Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-09-26 / 39. szám

Getfysburgban Oktober ele­jén kezdődik a súlyemelő vi­lágbajnokság. A szovjet spor­tolók e sportágakban már évek óta úgyszólván uraljík a me­zőnyt. Igor Kudjnkov főedző irányításával most is szorgal­masan készülnek, és legalább 5 összetett világbajnoki címet akarnak szerezni, a többiről nem is beszélve. — Két éve készülünk az ú- jabb világbajnokságra és még két eszlendőnk van Moszkváig — mondotta Kudjukov. — Az idei havífovi Európa-bajnokság eredményei mutatják, hogy jó úton járunk, a tíz súlycsoport közül nyolcban elsők lettünk. A szovjet súlyemelők 1978 első felében 22 szovjet csúcsot szárnyaltak túl, ezek közül 17 új világrekord, A havífovi EB ’’’«szovjet csil­lagát mutatjuk be az alábbiak­ban. Äz idei havífovi sdlyemelő EB-n újságírói berkekben gyak­ran szó esett arról, hogy a hetvenes évek második fele idővel bizonyára külön súlyt kap majd a sportág történeté­ben. Érdekes jelenségnek le­hetünk ugyanis tanúi: a gon­dolkodó, sokirányú érdeklődé­sű, harmonikusan fejlett spor­toló kialakulásának. A legma­gasabb mércét ma már csak az igazán kiemelkedő egyénisé­gek, az alkotó típusú sporto­lók érhetik el. Természetesen volt ilyen az előző években is, például a nehézsúlyú olimpiai bajnok, Jurij Vlaszov, aki ma sikeres író. Egyfajta tökéletességről is beszélhetnénk, de hát embe­rekről van szó, jó és rossz tu­lajdonságaikkal együtt. A.tes­ti-lelki harmónia egyébként ellentétben áll azokkal az el­méletekkel, melyek éppen a fordítottját állítják: hogy a modern sport egyoldalú, túl szűk területre, csak magára a sporttevékenységre szakosodó embereket hoz létre. De hát konkrét példáink vannak bő­ven, válogathatunk a nemzet­közi és a hazai súlyemelösport élvonalában. Vegyük talán a legaktuálisabb példát, a szov­jet válogatott egyik erősségét, Jurik Vardanyant, aki két éve még ifjúsági versenyző volt, világcsúcstartó és világbajnok, tavaly már felnőtt világ- és Európa bajnok, s az idén Ha- vífovban szintén az ő nyaká­ba akasztották a középsúly a- ranyérmét. Tavaly különben kiérdemelte „Az év súlyemelő­je, címet is. A tavalyi budapesti Pannó­nia Kupa versenyén volt elő­ször alkalmam találkozni és beszélgetni vele, figyelni nem­csak versenyzését, hanem civil pillanatait is. Annyi jót hallottam róla, nemcsak sportbeli eredményei­vel, üstökösszerű berobbanásá- val, hanem emberi tulajdon­ságaival kapcsolatban is, hogy kételkedem: létezhet-e valóban ilyen ember. A súlyemelőknek ugyanis nem szokásuk a lel- kendezés, de Jurikkal kapcso­latban valóban csak a legna­gyobb elismerés hangján szól­tak. Hogy éppen súlyemelő lett, azt a véletlennek köszönheti. Nem kis szerepet játszott eb­ben nagybátyja, Szergej Varda­nyan példája, aki most Jurik edzője és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság leg­jobb súlyemelő-szakértői közé tartozik. Jurik ugyanis gyerekkorától kezdve sokoldalú sportoló volt. Legjobban a röplabda vonzot­ta. Ebben a sportágban ör­mény ifjúsági válogatott volt, s még ifjúsági súlyemelő-világ- csúcstartó korában is be-beug- rott szülővárosa, Leninakan el- söligás csapatába. Igaz-e, hogy zongorázol? — faggattam a budapesti Volga- szállóban az interjú során. Bó­lintott, mire megkértük, lega­lább a fotós kedvéért üljön egy pillanatra a zongora mel­lé. Fel is fedeztünk egyet a szálló bárjában, Jurik helyet foglalt, végigfuttatta ujjait a billentyűkön, valami orientális színezetű melódiót próbálga­tott, néhány perccel később Csajkovszkij és Hacsaturján ke­rült sorra. A vörös melegítős fiú szinte el