Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-29 / 35. szám
A J Német Szövetségi Köztársaságot naponta egy német tudós hagyja el. Minden huszonnégy árában egy német tudós érkezik az Egyesült Államok földjére — új életet kezdeni. Az elmúlt néhány évben Immár hatezer nyugatnémet tudós próbált új életet kezdeni- az USA ban Az egyetemek természettudomány: karán végzett hallgatók nyolc szá zaléka, a fiatal mérnököknek pedig már jóval több, mint nyolc százaié; ka ugyancsaik azért vándorolt ki, a „nagy lehetőségek hazájába“, mert ott vélt megtalálni mindazt, amit az NSZK Illetékes hatóságai nem tudtak — vagy nem akartak? — nekik megadni, vagyis kutatási lehetőségeket és tudományos karriert. Dr. Hans-Günther Nöller, heídel- bergi orvos is nagyjából ugyanezért vándorolt ki az Egyesült Államokba családjával együtt. Amikor a Stern című nyugatnémet magazin riportot készített vele, akkor a „mlért?“-re még az egyetemek és intézetek ősrégi bürokratizmusát és intrikált, egyszóval a szinte teljes ktlátásta- lanság rémét Is felidézte. Beszélgetésük során a riporter óvatosan arról kérdezte az orvost, hogy vajon visszatér-e valaha Németországba. A válasz szkeptikusan hangzott: — Hová térhetnék vissza? Talán az egyetemre azért, hogy újra mellőzzenek, vagy azért, hogy sajnálatra méltó kollégáimhoz hasonlóan, jó fiú módjára mindent helyeseljek ott? És mindenre azt tnopdjam, mit ők: kitűnő?) — Jóllehet, nagyon jól tudják, hogy rabjai egy ostoba és elviselhetetlen rendszernek... Nos bár — a riport óta már az USA-ban letelepedett — Nöller doktor háborgása kétségtelenül jogos, ám zúgolódásra még neki van a viszonylag legkevesebb oka. Pontosabban: nekik, nyugatnémeteknek, hiszen a Szövetségi Köztársaság oktatási rendszere és tudományos élete korántsem a legmerevebbek és leg- kétségbeejtőbbek közé tartozik. Mit szóljanak a franciák, az olaszok vagy akár a britek? Olyannyira súlyos a probléma, hogy már politikusok foglalkoztak megoldásával. 1943 és 1964 között például csupán Nagy-Brltanniáből 1250 tudós vándorolt ki az USA-ba. Az a- merlkai tudomány és technika fejlődéséhez való hozzájárulásuk értékét tizenkét milliárd dollárra becsülik. Minden száz, 1966-ban végzett Légifelvéte] az Egyesült Államok egyik jól felszerelt és külföldi tudósok által előszeretettel >,keresett“ egyeteméről, a Charlottesville-beli Virginia- egyetemről. AGYAKAT „LOP" AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK angol mérnök közül negyvenkettő hagyta el hazáját, s minden száz tudományos fokozatot elnyert szakemberből — általában a legtehetségesebbek — huszonöt távozott. Természetesen: az észaik-amerikal kontinensre: Az angol nemzetgazdaság jövője szempontjából katasztrófáiig következményekkel Járó szakemberáramlás megakadályozására speciális kormánybizottság Is alakult. Többféle elgondolás született, ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb: egy nyugat-európai „technikai közösség“ létrehozása a közös piaci országok és Anglia részvételével. Igaz, ennek megvalósítása Is 'kétséges (hiszen a Közös Piac jó néhány év alatt sem' tudta csökkenteni az USA-val szembeni műszaki elmaradottságát), ám még így is életrevalóbbnak látszik, mint az olasz elképzelés. Az olasz modell szerint „technikai Marschall- tervet“ kellene kidolgozni, amelynek keretében az Egyesült Államok átadná Európának tudományos-technikai eredményeit és közös beruházásokkal segítenék az európai fejlődést. De vajon az Egyesült Államoknak érdekében ál!