nemzetiségi kérdés rendezése, hanem nyílt területrablás a cél. A beszéd hatására Csehszlovákia nyugati határvidékén több mint hetven helyen nácista felkelésre kerül sor. A csehszlo­vák kormány a veszélyeztetett területeken kihirdeti a statáriumot. Ettől a naptól az események már gyorsan követik egymást. 15-én Chamberlain meglátogatja Hit­lert Berchtesgadenben. Hitler megismétli területi igé­nyeit. Chamberlain elvben egyetért. 16-án Csehszlová­kiában betiltják a Szudétanémet Pártot és Henlein el­len elfogatási parancsot adnak ki. Henleinnek azonban sikerül Németországba menekülnie. Innen felhívással fordul a csehszlovákiai németekhez, hogy alakítsanak szabadcsapatokat és kezdjenek terror- és szabotázsak- ciókat Csehszlovákia ellen. Szeptember 19-én Anglia és Franciaország prágai nagykövete Beneé államelnöknek jegyzéket nyújt át, amely követeli, hogy Csehszlovákia tegyen eleget Hitler követeléseinek. A kormány másnapi üléséin megtárgyal­ja a jegyzéket, és visszautasítja. 21-én éjjel ismét fel­keresik a nagykövetek Benes elnököt és ultimátumszerű követeléssel állnak elő: a kormány változtassa meg határozatát és fogadja el a követeléseket. BeneS és a kormány a nyomás hatására enged az erőszaknak és kijelenti, hogy a kormány beleegyezik bizonyos terüle­tek átadásába. A kormány és BeneS kapitulációját Csehszlovákia né­pe felháborodással fogadja. Szeptember 22-én általá­nos sztrájk kezdődik az egész országban. Milan HodZa kormánya lemond. A CSKP javasolja a köztársasági el­nöknek, hogy nevezzen ki népfrontkormányt, amely e- gyesitené az ország összes antifasiszta erőit. BeneS nem fogadja el a javaslatot és hivatalnoki kormányt nevez ki, melynek élére Syrovy tábornokot állítja. U- gyanezen a napon Chaml>erlain ismét találkozik Hit­lerrel Godesbergben, Hitler már hallani sem akar azok­ról a megegyezésekről, amelyeket egy héttel korábban Rerchtesgadenben kötöttek. Követelései sokkal tovább mennek, a horthysta Magyarország és Lengyelország követeléseivel egészíti ki őket. Szeptember 23-án az új kormány általános mozgó­sítást rendel el 25 én a kormány megtárgyalja Hitler godesbergi ultimátumát és visszautasítja azt. A válság tetőfokára hágott. 27 én a CSKP felhívást ad ki a vi­lág minden népéhez, melyben kéri az emberiséget, hogy fogjon össze és ne hagyja feláldozni Csehszlová­kiát. Ugyanezen a napon Chamberlain beszédet mond az angol rádióban Válaszol a csehszlovák kormány visz- szautasítására. Tudtul adja a világnak, hogy ha Cseh­szlovákia nem teljesíti Hitler követeléseit, háború lesz. Beszédét ezzel zárja: „... rettenetes és hihetetlen, hogy kénytelenek vagyunk lövészárkokat ásni és gázálarco­kat próbálni egy olyan távoli ország ügye miatt, amely­ről semmit senr tudunk:“ Iskolapéldája a baráti kap­csolatoknak! FINITA ' v Szeptember 26-án Hitler a berlini Sportpalastban be­szédet mond. Uszító beszédében egyebek között ezeket mondja: „A helyzet alakulása 1918-tól 1938-ig egy dol­got világosan megmutatott, éspedig azt, hogy BeneS úr el volt határozva, hogy a németséget lassan kiirtja. És ez neki bizonyos mértékben sikerült is... Ha októ­ber 1-lg a Szudétavidéket nem csatolják a Birodalom­hoz, akkor én, Hitler mint az első katona elindulok Csehszlovákia ellen.“ Chamberlain azonnal bizalmasát, Horace Wilsont fut­tatja Hitlerhez, azzal a kéréssel, hogy minden követe­lésének eleget tesznek, csak ne kezdjen háborút. Hali­fax angol külügyminiszter levélben fordul Mussolinihoz, azzal a kéréssel, hogy közvetítsen Hitler és Chamber­lain között. Az angol miniszterelnök éppen az Alsőház. ban tart beszédet, amikor megérkezik a hír: Hitler el­fogadta a közvetítést és másnapra, szeptember 29-re meghívja Chamberlaint, Daladier francia miniszterel­nököt és Mussolinit Münchenbe, ahol véglegesen dön­tenek a szudéta kérdésről. A Szovjetuniónak, mint Fran­ciaország és Csehszlovákia szövetségesének és az é- rintet Csehszlovákiának meghívásáról sző sincs. Ez egy pillanatig sem zavarja az angolokat és a franciákat. Örömmel fogadják a meghívást. Az értekezlet, csütörtökön, 1938. szeptember 29-én, 12 óra 45 perckor kezdődik a müncheni Königsplatzon levő Barna Házban. Csehszlovákia képviselői, Vojtech Masny berlini és Ján Masaryk londoni nagykövetek dél­után négykor érkeznek Münchenbe. A repülőtérről a Gestapo autója szállítja őket a Hotel Reginába, ahol estig a német biztonsági szervek „gondoskodnak biz­tonságukról.