Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-12 / 37. szám
BESZÉLGETÉS A SZLOVÁKIAI KÉPZŐMŰVÉSZEK NESZTORÁVAL Bárttay Gyula nyitrai szobrászművész szeptemberben tölti be kilencvenedik életévét, és így joggal tekintik őt a szlovákiai képzőművészek nesztorának. A nyitrai kerületi galéria dr. Stefan Valent igazgató vezetésével ünnepélyes külsőségek közt ju- biláris kiállítást rendez szobraiból. Kilencven esztendő. Nem sok embernek adja meg a sors ezt az időt, hiszen ez majdnem száz év. Persze hogy mi is felkerestük a jubiláló művészt Nyitrán, otthonában, a város áj lakótelepén, Chreno- vában. Csengetésünkre maga a mester nyitott ajtót: munkaköpenyben, Még ő mentege- tődzött... — Tudják kérem, éppen dolguzum — mondotta —, egy barátomnak csinálok egy * Beethoven-fejet, ez mindig kedvenc témám volt... Elcsodálkoztunk, de csak az első percben, mert később a mesterről látszott, hogy nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is igen fiatalos. A közelgő száz év ellenére. — Hála a sorsnak, a mester kitűnő e- gészségnek örvend — kezdtük el a beszélgetést az öszhajú Bárttay Gyulával. — Azt éppen nem — volt a válasz —, de ma is rendszeresen dolgozom. Látja ott azt az epoxit női fejet, ott a szekrényke mellett, ezt is csak nemrég fejeztem be ... Már van is rá vevő, illetve már volt akkor is, amikor csak készülőiéiben volt az „oéovai asszony"... De hát, tessék helyet foglalni! Körülnéztünk a szobában. Csupa szép szobor. Csupa szép kép. Részint a mester, részint fia, Bártfay Tibor szobrászművész munkái, akinek kezét Szlovákia-szerte sok szobor dicséri. — Az a kép — mondta az agg mester rámutatva egy leheletszerű finom pasztell- re — első festményem Adám és Éváról ... mert festettem én is mint a fiam, akinek képeivel tele van a másik szoba... Megnéztük a festményeket, igen szép alkotások. A régi zobori halastfjról, a zobori erdőről és még sok más szép tájról. — 0 is, meg én is szobrászok vagyunk — tette hozzá mosolyogva —, hiszen nem is olyan rég még az Arpássy-villában, a Zoboron volt a szobrászati műtermem. — Gratulálni jöttünk — mondtuk az ősz mesternek — e ritka szép életjubiieumboz, meg aztán szeretnénk, ba elmondana e- gyet s mást olvasóinknak erről a kilenc évtizedről. — Hát mondanivalóm igazán sok lesz — válaszolt ismét mosolyogva —, annyi idő alatt velem is történhetett egy s más, de hát kezdjük az elején. Régi nyitrai családból származom, itt is születtem 1888, szeptember 28-án. Szüleim szegény emberek voltak, én is asztalosinasként kezdtem az életet, de már akkor is vonzott valami a művészethez, így a műbútorasztalosságot választottam életpályámul... Több nyitrai lakásban ma is megtalálható még bútorom. 1905-töI dolgoztam mint műasztalos mester Nyitrán, később Bécshen dolgoztam a híres Bernhard cégnél. Ez küldött ki 1913- ban Lyonba azzal a megbízatással, hogy én díszítsem fel — már ami a művészetet illeti — a cég kiállítási pavilonját. Ekkor jutottam el először Párizsba és e rövid út sorsdöntőnek bizonyult, mert ott megismertem a szobrászművészet remekeit és eldöntöttem, hogy szobrász leszek, ez az én élethivatásom... A közbejött háború sem tudott erről az útról letéríteni. 1916- ban mint katona készítettem el az erdélyi Szerdahelyen első szobromat a hősi halottak emlékére. 