Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-03 / 40. szám
Május szemeddel múltból felidézed Az elporlott víg gavallérokat Es mosolyognak újra régi szépek, Kiket már csöndes, vén öskert fogad“ ... (Juhász Gyula) Krúdy mini egy rakéta lövellt ki az álmos nyírségi csendből, ahol a magafajta fiatalurakra a szolgabíróság, vagy más hasonló megyei stal- lumok vártak, hogy azután a semmittevésben elhízva leéljék életüket. Hogyan indult és milyen Is volt ennek az íróüstökösnek az élete? 1878. október 21-én született Nyíregyházén és 1933. május 12-én halt meg Budapesten. É- létének 53 éve alatt olyan írói pályát futott be, amilyenhez hasonló kevés volt. Már ifjú gimnazista korában jelentkezett kisebb írásaival a nyilvánosság' előtt, s onu..,i kezdve pályája egyre magasabbra ívelt. A gimnázium alsó három osztályát Podolinban (Podolinec), ebben a girbe gurba városka cisztercita tanintézetében végezte. Ez a három év különös és mély nyomokat hagyott az ifjú gimnazistában, ennek hatása felnőttkorában és Írásaiban gyakorta jelentkezett. Po- dolini évei alatt megtanulta becsülni és szeretni a más nép gyermekeit, tisztelni szokásaikat és megérteni vágyaikat. E korszak emlékeinek, a szlovák népmeséknek hatását tükrözi a Podolini kísértet című regénye. Rendkívüli egyéniség volt mind emberi, mind társadalmi és írói értelemben. Aggályos kodás nélkül túltette magát o lyan konvenciókon, amelyek a társadalom szemében törvé nyék voltak. És a társadalom ezekért pálcát is tört felette, ítéltek élete felett, holott csak az írását alapján lett volna szabad őt értékelni, s ezért már éleiében a magyar Par nassziiszon lett volna a helye Hiába Irta legragyogóbb írásainak tömegét, sohasem tudott annyit elérni, hogy nyugodtan tekinthetett volna a jövőbe. Végül már nem lett jövője, mert azt elvitte a halál. Jókai és Mikszáth utódaként A tabáni Mélypince vendéglő SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KRÚDY GYULA érkezett az Irodalom birodalmába. Semmilyen irodalmi csoporthoz, irányzathoz nem tar tozott. Megválasztották ugyan a Petőfi- Társaság tagjának, de később kilépett belőle. Az író fénykora . írói sikersorozata 1910 táján kezdődött, amikorra már kiforrott és egyéni krúdysta stílű sát kialakította. Jókai roman tikájának volt a folytatója, hu mórban pedig túltett Mikszá thon. Krúdy humora némi író niával volt átszőve. Stílusára talán a neoromantika a helyes kifejezés, mert a múltba felejt kezést, a régmúlt iűők múlását, örömeit, bánatait s vágyait hozta elénk. Felidézte í rásaiban azt a világot, amely sohasem tér már vissza. A „Tegnapok ködlovagjai" ban a magyar múlt politikai, társadalmi és művészeti életéről fest élénk képet. A múlt ról, a címeres urakról és éle tűkről írt annak a jövendő ge nerációnak, amely mi vagyunk Ezek a legendák, melyeknek mindig volt valóságalapja, ó rökre elvesetek volna, ha nem kérü" >k Krúdy tollára. Az í ' lírái különcök csak úgy, mint ő —, a társadalom felett élők, különös szenvedélyek és passziók hívei, vagy rabjai. Hangulat minden sora, amely lenyűgözi az olvasót. Minden során átüt az á- lomvilág fantáziadús pergő filmje, s az a bájos bohémság. amely a lényéből áradt. írásaiban — 1919-es szerepét kivéve — soha nem politizált, de ahogyan megrajzolja a századvégi és az első világhábo rú előtti úriosztályt, azzal mindennél többet mondott. Az ő úri alakjai csak éltek mások verejtékéből, de nem alkottak semmit. Herdáltak. A Tanácsköztársaság idején azt vallotta, hogy ... „új történelmet keli írni“ ... „és miért búsulnék az egész elmerült világ után,... amely már lejjebb nem csúszhatott?“ A Tanácsköztársaság bukása után az új rezsim nem bocsátja meg szerepét. Könyveit é- veken át nem adják ki, novelláit, cikkeit csak keserves küzdelmekkel tudja itt-ott elhelyezni. A megaláztatások korszaka köszönt rá, s mindenna dós kicsinyes pénzgondok marcangolják. „Én írónak születtem, semmi másnak“ — mondja mellőzteté- se idején. Egy rövid élet Rendkívül termékeny író volt, máig 140 kötetet kitevő munkáit ismerjük. E tekintetben Jókain is túltett. Pedig még mennyi kallódó írása pihenhet felderítetlenül az egykori Magyarország területén megjelent lapok hasábjain jM Mert Krúdy állandó pénzzavara miatt a szélrózsa minden irányában megjelenő lapoknak adott írásaiból: hol novellát, hol meg folytatásos