“ Az értekezletet Hitler nyitja meg. Hosszasan beszél arról, hogy Németország nem tűrheti tovább a Szudé- tanémetek kínzását és üldözését. A feszült helyzet meg­kívánja az azonnali megoldást, ez pedig csak egy le­het: Csehszlovákia nyugati határvidékét Németország­hoz kell csatolni. Ez nem lehet vita tárgya. A tárgya­lásnak csak az ügy mikéntjét kell megoldani. Német­ország hajlandó kegyesen még 24 órával kitolni a ka­tonai akciók kezdetét. Chamberlain úrnak nem voltak ellenvetései. Arról beszélt, milyen baráti légkörben fo­lyik a konferencia. Mussolini felszólalásában megjegy­zi, hogy nyugodtan be is fejezhetnék már a konferen­ciát, hiszen mindnyájan egyet akarnak, úgyhogy nincs már más hátra, mint aláírni a megegyezést, amelyet azonnal előhúzott a zsebéből. Előzőleg Hitler adta át neki. Daladier is szükségesnek tartja, hogy felszólal­jon. Háláját fejezi ki a sorsnak, hogy megadatott neki az a szerencse: személyesen is találkozhatott Hitler úrral. Már régen vágyott erre a szerencsére. így a „szövetséges“, amikor egy ország sorsáról határoztak. Este tízkor a Barna Ház egyik mellékszobájába kí­sérik a csehszlovák képviselőket is. Horace Wilson itt átadja nekik azokat a térképeket, amelyeken előzete­sen kijelölték a lecsatolásra szánt területeket, Masa­vezetek által alkalmazott mun­kastílus és -módszerek továb­bi javítása. Folytatódott a de­mokrácia szélesítése a Komszo- molon belül. A Komszomol-szervezetek részt vettek a kukorica minél gyorsabb betakarítását célul kitűző össz-szövetségi verseny­ben. Ebbe a mozgalomba 100 000 Komszomol-brigád kap­csolódott be. 1957-ben a kuko­rica magas hektárhozamának eléréséért több mint 100 Kom- szömol-alapszervezet és körül­belül 2000 csapat és ifjúsági munkabrigád vezetőjét tüntet­ték ki a Komszomol KB elis­merő oklevelével. A Komszomol a mezőgazda­ságban is jó munkát végzett. 1956—58-ban a mezőgazdaság­ban elért eredményeikért több mint 213 000 dolgozót tüntettek ki, 1156 élenjáró dolgozó pe­dig elnyerte a Szocialista mun­ka hőse címet. A kitüntetet­tek között sok fiatal kolhoz­paraszt volt. A szovjet ifjúság aktívan részt vett a szocialista társadalom fejlesztésében. A párt állandó gondoskodásának volt köszön­hető, hogy a Komszomolon be­lül az egyre javuló ideológiai munkával párhuzamosan foko­zódott a fiatalság munka- és politikai aktivitása. A Lenini Komszomol tevé­kenysége az ötvenes években a nemzetközi ifjúsági mozga­lom demokratikus erőinek e- gyesítésére és széles körű nemzetközi együttműködés ki­bontakoztatására összponto­sult. A komszomolisták teljesí­tették V. I. Lenin hagyatékát, mint szemük fényét védelmez­ték az internacionalizmust. A szovjet fiúk és lányok aktívan támogatták a Demokratikus Vi­lágifjúsági Szövetség akcióit. A Komszomol nagy akciója volt az 1957. évi hatodik VIT, u- melyre Moszkvában került sor. A moszkvai VIT-en 131 ország több mint 30 000 fiatalja vett részt. Lehetőségük volt meg­győződni a szovjet valóságról, megismerni a Szovjetunió ifjú nemzedékének életét. A 6. VIT fontos internacio­nalista rendezvény volt, tovább erősítette a békeharcosok tá­borát, a szovjet ifjúsággal va­ló barátságot. A Komszomol XIII. kong­resszusát Moszkvában a Kreml kongresszusi termében 1958. április 15—18. között tartot­ták meg. A kongresszuson részt vevő 1236 küldött az or­szág 18,5 millió komszomolis- táját képviselte. Nőtt a Leni­ni Komszomol tekintélye és szerepe a társadalmi élet va­lamennyi területén. Ebben az időszakban a Komszomol 735606 legjobb tagját készí­tette elő a pártba való belé­pésre. Több mint 340 000 fiút és lányt választottak be a kép­viselő testületekbe. A kongresszus értékelte a Komszomol szervezési tevé­kenységét, színvonalát, kiemel­te a demokratikus elvek to­vábbfejlesztésének fontosságát a szövetség életében. A Kom­szomol XIII. kongresszusa be­bizonyította, hogy a komszo­molisták és a többi szovjet fia­tal elkötelezetten támogatják a kommunista pártot. A Komszomol XIII. kongresz- szusán elfogadott határozat