Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-12 / 37. szám
A Csehszlovák Köztársaság negyven évvel ezelőtt — 1936 nyarán —, fennállásának huszadik évében egyik legválságosabb időszakát élte. Az Európát fenyegető fasiszta veszély súlyos megpróbáltatások elé állította köztársaságunkat is. Közvetlen szomszédságunkban, a náci Németországban terveket kovácsoltak Csehszlovákia megsemmisítésére. Csehszlovákia nemzetközi helyzetét még bonyolultabbá tette kétkulacsos politikája fő szövetségesének, Franciaországnak, amely ugyanúgy, mint a többi imperialista — egykori antant — hatalom a fasiszta Németországgal megegyezésre törekedett azzal a céllal, hogy annak támadó élét kelet felé, a Szovjetunió ellen irányítsa. Csehszlovákiában a fasizáló- dás folyamatát a burzsoázia a jobboldali szocialista pártok tartalékosok különvonattal u- taztak csapattestükhöz. Együtt utaztam számos elvtársammal, akikkel a legjobb hangulatban bizakodva tekintettünk a jövőbe, s mondhatom velünk e- gyütt az összes bevonuló tartalékos. Annak a vidéknek a lakói is a köztársaság védelmére siettek, akik az országban a legszegényebb és legnyomorúságosabb viszonyok között éltek. A vasúti kocsikon ■nesszel festett nagy feliratok voltak olvashatók: „A köztársaság védelmére)“ „Éljen a szövetséges Szovjetunió!“ Minden állomáson lelkes hangulatban köszöntötték vonatunkat a bevonuló tartalékosok és az őket kísérő dolgozók és családtagok. Presovhan az ezred kaszárnyájában nagyon élénk élet tárult elénk. A nagy számban érkezett tartalékosokat a város közvetlen közelében levő falvakban, csűrökben helyezték a későbbi események is igazolták. A legutóbbi napok rádióhírei nagyon nyugtalanítólag hatottak ránk. Ezért kommunista sejtünk tagjaival szeptember 30-án este megbeszélésre jöttünk össze a község határában levő malomban, ahol a molnár rokonszenvezett velünk. Mint derült égből villámcsapás, úgy ért bennünket a gyalázatos müncheni diktátumról szóló rádióhír. Oly mélységesen megrendített minket, hogy mindannyiunk szeme könnyes lett. A nyugati hatalmak reakciós kormányainak összeesküvése Hitlerrel Csehszlovákia ellen, példa nélkül álló cselekedet volt a történelemben. A „müncheni diktátummal“ arra kényszerítették Csehszlovákiát — miután annak burzsoáziája a szocialistákkal és Benessel e- gyütt a néptől való félelmében összeforrott a nyugati imperialisták osztályérdekeivel —, DÉNES FERENC: Harcunk a köztársaság védelméért, a hitleri fasizmus ellen segítségével, azok közvetlen támogatásával valósította meg. Ugyanúgy, mint a németországi szociáldemokrácia a „kisebbik rossz“ elméletétől vezérelve, a burzsoáziával való osztályegyüttműködés politikáját követve, egyik pozícióját a másik után adta fel, amivel utat nyitott a fasiszta diktatúra u- ralomra jutásához. A CSKP volt az egyetlen párt, amely következetesen fellépett a demokrácia és a köztársaság megvédéséért. A párt szervezte meg a fasisztaellenes mozgalmat, a párt bívutt fel minden demokratikus erőt, hazafit a köztársaság védelmére. Pártunk érdeme, bogy Csehszlovákia egész népének széleskörű mozgósításával — a- mely kiterjedt nemcsak a városokra, hanem a falvakra is — sikerült rákényszeríteni a burzsoá kormányt, hogy 1935- ben szövetségi szerződést kössön a Szovjetunióval. Pártunk és nemzeteink történetében megcáfolhatatlan tény marad, hogy dolgozóink milliói a Szovjetunióval való szövetségünkben látták a terjeszkedő hitleri fasizmussal szemben biztonságunk zálogét. Az 1938. szeptember 23-án elrendelt mozgósítás híre Kár- pát-Ukrajnában ért engem, a- hol abban az időben illegálisan mint pártcktató tevékenykedtem. Egy jogerőssé vált hathónapos börtönbüntetés letöltése elől kellett a párt határozata alapján távoznom