Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-26 / 39. szám
2 Ami Diákjaink csoportja a határon Új barátságok szövődtek Mint minden évben, Idén Is szovjet diákok csoportja látogatott Kassára (Kosice), bogy a nyárt építőtáborban dolgozva hozzájáruljanak népgazdaságunk felvirágoztatásához. A hatodízben megrendezett csereakció az Ungvári (Uzshorod) Állami Egyetem és a kassai Pavol Safárik Egyetem szövetsége alapján jött létre. Az i- dén a kelet-szlovákiai kerületbe 50 diák érkezett és ugyan- ennyien mentek a Szovjetunióba a szovhozokba és a kolhozokba dolgozni. 21 napig Du- biny látta vendégül a brigá- dosokat, akik a cukorrépát e- gyelték és kapálták. 20 hektárnyi föld várt rájuk. Amikor először találkoztunk Varga Józseffel, a brigád vezetőjével, a pedagógiai kar SZlSZ-alapszer- vezetének elnökével, a harmadéves egyetemi hallgatóval, portot küldött -Kubába. A merünk nevetett és meginvitált: zőn valamennyiüket szorgal- — Gyerünk ki utánuk a rét- más munka közepette, de vi- re, meglátjuk őket munka köz- dám hangulatban találtuk. Meg- ben — válaszolta, amikor vé- örültek, hogy további segítség dencei felől érdeklődtünk. Üt- érkezett. közben elmondta, hogy a bri- — Hogy megy a munka és gádosok napi normája három hogy tetszik országunk? — hektár cukorrépa egyelése és faggattuk őket. bekapálása. De nemcsak a Halász József, az Ungvári munka várt rájuk. A munkán Állami Egyetem harmadéves kívüli tevékenységet a SZISZ hallgatója válaszolt: falusi alapszervezeteivel közö- — Azt hittem, hogy nehe- sen szervezték meg. Vendége- zebb lesz a munka. Mindennel ink megnézték Kassát, a vá- elégedett vagyok. Falusi gye- ros kulturális nevezetességeit, rek vagyok, így hát ismerem kirándultak Bártfa-fürdőre ezt a munkát, de aratáson még (Bardejov), továbbá Svidníkre, nem vettem részt. Először va- Dukla-Domasára. Megemlékez- gyök Csehszlovákiában és na- tek a havannai VIT-ről, és a gyón jól érzem magam. Eddig szolidaritási alapba három sza- nem voltak itt barátaim, de bad szombatot dolgoztak. A most már lesznek. Most ismer- pedagógiai kar 20 tagú cső- kedtem meg velük. tunk és gyönyörű tájakat láttunk. Mindenért köszönetl És milyen élményekkel tértek vissza a mieink a Szovjetunióból? A munka igen sokrétű volt. Cseresznyét, hagymát, fokhagymát szedtek, kaprot és uborkát kapáltak ... Igyekeztek a napi norm^f teljesíteni. Sikereikről a helyi ungvári lap is beszámolt. De gazdag sport- és kulturális tevékenységet is kifejtettek. Vasárnaponként kirándultak. Már ismerik Ungvárt, Munkácson sem vesznének el. Kulturális ismeretterjesztő kirándulásük útvonala Ungvár — Kijev — O- gyessza volt. Milyen benyomásokkal jöttetek vissza? — kérdeztük bri- gádosainkat. Éva Hvisőová, negyedéves matematika-fizika szakos hallgató felelt: — A munka nem volt nehéz, a szövetkezet nagyon a kedvünkben járt. Minden nap kaptunk gyümölcsöt is. A kolhoz gondoskodott a kulturális műsorról. Találkozót rendeztek számunkra a helyi lakosokkal, ami részünkre igen érdekes volt. Kijev igen mély benyomást tett rám, bár nekem 0- gyessza jobban tetszett a 11. világháborúból származó katakombáival. Képzelje csak el, riem tévedtünk el bennük. Forró ölelések, szívélyes üdvözletek — még a könnyek sem hiányoztak. Ez a búcsúzás jól ismert légköre. Éljenek az 1979. évi nyári építőtáboroki Darina Mnchová A szovjet Komszomol képviselője búcsúzik brigádosa- inktól Aztán eljött a búcsúzás ideje. Kedd, 14 óra. Vysné