regényt. Volt olyan esztendő Krúdy fénykorában, amikor egyszerre három budapesti napilap közölte egy-egy folytatásos regényét. Sokat is kellett írnia, mert rosszul fizették. A kiadók és a főszerkesztők ismerték passzióit, gyengéit, svisz- szaéltek ezzel. A kiadók bizony kapitalisták voltak, akik nem az irodalmat, hanem csak az abból származó hasznot nézték. De hát á pénzt Krúdy éppúgy nem becsülte meg, mint a regényalakjai. Amíg a nimbusz tartott, addig a kiadók és a szerkesztőségek ajtajai szélesre tárva álltak előtte és bőven folyt az előleg. Az pedig, amilyen könnyen jött, o- lyan könnyen el is ment. Gyakran írt kávéházban, ha hirtelen pénzre volt szüksége, de terjedelmes munkáit otthon írta. íróasztala egy kék csomagolópapírral borított, egyfió- kos kis asztalka volt. Rajta lílatintás üveg, tollszárak és tollhegyek. A késő éjszakai ő- rákban leült az asztalka mellé, amelyen csattos üvegekben bor és ásványvíz állott. Amíg a (ilatintás 16 oldal — ez volt a saját magára kiszabott meny nyiség — el nem készült, addig csak írt. Mire a bor elfogyott, addigra a 16 oldal is megtelt. írói munkásságának csúcsa az 1913-ban megjelent „Vörös postakocsi“ volt. Ebben a századelejei Budapest hiteles kor rajzát adta a romantika légkö rében. Ez a műve érte meg a iegtöbb kiadást. Alom és valóság, múlt és jelen olvad egybe e műben. A legsajátosabb Krúdy regény. Ady így nyilatkozott a „Vörös postakocsidról: „Könnyes, drága, gyönyörű könyv.“ Kosztolányi Krúdy egész stílusára vonatkoztatva mondta: „Nincsenek csattanós témái... csak az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a töb biek.“ De talán Szerb Antal találta el a legjobban, amikor ezt mondta: „Pénzt akart keresni, s ehelyett remekműveket írt.“ „... Jöjjön lábujjhegyen a « Az első világháborút követően felhagyott a dzsentrivilág témáival és a kisemberek életét írta meg. Ehhez nagyszerű tanulmány-anyaghoz jutott azokban a kiskocsmákban, a- melyekben gyakorta megfordult. Ezek között is legnevezetesebb a tabáni Mélypince és az óbudai Kéhli-vendéglő volt. Mellőztetéséhez 1928-ban súlyos betegség is járult, s akkor már a nyomor is kopogtatott ajtaján. Margitszigeti lakásából a lakbérfizetés elmulasztása miatt családjával e- gyütt Óbudára, a Templom utca 15-be, egy földszintes régi, kopott házba költöztették. De hamarosan már ennek a bérét sem tudta fizetni. A beteg írón sem a rajta sokat kereső kiadók, sem azok nem segítettek, akiknek ez kötelességük lett volna. Munkaereje megfogyott, s a főszerkesztők, a kiadók megalázóan kezelték, amikor egy-egy kéziratával jelentkezett. Végre egy kis fellélegzést jelentett számára, amikor 1930- ban Baumgarten-díjat , 1933- ban pedig az „Élet álom“ művéért Rotljermere-díjat kapott. Mindkettőt Kosztolányi javaslatára. De a súlyos gondokkal küzdő író sorsán már ezek sem változtattak lényegesen. Mindezek már későn jöttek, mert az író tele volt adóssággal és súlyos beteg volt. 1933 tavaszán már az óbudai lakásának a bérét, sem a villany- számláját kifizetni nem tudta. Ugyanakkor, amikor gróf Bethlen István 150 000 pengő előleget vett fel egyik kiadójától a megírandó emlékirataira, egy magyar író villanyát az Elektromos Művek kikapcsolta, mert ez az író sehonnan sem tudott annyi pénzt szerezni, hogy a számlát kifizethesse. Halála előestéjén gyertyafény mellett rótta a sorokat, hogy másnap írását valamelyik lap nál pénzre válthassa. De hajnalban — 1933. május 12-én — örökre kiesett kezéből a toll, a gyertya csonkig égett, teljesülvén korábbi vágya, a- mint azt a „Napraforgódban megírta: „Csak alkonyatkor ne haljak meg e tájonl Jöjjön lábujjhegyen a perc, amely bekan- dikál a kulcslyukon, néma nagy éjjelen, midőn a csillagok sem láthatók, s könnyű feladat átmenni egyik vaksötét putriból a másikba ... Kopogtasson be porosán a virrasztástól, csüggedten a következő nap reménytelenségétől, egy boldogtalan éj görcsével torkunkban, mindenről való lemondási készséggel a megpi- henhetésért: átkozott hajnalon... akkor jöhet hozzám hosszú éji útjából a fekete Hírnök. De alkonyattal kímél jen...