Kassáról. A burzsoá bíróság Rozsnyón május 1-én mondott beszédemért ítélt el, mert a fasizmus elleni harcra mozgósítottam („lázítottam“) a dolgozókat. Katonaköteles voltam — e- zért a mozgósítási parancs rám is vonatkozott — annak ellenére, hogy mint sorkatona a csehszlovák hadseregben nem szolgáltam. Katona ugyan már voltam, mint 17 éves ifjú a Magyar és a Szlovák Tanács- köztársaság idején 1919-ben, amikor mint önkéntes Komszo- molista a Vörös Hadseregben telefonista szolgálatot teljesítettem Kassán, majd Miskolcon és végül Budapesten. A kom- mün bukása után, amikor é- desapámmal — aki a Tanács- köztársaság funkcionáriusa volt — visszatértünk Kassára, mint kommunistákat két hónapra a Presovhan létesített internáló táborba zártak. Az volt az ürügy, hogy nincs csehszlovák állampolgárságom, pedig itt születtem. Ezért csak 1934-ben 32 éves koromban soroztak be, ekkor katonakötelesnek nyilvánítottak, de mint közveszélyes kommunistát nem engedtek a hadseregben szolgálni. Katonakönyvem alapján a PreSovban állomásozó 35. gyalogezredhez kellett bevonulnom. Husztról a mozgósított el századak szerint és itt öltöztették be katonaruhába. Engem a Presov melletti Solivar- ban kvártélyoztak be, s mivel korábban kötelező katonai szolgálatot nem teljesítettem, hadgyakorlaton sem voltam, e- zért csak harmadnap öltöztettek katonaruhába és osztottak be találomra egy századhoz. Ugyanaznap este a presovi állomáson vagoníroztak be bennünket, de halvány fogalmunk sem volt, hová megyünk. Útközben csak a menetirányból tudtuk megállapítani, hogy ez- redünk Magyarország határánál lesz készültségben. Horthy Magyarországa felől is védeni kellett az országot, miután Hitlertől bátorítva horthyék is területi igényeket támasztottak Csehszlovákiával szemben. Lovinabányán vagoníroztak ki bennünket, ahonnan gyalog masíroztunk a Losonctól északra fekvő Podreéany községbe, s itt és a környékbeli falvakban táborozott le ezre- dünk. A legénységet a csűrök és parasztházak padlásain a szénán szállásolták el. Egyébként a hadiállapotnak megfelelő teljes katonai készültségben voltunk, s napközben kint a szabadban harcászati és lövészeti gyakorlatokat végeztünk. Járőrszolgálatot teljesítettünk éjjel-nappal Losoncot a környékbeli falvakkal összekötő országutak, vasutak mentén. Ekkor sajátítottam el az alapvető katonai ismereteket, ami számomra — annak ellenére, hogy edzett tornász voltam — mégis fárasztó volt, mivel emellett — különösen a pihenés ideje alatt és esténként — komoly pártmunkát, kommunista propagandát kellett végeznem. A különböző századoknál szolgáló párttagokkal, pl. A. Hingisz, J. Bugajsky, M. Lipták és más elvtársakkal, a- kiknek a nevére már nem emlékszem — pártsejtet alakítottunk és megállapodtunk abban, milyen formában népszerűsítjük pártunknak a köztársaság védelmére kiadott harci jelszavait. A kommunista propagandát olyannyira nyíltan végeztük, hogy a századbeli tisztjeink is tudtak róla. Miután tudtak arról, hogy én civilben mint pártmunkás vezető funkciót töltök be, mintegy politikai tanácsadónak ismertek el azáltal, hogy amikor csak lehetett, meghívtak maguk közé, hogy elbeszélgessenek velem a politikai helyzetről, meghallgassák véleményemet. Lehetővé tették, hogy egy jómódú paraszt házában rendszeresen hallgathassam a rádiót, s mentesítettek az egyszerű katonai szolgálat, a járőrszolgálat és az őrség alól. Ezredünk parancsnoka egy rideg, hivatásos cseh ezredes volt, akivel szemben mind a cseh, mind a szlovák tisztek ellenszenvvel viseltettek, nem beszélve a legénységről. Hogy az általános averzió mennyire indokolt volt, azt hogy a döntő pillanatban kapituláljon Hitler előtt és kiszolgáltassa az országot a fasiszta hódítónak, sárba taposva a