teljesítése egybeesett a Kom­szomol megalakulásának 40. évfordulójával. Az évforduló tiszteletére a fiatalok munka­műszakokat szerveztek. Igye­keztek előmozdítani a terme­lési határidők betartását, a termelékenység fokozását és a feladatok túlteljesítését. Az ötvenes években a Kom­szomol nagymértékben kivette részét a gazdasági és a kultu­rális élet fejlesztéséből, az if­júság kommunista neveléséből. A kommunista párt vezetésével ezekben az években a Komszo­mol szervezetileg és politikai­lag megerősödött, s jelentős társadalmi és politikai erővé vált. A szovjet nép hősies igyeke­zettel, a párt vezetésével el­érte a fejlett szocializmus szín­vonalát, a szovjet társadalom a kommunizmus építésének i- dőszakába lépett. ryk ellenvetésére Wilson kijelenti, hogy nincs semmi hozzáfűzni valója, az elmondottakhoz. A csehszlovák küldöttek ekkor Gwatkin anagoí államtitkárral próbál­nak tárgyalni. Ez a következőket mondja: „Ha ezt Önök nem fogadják el, akkor az ügyet Németországgal fogják elintézni, teljesen egyedül. Lehet, hogy a fran­ciák ezt sokkal udvariasabban fogják kifejezni, de biz­tosíthatom önöket, hogy ők teljesen osztják nézetünket. A maguk részéről ők is félreállnak.“ Amíg a hivatalnokok készítik a megegyezés végle^ ges szövegét, a tárgyalás este tíz után folytatódik. Az asztal egyik végén Hitler Daladierrel háborús élmé­nyeiről beszélget, míg a másik asztalvégen Mussolini Chamberlainnel folytat kötetlen csevegést legutóbbi va­dászélményeiről. Éjfélre elkészül a szöveg: Csehszlovákia október 1. és 10. között kiüríti az átadásra kijelölt területet, a csehszlovák kormány felelős azért, hogy ezen ,'a terüle­ten minden érték, vagyon, szállítóeszköz, gyár, és az erődítmény rongálás nélkül menjen át a németek bir­tokába, a fennmaradt csehszlovák területen három hó­napon belül rendezik a magyar és a lengyel nemzetisé­gi csoport ügyét, szabadonbocsátanak minden politikai foglyot. Huszonnyolc perccel éjfél után Hitler tolla lendületet vesz és alákanyarintja nevét az egyezmény alá, utána Daladier, Mussolini és Chamberlain is aláírják az ok­mányt. Eszükbe sem jut, hogy tulajdonképpen Európát temetik. Hitler meg sem várja, mint házigazda, hogy vendégei távozzanak, jó éjszakát kíván és nyugovóra tér. Pontosan fél egykor vezetik be a Tárgyalóterembe a két csehszlovák képviselőt. Chamberlain és Daladier jelenlétében Léger francia államtitkár ismerteti velük a megegyezés teljes szövegét. Miközben a csehszlovák képviselők próbálnak felvilágosításokat kérni az egyes pontokhoz, Chamberlain zavartalanul és udvariatlanul ásítozik. Masaryk megkérdi, várnak-e a csehszlovák kormánytól választ vagy nyilatkozatot. Léger ezt fe­leli: „A küldötteknek nincs idejük válaszra várni. A megegyezést elfogadottnak tekintik és a csehszlovák kormány egyetlen feladata, hogy aznap (30-án) délu­tán 17 órára küldjön egy küldöttséget Berlinbe, meg­tárgyalni a területek átadásának technikai kérdéseit.“ Délelőtt Prágában Beneg köztársasági elnök magához kéreti a politikai pártok vezetőit, majd ezután összeül a minisztertanács. Délután fél egykor Krofta csehszlo­vák külügyminiszter együttesen fogadja Anglia, Fran­ciaország és Olaszország prágai nagyköveteit. Krofta kijelenti: „A köztársasági elnök és a kormány nevében kijelentem, hogy alávetjük magunkat a Münchenben nélkülünk és ellenünk elfogadott határozatnak. Állás­pontunkat írásban fogjuk közölni. Jelenleg nincs sem­mi hozzátenivalóm.“ De Lacroix francia nagykövet kijelenti: egyetért Kroftával, hogy a határozatot nélkülük (t. i. Csehszlo­vákia nélkül) fogadták el és közli, hogy Daladier úr is mély sajnálkozását fejezte ki (1). Newton angol követ azt mondja, hogy Chamberlain minden tőle tel­hetőt megtett. Franzoni olasz követ egy szót sem szól. Krofta így fejezi be az audenciát: „Nem akarok kriti­zálni, de számunkra ez olyan katasztrófa, amit nem érdemeltünk meg... Nem tudom, hasznára lesz-e a ha= tározat az önök országainak, de mindenesetre nem mi leszünk az utolsók. Utánunk másoknak is ez lesz a sorsuk 1“ Finita. Befejeztetett! Európa és az egész világ történelmé­nek legborzasztóbb katasztrófájába rohant. /vége1 v * L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents