Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-26 / 39. szám
II. VARATLAN TÁMOGATÁS Alig kél héttel a tábornokokkal tartott megbeszélés után, amikor megállapodtak Ausztria és Csehszlovákia lerohanásábanl Hitler lord Halifaxot, a Brit Államtanács elnökét, Chamberlain brit miniszterelnök személyes megbízottját fogadta ober- salzbergl rezidenciáján. A látogatás annál is jelentősebb volt, mivel Anglia, az európai nagyhatalmak egyike, volt az az ország, amely áthúzhatta volna Hitler terveit. Ezért a Führer alaposan felkészült a diplomáciai csatára. A csata azonban elmaradt. A megkülönböztetett tisztelet jeléül Hitler nem a dolgozó- szobájában, hanem a Berghof lépcsőin várta vendégét. Előbb megmutatta neki a hírhedt „sasfészket“ majd asztalhoz ültek. — Nem hoztam magammal Londonból semmilyen új javaslatokat — kezdte a beszédet a lord — főleg azért jöttem, hogy meghallgassam a német kormány véleményét néhány aktuális politikai problémáról. Őfelsége kormánya elismeri, hogy Hitler őr nemcsak Németországban ért el sokat azzal, hogy megsemmisítette országában a kommunizmust, elzárta előle a Nyugat- Enrópába vezető utat, ezért Németországról joggal mondhatjuk, hogy a Nyugat bástyája a bolsevizmus ellen. így kezdte az angol arisztokrata. Tehát nem az agresszióra készülő fasizmus rendszabályozása, hanem az antikommunizmus vezéralakjának dícsérése. Ez a bevezetés természetesen megszabta az egész további tárgyalás hangnemét. Hitler nem folyamodott diplomáciai cselekhez, hanem egyszerűen kategorikusan követelt. — Ha Németország és Délkelet-Európa viszonyáról beszélek, — kezdte válaszát a Führer —, hangsúlyoznom keli, hogy eltökélt szándékom a legszorosabb kapcsolat kialakítása Ausztriával. (Ez a politikai eufemizmus természetesen Ausztria bekebelezését jelentette. Halifax, a tapasztalt politikus sem érthette ezt másképp). Ez már 1919-től Ausztria népének leghőbb vágya. A cseheknek sem engedhetjük meg tovább, hogy elnyomják a szndétanémet nemzetiségi csoportot. Németország gazdasági érdeke, hogy ezen a téren szabad kezet kapjon Dél- kelet-Európában. Ezeknek az országoknak a gazdasági struktúrája kiegészíti Németország gazdaságát. •gy Hitler. Nyíltan és félreérthetetlenül. Vajon hogyan válaszolt a demokrácia védőjeként elkönyvelt Anglia képviselője? Választékosabb stílusban, de szintén félreérthetetlenül. — Angliában erősen tartja magát az a vélemény, hogy a jelenlegi félreértések teljesen kiküszöbölhetők. Az angol kormány nem tartja magát ahhoz a döntéshez, hogy semmi kü- rfllmények között ne tárgyaljunk Németországgal a gyarmati kérdésről. Az európai kérdésekben is megegyezésre juthatunk. Ezeket a kérdéseket úgy jellemezhetjük, hogy azokra a változásokra vonatkoznak, amelyek az európai helyzetben előbb- ntóhb valószínűleg bekövetkeznek. Ide tartozik Danzig, Ausztria és Csehszlovákia problémája. Világos. Hitlerék szabad kezet kapnak Lengyelországban, Csehszlovákiában, bekebelezhetik Ausztriát, sőt ha Hitler úr úgy kívánja, még néhány gyarmatot is juttatunk, hiszen az antikommunizmus fővezére ezt megérdemli. Hogy független országok, szabad népek sorsával kufárkodnak? Mit számít ez, hiszen ezek olyan messze vannak Angliától! A Szovjetunió külpolitikája a harmincas évek elejétől következetesen rámutatott a hatalomra jutott fasizmus háborús céljaira. A szovjet kormány fáradhatatlanul próbált létrehozni egy kollektiv biztonsági rendszert, amely képes lett volna megakadályozni Hitlerék agresszióját. Sajnos ezek a javaslatok Nyugaton süket fülekre találtak. Hogyan is találhattak volna meghallgatásra, ha olyan politikusok kormányozták a nyugati országokat, mint Halifax. A szovjet külpolitika eme célkitűzése csak napjainkban, a helsinki záróokmány aláírásával valósulhatott meg. Persze Helsinkinek még ma is sok ellensége van Nyugaton. A LAVINA MOZOGNI KEZD 1938. február 4-én megszüntetik Németországban a