demokráciát és a nemzeti szabadság zászlaját. A hír rendkívül lesújtólag hatott az egész csapattestnél. Ehhez hozzá járnlt az is, hogy egy nappal később azonnali hatállyal elvezényelték ezredünk parancsnokát és a tábori konyhánk egész személyzetét, aminek okát csak távozásuk után tudtuk meg. Mindannyian Szu- déta-vidéki németek voltak. A politikai helyzet kiéleződésével nekünk kommunistáknak is sokkal nehezebb lett a feladatunk, már azért is, mert a legénység körében soviniszta villongás kezdte felütni a fejét. A Hlinka-féle szlovák nacionalista párt a község lakói körében levő hívei révén kezdte elhitetni a nacionalista elégedetlenség magvát. Ehhez jó támpontot adott a reakciós csehszlovák kormány azzal, hogy visszautasította a Szovjetunió áital felajánlott segítséget, ami mindannyiunkat — a- kik meg voltunk győződve arról, hogy a Szovjetunióval vállvetve megvédjük a köztársaságot — mélységesen lesújtott. Ennek ellenére pártunk állásfoglalásának megfelelően a nehéz kürüimények közepette is határozottan síkraszálltunk a megcsonkított köztársaság egy. ségének megőrzése mellett. A nagy lelki megrázkódtatás után csapattestünk lehangoitan ugyan, de fegyelmezetten teljesítette a harci készültséggel kapcsolatos parancsokat. Elhagyva Podreöany községet, most már közvetlenül az új magyarországi határ mentén védelmi hadállást építettünk ki, katonai sátrakkal fedett lö- vészárkokat ástunk, hogy a november havában megindult e- sőzés ellen védjük magunkat. Közel hét hónapig teljesítettem katonai szolgálatot. November végén elrendelték a tartalékosok demobilizálását, s ennek alapján újra civil lettem. A Kárpát-Ukrajnába távozó katonai autókon szállítot- zókat katonai autókon szállítottak el, s így jutottam Huszt- ra, majd onnan vasúton Dombóra és lakóhelyemre, a pa- szicsnai fűrésztelepre. így tudtam le másodszori katonáskodásomat, sajnos hasonlóan szomorú véggel, mint az elsőt, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején, de tovább élt bennem a törhetetlen hit, hogy a jövő meghozza igazságos ü- gyünk győzelmét. Minden időkre történelmi tény marad, hogy a burzsoá nagyhatalmak szovjetellenes imperialista céljaik érdekében megszegték Csehszlovákiával kötött szövetségi szerződéseiket és kiszolgáltatták a köztársaságot Hitlernek. Népeinknek csak egyetlen hűséges szövetségese, megbízható barátja és oltalmazója maradt: a Szovjetunió. A ciprusi menekült-tábor barakkjai lassan már eltűnnek a szigetről KOMOR FELHŐK TORNYOSULNAK A FÖLDKÖZI-TENGERI SZIGET FÖLÖTT VALAHA 10 SZOMSZÉDOK—MÖST ELLENSÉGEK Ha létezne egy olyan Intézmény, amely feljegyezné földünk minden állama érdeklődésének fokát egy-egy ország iránt, megfigyelhetnénk, hogy 1963-ban Ciprus szigete került az érdeklődés középpontjába. Ez annak a véres összecsapásnak tudható be, amely a ciprusi törökök és görögök között robbant ki. A nyugati hatalmak annak idején az agresszív Eszakatlanti Szövetség katonáit akarták a szigetre küldeni, de az akkori ciprusi elnök, a néhai Makariosz segítségül hívta a Biztonsági Tanácsot és ennek következményeként az Egyesült Nemzetek Szervezetének béke- fenntartő- erői sorakoztak fel ENSZ-egyen- ruhájukban a szigeten. Ha kissé közelebb akarunk kerülni az 1963-as véres események gyökeréhez, akkor elsősorban tudnunk kell a ciprusi nép ősidőktől tartő elnyomatásáról és nagyon messzire kell visszalapoznunk a történelemben, hogy az összefüggéseket megértsük. Nemcsak a történelem tárgyi bizonyítékai, melyeket Nicosiában, a ciprusi fővárosban, a régészeti múzeumban őriznek, továbbá a számos fennmaradt templom, hanem a különböző legendák, igazságok és féligazságok, valamint a mitológia keveréke a korszerű régészeti tudománnyal e- gyütt bizonyítják, hogy Ciprusban