Ne- meckében, a határon vagyunk. A fiataloknak a közeli otthon tudata adott erőt elviselni a nap forrón perzselő sugarait. Lelkesedésnek, szívélyességnek és baráti kézfogásoknak voltunk tanúi. A búcsúzáskor Miron Ivanovics Timko, a szovjet csoport vezetője megszólalt: — Csak azt tettük, amit a Komszomol-becsület megkíván. A 40 nap alatt sok érzéssel gazdagodtunk. A kollektíváink közötti proletár internacionalizmus tulajdonképpen a nemzeteink közötti proletár internacionalizmus kifejezője. U- tunk során Csehszlovákiában igen sok jó emberrel találkozHármastalálkozó Nemzetközi pionírtaiálkozó színhelye volt szeptember 15.—18. között a patinás Nyugat — szlovákiai fürdőváros, Pőstyén (Pieáfany) Magyarországi, ausztriai és ha zai úttörők adtak itt egymásnak randevút, mintegy 200 pajtás a Duna menti népek, nemzetek barátságát hirdetve Anton Javorkának, a Trnavai Pionír — és Ifjúsági Otthon igazgatójának, az akció főrendezőjének a szavai szerint: — Az 1961-ben megrendezett első találkozó óta talán éppen az idei nevezhető a legsikeresebbnek. Élő tiltakozás volt ez az összejövetel a háború, a barbár, embertelen pusztítás, az esztelen vérengzés ellen! Békében a- karunk élni, tanulni játszani szórakozni, hirdette a gyermekek vidám arca, mert a jókedv, a mosoly a találkozó egyetlen percére sem múlt el a gyermekarcokról. Nem kis célt tűztünk ki annakidején, a hatvanas é- vek elején magunk elé a találkozók útra bocsátásakor. Éspedig, hogy pionírjaink, ezek a tizenéves lányok és fiúk minél tüzetesebben megismerkedhessenek egymás életével, a testvéri vagy baráti úttörőszervezetek munkájával, a rendező ország természeti szépségeivel, kultúrájával, nemzeti értékeivel, a dolgozók életével. Oj barátokra tegyenek szert, szórakozhassanak. Hol merre jártak, mi mindent láttak, csináltak a gyermekek a közei négy nap során? Mondják ei maguk, a résztvevők. Az udvardi (Dvory nad Zitavou) szlovák általános iskola négy magyarul is jól beszélő pajtását kértem fel Útikalauzul, hogy gondolatban még egyszer végigjárjuk a meglátogatott helyeket. Iskolák úttörőcsapatait látogattuk meg — kezdi a beszélgetést Zuzana Vadkertiová —, majd az „Adam Trajan“ fedélzetén sétahajózni voltunk. Utánna kultúrműsor következett, este pedig — mert a felsoroltakkal még mindig nem ért véget az első nap rendezvénylistája — magyar — csehszlovák baráti est volt. Nem tudom hamarjában megmondani, az említettek közül mi tetszett a legjobban. — A második napon — folytatja a társalgást Pálinkág- ová Erika — néhány pőstyéni üzembe látogattunk el, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. Délután sport- rendezvény volt. A legnagyobb sikert a csehszlovák — magyar lányfocimérkőzés aratta. Este pedig — nekem a négy nap rendezvényei közül ez tetszett a legjobban — lampionos felvonulás volt a városon keresztül, majd „Barátság — tüzek“ néven tábortűz mellett szórakoztunk. A hátralévő napok eseményeit Hrbatá Julianna és Bakóvá Zuzana egymást kiegészítve kommentálták. Ök különböző járás nevezetességeivel ismerkedtek vasárnap délelőtt. Megkoszorúzták a felkelés áldozatainak emlékműveit. Délután karneváli hangulatot idéző tánc, estig tartő szórakozás volt soron. Hétfő reggelre már csak a búcsúzkodás maradt. Címeket, jelvényeket, zászlócskákat, sőt még úttörő nyakkendőket Is csereberéltek a pajtások. Egyébként Magyarországot a komárom-megyei pajtások, Ausztriát a Junge Garde pionírszervezet tagjai, hazánkat