is feledkezett a jelenlétünkről. Ha módotokban áll, adjátok át üdvözletemet a prágai Au- todróm tagjainak, kérte mindjárt beszélgetésünk elején, miután bemutatkoztunk. Az au­tózás ugyanis nagy szenvedé­lye, kitűnően vezet. Ű maga édesapja Volgáját „nyúzza“, de a motorkerékpárt sem veti meg. Egy-egy nehéz verseny után a természetben keres felüdü­lést. Azt mondja, már majd­nem olyan kitűnő vadásznak számít, mint nagy példa­képe, az ötvenhétszeres világ­csúcstartó David Rigert. Azt meg barátja, Vartan Militosz- jan árulta el róla, hogy a hor­gászbottal is igen ügyesen bá­nik. Nem kimondottan tipikus súlyemelő alkat. A középsúlyú mezőny termetre is legkiemel­kedőbb tagja, végtagjai kicsit túl hosszúnak, karcsúnak tűn­nek. Háta viszont széles, dere­ka izmos. Mindezzel együtt technikailag kitűnően képzett, kimondottan esztétikusán emel, a legnagyobb, világcsúcsot je­lentő súlyokkal is csodálatos természetességgel birkózik meg. Ellenfelei talán egyedül­álló koncentrálóképességét be­csülik legtöbbre. Különben főiskolás, a lenina- kani pedagógusképző harmadé­ves hallgatója biológia-testne­velés szakon. Mindezek után talán mondani sem kell, hogy mindeddig valamennyi osztály­zata kitűnő s jövőbeni tervei között a kandidátusi értekezés is szerepel. Apja gyári raktár- ' nők, édesanyja gyógyszertár­ban dolgozik. Egy nővére és két húga van, a legfiatalabbik ígéretes vágtázótehetség. Na és a lányokkal hogy állsz? — tettük fel az elma­radhatatlan kérdést. Jurik kis­fiúsán elmosolyodik. Nem ta­gadja, hogy e tekintetben is bőséges személye iránt az ér­deklődés, de komoly ismeret­sége van, s a moszkvai olim­pia után valószínűleg megnő­sül.' Legutóbb Havífovban újabb oldaláról is megismerhettem ezt a céltudatos, teljesítmé­nyeivel a fantasztikum határát érintő, ám rendkívül szerény sportolót. Az EB záróbankett­jén egy elegáns hi-fi készlet­tel lepték meg havífovi barát- jai. Ö maga szereli majd ösz- sze, otthon ugyanis erősítők­kel, magnókkal is „szórako­zik“. E sokoldalúság mellett még van egy dolog, mely Jurikot az ifjú sportolók példaképévé e- meli. Ha valakiről oroszul azt mondják „on haraktyer“, hogy az illető jellem, az a lehető legnagyobb elismerés jele. S Jurikkal kapcsolatban csapat­társai, akik ugyancsak jól is­merik, rendkívül gyakran hasz- • nálják ezt a kifejezést. MAJOR LAJOS A szerző felvétele \ HIBÁS? A legújabb értesülések szerint bírósági vizsgálatot rendeltek ej Ronnie Petersson halálos kimenetelű sze­rencsétlenség ügyéoen. A két személy, akik ellen vizs­gálat indult: Riccardo Pairese olasz versenyző, aki jobb­ra előzésével közvetlenül előidézte a szerencsétlensé­get, és Gianni Restellj, a verseny igazgatója, aki hibás a téves indításért Egyébként Restell! a Corriere della Sera vasárnapi számában cikket írt ezzel a címmel: ,.Ha rosszul indítok, lőjetek agyon “ Sajnos, a rossz indítás bekövetkezett és ez hozzájárult ahhoz, hogy a Forma 1 versenyek halálos áldozatainak száma ^1954 óta huszanhatra, és ezek közül a monzai pályán há­romra emelkedett. A felelősök között említik a szervezőket, akik nem gondoskodtak arról, hogy a kritikus zónában szalma- köteggel 11 méterre korlátozzák a pálya bal oldali sávját, és így megakadályozzák, hogy a versenyzők legyezőszerűen előretörhessenek. Hibáztatják a verseny igazgatóját, Giovanni Restellit. aki „nem tudta, vágy- nem akarta megvárni“, hogy minden versenyző meg­álljon a felderítő kör után. S mivel zöld jelzést adott, a mögöttes versenyzők igen közel kerülhettek az elöl haladókhoz. Hibásak a hátsó sorban haladó verseny­zők, akik nem