Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-17 / 42. szám

\ 6 pil Európa bajnok labdarúqö válogatottunk nyárutói erfurti veresége után a budapesti Népsport szeptenber H-dn négyhasábos szalag­címben közölte, hogy „Az F.urópa-bajnoknak már csak a címe van meg “ A csapat nagy­szerű stockholmi győzelmét kővetően az ú- jabb RB-sorozat nyitányán most némiképp módosult a labdarúgó világ véleménye. Ismét elismeréssel beszélnek •ólunk Atni ennél is örvendetesebb: a csapat iátéka hellyel közzel már a jugoszláviai F,B-sikerra emlékeztetett Különösen feltűnt támadó iátékszelleme. Bár egy — mondjuk hogy váratlan? — si­ker alapján még korai lenne messzemenő kö vetkezte'éseket levonni a Népsport címe a- zonbnn máris olyan értelemben helyesbítendő, hogy: Az Európa-bajnoknak még megvan a címe . Es Stockholm után van Is némi esélye ar­ra. hogy megvédje. ooo Konnte Peterson tragikus halála ismét a Forma t autóverseny futamain és a kulisszák mögött dúló piszkos űzelmekre 'erelte a világ közvéleményének figyelmét. A monzai pályán lezajlott tragikus események egyes mozzanatai a nap’ sajtóból már meglehetősen ismertek s mint ez ilyenkor lenni szokott, a szennyes teregetése közben sok mindenre fény derül így került a nyilvánosságra a szegény meg boldoqult Peterson és az újdonsült világbaj nők, Andretti kijelentése, amelyet a két Lotus ■lovas korábban a holland Grand Prix zárni- wortt futama után tett, és szomorú bizonyít ványt nyújt a Forma í házalóján uralkodó er kölcsökröl. Mint Ismeretes, az említett futamon ritka szép Lotus siker született, miután And­retti, Peterson volt a beérkezési sorrend, bár Lauda meglehetősen szorongatta a későbbi vi­lágbajnokot. Lehet, hogy meg is előzi, ha nem vigyáz rá Peterson. — Lauda nyomását érezve, eqészen ráhaj­tottam Mártó kocsijára, ezzel Is felezve, hogy gyorsítson — mondta Peterson. — Ma nem bírtam volna tovább — jelen­tette ki Andretti — ami egy hajszálon múlt — akkor azon az áron ts biztosítottam volna Ronnie győzelmét, hogy keresztbe állítom ko­csimat, elzárva Lauda útlát. Számomra csak az volt fontos, hogy mi nyerjük a versenyt. Forma í-ékről íévén szó, teljesen mindegy hogy akár emberélet árán is. íme újabb ada­lék az erkölcsi bizonyítványhoz. 000 Az erkölcsökkel, azonban nemcsak az autós sportban van baj. Hivatásos ökölvívó berkek­ben sincs minden a legnagyobb rendben. Az Alt—Spinks összecsapás árnyékában megtartották New Orleansban á Rossman— Galindez félnehézsúlyú világbajnoki találkozót, amely a Hentesnek becézett Rossman győzel­mével ért véget, így 0 lett a WBA verziójá­ban a világbajnok. Most folynak a találgatások, kivel kerül szembe mert a profi ökölvívásban nem min­dig az kerül a szárítóba, aki erre jogot szer­zett, hanem az, aki jobb üzletet jelent a vál­lalkozóknak. Először ts az Európa-bajnok ju­goszláv Parlov jön számításba, de lehet, hogy a korábbi bajnok és a Parlovval szemben a- lulmaradt Conteh lesz Rossman ellenfele. Bob Arum, az utóbbi évek legnagyobb ökölvívó csatáinak szervezője és Rossman menedzsere mindenesetre kijelentette hogy teljesen mind­egy, kivel és hol csap össze védence legkö­zelebb. hiszen egyetlen céljuk a zseb megtö­mése, mert az ökölvívásban a legfontosabb té­nyező a pénzt Egyenes beszed. (palágyi) Nagyfödémesen (Veiké Ofany) Immár hatodszor rendezték meg az állattenyésztést napokat, és en> nek keretében a hagyományos nemzetközt lóver­senyt, amelyen összesen 62 lovas és 86 16 indult. A hazat színeket a bratistaval, a «»mórjai (Sa­ntorini, a diószegi (Slidkoviéovo), a vágsellyei (Sara), a topofCiankyi, a moteälcei és a Záhorská Bystrtca-i SZISZ szervezet lovasklubjának tagjai képviselték, magyar részről a Mosonmagyaróvári Lovasiskola és a lajta-Hansági Állami Gazdaság tavai és versenyzői indnltak. A |fi színvonalat biztosította több csehszlovák válogatott: FrantiSek Hrúzik, Ladislav Gonos, Andrej Glatz mérnök, dr. (ural Hanulay részvé­tele. A neves versenyzők kedvéért nagyszámú né­zősereg gyűlt Össze. Eredmények: A Galántai |nb diját |uraj KováSik mérnök, a Tátrán PP Tapoíéianky versenyzője nyerte Rusalka 08Vű lován. A diószegi Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Magtermeszlö Állami Gazda­ság diját a Dynamo PP Motesice versenyzője, Voj- tech Raczko nyerte Fllper nevű lován. A Galántai járási Mezőgazdasági Igazgatóság diját, a Tátrán PP Toporsianky versenyzője, Pavol Gasper ize rezte meg Llhertns nevű lován. Száraz Pál ulajdonképpen nem Is tudom, ho­gyan kerültem, Jeíek és Venglok ed­zőkkel együtt, boldog játékostársaim vállaira. Integettünk a nézőtér felé, kö­szöntük a publikum biztatását, miközben a rendezők a dísztribünön levő páholy télé tereltek, átvenni a kupát. Engem valahová más irányba húztak, a kamerák felé, de én a többiekkel akartam menni, attól fél­tem, lekésem a kupát, tgy történt, hogy a kamera előtt valamit gyorsan a kezem­be nyomtak, csak később néztem meg a- laposan: egy bársonytokban aranyérem, s rajta ez áll: AZ 197B-OS LABDARÚGÓ EB LEGJOBB jÄTEKOSÄNAK“. Ez a részlet Ivó Viktor „Egyes számú mezem“ (Mfij dres öíslo jedna) című köny­véből való, melyet a prágai Olympia kia­dó jelentetett meg 1977-ben S a könyvre való hivatkozással kezdtük interjúnkat ts a labdarúgás történetének egyik legmeg­bízhatóbb kapusával. Ivó Viktor már elbú csúzott, nem áll a Dukla és a válogatott kapujában, de személyét az egész sport közvélemény nagyra becsüli, véleményére most Is sokat ad. — Az Egyes számú mezem őszinte em béri hangú könyv. Egyes szám első sz mélyében Íródott, s az olvasó nai«.* a fut ballpályák rettenthetetlen hőseként ismeri meg önt, hanem hús-vér emberként, gyen geségeivel. érzéseivel, bajaival együtt. So káig hiába kerestem a könyvet, végtére e gyik prágai ismerősöm segített megszerez ni. Miben látja e nagy siker titkát? — A negyvenezres példányszám nem fe lel meg a nyilvánosság nagy érdeklődésé nek az efajta irodalom iránt. A kiadó fe! mérése szerint tavaly karácsonyig mint­egy 150 000—200 000 példány fogyott volna el a könyvből. Ehhez az is hozzájárult, hogy ilyen, a legnépszerűbb sportág ku ltsszatttkairó! beszámoló könyv nálunk már hosszabb ideje nem jelent meg. Sokat je lenthetett persze az is, hogy a csehszlovák válogatott megnyerte az 1976-os EB-t. Ép­pen az erre az eseményre való emléke zéssel zárul ugyanis a könyv. — Milyen vont a könyv visszhangja? Hogyan érintette önt személy szerint? — Őszintén szólva, nemcsak örömet, ha nem sok gondot is okozott. A szerzői pél dányokon kívül még kétszáz darabot ren deltem barátaimra, legközelebbi ismerőse­imre gondolva. Erre kaptam egy tengernyi levelet, kérésekkel, nem tudnék-e egy pél­dányt küldeni. Sok borítékba harmtnc- -negyven koronát is tettek, ezeket a lehe­tő leggyorsabban vtsszaküldtem. Ezenkívül kaptam még postán mintegy ötszáz darab könyvet, dedikálásra. Kicsomagolni, aláír­ni, visszaküldeni... Persze, az egész do­log kellemes oldala azért háttérbe szorí­totta a kellemetlent. — A könyv nemcsak önről Íródik, nyílt hangnemben szól több hires játékostársá­ról is. Az ő körükben volt-e visszhangja az egyes fejezeteknek? — Ügy tudom, a vélemények általában pozitívak voltak. Beszéltem például Kva§- ftákkal, ő egyöntetűen elégedett volt... Többeknek különösen tetszett Dukla-beli játékostársam, Jirka Cadek portréja, ő so­sem tartozott a csillagok közé, de rend­kívül értékes játékos volt... Talán csak Franta Veséig neheztel rám, mert elég sok helyet szenteltem ismert és látványos tizen- hatoson-belüli eséseinek, melyek eredmé­nyeképpen a játékvezetők általában a ti­zenegyes pontra mutattak, ö maga, ügy látszik, érzékeny a dologra, sosem volt hajlandó beismerni, hogy a nagy felvágá­sokba részéről