Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-26 / 39. szám
T.-BEN HOSSZÚ ÉVEK ÓTA FOLYIK A TILTOTT BORKIMÉRÉS, A FALU NYELVÉN: KURTA KOCSMÁZÁS. KÉT ÉVVEL EZELŐTT MÁR ÍRTUNK RÓLA. A RIPORT NAGY PORT KAVART, ZSUZSI NÉNI PÉLDÁUL NÉHÁNY NAPRA BEZÁRTA A „BOLTOT“. DE MI TÖRTÉNT AZÓTA? ... ZSUZSI NÉNI MEGHALT ÉS . .. MINDEN MARADT A RÉGIBEN. Julis néni alig hisz a szemének — Épp tegnap emlegettünk, fiam. Már azt hittük, teljesen elfelejtettél bennünket. Meleg öleléssel üdvözöljük egymást. Julis néni könnye kicsordul, kicsit meghatódik, én is. Már jó két éve, hogy nem jártam náluk. De egy percre sem felejtettem el őket. Igaz barátsággal, forró kéz szorítással fogadtak valahol: min dig rájuk gondoltam. Ha bort it tam és rossz volt az íze, akkor a falu, T., ez a Tokaj-vidéki község jutott az eszembe, ahol véleményem szerint a világ legjobb és legrosszabb bora Iható. A vendéget a legjobbikkal kínálják, a kurta kocsmázóknak, a falu megrögzött alkoholistáinak a tiltott borkimérésekben a legrosszabbat adják. — Tegnap olvastam föl az asz- szonyoknak a kurta kocsmázók- ról írt cikkedet a szőlőben. Mondta Is egyikük, hogy jöhetné már megint, iszik a falu úgy, mint régen ivott: esztelenül. Zsuzsi néni meghalt Reggel fél hét előtt érkeztem a faluba. Az üzlet előtt emberek ácsorogtak, vitték reggelire a tejet, mások a buszt várták, többen munkába igyekeztek. Népesek voltak az utcák, úgy néztem, T.- ben már öt óra körül megindulhatott az élet. Parasztfalu T. Is, mint a környék többi községe, ha felkel a nap, nem tudnak itt sem tovább aludni az emberek. Van, aki csak fölöltözik és ül az ágya szélén, van, aki Ilyenkor, korán reggel vág fát, főzi meg az egész napra való étket. De van, aki csak azért kel ilyen korán — főleg a férfiak némelyike, de néhány nő is —, hogy első legyen a kurta kocsmában, minél előbb felhajthassa a reggeli liter, fél liter murcit. Hogy még mielőtt a felesége fölébred kimerje a zsákból a két marék búzát, levágjon egy szelet szalonnát a szögön lógó darabból, amelyekért pénz híján bort, murcit kap h kurta kocsmák egyikében, másikában. Mert ha mér nincs pénz, búzáért, szalonnáért, egyéb hasonlókért is adnak inni a „kocsmárosnék, kocs- márosok“. Tudtam előre, hogy fél hétkor nem korai beállítani fulis néniékhez. No nem azért, mintha náluk is működne tiltott borkimérés, vagy épp Józsi bácsi kocsmázna, hanem, mert hétre munkába mennek. Az Agrostav vállalat szőlészetében dolgoznak, teraszosítják a hegyoldalt. Van hát még vagy tíz percünk, hogy egy szussza- násnyi időre leüljünk beszélgetni. — Meghalt Zsuzsi néni, nemrég temették. De sokat átkozott ő engem a riport megjelenése óta, mert azt hitte, tőlem tudod, amit leírtál, és látod, mégsem fogant meg az átka, ő ment el előbb, hogy az isten nyugosztalja, — mondja Julis néni. — De meghaltak azóta többen is — veszi át a szót Józsi bácsi. — Idősebbek, fiatalabbak. A sógorom is velük ment. Az orvos azt mondta, elvitte őt az ital. Mert tudod, előbb végez itt az ital az emberekkel, mint a természetes halál. Sok mondanivalónk lenne még, de indulniuk kell. Elkísérem a két öreget a hegyre. Dohány és paprika Kaptatunk fölfelé a csapáson, a mezei úton. — Akkor Zsuzsi néni kutyája többet nem ugatja meg a borért érkezőket? — kérdezem, ahogy megállunk pihenni. — Dehogynem. Az ura még min dig folytatja a „mesterséget“. Ügy látszik, el akarja adni mind a murcit, amit a felesége megcsinált. Lehet ott annyi bor, mint a Duna vize. Megindulunk. Nem nagyon beszélünk, látom, Józsi bácsinak nehezére esik már a szó a kaptatón, de csakhamar fölérünk a már majdnem kész