Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-03 / 40. szám

• HP#

Forgószélszerűen viharzott be az étterembe. Roppant nagy izga lomban volt. Tűz égett a szemé ben. Tele volt várakozással.

— Reggel nyolckor tudtam meg hogy este én játszom a Tányá — rebegte hadarva.

A váratlanul megbetegedet Kucman Eta helyett, neki kellet1 beugranta. Ettől a nagy Izgalom Pedig már játszott főszerepet, néni a Tánya volt az első.

Hogy is volt a reggelt megle petés?

Mari kényelmesen sétált be a színházba. Minek siessen? A Tá nya „olajozottan“ fut, nincs kap kodás, nincs izgalom. Addig nem is volt, míg Konrád József igaz gató azzal nenv fogadta:

— Este te játszod a Tányát.

Egy-egy mondat sok mindent je

lent. Ez a mondat Is sokat je lentett Varsányi Marinak. Első sorban persze kapkodást.

— Te jő ég, mindjárt este leszl

A beugrás akkor is rizikó, ha

előzőleg volt is „bemelegítés“.

— Szerencsémre az elején úgy

volt, hogy a Tányát kettős szereposztásban játszuk. Aztán más képp lett. Ez a darab egyszer már )kozott egy kis kapkodást nekem, ikkor Mák Ildikó helyett ugrot- am be, én játszottam a Duszját.

Először Duszját, aztán Tányát.

Ülünk az étteremben, kérdezge- ek egyet s mást. Megnyugtat.

— Kérdezhet bátran, úgy is orró a leves.

A szerep is az. Hát majd meg átjuk.

Este lement a darab. Kérdem Konrád Józseftől, milyen volt Ma rí.

— Bárcsak mindig így játszana — mondta az igazgató. Ez szinte a dicséret felső foka. Hát Ma cl?

— Azt hiszem, Jól sikerült.

Szót kér Fazekas Imre is:

— Még súgtam is neki.

Fazekas Imre volt a darab se

gédrendezője, egy kicsit hivatalból is, de inkább az izgalom levezetésére „besegített“ egy kicsit.

Ülünk a rádió folyosóján, a komáromiak (Komárno) erős összetételben a Meleg kenyér című mesejátékra készülődnek. Nyugodt a légkör, a mikrofon előtt nincs nagy drukk. Minek is, ha valaki bakizik, vissza az egész, elmond iák újból a mondatot.

— A Tánya folytatásakor is izgultam — vallja be férfiasán Varsányi. Bemutatkozásunkkor sokat segített a felfokozott izgalom Lám, mire jó az izgalom.

izgalmas, változatos, színes vi lág a színjátszás. A Tánya után többek között Sámuel a Kakastáncban.

— Sok szép emlékem van a színészettel kapcsolatban gyermekko rom óta. Még iskolába sem jártam, amikor szüleim elvittek a színházba. Füleken (Filakovo) jártam iskolába, egyébként Bátyiban születtem. Más kislány koromban láttam a MATESZ előadásait. Egy jelenetre még ma is é lénkén emlékszem. A színpadon egy csodaszép nő volt fekete ruhában, a hosszú, földig érő ruha ragyogott, csillogott, villogott. Szörnyen tetszett nekem a nő is, a ruha is, olyán látvány volt, mint valami álom. Talán akkor született meg bennem a gondolat, hogy milyen jó volna a világot jelentő deszkákon valami hasonló szép szerepet játszani, hogy mindenki csak engem nézzen, engem csodáljon. Hát talán így kezdődött, ilyenek voltak az én gyermekkori álmaim, szívesen álmodoztam, szinte beleéltem magam. Mikor aztán engem is hívtak a műkedvelők az iskolánk irodalmi színpadára, szívesen mentem. Szívesen? Repestem az örömtől. Már előzőleg jártam szavalóversenyekre, sőt gimnazista koromban egyszer díjat kaptam a komáromi Jókai napokon. Nagy László Menyegzőjét szavaltam, persze ma már tudom, hogy ez nem nekem való vers, mégis ezt választottam, mert nagyon tetszett. Akkor még nem tudtam, hogy arra is kell ü- gyelní, mennyire felel meg az e- gyéniségemnek egy-egy vers.

Versmondás, műkedvelő színpad. Üjabb lépés következett.

— Sajnos, első próbálkozásra nem sikerült bekerülnöm a főiskolára. Azt hittem összedől a világ. Nem dőlt össze. A következő évben újból próbálkoztam. Akkor már a Madách Könyvkiadóban dolgoztam, elég sokat szerepeltem a rádió magyar adásában, tagja voltam a Forrás irodalmi színpadnak, a Dériné színkörben eljátsz hattam Nina szerepét Dávid Teréz Időzített boldogságában. Mindez hasznosnak bizonyult, kellő tapasztalatokkal felvértezve mentem el az újabb felvételi vizsgára, még sem vettek fel. Ugyanakkor a MATESZ fiatalokat keresett a társulat felújítására, jelentkeztem

én is, a felvételin helytálltam, felvettek. Első szerepem a Jolánka volt Felkaí Ferenc drámájában, a Madáchban. A rajt sikerült. Következett a Tragédiában a virágáruslány.