hadügyminisztériumot. Helyette megalakul az Oberkommando der Wehrmacht — OKW (A Hadsereg Főparancsnoksága), és ezzel Hitler a Wehrmacht főparancsnokává válik. A politikai hatalom után a katonai hatalom is Hitler kezébe összpontosul. Február 20-án Hitlér nagy jelentőségű beszédet mond. Az egész világon hallhatják a hangszórókból rekedt üvöltözését: — ___ két országban, közvetlen a határunknál több mint tíz millió német él. Ezek akaratuk ellenére, a békeszerződések által kényszerítve, gátolva vannak abban, hogy újra egyesüljenek az anyanemzettel... Egy -öntudatos nagyhatalomnak tűrhetetlen, hogy nemzetéhez tartozó népcsoportokat azért üldözzék, mert szimpátiát éreznek ahhoz a nemzethez, amelyhez tartoznak __ A Birodalom érdeke, hogy védelmet nyújtsunk azoknak a testvéreknek, akik a maguk erejéből nem tudják kiharcolni általános emberi, politikai jogaikat és világnézeti szabadságukat... A két említett ország Ausztria és Csehszlovákia. Hitler védelmébe veszi ezeknek az országoknak a német nyelvű lakosságát, és valamiféle emberi és politikai jogokat ad nekik, valamin! engedélyt arra, hogy a fasiszta világnézetet vallják. Mindezt két szuverén országban. A beszéd felvillanyozza a világot, de főleg Henleinéket. Néhány nappal később Neuwirth, a Szudétanémet Párt egyik képviselője a következőket mondja a csehszlovák parlamentben: „Továbbra is érvényes Konrad Henleln megállapítása, hogy Európában csak akkor lesz béke és nyugalom, ha azok a nemzetiségi csoportok, amelyeket a sors a nemzetiségi államokban kényszerített élni, a maguk alapján nem lesznek veszé- vlyeztetve, nem lesznek kényszerítve, hogy szakadatlanul jogaikért és létükért kelljen harcolniuk.“ Neowirtb úr a létért való küzdelem hevében valahogy elfelejtette, hogy mindezt mint egy német politikai párt képviselője mondhatta el a csehszlovák parlamentben, méghozzá németül. De vajon milyen is volt a szudétanémetek helyzete Csehszlovákiában? 1938-ban a nyugati határvidéken kb. 3 300 000 német nemzetiségű csehszlovák állampolgár élt. Négy (I) német politikai pártjuk volt. Egy német nyelvű egyetem és két német nyelvű műszaki főiskola állt rendelkezésükre. Az általános iskolák száma 3298 volt. Csak az érdekesség kedvéért, a német általános iskolákban egy osztályra 36 tanuló jutott, míg Németországban 41. Tehát az iskolák helyzete jobb volt nálunk, mint a Birodalomban. A német nyelvű sajtó a következő volt: 48 napilap. 42 politikai folyóirat, amelyek hetente kétszer vagy háromszor jelentek meg, 97 politikai hetilap és 84 ritkábban megjelenő folyóirat. Működött egy német nyelvű rádióadó és az összes többi csehszlovák rádióállomás műsorának 12 százalékét német nyelven sugározta. Évente 1819 német nyelvű kiadvány jelent meg. 2237 német knltnrális és testnevelést szervezet működött. Vajon valóban elnemzetlenítésre volt Ítélve ez a népcsoport? Ezt még Hitler sem hihette el. Csak éppen ürügy kellett az elkövetkező agresszióhoz. Ha nincs ürügy, majd csiná- lunkt (Folytatjuk) M 5 ámos olyan könyv jelent meg, amelyek szerzői a kínvallatásról tanúskodtak. Évtizedek során sokan bizonyították, hogy a náci barbárság iskolát csinált. Ritkább az olyan tanúságtétel, amely besúgóktól származik, azoktól, akik társaikat a kínzókamrákba és a halálba küldték. Az a szöveg, amelyet itt közlünk, egy á- ruló vallomása. Egy meggyilkolt árulóé. Ki gyilkolta meg? A chilei katonai puccsot kővető hetekben, akkor, a- mikor ezreket tartottak fogva a santiagói stadionban, időről időre megjelent ott egy férfi, akinek a fejét csuklya borította, hogy fel ne ismerjék, és anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna, csak rámutatott egy- egy emberre, akit nyomban elhurcoltak a kínzókamrák irányába. Sokan emlékezhetnek erre a szörnyűségre. Most jelenik meg Chaca- buco címen egy volt chilei politikai fogoly könyve. E- lőbb a stadionban, aztán egy táborban volt. Így emlékezik a csuklyás