1917-ben a nyitrai kaszárnya udvarán találkoztam őrmester társammal, Finta Sándorral, aki ma már világhírű szobrász. Ekkor aztán már végleg úgy határoztam, hogy szobrász leszek. Ö volt az első útmutatóm és tanítóm. Segédkeztem híres nyitrai szobra, a haldokló katona elkészítésében is. 1918-ban pedig már önálló szobrászmühelyt nyitottam Nyitrán. Ismeretlenül, pártfogó nélkül, pénzem nem volt. Ereztem azonban, hogy tökéletesítenem kell még magamat, ezért elhatároztam, hogy Párizsba megyek ... Műkedvelő barátaim műsoros estet rendeztek, hogy összegyűljön az útiköltség. Igen, még e sorok írója is vissza tud erre emlékezni. Hiszen az aszfalton feliratok hirdették a Bártfay-estet... — Párizsban Bourdelle híres szobrász műhelyében kezdtem dolgozni, eleinte másolatokat készítettem, de Bourdelle felfigyelt rám és tanítómesterem lett... Majd három évig dolgoztam nála. 1922-ben tértem haza, s minthogy égett bennem a továbbképzés vágya, Rómába mentem, ott tanultam tovább í925-ben a Szépművészeti Akadémián. 1929-ben ismét Párizsban éltem, és ismét Bourdelle irányításával, de most már a szobrászati akadémián. 1931ben tértem haza és azóta itt élek és alkotok. Szívesen dolgozom fával, de bronzzal, márvánnyal, gipsszel vagy mással is. Szeretem a portrékat, készítettem már Beethovenről, Dvorákról, Smetanáról ugyanúgy, mint az egyszerű emberekről, a vaze- ci legényről, a myjavai asszonyról. Gyakran ihlettek meg a zenei és az irodalmi témák I Apassionata, Mondscheinszonáta, Szimfónia, Golgota, Álom, Fantázia, Melankólia), de legszívesebben a szociális témákhoz nyúltam, hiszen a kapitalizmus terhét mindig vállamon éreztem (Proletár anya, Koldus, Megfagyott gyermek, Gond, Nyomor és még sok más!. — Ügy tudom, számos kiállítása volt? — Nos, igen 1919-ben Nyitrán rendeztem meg első kiállításomat. Aztán jött a többi. 1925-ben újabb kiállításom volt Nyitrán, Trnaván két kiállításom is volt, lB28-ban Kiss Béla festővel, 1932-ben Po- dolay Ferenc festővel. 1936-ban az Elán folyóirat rendezésében Prágában mutatkoztam be, 1937 ben Léván és Losoncon volt kiállításom, 1941-ben volt az első közös kiállításom a fiammal, Kezmarokban. — Mii jelenlelt művészete szempontjából a felszabadulás? — Rengeteget, egészen új életet. Már 1945-ben tagja voltam a Szluváktai Képzőművészek Szövelségének, jöttek a kiállítások, megszűntek az anyagi gondok. 1952-ben a bratislavai szlovákiai szintű kiállításon szerepeltem. 1957-ben a nyitrai kerületi kiállításon, 1963-ban a nyitrai képzőművészek kiállításán, 1965-ben Nyitra jubileumi kiállításán. Dr. Stefan Valent kezdeményezésére 1965-ben Nyitrán is megalakult a kerületi galéria, örömmel vettem részt munkáimmal a megnyitó kiállításon. A galériában aztán többször szerepeltem, 1967-ben a nyitrai képzőművészek tárlatán. Eddigi utolsó kiállításom 1968-ban volt a képtárban, nyolcvanadik születésnapom alkalmából E kiállítást közösen rendeztük meg fiammal, Tiborral, aki akkor ünnepelte huszonötéves szobrászati alkotó munkásságát. A kilencvenedik születésnapom alkalmából rendezett kiállításom eddig a legnagyobb, úgy tudom, hogy ezt a kiállítást Magyarországon is bemutatják ... Búcsúzóul azt üzenem a fiataloknak: szeressék ás becsüljék meg a mai társadalmi rendszert, mert eddig egy társadalmi rendszer sem nyújtott annyit a művészetnek, mint a szocializmus. Megittuk a feketekávét, melyet a művész felesége készített és búcsúzéul meleg kéz- szorítássa! kívántunk minden jót a művésznek. A századik életévéhez! Mártonvölgyi László „Traté, feky, silnice a stezky“ (Vasútak, folyók, utak és ösvények) — ez nemcsak a népszerű ,,Zele náci“ (Zöldfülűek) együttes legújabb hanglemezének Címe, hanem egyben kifejezi a zene és a szöveg jellegzetességét, amelyet a coun try and western-t játszó Greenhorns — Zelenáci együttes inár 13 éve produkál. Az együttes megala kulása óta most látogatón el először Kelet-Szlovákiá ba. A csoport kitűnő zenészekből áll, akik mind szó listák is. Vezetőjük Peter