„Kis ibolyák, első követei a tavasznak. Vásároljanak! — kínálta virágait Varsányi Mária, a Svejkben, ő volt a rikkancs.

— Ezért a szerepért kaptam az első dicséretet. Az első igazi nagy szerep, persze beugrásra, Éva volt Rudi Strahl darabjában,. Ádám és Éva esetében. Violát játszottam Illyés Gyula Dupla vagy semmi című tragédiájában, Peti kalandjaiban — ez egy mesejáték — én játszottam Petit. A kőszívű ember fiaiban Editet. Szerepeltünk a budapesti televízió képernyőjén is, mégpedig a Meridiánban, Solovic darabjában. Ez a tévé-szereplés nagy élménye volt az egész komáromi színészgárdának, hiszen számunkra nem mindennapi eset, hogy egyszerre annyi ember követi figyelemmel játékunkat.

— Epizódszerepek, beugrások után következett a Légy jó mindhalálig.

Könnyes boldogság volt Nyilas Misi szerepe, eddigi szerepkörének legkiemelkedőbb teljesítménye. Kiforrott élményt nyújtó alakítás.

— Talpra állított a siker, megjött az önbizalmam. Valahogy úgy érezhette, hogy most már jöhet bármilyen szerep, jó lesz mindhalálig.

Jöttek a Windsori víg nők, kicsi, de kedves szereppel, szívesen játszottam Page Annát. Aztán színre tűzték Batta György Kakastánc című darabját. Ebben tulajdonképpen négy szerepet játszottam, kettő közülük néma, de így is hálás szerepek, egyik a Pincér, a másik a Borbély. Van aztán egy bohócszerepem, a második részben a Sámuelt játszom. Ez adja a legnagyobb lehetőséget. Sok szép szerepem volt már, de remélem, hogy az igazi nagyok majd még ezután következnek. Eddig az eredetileg nekem szánt nagyobb szerep kevés volt, ami volt, azokhoz beugrások révén jutottam. Valóban nagy szerepem eddig a Nyilas Misi volt, és Sámuel a Kakastáncban. Ezekért az alakításaimért az idény legjobb a- lakításának díját kaptam. Mi tagadás, nagyon örülök ennek és remélem a színház idei műsorában A beszélő köntösben, Goldoni Hazugjában és Ján Jílek Szilveszterében nekem is Jut majd valami testhez álló szerep.

—os.

GYŐZTES

DAL

Az idén Angliában járt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi É- nekkara. Milyen eredménnyel és élményekkel tértek haza tagjai? Egyáltalán, hogy készültek fel, mi minden előzte meg az angliai utat? — kérdem Viczai Páltól, az énekkar titkárától-a CSEMADOK Központi Bizottságán.

— Anglia? Azt hiszem ezt egy kicsit élőbbről kell kezdenem, mégpedig 1971-ből kiindulva, amikor a Szlovák Kulturális Minisztérium felmérte az énekkari mozgalom helyzetét és kategorizálta az énekkarokat. Akkor a minisztérium kiválasztotta Szlovákia tíz legjobb énekkarát és megmondta, hogy a jövőben — amennyiben tartani tudják a színvonalat — ezek az énekkarok képviselhetik az énekkari mozgalmat kül-. földön. Akkor a CSMTKÉ-t is e tíz énekkar közé sorolták és mindjárt abban az évben részt is vehettünk az írországi Cork város fesztiválján.

— Tudtommal akkor nagyon is jól képviseltétek az itteni énekkari mozgalmat.

— Akkor is és később is. A női kar első lett és a vegyeskarunk is az előkelő negyedik helyet szerezte meg. Később, 1974-ben pedig a lengyelországi Miedzizdroje tengerparti város fesztiválján vettünk részt, és itt a fesztivál nagydíját nyertük el. Utána Debrecenben, a Bartók Béla Nemzetközi Énekkari Fesztiválon vet tünk részt, ahol szintén nyertünk egy díjat, mégpedig a folklór-kategória harmadik díját.

— És Angliában?

— Middlesbrough angliai város Cleveland grófságban található, két évenként itt rendezik meg a nagy nemzetközi fesztivált. A csoportok több kategóriában, így többek között még táncban is versenyeznek. Az idei fesztiválon vagy hetven énekkar és csoport vett részt, a mezőny nagyon erős volt. Még tengerentúli, kanadai énekkar is eljött a fesztiválra. Mi három kategóriában versenyeztünk, mégpedig a vegyeskarok, a női karok és a folklóregyüttesek kategóriájában.

— És?

— A vegyeskar és a női kar most sem ért el első, második vagy harmadik helyezést, viszont a folklór- együttesek kategóriájában ismét harmadikok lettünk. Ebben a csoportban huszonhat énekkar versengett, így könnyű megérteni, milyen komoly eredmény ez a harmadik hely...

— De még mennyire? Én magam is mindig nagy csodálója voltam az énekkarnak, és sokszor feltettem már azt a kérdést, hogy minek is köszönheti ez az énekkar a nagy sikert?

