Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-10 / 41. szám
A Balról a Neoton íamília hölgytagjai, középen az ABBA menedzsere, jobboldalt Adamis Anna és Szűcs Judit zene és az ABBA Olykor, ha jókedvűen, mindent rózsaszínben látva sétálgatok az utcán, rohanok vala hová, vagy ülök egy kfiztéri pádon és valahonnan jó zene szót hallok, azonnal egy nagyon régóta foglalkoztató gon dolat jut eszembe: miért nem szól mindenütt és mindig zene?!... Komor hivatali helyiségekben, az iskolai folyosókon tanítási órák szünetében villamoson, buszon, és főleg az utcákon, tereken. Nem bömbölve, nem suttogva, csak éppen olyan hangerővel, hogy mindenki hallja. Szép dallamok, lágy akkordok, kellemes hangok, fölbemászó melódiák vidítanák a búskomort és az ör- vendezőt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig valami fenségeset érzek, ha jó zenét hallok. Madarat lehetne velem fogatni a szép muzsika hallatán. Gyakran ácsorgók hanglemezboltok előtt, mármint n- lyan helyeken, ahol van hangszóró az utcára nyíló ajtó fölött, mellett, és állok, bámulok. hallgatok. Ilyenkor megint csak arra gondolok, micsoda Isteni érzés lenne reggel úgy ébredni — ha az ember kinyitja az ablakot —, hogy kintről kellemes muzsika á- ramlik be a friss levegővel, úgy kilépni az utcára, hogy a villamosok, az autók zúgásában kedvenc melódiát fedezek föl, úgy beérni a szerkesztőség épületébe, a munkahelyekre, hogy a portás fejbiccentése mellett zene fogad. Tudom, lennének ennek az elképzelésemnek is ellenzői, lennének, akik megmagyaráznák, hogy a zene elvonhatná a munkától, a járművezetéstől a figyelmet, de ha ez a „mindenütt zene" fogalom is már ugyanúgy hozzátartozna mindennapi életünkhöz, mint a füstös levegő, az útkereszteződések jelzőlámpái, vagy az, hogy nem mezítláb, hanem cipőben járkálunk, akkor a zene, a dallam, a melódia a nem negatív irányban, hanem mindig serkentőleg hatna. De addig is nagyon sok zene kellene az életünkben. Bach és Kodály, Smetana és Beethoven, Bartók és Mozart. De nemcsak ők. Szóljon mellettük a Beatles és az Omega, a Locomotív GT és Karel Gott, az Illés és a Boney M., meg az ABBA, ABBA, ABBA ... Az ABBA, ami ma már úgy tűnik, nemcsak a tizenévesek, a nyugati kábítószer-élvezők, a fiatalok kedvenc együttese, hanem, — mint még ez a Beatles óta nem volt — mindenkié. Néha nem tudom magamban eldönteni, hogy az ABBÄ- ról beszélni manapság sznobizmus kérdése-e vagy sem? De legyen már végérvényes a válasz! NEM. Es azt hiszem, az ABBA-t emlegetni már nem ízlés kérdése. ABBA napjainkban olyan közügy, ami már elválasztható a beat, a rock világától és úgy érzem, csak a zene, a jó zene címszó alá kerülhet, ennél fogva: esztétikum. De mitől világsiker, világszenzáció az ABBA? Mitől misztikum az ABBA? Honnan a varázs, amely körülövezi ezt az együttest? Jó üzleti fogás az egésznek az alapja, üzlet, pénzkérdésen alapul tehát a négy zenész sikere, vagy valóban a zenén? £s a közönség, a hai,0»lóság valóban a zené jüklől nr:'i»g és nem az őket körülvevő csillogó, sejtelmes életmódtól, a róluk keringő szóbeszédektől? Kérdés van már elég — de lehetne még sokkal több is! — de most jöjjenek a válaszok. A válaszok, amelyek nem hivatalos nyilatkozatokon alapulnak, nem az ABBA együttes szájából hangzanak el, hanem e sorok írójának agyában születtek meg: hozzáadva néhány élményét beszélgetéseit ABBA-ügyben. Ogy gondolom, ahhoz, hogy az ABBA, ABBÁ-vá — tehát azzá, ami jelenleg — válhatott, elsősorban jó zene kellett. Három, négy percig tartó szövegdallam, gitáron, orgonán, dobon előadva, tehát a hagyományos beat-rock módszerekből kiindulva. Mindenféle órákig tartó dob- és gitárszólók nélkül, csak a lényegre koncentrálva. Az pedig: fülbemászó, kellemes dallam, azonnal megjegyezendő, ismételhető, dúdolható. Aztán még az is kellett hozzá, hogy a svéd zenészek angolul énekeljenek, tehát a világ egyik legtöbbek által „érthető“ nyelvén és még az is, hogy ez az érthető szöveg ne legyen szirupos, ne szóljon elcsépelt slágertémákról, a zene mellett ez is hozzon valami újat. Amikor mindez a hetvenes évek elején megvolt, robbant is a siker. A lemezgyárak milliós példányban kezdték ontani az ABBA-szá- mókát, a