Bryndáö, aki e'’ ben a he gedü mestere. Feltettünk neki néhány kérdést: Mi vezette önöket a „Greenhorns“ névhez? — Megalakulásunk ahhoz az Időhöz kötődik, amikor az a zenei stílus, amelyet mi képviselünk, Prágában még csak a kezdet kezdeténél tartott. Aztán különbözni is akartunk az akkori ismert beategyiittesektől. Egyszóval már nevükkel is újat akartunk jelenteni. Meg tudná határozni zenei :usukat? — A zenei feldolgozásban, hangszerelésben benne van a vadnyugat Ize, kifejezi az idegen világba sodort vándorok nehéz életét, megpróbáltatásait, az amerikai pásztor vagy aranyásó énekének hű melódiáját Ezt a zenei kifejezést még gazdagítjuk sajátságos hozzáállásunkkal és aktuális szövegünkkel. Minden szöveg külön történetet jelké pez, amelyet igyekszünk a cseh nyelvű fordításban Is visszaadni. A mostanáig elért sikereikből mit értékelnek a legjobban, és hol szerepeltek már külföldön? — A legjobban azt érté keljük, hogy mindig telt házunk van. Külföldi szerepléseink közül megemlíteném Finnország fővárosát, Helsinkit, ahol egyórás műsorral mutatkoztunk be, az NSZK-ban kétszer voltunk, az NDK-ban pedig a berlini Fried ricnstadt-Palastban fogadtak, .Itt sgy e- gész hónapot töltöttünk. És mi van a legújabb nagylemezzel? — A-Greenhorns-együties megalakulása óta számítva már nyolc lemezünk jelent meg. Szerintünk a „Zelená- cíi 1973“ volt a legsikeresebb. Most készítjük a következőt, melyben ausztráliai témából merítettünk. A daloknak a fele már elő van készítve. A közeljövőben Barrandov várja őket, ahol majd közreműködnek a „Balada pre bánditov“ ÍAz útonállók balladája) című filmben. Ján Vyüítal, a Dikobraz folyóirat kiváló karikatúris- tája, aki szintén az együttes tagja az egész kollektíva nevében üdvözletét küldi az Oj Ifjúság olvasóinak. Beszélgetett: D. Muchová Felvétel: Vlado Mucba Rendhagyó esztendő az IFJÍI SZIVEKNÉL Korai lenne még évadzáróról beszélni az ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes portáján, de egyet már most megállapíthatunk: rendhagyó év áll mögöttünk. Számos belföldi fellépés után jártak a Német Demokratikus Köztársaságban és a közelmúltban tértek vissza Jugoszláviából. — És még az évnek nincs vége — teszi hozzá mosolyogva az együttes igazgatója, Kulcsár Tibor. — Ojabb külföldi vendégszereplésre készülnek? — Erről még korai lenne beszélni. Mindenesetre azt a tényt már most megelégedéssel nyugtázhatom, hogy együttesünk ebben az évben két alkalommal állami kiküldetésben képviselte hazánkat. — Azt is hozzátehetem, amíg az igazgató a telefon- beszélgetését intézi, hogy az Ifjú Szívek minden egyes tagja rászolgált a bizalomra. Méltóképpen, odaadással, felelősségük teljes tudatában léptek a reflektorok fé nyébe, hogy hirdessék Csehszlovákia nemzeteinek, né peinek, de elsősorban a csehszlovákiai magyarságnak népművészetét, kultúráját. — Ügy tudom, hogy minden évben új tagokkal töltik fel az együttest. — Igen, ebben az évben is tartunk felvételi megbeszéléseket. Akik az Ifjú Szívek vonószenekarában szn retnének tevékenykedni, azokat 1978. szeptember 19-20 án 19. és 20. óra között várjuk Braíislavában a Markes utca 2. szám alatt, akik pedig a tánckar előkészíio tanfolyamának szeretnének tagjaivá vá!ni, szeptember 20-án 18 és 21 óra között jöjjenek. Bratislaváben a Május 1. tér 10. szám alá, ahol számukra felvételi megbe szélést tartunk. — Ha valaki .valami közelebbit is szeretne megtudni? — Az részletes felvilágosítást kaphat az Ifjú Szívek titkárától, Kaiser Károlytól együttesünk irodájában, Bratislava Mostová 8 sz. alatt. Telefon: 330-423. — Köszönöm szépen a beszélgetést. Cstkmák Imre A b l Mindig telt ház előtt