“ Kelenváry János M 9 A KÖNYV A TUDÁS FORRÁSA Az érsekújvári (Nővé Zámky) Gorkij utcai 2. számú íiókkönyvtár vezetője Strba Sándorné. Két kisgyermek édesanyja, pályájánuk szerelmese. Középiskolás korában is nagyon szeretett olvasni. A könyvekben mindig az irodalmi és az eszmei értékel kereste. A középiskolai tanulmányai után Bratislavában elvégezte a könyvtárosi szakot. Foglalkozásában állandóan keresi azokat a mód szereket, amelyekkel meg tudná szerettetni a könyvet és az olvasást. Állandóan képezi magát. Sokat olvas, és bámulatos pedagógiai és pszichológiai érzékkel rendelkezik. Már régebben figyelem munkáját, és látom azt, hogy Strbáné megtalálta azt a helyes* utat, amelynek segít ségével a zsenge gyermekkortól a felnőtt korig meg lehet kedveltetni az olvasást Saját önszorgalmából egész évre tervet dolgozott ki, amely szerint az óvodások — mind a szlovák, mind a magyar tannyelvű csoportok — részére havonta egy-egy mesedélutánt tart. A meséket ő maga adja elő — kitűnően. Többször figyeltem, és szinte bámultam, bogy a kétórás mesedélutánokon az óvodások végig figyeltek, és egy-egy mese után kér deztek is. A könyvtár körzetéhez tartozó óvodák óvónői is há lásak neki. A szlovák óvodából Kucharovíőová és Kalu- őáková óvónők, valamint Klein Marika, a magyar tan nyelvű óvoda Igazgatónője elragadtatással beszélnek arról az élményről, amit a gyerekeknél egy-egy ilyen mesedélután kivált Mindegyik óvodásnak van olvasó naplója, amelybe az óvodában a gyermekek a hallott mesékről a saját elképzelésük szerint rajzolnak. Az évi terv a fiókkönyvtár számára 650 olvasót irányoz elő. Jelenleg 740 az olvasók száma, amely az év végére tovább emelkedik. A könyvtáros a könyvek kiválasztásában is segít. Strba Sándorné megtalálta a módját, hogyan kell a könyveket a legzsengébb kortól kezdve megszerettetni. Munkásságával, közvetlen, szerény egyéniségével megmutatja hogyon kell a tudás forrását, a könyvet megkedveltein) Könyvtárosi munkája legyen példamutató fáklya a többi könyvtáros részére is. Dr. Hofer Lajos / A Madách Kiadó fordítói műhelyéből ezúttal négy frissen megjelent könyvet ismertetünk, fán Kozák SZENT MIHÁLY című könyvében valahol a Vihorlát lábánál fekvő' kis faluba vezeti el az olvasót az író. A község már nem a nagy összeütközések korát éli, túljutott a kezdeti ne hézségeken, szövetkezete jól gazdálkodik, lakosai elégedettek, örömmel dolgoznak, jól élnek. Az író a falu mindennapi életének egy darabját mutatja be kedves humorral, azt, milyen ellentétekre kerül sor a falu vezető emberei — a községi titkár és a szövetkezeti elnök — meg a híveik közt, akik ugyan már régen mindnyájan egy célt követnek, csak a hozzá vezető utat látják másként. Végül azonban minden bizonytalanság, apró-cseprő összezördülés, pletyka, intrika ellenére is megtalálják a közös utat, akár a község szépítéséről, akár a -választásokról van szó. Az író biztos környezet és emberismerete, megértébe és humora teszi elevenné a könyv lapjain elmondott történetet. A Győzelem Könyvtár sorozatban látott napvilágot Marie Pujmanová JÁTÉK A TŰZZEL című regénye, amely erőteljes realitással eleveníti meg egy sötét történelmi korszak baljós előestéjét, de u- gyanakkor — a cseh nép törhetetlen életerején és derűlátásán keresztül — felvillantja az infernóból kiveze tő utat. Ezt a derűlátást a nép kimeríthetetlen erői sugározzák, és ezt testesíti meg a regény központi alakja Gazma ügyvéd, a munkásosztály felszabadításáért küzdő élcsapat lelkes és áldozatkész tagja. Köréje és családjának tagjai köré szövődik az izgalmas és változatos regény cselekménye, amelyhez a harmincas évek Prágájának sokrétű társadalmi keresztmetszete szolgáltat érdekes, meggyőző keretet. Gizela Kocoureková ZELMA című önéletrajzi elemekre épülő regényében nagy sze retettel és a személyes élmények hitelével rajzolja meg hősnőjének, Zelmának küzdelmes életét, szenvedések kel teli gyermekkorát, az első szerelem éveit, a sorsát megpecsételő boldogtalan házasságát, s az életkörül ményeivel elégedetlen, kiutat kereső asszony magára ébredését. A regény olvasása közben elénk tárul a zsarnócakohói bányászok, az alföldi részesaratók, zsellérek, idénymunkások és a rózsahegyi textilgyár munkásainak világa, egy alig ismert szelete az első világháború előtti évek szlovák valóságának, Kocoureková nyelve, stílusa egyszerű, mozaikszerűen felépített re, nyének alapja a személyes tapasztalás, s így az egész könyvet az őszinteség hatjaát, mely még ott sem veszít hiteléből, ahol az írónő a távolabbi, homályosabb élményeket a képzeletével egészíti ki. 1