pedig a Nyugat — szlovákiai kerület erre legérdemesebb pajtásai képviselték (Felvételünk a találkozó egy mozzanatát Idézi.) (Kép és szöveg: Zolczer László PORTALANÍTOTT UTAK Felsőszecse (Horné SeC) 680 lelket számláló kisközség, arculata 1970 óta nagyon megváltozott. Ekkor vette át a falu irányítását Gulyás József, egy derék, munkakedvvel teli ember, aki azóta a képviselőkkel és a lakossággal közösen derekas munkát végzett. Portalanított utakat, betonjárdákat létesítettek, a faluban több új családi ház épült, mint bármikor a múltban. A házak előtt virágágyak, díszfák sorakoznak. A nemrég újjáalakított művelődési ottlion is a lakosság mnnkakedvét dicséri. A Z- akcióban építették fel és a minap adták át rendeltetésének az élelmiszerüzletet és a vendéglátóipari üzemet Ezekből a munkákból főleg a fiatalok vették ki részüket. Zsnyava Erzsébet Sokan azok közül, akik 1948-ban — a munkásosztály hatalmának kivívása é- vében — születtek, ma már aktív tagjai a képviselő testületeknek, s munkájukkal Igyekeznek kiérdemel ni választóik bizalmát. Hármat mutatok be közülük a Kosice-vidéki járásból, bár a nemzeti bizottságok fiatal képviselőinek a száma ennél jóval nagyobb, meghaladja a hatszázat. Egyikük Mária Fi- lická, aki a Szádudvarnóki (Zádielské Dvorníky) Hnb képviselője, s egyúttal elfoglalta a hnb függetlenített titkára tisztségét is. E tisztségek betöltése nem kis felelősséggel jár, hiszen még Ilyen minősítésben nem dolgozott. A község három kisközség egyesülésével keletkezett, s emiatt a polgári bizottságok munkáját is szervezni keli. A községet szlovák és magyar ajkú la kosok lakják, ezért igyekszik mindenkivel az anyanyelvén beszélni és Smajda István hnb-elnökkel a község ügyes-bajos dolgait helyesen intézni. Tisztsége mellett két gyermek gondos édesanyja, aktívan doirésze van abban, hogy Ha- nískában — ahol édesapja a hnb függetlenített elnöke — az utóbbi években társadalmi munkában felépült a járás egyik legszebb kultúrháza, s a régi malomépület átalakításával korszerű szolgáltatóház (a képen) létesült. Fiatal kora ellenére bátran nekivág a nehéz feladatoknak is, jól képviseli az ifjúságot a járási nemzeti bizottságban. A harmadik fiatal a kétgyermekes Marta Setlgová, aki ugyancsak a járási nemzeti bizottság képviselője, az Oläovanyi Etsz dolgozója. Februárban múlt 30 éves, csaknem azon a napon, amikor győzelmünket ünnepeltük. Eddig közéleti tisztségeket nem töltött be, de már igyekszik elsajátítani azokat a munkamódszereket, amelyek segítségével jól elláthatja képviselői tisztségét. Kiveszi részéi a társadalmi szervez lek munkájából is, so'- tevékenykedik OlSovnnv község — lakóhelye — fe '-sén. Iván Sándor gozik a SZISZ helyi szervezetében és tagja a járási béketanács vezetőségének is. A hnb többi képviselőjével együtt nagy gondot fordít a község fejlesz tésére, hogy a jó életkör nyezetben jól érezze magát a lakosság. Ladislav Papuga szintén az idén töltötte be harmincadik életévét és már a második megbízatási időszak ban képviselője a nemzeti bizottságnak. Mint ifjú kom munista a Keletszlovákiai Vasmű villanyszerelője, s lakhelyén vezetőségi tagja a haniskái SZISZ-alapszer- vezetnek. Érdekes, hogy munkahelyén is vezetőség* tag a SZISZ üzemi szervezetében. Munkája mellett személyes példával jár elöl választókerületében a választási program feladatai nak teljesítésében. Nem kis Mária Filická Marta Seligová Ladislav Papuga BENNÜNKET KÉPVISELNEK
