Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-24 / 4. szám

4 M I Viliam Thurzo, a Szlovák Tudományos Akadémia Rákkutató Intézetének az igazga­tója. 1973-ban munkatársaival együtt Klement Gottwald Államdíjat kapott a rákos daganatokat előidéző RNK vírus egyik válfajának felfedezéséért. Világszerte mint a B-77 rákos vírus felfedezőjét tartják számon. Irányító személyisége a hazánkban végzett valamennyi rákkutató kísérletnek, és számos funkciója mellett a szlovákiai Béketanács elnöke, és a Béke-világtanács el­nökségi tagja. Képtelenség lenne felsorolni valamennyi kitüntetését és azokat az egyetemeket, amelyek díszdoktorrá avatták. Nem is ez a célunk, hanem Viliam Thurzót mint tudóst és embert bemutatni. „Komáméban születtem, a- pám ott kertészkedett. 1918- ban a románok fel akarták őt akasztani, mert a Vörös Had­sereg katonája volt. Banská Bystricán nőttem fel és tizen­hat éves koromban már a Tő­két olvastam — magyarul. Nem nagyon értettem, ennek elle­nére kitartóan tanulmányoz­tam. Diákéveim életem legmozgal­masabb évei voltak: színház, művészet, hajnalba nyúló be­szélgetések és viták ... nem is volt ez még oly nagyon ré­gen. Legjobb barátaim közé tartoztak Michal PovaZan és Ladislav Cemicky. Orvostan­hallgató társaimmal nagyon keveset barátkoztam, az orvos- tudománynál százszorta Jobban vonzott a művészet, az alko­tás. A vizsgáim? Bizony nem tartoztam a szorgalmas diákok közé. Az egyetemen töltött ta­nulmányi évek száma egyre nőtt, nagy árat fizettem a mű­vészettel kötött titkos egyez­ségemért. Apám halála után aztán nagyot változott az éle­tem. Kitűnő diák lett belőlem. Természetesen továbbra is ki­tartottam régi szerelmem, a művészet mellett. A nyári va­kációk alatt sokat utazgattam, csak úgy, a saját szakállam­ra. Szenet lapátoltam egv e- gyiptomi haión, hogy aztán en­nek fejében levigyen a Nílu­son, megmásztam az egyipto­mi Mukkatam-hegység egyik falát, jártam Szudánban és is­mertem a Földközi-tenger men­ti országokat. A rák vírusa — felnagyítva Thurzo akadémikus ma is so­kat utazik. Legutóbb Svédor­szágban járt. Előzőleg azon­ban a titkárnője egy szokat­lan levelet küldött az uppsalai egyetem címére. Szokatlansá- ga abban rejlett, hogy nem szakmai információkat, hanem Thurző akadémikus fej és gyű rűsujja mértékét tartalmazta. Az uppsalai egyetem ugyanis fennállásának 500. évfordulója alkalmából a világ 92 tudósát dísztoktorrá avatta. Hazánkból egyedül Thurzo akadémikus volt a meghívottak között. Kedvtelései közé tartozik a sport is. Átússza hosszában a poőúvadlói tavat. Halászik; Medvén [Medvedo- vo), a Dunából egy hat kilós pontyot fogott ki. Az ottani halászok azonnal ki is nevez ték őt a szakma mesterének Szeret zenét hallgatni: Vival­dit, Bachot, népdalokat. Kaktuszokat ápol, bélyegeket gyűjt. Munkáját, a rákkutatást nemcsak az orvostudomány, ha­nem a ma embere általában a legizgalmasabb tudományos te­rületnek tartja. „Négy évvel ezelőtt derűlá­tóbbak voltunk. Azt hittük, ke-' zünkben a rákgyógyítás titka, hiszen ismertük a rákos daga­natokat előidéző vírusok tulaj­donságait. Tudtuk, hogy a C- -vírusok magvát a ribonuklein­sav (RNS) (nukleinsávaknak a sejtmagban és a sejtplazmá­ban található egyik fajtája), Az élet érdekes ■ ■■ és a dezoxyribonukleinsav (DNS) képezi. Ezeknek döntő feladatuk van a genetikai in­formációk átvitelében, a sejtek öröklődési folyamatában. Sőt, a genetika néhány megrögzött képviselője azt állítja, hogy e- zekben a RNS és DNS savak­ban van megírva a sorsunk; az, hogy milyen betegségben ha­lunk meg stb. Ez volt a helyzet négy év­vel ezelőtt. Nagyon rövid időn belül az­tán felborult ez a szép kár­tyavár. Ugyanis sikerült Izo­lálnunk a C-vírusok tulajdon­ságaival egyező tulajdonságú vírusokat, de csodák csodája, ezek nem idéztek elő rákos da­ganatokat. Ezeket az új víru­sokat egészséges, és daganatos szövetből is leválasztottuk, az eredmény azonban így sem változott. Megismételtük a kí­sérleteket, sokat vitatkoztunk. Például az egér testéből izo­lált C-vírusok nem szaporod­tak az egér testében, viszont a kutyáéban igen. Törvényszerű­séget kerestünk — hiába. A rák, a világ leggyakrab­ban megkérdőjelezett betegsé­ge. Életeket kockáztatunk és áldozunk is érte, az viszont komiszul elsöpör mindent, a- mi útjába kerül.