maradtak meg szabályosan a pályasza­kaszon, hanem az előnyszerzés érdekében legyezőszerű­en haladva próbáltak előretörni. Hibáztatják a versenyt pénzelő cégek képviselőit is, akik annak alapján választják kt a versenyzőket, hogy mennyire tudják reklámozni termékeiket, s aki­ket ezért gyakran veszélyes akrobatamutatványokra kényszerítenek. A monzai pálya jelenlegi állapotában nem alkalmas autóversenyek megrendezésére. í n 31 Vaszllij Aiekszejev kétszeres olimpiai bajnok, a világ legerősebb embere, útban a Les Vegas-i súlyemelő sztárpa­rádé télé, a nyugatnémetek volt világcsúcstartójával, Ralpb Misiénél ellátogatott Muhammad Ali Pennsylvania állam­ban levő edzőtáborába. Az összesereglett totóriporterek és újságírók nagy örömé­re a három híres sportember versenyre kelt izmai megfe­szítésében. Ezután Aiekszejev és Misler könyökénél fogva a magasba emelte Alit. Végül az ökölvívás királya kétmenetes edzőmérkőzést ví­vott. Aiekszejev és Misler lelkesen megtapsolta. Vaszllij kijelentette: — Ez a rövid idő ismételten meggyűzött arről, hogy Mn- hammad Ali az ökölvívás művésze. A Német Demokratikus Köztársaságban rendezett nemrégi barátságtorna alkalmával a Vietnami SZK fiatal labdarúgói 3:3 arányú döntetlen eredményt értek el a Koreai NDK csa­pata ellen. Ez volt a vietnamiak első nemzetközi labdarúgómérkőzé­se hazájuk határain kívül, s egyúttal első sikerük Is. — Az a célunk, hogy eljussunk Moszkvába az 1980. évi olimpiai tornára. Emiatt készítettünk elő egy fiatal válo­gatottat, amely majd barátságos mérkőzéseken edződik o- lyan csapatokkal szemben, amelyeknek nagyobb labdarúgó­hagyományai vannak — mondta a torna .alkalmával Chu Quan Gem, a Vietnami SZK válogatottjának edzője. — Ifjúságunk nagyon szereti a labdarúgást, s ahol csak lehetséges, foglalkozik vele. Így például a gyerekek még az utcákon Is játszanak, amiért a közlekedésbiztonsági szer­vek gyakran kénytelenek közbelépni, hogy ne történjen 'szerencsétlenség. A futballpályák állandóan foglaltak. Ha­zánk hosszú időn át háborúban volt, s emiatt nincs ele­gendő létesítménye azok számára, akik szeretik ezt a sport­ágat, A nehézségek ellenére mi mégis felkutatjuk a legte­hetségesebbeket, és tapasztalt edzőkre bízzuk továbbkép­zésüket — mondta a Vietnami SZK fiatal válogatottjának edzője. BÉKEMARATON 1978 Két évvel a montreali olimpia után és két évvel a moszkvai olimpia előtt, pár nappal az atlétikai Euró­pa — bajnokság befejezése után rajtol a negyvennyol­cadik kassai [Kosice) Békemaraton. Nincs ezúttal világhírű résztvevője, nincs a mezőny­ben olimpiai győztes, „nagy név“, akik Prágában a kontinensbajnokságon rajthoz álltak, nem jönnek most ide. A Békemaratpnnak mégis van varázsa, most is lelkes közönség buzdítja majd a kilométerekkel birkó­zókat, most is születnek életre szóló kapcsolatok az atléták között. És — végső soron- nincs kizárva — most is felbukkanhat az ismeretlenség homályéban valaki, aki jő időt fut és emlékezetes versenyen nyer, bár október elseje előtt még a nevét sem ismertük. fán Marglta, a szervezőbizottság elnöke az utóbbi napokban kevesebb nyilatkozatot ad, mint egy évvel ezelőtt, vagy régebben. Bizonyára azért, mert nem tud „nagy nevekkel“ szolgálni, nem mondhatja, hogy jön Farrington, Cierpinski vagy Clayton. Biztosra veszem azonban, hogy Ján Margita, aki évek, sőt évtizedek óta irányítja az előkészületeket és a szervezést, nem izgul a verseny miatt. Tudja ugyanis, “hogy a Béke­maraton mindig szép, mindig izgalmas, akkor is, ha csak a „szürkék“ évfolyamát rendezik. „Szürkék“ nin­csenek — csak a világ minden