megjelenésére: „A csuklyás ember végzetes intése sokak számára a rettenetes út kezdete volt, amely a kínvallatás és a halál felé vitte. Katonák kíséretében nézte végig a stadionban összezsúfolt „hadifoglyokat“. Bár jelentéktelen volt az alkata, bár új ruhája rossz ízlésre vallott, bár járása félénknek látszott, a csuklyás ember kísérteties megjelenésével csendet parancsolt az égszínkék lelátón. A csend félelmet árult el. Nyugtalanul figyeltük, e- gyesek elfordították a fejüket, hogy kevésbé legyenek felismerhetők, mások a WC felé lopakodtak. Bármelyikünkre rászegeződhetejt a csuklyás mutatóujja. Az őrületig fokozódó feszültségben a nép drámája fejeződött ki, a népé, amely a kínzás és az árulás áldozata. " ,. .' ... . .. Ki lehet ez az áruló? Vagy éppenséggel mindig is ellenségünk volt? Milyen párthoz tartozott? Milyen környezetben élt? Hogyan húzódhatott meg köztünk észrevétlenül? A csuklyás ember közelebb jött, megállt, aztán újra elindult, folytatta a keresést, néha hátrált, hogy jobban szemügyre vehessen valakit. A szeme, amely a csuklya nyílásából kivillant, megfélemlített, de bátorte- kintettel Is találkozott. A csuklyás lassan járt körbe, lassan választotta ki áldozatát. Elég volt egy kézmozdulata, s máris kiemelték a szerencsétlent, a hátán puska tus csattant, s összerugdosták a katonák. Akit elvittek a csuklyás jelzésére, sohasem jött vissza a stadionba.“ Négy évvel később, 1977 júniusában egy férfi jelentkezett a Szolidaritás viká- riátusánál, annál a szervezetnél, amelyet a santiágói érsek hozott létre, hogy segítségére siessen a diktatúra áldozatainak és családtagjaiknak. Két alkalommal elutasították, nyilván a- zért, mert féltek attól, hogy provokátorral van dolguk. A harmadik látogatásakor beleegyeztek abba, hogy magnóra veszik vallomását. „A csuklyás ember én voltam...“ Ugyanabban az évben, október 24-én holttestét Santiago mellett, La Floridában úgy találták meg, hogy 17 késszúrás volt rajta. A szocialista párt központi bizottságának egykori tagja volt, neve Juan René Munoz Alarcon. 1978. június 19-í számában az El Mercurio, amely Pinochet félhivatalos lapjá nak számít, ezt az értesü lést közölte: „Hathónapos vizsgálat u- tán Osvaldo Daundez Vallejos bíró befejezte az eljárást a betiltott szocialista párt központi bizottsága egykori tagjának, Juan Munoz Alarcon gyilkosság! ü- gyében. A bíró ennek során megtekintette a Parral- ban levő Colonia Dignldadot is, ahol megállapította, hogy alaptalan az a bejelentés, amely szerint ott foglyok lennének. A bíró véglegesen megszüntette az eljárást az amnesztiáról szóló 2191. számú törvény- erejű rendelet előírásai szerint. 1977. december 13-án a Legfelsőbb Bíróság a szolidaritási vikáriustól, Cris- tian Prechttől megkapta Munoz Alarconnak halála előtt tett és magnószalagra rögzített nyilatkozatát. A bíróság értesülések szerint átmenetileg megszüntette az eljárást a Munoz Alarcon által közölt mintegy negyven bűnesetben.“ Íme, Pinochet amnesztiája — amelyet úgy akartak tálalni, mint a junta ellenfeleivel szemben tett emberbaráti gesztust — arra jó, hogy eltüntessék a bűnök nyomait. A csuklyás ember esetére van történelmi precedens: a gyarmati időkben, az inkvizíció küldött egy csuklyás férfit, hogy leplezze le a „bálványimádókat, eretnekeket, híteha- gyottakat.“ Senki sem tudta, mi volt a neve. Végtelen kétségbeesés hatja át a csuklyás ember vallomását, ez pedig arra vall, hogy hiteles. Azon viszont a végtelenségig lehet vitatkozni, hogy az általa leírt esetek így történtek-e. A szerzőt meggyilkolták, mielőtt valamilyen bíróság fényt deríthetett volna az általa leírt bűnökre. Egyetlen állítása úgy látszik, túl volt Munoz Alarcon illetékességi körén. S talán ebben rejlik vallomásának és halálának a nyitja. Amikor a CIA chilei ügynökeiről beszél, külön említi a főügynököt, aki mint mondja, a santiagói a- merikai nagykövetség egy