egy csipetnyi megjátszás is került. De azért, remélem, barátok mara­dunk továbbra is. — Megkérdezhetem, ki segédkezett a könyv megírásánál? — Persze, hiszen ez nem titok. Több szakíró is közreműködött, főleg a statisz­tikai rész összeállításánál. Magát a szö­vegrészt Jaroslav DietI, az ismert televí­ziós forgatökönyvlró öntötte irodalmi for- mába. — További érdeklődők is hozzájuthatnak még a könyvhöz? — Nemsokára megjelenik a második ki­adás, úgynevezett paperback kötésben, új­ra negyvenezres példányszámban. Külön- ben a Szovjetunióban ts kiadják, orosz nyelven. — Olvasóinkat bizonyára érdekli, mivel foglalkozik jelenleg, aktiv pályafutásának lezárása után? — Az élsport vonalán dolgozom (Správa vrcholového äportu CSZTV] a nemzetközi osztály titkáraként, nemsokára pedig a Dukla nemzetközi kapcsolatainak Intézé­sét veszem át. Szó volt arról Is, hogy a válogatott keretben is- számítanak rám, ka- pusedzőként, egyelőre azonban még nem konkretizálódott a dolog. — Nem gondolt arra, hogy valamelyik eisőligás csapathoz menjen edzőnek? — Nem. Egyrészt nincs még meg a ké pesftésem — eddig csak két évet végez­tem az egyetem testnevelési szakán — másrészt meg elhatároztam, hogy egy idő­re mindenképpen szakítok az állandó utaz­gatással, a vándorélettel és több időt szen­telek a családomnak. Nehéz megjósolni, mi mindent hoz még az élet, de egy bizonyos: amíg labdarúgásunkban a lelenlegihez ha­sonló állapotok fognak uralkodni, amíg az edzöség úgyszólván veszélyeztetett állásnak minősül, addig más módon szeretném meg­keresni a kenyeremet. Sajnos, ma a hely­zet az, hogy az edző állandóan készenlét- ban tarthatja a kofferjét, nem tudja, csa­pata mikor küldi „szabadságra“ ... Lehet, hogy az egyetem elvégzése után a fiata­lokkal fogok foglalkozni — fél évig már edzettem a Dukla ificsapatát — de mon­dom, leginkább a kapusproblematika vonz. Ebben érzem magamat igazán otthon és lenne bőven mondanivalóm. A kapus fel­készülése és játéka egyébként készülő diplomamunkám témája. — Hogyan sikerült a sportban eltöltött évek után beilleszkednie a mindennapi é- iethe, mondhatnánk a „nbrmális“ életstí­lusba? — Bevallom, eleinte nem ment könnyen a dolog. A labdarúgók életmódja mégis­csak — hogy úgy mondjam — kötetlenebb, a délelőtti edzések után jut Idő a külön­böző elintéznivalókra. Most háromnegyed nyolctól délután fél ötig a munkahelyemen vagyok. Ez a lakásomtól eléggé távol e- sik, úgy hogy gyakorlatilag korán reggel távozom és este érek haza. Ezt nem pa­naszként mondom; nagyon örülök, hogy például hosszú-hosszú évek után, mint min­den átlagember, én is a családommal tölt­hettem végre a szabadságot. — A Duklán jelezték, hogy a munkahe­lyétől eltekintve is igen elfoglalt ember. — Hát, tagja vagyok a futball-szakosz- tály vezetőségének, minden hétfőn ülése­zünk Még mindig sok meghívást kapok különböző élménybeszámolókra, találkozók­ra, ezeknek igyekszem eleget tenni. Né­met nyelvtanfolvamra járok, ez a munkám­hoz szükséges. Az egyéb tisztségek is kö­telezettségekkel járnak ... — Konkrétan? — Tagja vagyok a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának, a Csehországi Válasz­tási Bizottságnak és a Cseh Békebizottság­nak. — Jut ideje az aktív sportolásra is? — Arra időt kell szakítani, már egész­ségi okokból is. — A hátgerince még mindig gondot okoz? — Pillanatnyilag nem olyan rossz a helyzet, mint amikor a válogatottságtól is búcsúzni kényszerültem. Sőt, barátságos meccsekre beszállok a Dukla öregfiúk-csa- patába. Csak vigyáznom kell, hogy meg ne fázzak és ne vigyem túlzásba a vetődése­ket. Tudja, összeállítottam egy kis külön- gyakorlatot, ezt mindennap elvégzem. És segít. Alkalmasint futó- és úszőedzéseket is végzek. — Megváltozott-e a véleménye labdarú­gásunkról azóta, hogy abbahagyta a játé­kot? — Személyes vonatkozásban feltétlenül. Mindenesetre