tájáról érkező futók vannak, akik elhozzák népeik, országaik üzenetét, s a^k bebizonyítják: jó futni, mert szép élni. Kívánjunk hát sok sikert az Idei, negyvennyolcadik maratonhoz, kívánjuk, hogy október elsején, vasárnap délután fogadja a versenyzőket kegyeibe az időjárás. [bt] A nemrégi prágai atlétikai EB egyik szép, váratlan csehszlovák sikerét a hu­szonhároméves Bugár Imre a Dukla Pra­ha atlétája érte el, aki diszkoszvetésben bronzérmet szerzett. Vagy talán nem is volt ez az eredmény olyan váratlan? Ahogy vesszük. Imre ugyan már a baj­nokság előtt az európai ranglista harma­dik fokán állt, ám a neve a szakembe­reknek nem sokat mondott. A legtöbben arra számítottak, hogy a tapasztalat­lan újoncok sorsára jut; s az öreg, ki­próbált harcosokkal ellentétben nem lesz képes „hozni a formáját.“ Másrészt vi­szont — ő maga nyilatkozta az EB e- lött: „Sosem versenyeztem még ilyen komoly versenyen, ennyi néző előtt. Nem emlékszem azonban, hogy valaha is ide­ges, lámpalázas lettem volna a dobás előtt. Ezért bízom, hogy sikerül csak a versenyzésre összpontosítani a figyel­memet, függetlenül az ellenfelek sze­replésétől.“ Sikerült. Imre érett, tapasztalt atlétát megszégyenítő higgadtsággal, biztonság­gal forgott a dobókörben, mi több, a verseny első szakaszában vezetett isi A bronzéremmel azonban módfelett elége­dett volt, atlétáink szakvezetéséhez ha­sonlóan. Hiszen végre megvan a nagy versenyző, az olimpiai bajnok Ludvík Danék utóda. Danék az EB-n még ver­senyzett, de csillaga már leáldozóban van, csúcsformáját már nem képes tar­tani. „Ludvík már akkor eszményképem volt, amikor Dunaszerdahelyen először próbál­koztam a diszkoszvetéssel“, mondja Bu­gár. „Most meg nagyon jól megértjük agymást. Tavaly még ellenfelének te­kintett, s verseny közben nem igen törő­IMRE, A BRONZÉRA dött velem, de most minden alkalommal segít, tanácsot ad Néha egyetlen szava, mondata elegendő s mindjárt tudom min kell javítani, milyen technikai hibát vé­tettem.“ Bugár a dunaszerdahelyi járási Csalló- közkürt (Ohrady) szülötte. Ez év április tizennegyedikén volt huszonhárom esz­tendős. A hatalmas termetű {jelenleg 195 cm, 117 kg súlyú, jóvágású fiatal­ember első diszkoszvető lépéseit Vendégh Vince irányította, majd Bratislavába ke­rült. Villanyszerelő volt a Slovnaftnál, s az Inter színeiben versenyzett. Nem vitás, ideális dobőalkat, de fejlődése így is csodálatra méltó. Nézzük csak években és méterekben kifejezve: 1972 —• 44,42, 1973 — 48,22, 1974 — 51,36, 1975 — 53, 88, 1976 — 57,52, 1977 — 62,54, 1978 — 65, 96 méter. Törés nélkül, tántoríthatat? lanul a csúcs felé, ámbár maximumát még távolról sem érte el... Hogyan látja mindezt ő maga: „Sokan csodálkoznak ugrásszerű fejlődésemen, de nincs mögötte más dolog mint — munka. Szeretek edzeni. Erre a verseny- idényre úgy készültem, mint eddig még soha. De jől bírom, vannak még tartalé­kaim. Sokat súlyzóztam s így növekedett a testsúlyom, javítottam a dobótechnt- kán is ... Bugár Imrét a siker nem vakította el. Ezt bizonyítja józansága is a számára nagy sikert hozó első komoly nemzett versenye után: „Nagy az örömöm, de azt is látom, mennyi még a pótolniva­lóm. Az eldobás fázisa jól ment, de a lá­baim még lassúak, a forgástechnikáról ne is beszéljünk. .. “ A céltudatos csailóközkürti legényről azonban úgy hisszük mégiscsak érdemes volt szót ejteni Remélhetőleg többször lesz még rá alkalmunk — sikerei kap­csán — a Jövőben is. (major) í Jurik Vardanyan, az új súlyemelőcsillag a t/Wci ctcc QpnSTŰlft Km I lm L L ■ I ■■ %0- il: f kL- j

Next

/
Thumbnails
Contents