teraszos területre, ahol gyülekeznek a többiek is. Asszonyok mind, Józsi bácsi az egyedüli férfi. Tízen vannak ősz szesen. Kérdezem őket a kurta kocsmákról: — Ahogy megjelent a riport, sokan bezárták a boltot, de nem telt bele egy hónap sem és, ha titokban Is, de újra járni kezd tek a férfiak a murclra. Látták, nem történt semmi komoly ellenőrzés, a kocsmások nem akartak lemondani a biztos keresetről, a kocsmázók meg a borról — mondja az egyik alacsony termetű, bőbeszédű asszonyka, majd így folytatja: — Az én uram is Zsuzsi nénihez járt, mindig részegen jött haza. Szóltam a titkárnak, nem lehet-e nála bezáratni a boltot. Szóltam egyszer, szóltam kétszer de csak nem történt semmi. Nem restelltem elmenni a titkárhoz harmadszor sem, és bizony még kiabáltam is rá, hogy csináljon valamit. Akkor elmentek Zsuzsi nénihez és megbüntették őt há romszáz koronára. De átkozott a2 engem, halála napjáig... De mondja már, mi volt neki az a háromszáz korona?!... Másnap már újra árult, hiszen ott volt a bor a pincében, nem öntették ki vele, egy reggel megkereste, amit büntetésként kifizetett. — Hány kurta kocsmát tudnának összeszámolni jelenleg a faluban? összenéznek az asszonyok, nem tudják, merjenek-e neveket, számokat mondani, de azért csak megindul az összegezés. — ... kilenc ... tíz ... csak amit én tudok — mondja egyikük. — Pistáékat számoltad, itt lenn? — kérdezi egy másik asszony.. — Akkor az tizenegy, de ha nagyon utána néznénk még akad na több is. — Nem tudják véletlenül: miből készül ez a mindennek csak bornak nem nevezhető szörnyű i tál? — A murci? ... Van, aki ötven liter söprőből csinál két hektót is. Dohányt meg eröspaprikát tesz hozzá és olyan, mint a méreg. (Hirtelen a nyelvemre tolódik a két évvel ezelőtt Zsuzsi néninél ivott murci ize. Borsőzik a hátam magától az emlékezéstől is. Tudom, valami szörnyűséget adott inni, mert utána órákig hányingerem volt, ragadt a szám.) — De van, aki úgy csinálja hogy a gazdaság udvarán összeka parja a térkőt, amire, ha megsértem is, kimondom, rápísiltek a részegek, meg miegymást otthagytak maguk után és abból csinál vízzel, cukorral, dohánnyal, erős- paprikával murcit. Elképzelheti: ez még a méregtől is rosszabb. Nem tudom miért, de hirtelen lében D. J. hnb-titkár jut eszem be. Róla érdeklődöm az asszo nyoktól. Itt lakik a faluban, kur ta kocsmák is vannak azon a ré szén, de nem nagyon tesz eile nük. Nem akarunk rá rosszat mondani, mert csak mi isszuk meg a levét. Olyan, mint a lánya az üzletben. Mert T.-ben fél vajat sohasem lehet venni meg egyéb rendes árut. Azt mondja a lány, ő nem szeleteli el a vajat, ha nem kell egész, ne vegyünk, És most mondja meg, kihez menjünk panaszra?! D.-hez, a titkárhoz, hiszen biztos, hogy néni fenyíti meg a lányát. Sok egyebet tudnánk mi még mesélni, de minek? Ügy sem változik itt semmi. Még a vizet is képesek a falu kútjáról besze- reltetni. Azzal is nagy gondunk van. Akik a dombon laknak hiába ásnak le harmincöt méter mélyen is, vizet mégsem találnak. A falu kútjáról kell már korán reggel hordani vödrökben, ha az em bér főzni, inni akar. Bele kell szakadni, olyan nehéz a cipeke- dés. Szüretre jöttem meg kurtakocs- ma-ügyben és lám, sokasodnak a gondok, panaszok, T.-ben nem egyedüli probléma a kocsmázús, lehetne itt másnak is a „körmére nézni.