az Apollo templomát minden turista megtekinti A ciprusi törökök távozása után a török megszállás alatti területen a mecseteket múzeumokká alakították, akárcsak a ké pen látható Larnak melletti Kiti nevezetű kis faluban egyiptomiak, majd az asszírok, a ptole- maiák, a görögök, a bizánciak, a törökök uralkodtak. Annak bizonyítékát, hogy az angolok is uralkodtak e szigeten, nem kell a modern tudomány eszközeivel keresnünk. Csak jól körül kell néznünk. A szigeten még mindig a balrahajts érvényes, a fizetési eszköz a font, csak megkülönböztetésül a ciprusi font. A sziget területe 9251 négyzetkilométer, ebből 400 négyzet- kilométert három angol katonai támaszpont foglal el. Az angol éppen olyan érvényű használati nyelv, akár a görög. Az angolok 1925-ben tették Ciprust gyarmatukká. A függetlenség megadása, amelyet a sziget 1960-ban vívott ki, az angol katonai támaszpontok fenntartása mellett történt. Az angol gyarmatosítás szerencsétlen következményeit a ' fiatal Ciprusi Köztársaság is örökölte. Nem éppen a legelőnyösebb alkotmányrendszer elfogadására kényszerítették rá. Ellentétben a görög és török nemzetiség valódi számarányával (görögök 80, törökök 18 százalék), az állami szervekben való képviseletet 70—30 arányban határozták meg, a katonaságban és a rendőrségben pedig 60:40 arányban. A ciprusi görögök Igyekezete — akik igazságosabb rendezést szerettek volna elérni — Törökország ellen-intézkedéseit vonta maga után, és ez okozta az 1963-as véres összecsapásokat. Makariosz elnöknek és kormányának hosszas tárgyalások után sikerült valamennyire megszilárdítani a politikai helyzetet. De a látszólagos csend 1974-ben viharba torkollott. 1974 júliusában az akkori görögországi fasiszta junta az Északatlanti Szövetség e- rőivel és a jobboldali terrorista csoportokkal szövetkezve katonai államcsínyt hajtott végre, s ezzel megakadályozta a békés kibontakozást. Tervbe vette, hogy félreállítja az útból Makariosz elnököt, a haladó erők vezetőjét. Törökország kihasználta a zavaros helyzetet és megszállta a sziget majd 40 százalékát. A megszállott területekről a legtöbb ciprusi görögnek menekülnie kellett. Napról napra kihaltab- bak lettek a városok és a falvak és a zöld sáv mögötti ENSZ-katonaság területén menekült-táborok létesültek. Famagusta kikötőváros is kiürült, a szállodák még máig is konganak az ürességtől. Szpirosz Szolo- mu, ciprusi barátaim egyike, akinek a bátyja pár évet Csehszlovákiában dolgozott és kissé ismeri a mi történelmünket is, így magyarázta nekem a ciprusi helyzetet: — Nálatok is együtt sörözött a cseh és a német, egy kocsmában, barátságban. De aztán jött Hitler és ugyanaz a német egyszeriben a cseh halálos ellenségévé vált. A háború előtt Famagustában laktam, asz- talosmühelyem volt ott. A szomszédom, egy török, szintén asztalos volt. Családjaink mindig együtt ünnepelték az új esztendőt, együtt jártunk megnézni a tűzijátékot. A török megszállás után ők foglalták le műhelyemet és az én házamban kezdték meg a fosztogatást. Nem akartam hinni a szememnek... Aztán egy évet a menekült- -táborban éltem. Most már ismét van saját házam, müuelyem, munkám. Az állam segített rajtam — mondja büszkén. Szpirosz Szolomu feleségével, 9 és 10 éves fiával csak egy család a sok közül — hiszen a menekült-táborokban 200 009 ember flt —, amelyek az értelmetlen terjeszkedő és a hadiipar által támogatott politika miatt szenvedtek, csak azért, mert a nyugati hatalmak minden eszközzel meg akarják tar tani befolyásukat a stratégiailag oly fontos, a Földközi tenger keleti részén lévő szigeten. Nem riadtak vissza még attól sem, hogy céljaik elérése érdekében a sziget nemzetiségeit egymásnak uszítsák. jOZEF MANflK A következő számban folytatjuk