— Ezt a kérdést már én is sokszor feltettem magamnak, de lényegében csak a lelkesedést és a karnagyok hozzáértését tudom említeni. Próbákra ugyanis nem sok időnk van. Sőt gondold csak el, amikor havonta egyszer találkozunk, még a szervezési kérdéseket is el kell intézni..

— Persze, gondolom, nagyszerű le hét egy ilyen énekkar tagjának lenni. Most is bizonyára sok szép élménnyel tértetek haza?

— Az biztos, hogy nagy élmény volt ez az üt. Előtte egy hétig Plzefí- ben próbáltunk, majd onnan indultunk autóbuszokon Angliába, vagyis sok mindent láthattunk útközben is Megnéztük többek között Bonnban Beethoven szülőházát, múzeumát, útban hazafelé jártunk Brüsszelben, láttuk a Waterlooi csatateret, aztán Angliában megtekintettük Londont. A fesztivál, mint mondtam Middles- broughban volt, szállásunk viszont egy közeli faluban Great Ayronban, családoknál. Amikor el kellett válni ezektől a kedves emberektől — akik között volt munkás, paraszt, tanító és mérnök is — többen könnyes szemmel búcsúztunk. Persze, ez csak az élmények egyik része, emberi oldala, emellett még ott van a szakmai is. A tanítók énekkarának tagjai vagy negyven énekkart vezetnek az országban. Itt szakmailag is so kát hallani, tapasztalni. Végigizgultuk az egész fesztivált, sokat tanultunk, megismertük az énekkarok repertoárját, sokan új elképzelésekkel és nagy tervekkel tértek haza. Biztos, hogy munkánk eredményében ez meg is fog látszani.

Németh István

SIKERES RENDEZVÉNY AZ ÚJ IFJÚSÁGI KLUBBAN

Oj Ifjúsági klubot kapott Tomaváralja (Turnlanske Pod- hraöie) fiatalsága. A 12,5 millió korona beruházással épült új kultűrházban egy gyönyörűen berendezett ifjúsági klubot adtak át a község vezetői: Tar Tibor hnb-elnök és Kovács Géza, a helyi pártszervezet elnöke a község terüle- tén működő négy SZISZ-szer- vezet vezetőinek. A cementgyár ifjúsága, a szövetkezet és a két falusi SZISZ-szerve- zet tagjai többszáz társadalmi munkaórát dolgoztak a kui- túrház építésén.

Most az Ifjúsági klubban tartják összejöveteleiket és rendezvényeiket. Elsőnek, szeptember 3-án beszélgetést szerveztek Bulla Jánossal az SZNF 34. évfordulója tiszteletére „Mit adott nekünk az SZNF“ címmel. Huszonhat fiatal jött el, hogy meghallgassa az érdekes előadást, majd elbeszélgettek a volt hnb-el- nökkel községük fejlődéséről, s a lakosság életszínvonalának emelkedéséről.

A fiatalok megtekintették a szomszéd helyiségben megnyílt kézimunka-kiállítást is, melvet a Nőszövetség helyi szervezete rendezett „Az élet szépsége" címmel, szintén az SZNF évfordulója tiszteletére. Végezetül diszkó-bálon szórakoztak.

Farkas Rózsa

RE N ATA

Az idei Bratislava! Líra nemzetközi dalfesztiválon a szocialista országok versenyében Lengyelországot Renata Lewandowska képviselte. Nem tartozik a legismertebb lengyel előadók közé, hisz számára az éneklés csak hobby, másodállás.

Renata pályafutásának kezdete hasonló a többi énekes pályakezdéséhez, ö is diákkörnyezetben, klubokban kezdte az éneklést. Első nyilvános szereplésére a varsói MED1K klubban került sor. Ugyanebben a klubban ■ a varsói diákok versenyében az éneklésben első lett.

A zenével már diákkorában kezdett foglalkozni. Zongorázni tanult, majd önszorgalomból főiskolai évei alatt továbbképezte magát, elvégezte a Szépművészeti Aka démiát. Most rajzolással foglalkozik. Az egyik sajtóér tekezleten így vallott magáról:

— Nem vagyok hivatásos énekes, de ha megunom a rajzolást, énekelni megyek. De ez fordítva is érvényes: ha megúnom az éneklést akkor rajzolni kezdek.

Renata egy időben a QOUROM együttessel lépett fel, énekelt az opolei fesztiválon is, ahol a Kulturális Minisztérium különdíját nyerte el. Ezenkívül a sopoti fesz tiválon is kapott díjakat. A rádió- és tévéstúdiók rend szeres vendégei közé tartozik. Számos rádiófelvétele van, de eddig még nem készített egyetlen lemezt sem. Mégis sok a rajongója, akik csak a hangversenyeken hallhatják kedvenc énekesüket.

Egy bulgáriai találkozás során jó barátságot kötött lob Fridi brnói énekessel, akivel több alkalommal közösen szerepelt Lengyelországban, sőt Bob egyik tévéműsorában mint vendég mutatkozott be.

B. G.

Fotó: a szerző

J

VARSÁNYI MÁRIA