“ A hnb titkár alakja megint itt vibrál előttem. Látom, amint két évvel ezelőtt félve nyilatkozott a kurta kocsmák ügyében, amint legszívesebben kihúzt; volna ma gát a beszélgetés alól, amint ó- vatoskodó mondatait százszor is kijavította. Beszélnem kell vele. Bezárulnak a kapuk Elbúcsúzom az asszonyoktól, ju lis nénitől és férjétől és indulok vissza a faluba. Megpróbálok be térni egyik, másik kurta kocsmá ba, hátha beszélhetnék a „tulajjal“. Hiába zörgetek itt is, ott is, nincs szerencsém. A megboldogult Zsuzsi néni portáján a kutya megint megugat, de kaput senki sem nyit. Csak annyit látok, hogy az ablakban megmozdul a függöny, valaki kiles Másutt a szomszédok tanácsolnak el, hogy a mellettük lakó X. Y. nincs otthon, pedig hallom, hogy szól a rádió. Beszélgetésbe bocsátkozom az utcán az emberekkel, de amint a kurta kocsmákra terelődik a szó elsietnek. Rejtik, takargatják egymást. De nemcsak egymást, önmagukat is. A maguk és a falu szégyenét. Gondolhattam volna, hogy nem nyerek bebocsátást sehová, hiszen reggel a buszmegállónál többen felismertek, összesúgtak, „kinéztek“, mint a község legnemkívá- natosabb egyénét. Láttam, hamar elterjedt a hír, hogy újra Itt járok, és jobb lesz nem szóba elegyedni velem, hallgatni, elkerülni. Ha mással nem, hát ezzel bizonyították, hogy sokuknak van mitől tartania, nincs minden a legnagyobb rendben a házuk portáján. Azt, hogy az asszonyok a szőlészetben szóba elegyedtek velem, csak Julis néninek köszönhetem. aki kezeskedett, hogy nem említem meg nevüket az írásban. De megjött az autóbusz, amely elvitt a szomszéd faluba, ahol D. J. a hnb-titkár hivatala van. Hivatalos vélemény D. J. — pedig megismert — úgy tesz, mintha sosem látott volna, ellenszenvvel fogad. Azt mondja, nem ér rá, nagyon sok a munkája. — Egy kérdést engedjen meg titkár elvtárs, ha már a fővárosból ide utaztam ön után: vannak még kurta kocsmák? Lesüti a szemét, csóválgatja a fejét, hallgat, egyre „halkabban“. — Kurta kocsmák voltak, de 1- dővel elmaradnak. Tudja, az a baj, hogy a helyi állami gazdaságban két évvel ezelőtt megszűnt a hivatalos borkimérés. Ma már csak az üzletben lehet kapni bort. Érti? ... Ez a baj. — Elnézést, de nem értem. Hiszen szinte minden faluban, városban csak az üzletben lehet kapni bort — tehát hivatalosan. Mi ebben a baj? — Érkeztek önhöz bejelentések a kurta kocsmásokkal kapcsolatban? — Csak K. Zsuzsi nénit jelentették föl, akit háromszáz koronára meg is büntettünk. — Tud arról, hogy vannak még kurta kocsmák, tehát tiltott borkimérések a faluban? — Hogy adnak el bort az em berek, arról tudok, de kocsmá- zásról nem. — Panaszkodnak az emberek, hogy nincs víz ... — Ez országos méretben nagy probléma . .. Az ügynek már több halálos áldozata volt. Ha bizonyíthatóan nem is egyértelműen a murcitól haltak meg az emberek, az biztos, hogy e méreg mértéktelen fogyasztása a tragédiákat nagyban elősegítette. (A szőlészetben az asszonyok azt mondták és ők márcsak tudják: Csupa puffadt vagy beesett hasú ember van a faluban és ezt mind a murci te szi. Mert T.-ben mindig ittak a férfiak, de nem murcit, hanem rendes, tiszta, egészséges bort, a miből néhány pohárka inkább e- rőt adott a munkához, mintsem legyengítette őket. De most csak a murcit vedelik.) Tiltott borkimérés? Az írás fenti szakaszaiban több szőr használtam ezt a kifejezést. Oe hirtelenjében csak must jövök rá, hogy ez nem helyénvaló. Valójában nem tiltott a borkimérés, mert senki sem tiltja. Sőt, ágy Iá tóm, inkább szemet hunynak fölötte, hogy ne is legyen mit tiltani. És félő, hogy az idei szüret után, ami nem ígérkezik valami jónak, megint „világcsúcstartók“ lesznek a T.-iek. Mármint a borivásbán, a kurta kocsmázás ban. Hacsak időben nem történik valami jelentős változás, és nem arra várnak a hivatalos szervek, ölbe tett kézzel, hogy kihaljanak a kurta kocsma „tulajok“, s velük együtt a kuncsaftok is.