rádió- és tévéállomások vég nélkül sugározták az Anderson-Ulvaeus számokat. De ez még mind semmi! Ezzel még nem szárnyalták volna túl a megszámlálhatatlanul sok angol, francia, amerikai zenekarokat, amelyek közül hasonló sikernek már sokan voltak és — vannak — részesei. Ehhez kellett még egy kis misztikum. Hogy ezt maga az együttes, vagy menedzsere, Stig Anderson doppingolta-e a köztudatba, vagy éppen maguk a rajongók, azt nehéz lenne eldönteni. De úgy vélem, ez a misztikum úgy jött magától. Es hogy mi tartozik ehhez a misztikumhoz? Nem volt nehéz a két csinos lányról és — a nők szerint — a két jóképű fiatalemberről szóbeszéd tárgyává tenni, hogy együtt élnek, házasok, gyerekük született. Hiába volt ez már régen valóság, de gondolom, még mielőtt erről az újságok írtak volna, mielőtt erről bármi hivatalos vélemény is napvilágot látott volna — a közönség, a rajongók már így hitték, holtbiztosán így is tudták. Volt tehát lehetőség mindenfélét kitalálni és mindenfélét beszélni. Mert, ha úgy vesszük, ez is hírverés, ez is propaganda, ezzel is konkrétummá válhat valaki előtt — aki még alig-alig hallott ABBA-számot, még nem is tudja biztosan az együttes nevét —: „Ah, az a két jó nő és a két srác énekel". Aztán az egyik hölgy — a fekete hajú — fenekét a világ fenékszépségversenyén megválasztották a legszebbnek. Aztán a legnagyobb hírverést az általuk keresett hatalmas pénzösszegekről szóban forgó számok hozták meg. Mindenki mondhatott akármilyen horribilis összeget, valóságként lehetett elfogadni, mert pro- kontra senki sem hozhatott fel bizonyítékokat. (Végül az év elején a nyugati lapok egy hivatalos adatot kezdtek közölni: 1977-ben 100 millió svéd korona volt az ABBA tiszta nyeresége.) Aztán, hogy el ne felejtsem, lehetett még arról is késremenő vitákat folytatni — tanúja voltam ezzel kapcsolatban egy komoly vitának egy ifjúsági klubban —, hogy ki kinek a felesége, férje, élettársa. Szóval: ennyi szóbeszéd még Brigitte Bardot-ról sem járta be a világot — sőt még a Beatlesről sem — mint az ABBA-ról. Ezek ugyan nem éppen szimpatikus dolgok, mert elvonhatták a zenéről a figyelmet, sokaknak már nem is a muzsika, hanem a pletyka lehetett a fontos, de az ABBA mégis kiállt minden vihart: tartja magát, továbbra is gyártja, komponálja a jó számokat. A múltkoriban módomban volt megnézni Budapesten azt az ABBA-filmet, amely ausztráliai útjukról készült. A filmen a nézők egy kis ABBA-hátköz- napokba is bepillantást nyerhettek. (Megjegyzendő, hogy a filmet feltűnően sok néző tekintette meg.) Néhány körülöttem ülőn láttam, hogy a filmet nézve csalódás éri őket: „Ezek ilyen egyszerűen élnek!“, „Ezek ilyen mindennapi halandó módján járnak-kel- nek,...“ Meg hallottam még elég ehhez hasonlót. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy a számomra szimpatikus négy zenész magatartásában, viselkedésében nincs semmi pózolás, nagyzolás, a világhír, a gazdagság mellett is meg tudtak maradni egyszerű, szerény embereknek. (Habár ez csak megérzés, hiszen a film nem dokumentalistn eszközökkel készült.) Épp azokban a napokban járta Pestet a hír, hogy az ABBA menedzsere Magyarországra látogat. Sokan azt beszélték, hogy ABBA-turnét jön szerződésileg lekötni, és csak akkor hajlandó sajtóértekezletet tartani, ha azon megjelenik a svéd nagykövet. A kérés teljesült és erre a magyar újságírók ennyit mondtak: „No lám, az ABBA valóban nagyhatalom“. Az Új Tükörből — ahonnan egyik képünket is ollóztuk — később megtudtam azt is, hogy Stig Anderson a Hanglemezgyártó Vállalat képviselőivel megállapodott egy kislemez — Summer Night City — megjelentetéséről és egy nagylemez forgalmazásáról. Továbbá a rövidke hír azt is közölte, hogy Anderson találkozott a magyar könnyűzenei élet képviselőivel. Egész eszmefuttatásomat azzal kezdtem, hogy jó lenne, ha „mindenütt és mindig“ zene szólna Bach-tól az ABBA-lg vezető skálán. Azért az ABBA-ig, mert ez az együttes olyan zenét produkál, amely mindenki kedvence lehet — ezt épp az ABBA-film bizonyította, mivel az abban látott koncertekre az óvodásoktól a nagymamákig mindenki elment —, amely nemcsak földob, hanem zenei ízlésünket Is formálhatja, ze- ne-szeretetre, zenehallgatásra