funkcionáriusa. De másutt sem tudja pontosan leírni az angol származású chileiek nevét, viszont amikor a főügynök amerikai diplomatáról ír, két keresztnevét is tudja: James John. Ez pedig nem szokás az USA mindennapi életében. Egy, kémszervezetben mi sem ti* losabb, mint az a kapcsolat, amely a „case officer“-!: az ügynökeihez köti. íme, a feltevés: az áruló engedélyt kapott, sőt még ősz-, tönzést is, a DINA chilei titkosszolgálat tagjától, aki tudta, hogy a csuklyás ember vallomást készül tenni, hogy az általa átéltekbe belekeverje egy amerikainak a nevét. S ha így volt, kinek állt érdekében eltenni láb alól ezt a besúgót, miután az a vallomását eljuttatta másokhoz? Részletek a vallomásból: „Nevem Juan René Munoz Alarcon, személyazonossági igazolványom száma 4 824 557-9, Santiago. 32 éves vagyok. Nős. Puente Altóban lakom. Poblacion Maipo, 331, Sargento Mena- dier utca. A szocialista párt egyik volt vezetője vagyok, a szocialista ifjúsági szervezet központi bizottságának volt tagja, a CUT, a dolgozók egységes központjának egyik volt vezetője, a rézmunkások szövetségéhez tartoztam. 1973-ban hagytam ott a szocialista pártot. Nem értettem egyet egyes kérdésekben. Ezekről beszéltem a sajtóban, a televízióban, a rádióban, 4—5 hónappal a katonai puccs előtt történt ez. Aztán jött a katonai hatalomátvétel. Elvittek a stadionba, hogy felismerjem az embereket. Akkoriban szívesen vállalkoztam erre, mert bosszúvágy élt bennem régi elvtársaim ellen. A csuklyás ember a stadionban én voltam. Sok embert felismertem, sokan meghaltak, halálukért én vagyok a felelős, hiszen én ismertem fel őket, én vádoltam meg őket azzal, ■ hogy elvtársaim voltak, a- kár a központi bizottságban, akár a párt biztonsági szolgálatában. Ha most elmondom, hogyan működött a DINA és a többi szerv, mely „eltünteti“ a foglyokat, akkor nem akarom, hogy bűnbocsánatot nyerjek, még a lelklls- meretem sem akarom megnyugtatni. Őszintén szólva nincs szó arra, amit tettem. Ma már nem is tudom megmagyarázni, miért csináltam. Közreműködtem néhány személy eltühtetésében, azo- kéban, akik a Colonia Dlg- nidadban találhatók. Most 112 ember van ott. Ott van a Népi Egység néhány korábbi vezetője, különböző pártokból. A többiek San- tiagóban. Penalolenban és Colinában vannak. Körülbelül 145-en. A többiek mind halottak, Peldenuéban a DINA „végrehajtó“ csoportjának a közreműködése folytán „tűntek el“, ezt a csoportot Fernando Cruzat vezeti, főhadiszállása az Ahumada utca 312. szám alatt van, a hatodik emeleten. Ott egy aranyfelvásárló és értékesítő üzlet műhelye működik. Az a- ranyleadással foglalkozó santiagói belvárosi üzletek 90 százaléka a DINA-é. Vésnök! műhelyek is vannak a DINA kezében. Néhány adatot idézhetek: 1061. szám a Moneda utcában, a Bandera utcában pedig a 121-es ház. A főváros kellős közepén itt tudják őrizni a fog- vatartottakat. Aztán mentőkocsiban szállítják el Toba- labába, a 4. számú táborba..., nem a Cuatro Alamos táborba, összesen hat ilyen tábor van. Aztán még egy fontos dolog: itt gyártják a „chapa“-kat, a hamis papírokat. Amikor letartóztatnak valakit, például engem, Juan Munoz Alarcont, csinálnak egy „chapa“-t, Francisco Lopez Aguirre névre. Elégetik az igazi papírokat. Egyesekről azt állítják,' hogy elhagyta az országot. A DINA ügynöke a letartóztatott papírjaival átmegy a határon, így aztán hivatalosan bizonyítják, hogy külföldre távozott. Később kivégzik.. Néhány nappal ezelőtt a bratisla- vai televízió Chilei éjszaka címmel filmet vetített. A megrázó film a fasiszta junta uralomra jutása utáni első órákban játszódik. A santiagói stadion foglyai között egy csuklyás férfi jelenik meg, akire ez az ember rámutat, az néhány óra múlva meghal. Ki volt ez a csuklyás férfi? Erről szól a párizsi Le Monde leleplezése. A CSUKLYÁS FÉRFI MEGDÖBBENTŐ VALLOMÁSA „A csuklyás ember a stadionban én voltam“ Plantu rajza a Le Monde Diplomatique-ban