“ Hogyan történik egy sejt el- rákosodása? A rákos daganatokat előidé­ző vírus olyan, mint egy szö­ges dróttal körültekert golyó, A nyúlványaival keresi a kap­csolatot a test többi sejtjével, és ha megtalálja, „leveti“ a szöges ruhát és behatol a sejt­be, miút annak RNS-savja. A sejtben rendkívül összetett fo­lyamat, „forradalom“ játszódik le. A vírus behatol a sejtmag­ba és átveszi annak Irányítá­sát. Ezzel tulajdonképpen meg­kezdődik a támadás a mit sem sejtő szervezet ellen. A test­ben ez a folyamat 16 óra alatt megy végbe, de már a behato­lást követő hatodik, hetedik órában észlelhető, hogy a sejt teljesíti a vírus utasításait. A rákos sejtek az általános hiedelemmel ellentétben nem valami beteges, elnyomott sej­tek. Sőt nagyon is életképesek, és sokkal élénkebbek, mint a- zok az egészséges sejtek, ame­lyekből létrejöttek. Ml mindent művelnek a testben? Különle­ges váladékot bacsátanak ki, behatolnak az erekbe és ke- resztül-kasul bejárják a szer­vezetet, míg az egészséges sej­tek nem mozdulnak a helyük­ről. Gyorsan szaporodnak és pusztítják az egészséges sejte­ket. „Valamit a gyógymódról, de előrebocsátom, egyenlőtlen harc ez. Betegeinket steril környezetben tartjuk. Hatékony antibiotikumokkal kezeljük ő- ket, különlegesen sterilizált vért kapnak... Sajnos gyak­ran minden erőfeszítésünk hiá­bavaló. A rákos daganatok sejtjeinek 90 százaléka hatás talanítható cítostatikus (sejt- osztódást gátló) gyógyszerek kel, de a 10 százalékuk ellen­áll a gyógyszereknek, a sugár­zásnak, az antibiotikumoknak — átvészel mindent. Legna­gyobb ellenségünk a dagana­tok egyenlőtlen, heterogén ősz szetétele. És az emberi szer­vezet mintha nem Is nagyon akarná segíteni a munkánk ban... Ugyanis, amikor az e- gészséges sejtek ellenálló érzé kel „észreveszik“ a rákos da­ganatot, már késő. Klinikailag a daganat csak akkor észlel­hető, ha az már legalább 1 köbcentiméter nagyságú. És akkor a daganatban már a rá­kos sejtek harmincadik gene­rációja él és 12 milliárdra te­hető a számuk. Még az ilyen daganat is gyógyítható a klasz- szikus gyógymódok valamelyi­kével, ha a szervezet különle­gesen ellenálló. Ugyanis egy rákos sejt elpusztításához kö­rülbelül 200 hatékony ellenál lóképes sejt szükséges.“ Mi a véleménye a mai fia­talokról? Lehet-e beszélni ge­nerációs problémáról ott, ahol fiatalok és öregek élnek és dolgoznak egymás mellett? „Nem, sem a munkahelye­men, se otthon ilyesmit nem tapasztaltam. Sok minden e- szembe juttatja a koromat, töb­bek között az is, hogy Szlová­kiában egyike vagyok a legré­gebben működő igazgatóknak. Az élet azonban azokat szere­ti, akik lépést tudnak tartani vele, és úgy gondolkodnak, a- hogy a jelenkor megkívánja. Az ehhez vezető legbiztonságosabb út az állandó együttlét a fia­talokkal. Nem szégyellem ma­gam azért, hogy nem tudok mindent. A tudomány képtelen kiismerni magát az informá­ciók tömkelegében, ezért sze­retem, sőt el is várom fiatal kollégáimtól, hogy tájékoztas­sanak minden újról, ami körü­löttünk történik. Ezáltal köze lebb kerülök hozzájuk, ismer­kedem életfilozófiájukkal. Nincs jogunk azt követelni a fiataloktól, hogy úgy gondol­kozzanak, ahogy mi, mert az egyenlő lenne az egy helyben topogással. Nincs jogunk ha­zudni nekik, vagy elhallgatni előttük bizonyos dolgokat, és állandóan leckéztetni őket. — Tudjuk, hogy meleg ba­ráti kapcsolatok fűzik a ma­gyarországi rákkutatókhoz. Ez