nevelhet. Nem állítom, hogy ebben a zenében rengeteg a művészi vonás, tökéletes művészi élményt nyújt, de azt már igen, hogy a zenehallgatást valahol mégiscsak el kell kezdeni... ABBA-szám csendül föl a rádióban, abba is hagyom az f- rast.... —zolczer— SZERENCSIRE VAN MII JÁTSZANOM - MONDJA SUNYOVSZKY SZILVIA Buda, Vak Bottyán utca, hatodik emelet. Szilvia férjét, Szönyi G. Sándort, a Magyar Televízió Ismert rendezőjét várja ebédre. Négyéves kislánya óvodában van, a férj késik egy kicsit, az ebéd készen van a tűzhelyen — van hát egy kis idő a beszélgetésre. ,A ház asszonya, aki a rozsnyói (Ro2- nava) magyar tannyelvű gimnáziumban é- rettségizett, majd a bratislavai színművészeti után a budapesti főiskolán szerzett diplomát — a Madách Színház tagja. Fiatal, de máris a legnépszerűbb művészek között emlegetik. Gyakran látjuk a televízióban, filmekben és természetesen a színpadon. Gyakori címlap-téma az arca, egyszóval: Szilvia sikeres nő, akinek mi, itteniek mindig szurkolunk, hiszen közülünk való. 1. Csehszlovákiában fesztiváli film volt a Fekete gyémántok, melyet nemrég a Magyar Televízió is sugárzott. Evila szerepében téged láttunk Mit jelentett neked ez a film? — Sok örömet szerzett, hiszen egy táncosnőt játszottam benne, és ez egyben azt is jelentette, hogy két hónapon át na ponta gyakoroltam a főiskolán, Szirmai Bélánál. Diákkoromban persze folgalkoztam a tánccal, de azóta nem volt rá szükségem, csak most, a Fekete gyémántokban Magamnak is be kellett hát bizonyítanom hogy megállóm a helyem. Átkozottul nehéz volt a dolog, még a kánkánt Is gyakoroltam, de ez a tánc szerencsére kimaradt a filmből, nem fért bele időhiány miatt. Várkonyi egyébként igyekezett korszerűsíteni a történetet, ezért változtatta meg a befejezését is. Igyekezett elkerülni a szentimentalizmust; ennek ellenére „kommersz“ film lett a kritikusok szerint a Fekete gyémántok. Én szeretem a romantikus történeteket és szerepeket, nem tehetek róla, a négy hónapig tartó forga tást nem tartom időpazarlásnak. 2. A kritikusok „díszletszagűnak“ tartják a filmet. Hol forgattatok? — A filmnek három helyszíne volt. Egy Salgótarján melletti kis bányászfalu, a keszthelyi kastély és a műterem, ahol a tánc felvételei folytak Szó sincs hát díszletszagról, a bútorok, a falakon a tapéták, a bányászfalu házai eredetiek. 3. A Fekete gyémántok az utóbbi évek egyik legtöbb nézőt vonzó magyar filmje Nálunk is rengetegen látták. — Magyarországon másfélmillió ember nézte meg a mozikban, ezután mutatta be a televízió. Érdeklődik iránta a külföld is, a lengyelek úgy tudom már megvásárolták. 4. Kanyarodjunk a filmtől a színházhoz. Cj idény kezdetén vagyunk, milyen szerepek várnak rád ősszel? — Szerencsére van mit játszanom, nem panaszkodhatom. Színházunk műsoron tartja a Tartuffe-t, a Lóvá tett lovagokat és a Spanyol Izabellát, ez két főszerepet és egy nagyon jó szerepet jelent nekem. A Lóvá tett lovagok színházunk egyik legjobb előadása, szívesen játszom benne én is. Januártól változik esetleg a program — erről most még nem tudok semmi pontosat mondani. 5. Rengeteg cikk foglalkozik a budapesti színházak új Idényével, a személycserékkel, új színészek szerződtetésével. Mit vársz te ezektől a változásoktól? Nagyon biztatónak tartom, hogy új ren dezőket és színészeket is belekapcsolnak a főváros színházi vérkeringésébe, hiszen Zsámbéky vagy Székely bizonyított már. nevük értéket jelent a magyar rendezők között. 6. Mikor jártál otthon, Rozsnyón? — Augusztusban. Ott élnek a szüleim és a testvérem, Igyekszünk minél gyakrabban látni egymást. 7. Mit csinál még Sunyovszky Szilvia, a- mikor nem filmez és nem szerepel a színpadon? — Szavalni jár. Legnagyobb meglepetésére — de ez nagyon jól esik neki — felfedezték a magyarországi szlovákok is Egy Stúr-esten, Békéscsabán ugyanis szlo vákul Is mondott verset. Azóta rendre kap ja a meghívásokat. Szavalt már kétnyel ven a magyarországi szlovák költők estjén Budapesten és a magyarországi szlovák pedagógusok összejövetelén Szarvason. Ezt a munkát Is örömmel végzi, mert úgy érzi, ezzel is szolgálja a szlovák-magyar kö zeledés ügyét. Batta György A Fekete gyémántokban Páaer Anlailal A iuWuiÍj üen