-e átadni ezeket az eredményeket, s megvalósítani ezeket a közös beruházásokat? S vajon csupán beruházásokkal kihúzhatók-e például a gazdasági-erkölcsi csődből a régóta reformokra váró olasz e- gyetetnek? És milyen ára lenne e „segítségnek“? S nem elhanyagolható az sem, hogy mindez megálllta- ná-e az értelmiségiek kivándorlását? S egyáltalán: ki akarja ezt?! ' XXX „Ha egy idegen ezer tonna acélt lopna egy országból, hogy hazavigye, a közvélemény egyhangúlag elítélné a lopást, és feljelentéssel élne a kalőzakeiő ellen. Ha viszont egy okos embert lopnak el, bár az elveszett érték jóval nagyobb, az érzelmek nem buzdulnak fel“ — írta egy Sauvy nevű francia demográfus. Megállapítása sajnos — így igaz. Mintegy tizenöt éve már, hogy az érzelmek nem buzdulnaik fel. S az évek során bizony több százezer agy- velői? — azaz tudományosan képzett szakembert — szippantott fel az E- gyesül-t Államok. Az egyre növekvő nemzetközi szakirodalomban „brain drain“-nek (sző szerinti fordításban „agyelszívásának) nevezik ezt a folyamatot. A TŐKÉS VILÁGGAZDASÁG SZEKERE A SÁRBAN A mozgásnak határozott Iránya van: Délről Északra (Afrikából Európába, Latiu-Amerikából az USA-ba és Kanadába) és Keletről Nyugatra (Ázsiából Európába és Amerikába, valamint Európából Amerikába). A szakemberek szerint vannak abszolút vesztes országok (mint például India, Irán, Mexikó, Nigéria, stb.); vesztes, de fejlődő országokkal szemben nyertes tőkés államok (mint Anglia Svédország, Olaszország vagv az NSZK) és mindezek mellett — mindezek rovására — az abszolút nyertes: az Egyesült Államok. (Ahol jelenleg kétmillió bevándorolt értelmiségi él. Ezekből a tudósokból kerül ki az Amerikai Tudományos Aka- démia tagjainak mintegy egynegyede, sőt: a Nobel-dtjasok negyvenegy százalékai) A világ e vezető tőkés államába — csábítják a szakembereket. Magas fizetést, nagyszerű kutatást lehetőségeket, karriert ígérnek nekik, Avagy Jimmy Carter ólma (Bonner Rundschau) s nemegyszer még a repülőjegyet Is megküldik. Szám szerint a legtöbben a harmadik világból érkeznek. Letelepedésüket jogilag Is megkönnyítették. 1968- ban ugyanis új bevándorlási törvény lépett hatályba, amely a fejlődő országokból származó műszaki emberek, tudósok és orvosok számára a nemzetiség kritériumát felcserélte a képzettség kritériumával. Az ILO (az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete) szerint például Indiából évente átlagosan 480 természettudós, mérnök, orvos és más magas szakképzettségű ember fogadja el a bőkezűnek tűnő ajánlatokat. S számukra ezek az ajánlatok valóban bőkezűek, hiszen a fejlődő országok többségében a felsőbbfokú oktatás messze elmarad napjaink i- gényeitől, a tudományos munka feltételei igen rosszak — jószerivel nem is adottak —, s hiányzik a munkalehetőség is. Talán ezzel is magyarázható, hogy az Államokban tanuló külföldi diákok nagy része nem tér vissza a hazájába. Amerikai Jelentések szerint, az USA-ban tanuló külföldi diákok közül például egyetlen libanoni sem tér vissza a hazájába, az Irániak mintegy fele, a dél-koreaiaknak pedig csaknem kilencven százaléka ottmarad az Egyesült Államokban. S ez USA-nak ez mindenképpen kifizetődő. Ha csak az értelmiségiek kiképzésének a költségeit tekintjük, a bevándorolt tudósokon évente 200- 240 millió dollárt keres az USA — minden befektetés nélkül. Jő üzlet az agylopás, hiszen miközben az USA elszívja Európa legjobb „agyvelőinek“ egy részét, az ebből születő szellemi termékekből, licencekből, találmányokból know- bow-ból jelentős exportja van. Cinikusan azt Is mondhatnánk, hogy ellenszolgáltatásként, éppen az ellopott agyak szellemi termékeit exportálja vissza. No persze: dollárért! S amit nem exportálnak vissza? Ezek megmaradnak — később busásan kamatozó — szigorúan őrzött 1- parl vagy katonai titoknak ... XXX A „brain drain“ óriási hatását a politikai fórumok már a hatvanas é- vekben felmérték. iAz ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, az UNESCO, az UNITAR, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete rendszeresen foglalkozott e problémakörrel. Bár számtalan javaslatot és intézkedést dolgoztak ki — az „agyelszívás“ mértéke tovább emelkedett. Igaz, a Dolgár! sajtó az uíőbbl 1- dökben előszeretettel hivatkozik egy megfordult Irányú órain drain-re. Szerintünk megtörtént az [a csoda, hogy az USA-ba kivándorolt tudósok ismét hazatérnek. Sőt: egyes amerikai kollégák követik őket, a vén Európába. A jelenség reális alapja tulajdonképpen az amerikai űrkutatási program költségvetésének csökkentése. Ez átmenetileg munkanélküliséget okozott bizonyos szakmáik magas képzettségű művelői körében. S természetesen korlátozta az elhelyezkedési lehetőséget Is. Az űrprogram például, 1965-ben még körülbelül 450 000, 1969-ben már csupán 140 000 embert foglalkoztatott. A valóság mégis az — bár erről a propaganda Igyekszik hallgatni —, hogy az „agycsábítás“ újra növekszik. JÄRAI JUDIT Az Ifjúkommunista nyomán •4 5 A POLITIKAI ENYHÜLÉST mind ez ideig nem sikerült kiegészíteni a katonai enyhüléssel — állapítja meg a moszkvai Pravda. A legutóbbi időben nyugati katonai körök mind újabb akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet javításának útjába. Washington politikájában a realista irányvonaltól való eltávolodás mutatkozik: A Szovjetunióval szemben barátságtalan lépéseket alkalmaztak, sőt kísérletek történtek arra is, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Ilyen irányba tart a pekingi vezetés is. Erről tanúskodik egyebekben a Kínai Népköztársaság vezetőinek, köztük a jelenleg külföldi látogatáson tartózkodó Hua Kuo-fengnek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének fellépése. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a „hidegháború“ védelmezői mindenhol felülkerekedtek — hangsúlyozza a Pravda — folytatódik a Szovjetunió kereskedelmének gyors növekedése Nyugat-Európa több országával. Angliával például a legutóbbi 15 hónapban több mint 40 százalékkal növekedett, Franciaországgal pedig csaknem 25 százalékkal bővült a forgalom. FIDEL CASTRO nyilatkozott a VIT-ről. Többek között elmondotta, hogy a VIT sikere egyúttal minden kubai állampolgár sikere is. A fesztivál megrendezésével az ország erősebb, a ’nép tapasztaltabb, öntudatosabb, szervezettebb lett. Lelkesebben és energikusab- ban néz szembe a jövő megoldásra váró feladataival — mondotta Fidel Castro. A KÖZEL-KELETI események ó- jabb fejleménye, hogy Izrael libanoni menekült-táborokat bombázott. Tei-avivi bejelentés szerint megtorlásul a londoni palesztin akcióért, amely az El A1 légitársaság autóbusza ellen irányult. A légitámadásnak három halálos áldozata és 14 sebesültje van — jelentette a PFSZ bejrúti közleménye. IRÁNBAN ismeretlen terroristák felgyújtották Abadan Perzsa-öböl menti város egyik filmszínházát, és 377 ember vált a lángok martalékává. Bár a merénylők felkutatása lapzártunkig eredménytelen maradi, hírügynökségi jelentések szerint a hatóságok a szélsőséges mohamedánokat vádolják az akció elkövetésével. Gyanakvásukat arra alapozzák, hogy elsősorban a fanatikusan vallásos elemek azok, akik minden eszközzel szembe szállnak a sah „demokratizálási“ programjával. Egyebek között olyan célkitűzéseket hangoztatnak, mint a szórakoztató i- par drasztikus felszámolása, a nők visszaparancsolása a fátyol mögé, az alkoholfogyasztás teljes betiltása és minden fajta „isz- lámeiienes“ törvényalkotás megakadályozása. Az iráni miniszter- elnök véleménye szerint az elmúlt hetek merényletsorozata nem téríti el a kormányt reformpolitikájának folytatásától. A z Arménia szovjet sétahajó tavaly novemberben vitt először a fedélzetén 300 csehszlovák turistát Nápolyből Tunisz azonos nevű * városába. Azaz csak a kikötőjébe, mert a város onnan még jő jpár kilométerre van. Csakhamar ott ballagtunk az Avenue Burghiba pompás boltjai és felhőkarcolói között. Megnéztük az arab emlékeket, a híres Bardo Múzeumot, az Iszlám Múzeumot, Djem el Zitoun híres mecsetjét, az egykori uralkodók sírjait, és nem szalasztottak el az innen csupán néhány kilométerre fekvő Karthágó romjainak megnézését sem. Az autóbusz először a karthágól amfiteátrum előtt állott meg. Ez ma is jő állapotban van. Megvan a kör alakú nézőtér, megvannak a kőoszlopok, ahová a szerencsétlen áldozatokat kötötték, és a nyílás is, ahol rájuk szabadították az éhes vadállatokat. Az amfiteátrum a karthágól romoknak csupán kis része, egy domboldal mögött a tengerparton látni mindazt, amit az egykor oly híres Karthágóból látni lehet. Mennyit tanultam én a pápai gimnáziumban Karthágóról, erről a virágzó föníciai kereskedő városról, amelyet állítólag Didó türoszi királylány alapított i. e. 9. században, és amely oly hatalmassá fejlődött, hogy a harmadik pún háború idején már 700 000 ember lakta. Menynyit tanultam Hannibal hadjáratairól és az idősebb Catőról, aki a római szenátusban minden beszédét Így végezte: Ceterum censeo, Carthagínem esse delendam. (Egyébként úgy vélem, Karthágót le kell rombolni). Ott álltam a híres romok között. Mert a rómaiak felégették a legyőzött várost, amely 17 napig égett, lakóit vagy megölték vagy rabszolgaláncra fűzrék. Nos, ml maradt meg a régi városbői? Byrsa az egykori nyolcvanméteres fellegvár csonkja, vagy Magalia vízvezetéke meglehetősen jó állapotban, néhány épület, de ezt is csak az nézheti meg, aki saját szakállára vállalkozik rá, mert a legtöbb falat oszlopok támasztA KÉT KARTHÁGÓ ják alá francia felirattal: Veszély! Már Caesar Is belátta, hogy kár volt ezt a pompás pún kikötőt tönkretenni, és Augustus új várost is alapított a régi, felégetett Karthágó helyén, amelyet aztán 1. e. 439 ben a vandálok teljesen elpusztítottak. A római fürdőt azonban igy is érdemes megtekinteni. A régészek el sem tudnak mozdulni Karthágó romjaitól, mindig találnak valami újat. Az egyik falon francia és arab nyelvű felhívást olvastam arról, mit érdemes Karthágóban és híres múzeumában megtekinteni. Van még egy szép pont Karthágó romjai felett, ez azonban már nem a pún időkből származik, egy szép templom a dombtetőn, a- melyet IX. Lajos francia király emlékére emeltek, aki ezen a tájon halt meg az arabok ellen vívott keresztes háborúban. Amikor az arabok feldúlták Karthágót már csak kis falu volt 500 lakossal, a spanyolok betörése még ezt a számot is csökkentette. Furcsa talán, de még ma Is vén egy Karthágó, ez a hivatalos neve, és a térség is körülbelül megfelel. Csakhogy 700 000 ember helyett 18 000 lakja. Az új Karthágóban nincsenek régi romok, hanem pompás kertes villák, mert az új Karthágó Tunisz városának a villanegyede. Az egyik pompás rácso- zatú kapu előtt állandóan két őr sétál; Hablb Burghiba elnök palotája van Itt az új Karthágóban. A több mint hetven éves elnök valósította meg a részleges földreformot, az ő Indítványára szavazta meg a parlament a kolonizátoroik nagybirtokainak a felosztását és ő fektette le a szövetkezeti élet alapjait Is. Tunisz és hazánk kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. Amikor felszálltam az autóbuszra-, az ablakon át megpillantottam az egyik volt cég feliratát: Hannibal-ba- zár. Értéktelen emléktárgyakat lehet itt vásárolni drága pénzért. Elgondolkoztam, a híres hadvezér nevéből üzleti cégér lett. Mártonvolgyi László 1