nemcsak annak tudható be, hogy szakmabeliek, hanem an­nak is, hogy nagyszerűen be­szél magyarul... „Nyíregyházán kezdtem is­kolába járni, az apám Ott volt bérelszámoló és egyúttal ker­tész is. Intézetünk már évek óta együttműködik a Budapes­ti Állami Rákkutató Intézettel, főleg a rákos-daganatok kemo­terápiája (vérrel történő keze­lés] terén. Gyakran emlegetik a nevem a magyarországi on- kovirológia megalapításával kapcsolatban. Az úgy történt, hogy 1966-ban Tokióban egy nemzetközi szinpőziumon egy kicsit összejöttem a közismert magyar patológussal Kellner professzorral. Róla mindenki tudta, hogy az onkovirológia nagy ellensége. Vitánk egy í- gérettel zárult; Kellner pro­fesszor megígérte, hogy egy é- ven belül Budapesten nemzet­közi szinten is elmondhatom véleményem a rákkutatás jövő­jéről. Így is történt. A konfe­rencia elnökségi tagjaként ak­kor az én szerény magyar tu dósommal nyilatkoztam a bu­dapesti rádiónak és képzeljék el, hogy, hogy nem, akkor, 1967. novemberében én lettem a rádió novemberi sztárja. En­gem azonban nem ez, hanem a híradástechnikai szakembe rek művészete ejtett ámulatba, akik az én gyatra hebegésem­ből egész tűrhető beszédet hoz­tak ki. Thurzo akadémikus végtele­nül szerény, pedig munkája, kutatásainak eredménye két ember életét is kitennék. Hatvanöt éves, két fia és négy unokája van. Életkedve, humora olyan, mint egy húszévesé. „Az élet érdekes és megéri, hogy feltárjuk titkait“. Monika Dohnányová Zácsek Erzsébet Nincs igaza a tankönyvnek Másfél évvel ezelőtt Lo­soncon (Luéenec) egy forró augusztusi nap ott fedeztem fel diákokat, ahol — szün­idő lévén — a legkevésbé véltem volna: a Klement Gottwald Építőipari Iskola udvarán. Nem napoztak. Keményen dolgoztak és lel­kesen újságolták, hogy az épület, amelyen dolgoznak, az övék, ők építik, és még ők is használni fogják, hi­szen egy év múlva meg­nyílnak az új épület tan­termei. El kell mondanom, hogy az új épület csupán a régi iskolaépület kibővítése, meg- toldása. A diákok és a ta­nárok is már ráúntak a túl­zsúfolt iskolaépületre, és mivel egy hatalmas udvar is tartozik hozzá, elhatároz­ták, hogy egy túlságosan költséges új iskolaépület helyett „megtoldják“ a ré­git. Hogy így döntöttek an­nak nagyon sok oka volt, de ez most nem fontos. A tanárok elkészítették a „tol­dalék" tervrajzait, a tanulók a markukba köptek, és meg­kezdődött a nagy munka. Mindenki lelkesen hordta a téglát, kezelte a habarcs- keverőt stb. A diákok el­méleti tudásukat tették mér­legre az építészeti munkák­nál. Nem szóltam eddig az építkezés fő kivitelezőjéről a Losonci Járási Építkezési Vállalatról, hiszen nyilván­való, hogy ha a munkák nagy részét a diákok el ts végezték, az igényesebbjét szakemberekre kellett bíz­ni. A JÉV el is vállalta a „felügyelő“ és irányító sze­repét az épületen. Amikor aztán a diákok befejeztek minden olyan munkát, ami­re erejükből és tudásukból futotta, az iskola Igazgatója figyelmeztette a JÉV illeté­kes dolgozóit, hogy jöhet­nek a kőművesek vakolni. Kitérő választ kapott: ma még nem, de holnap bizto­san. A holnaptól egy hét, a hétből hónap, a hónapból egy év lett. Tavaly kará­csony előtt aztán megjelent három kőműves az iskola l- gazgatójánál és — elkezd­ték a munkát. Felolvasztot­ták a befagyott homokot, majd elmentek ebédelni, mi­re visszajöttek a homok is­mét befagyott... Hiába, ne­héz a kőműves élete télen. Különösen ha azt is be kell hoznia, amit valaki nem végzett el helyette nyáron. Nem tudom, mennyit ké­sik a JÉV az épület átadá­sával. Az iskola türelmes, a jövő építészeti szakemberei saját bőrükön érzik az épí­tőipar problémáit, és osztá­lyuk ablakaiból figyelik meddig is tart a gyakorlat­ban egy 6x2,70 méteres fal­felület bevakolásai- Gyakran csóválják a fejüket: nincs t- gaza a tankönyvnek... Zácsek Erzsébet t

Next

/
Thumbnails
Contents