nem Izgat már annyira, in­kább edzői szemmel, szakmai szempont­ból figyelem. És kritikusabb szemmel is. Úgy látszik, míg az ember maga is játszik, hajlamos azt hinni, hogy a foci a legfon­tosabb dolog az egész világon. Aztán kide­rül, hogy ez távolról sem felel meg a va­lóságnak. — Miben látja az okait annak a szaka­déknyi különbségnek, mely a két évvel ezelőtti Európa-bajnok ós a mostani cseh­szlovák válogatott játékerejét jellemzi? — Szerintem csökkent a liga színvona­la. Meglepő, hogy ez nemcsak a cseh or­szágrészekre, hanem Szlovákiára is jellem­ző. Hiányoznak a korábbi átütő tehetsé­gek. Másrészt az is igaz, hogy a liga két évvel ezelőtt sem közelítette meg a válo­gatott színvonalát. De volt egy csapatunk, amely sajnos szétszóródott és eltelik bizo­nyos Idő míg hasonlót sikerül összeková­csolni. Én optimista vagyok ... — Mire alapozza derűlátását? — Számomra Is világos, hogy labdarúgá­sunk helyzete túlságosan bonyolult. Isme­rem azonban Venglos edzőt, s bízom ben­ne. A nézetei progresszívek, s megvan a kellő tapasztalata Is. Persze kérdés, hogy minden részről megkapja-e elképzelései megvalósításához a kellő támogatást, hogy a válogatott ügye ismét a klubérdekek fö­lé kerüljön. S akkor bizonyos, hogy is­mét lesz jó csapat. MAJOR LAJOS Ne törjék a fejüket, hogy hol Is van ez a különös tornaterem, mert máris eláru lom. A világ lagnagyobb tornaterme, amely bármikor és bárki számára nyitva van, ma ga a természet. Nem mondok semmi újat azzal, hogy a szabad természetben való puszta tartózkodás kellemes felüdülést, fel frissülést idéz elő, s hozzájárul erőnlétünk fokozásához és egészségünk megóvásához. Éppen ezért állíthatjuk teljes joggal hogy a természet a legnagyobb tornaterem amely 90ha sincs kulcsra zárva, ahol min deniki kedvére töltheti szabad Idejét. Orvén detes jelenség, hogy egyre többen vannak akik élnek ezzel a lehetőséggel. Gondolok elsősorban a turistáik népes táborára, vagy — hogy pontosabb legyek — a turisztika híveire. Szlovákiában ma a 2700 testnevelési egye sülét közül 1044-nek van turisztikai szak ITV osztálya. Az 52 ezer szervezett turista a testnevelési szövetség tagságának 11 szá­zalékát teszi ki. Különösen sokat gyarapo dott a turisztikai szakosztályok tagállomá nya az előző spartakiád előtt, amelynek az előkészülete számos turistaakciőval volt egybekötve. A turistaszövetség most Is ar­ra törekszik hogy a 1980 évi Csehszlovák Spartakiád előkészületeit a turisztika to­vábbi népszerűsítésére használja fel. A nép zerűséget legjobban fokozzák a jól sike rült és különféle foglalatossággal és ver ínyekkel ep> b 'kötött akciók Legjobb pillanatnyilag a helyzet a Zilinai, Liptovsky Mikuláá-i, prievidzal, preáovl és a kassai (Koátce) járásokban Rendkívül jól dolgozik például a Slovan Hlobovec tu­ristaszakosztálya. A szövetség legnagyobb akciója jövőre a Csehszlovák Spartakiád Dukla — Bratislava — Prága stafétája lesz MINDENKI SZÁMÁRA amely 1979. odktóber 6-án rajtol a duklaf emlékműnél. További 12 országos jellegű akció viseli még elnevezésében a sparta­kiád jelszavát. A szövetség felmérése szerint a turiszti­ka fejlődésére ugyancsak jó hatással van a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel folytatott szoros együttműködés, és az ifjúsági turis­taegyletek munkája. Jelenleg 500 ilyen egy­let működik Szlovákiában, egyenként átla­gosan 50 taggal. Munkájuk legnagyobb ese­ménye lesz a jövőre, az 1979. július 5 — 3. között Presovban sorra kerülő X. ifjúsági turistatalálkozó, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója jegyében zajlik le. Az lemondottakból is világos, hogy a tu­ristaszakosztályok érdekes és vonzó munkát végeznek, és szívesen látnak soraik között mindenkit, aki szereti a természetet, és óv- 1a az egészségét. P. L. / A. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents