Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-24 / 4. szám
AZ ORBIIÁIIS ŰRÁLLOMÁSOK JELENE E$ JÖVŐJE A szovjet orbitális űrállomások 1971-től kezdve rendszeresen folytatnak tudományos kutatásokat a Föld körül. Az APN tudósítójának kérésére Konsztantyin Feoktyisztov űrhajós professzor, a Szovjetunió Hőse, a Szaljut-család fejlődéséről és az űrállomások jövőjéről nyilatkozott. Tömegét és méreteit tekintve a Szaljut—6 gyakorlatilag' nem különbözik elődeitől. Kutatási lehetőségei azonban lényegesen kibővültek, foko- ződott a megbízhatósága. Ezt olyan szerkezeti változásokkal sikerült elérni, mint a második összekapcsoló szerkezet. Ezt az űrállomás végén, a meghajtómű rekeszének oldalán helyezték el, ott, ahol a korábbi típusokon a rakétahajtómfl volt. Nagyobb biztonság Mit adott ez az újítás? A szállító Űrhajók két oldalról közelíthetik meg az űrállomást és választhatnak az összekapcsoló szerkezetek 'közül. Ez bizonyos helyzetben igen hasznosnak bizonyulhat Elvileg az űrállomáshoz két űrhajó is hozzákapcsolódhat. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben lényegesen növekszik a repülés biztonsága, további felszerelések és a- nyagok juttathatók el az űrállomásra. A Szaljut—6 összekapcsoló szerkezetei teljesen egyformák, az automatikus összekapcsolódásra egyaránt alkalmasak. Egy sor szerkezeti részegység és rendszer, amely a korábbi űrállomásokon kísérleti jelleggel szerepelt, a Szaljut—6-on már közönséges eszköz. Például a hőszabályozás és a navigáció rendszerei. Hasonlóképpen minden további űrállomásokba beépíthető az itt alkalmazott vízregenei;ációs berendezés és a hordozható géptávíró. Megnőtt a tévékamerák száma: egy színes és két fekete-fehér az űrállomás belső helyiségeiben, három pedig az űrállomás külső burkolatán kapott helyet. Egyébként ezek pontosan ugyanolyan típusú kamerák, mint amilyeneket a Szojuz—Apollo- -program keretében a Szojuz—19 fedélzetén használtak. A Szaljut—6 alkotói nagy figyelmet szenteltek annak, hogy nagyobb kényelmet biztosítsanak a személyzetnek. Az űrállomáson többek között megjelent a tusoló. Ez egy kisebb fóliakabinból áll, amelyben vízporlasztó van. Az előzetesen felmelegített vizet nyomás alatt permetezi ki egy tartályból. A súlytalanság állapotában a vízcseppak nem hullanak le, éppen ezért a fóliakabinból szívóberendezéssel távolítják el ^azokat. A legnagyobb változások természetesen az űrállomás tudományos berendezéseiben következtek be. Ezek széles körű asztrofizikai, geológiai, gyógyászati és biológiai kutatásokat, technológiai kísérleteket tesznek lehetővé. És mindezt számos esetben minőségileg magasabb színvonalon. A Szaljut—6 napjaink űrhajózását képezi, de milyen a következő űrállomások jövője? Erőművek, gyárak Egyelőre nehéz lenne erről a témáról konkrétan beszélni. De elvileg a fejlődés igen érdekes útjai figyelhetők meg. Napjainkban az űrállomások elsősorban tudományos , laboratóriumok. De holnap már a félvezetők, kristályok, gyógyszerek és más egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező anyagok termelőüzemeivé- válhatnak. A világűrben nemcsak gyárak, hanem erőműveik is megjelennek. A napenergiát fogják villamos energiává átalakítani és a Földre továbbítani. Hogy ezek több tucat kilométernyi, fényelemekből összeállított, vagy pedig parabolatükrök koncentrált sugarát gőzturbinás áramfejlesztésre használó erőművek lesznek-e, azt nem tudom megmondani. Az viszont már világos, hogy az erőművek, az energia minél kényelmesebb továbbítása érdekében a Föld c ugyanazon pontja felett kell állnia a világűrben, összeszerelése az alacsonyabb keringési pályákon, űrállomások segítségével, sokkal kényelmesebb és gazdaságosabb. A szerelők a világűrben nemcsak dolgozhatnak, hanem az erőmű fedélzetén meg is pihenhetnek. Természetesen ez nem állandó település a világűrben, ahol az ember huzamosabb ideig élhetne. Ehhez egyelőre még alaposan tanulmányozni kell a huzamos súlytalanság és. más kozmikus tényezők hatását az ember szervezetére. Bár lényegesen előreléptünk e probléma tanulmányozásában, korántsem tudunk róla mindent, amit kellene. Egyébként a napenergiával üzemelő világűrben erőművek működtetéséhez nem szükséges az ember jelenléte. Teljes mértékben automatizálhatok. Elképzelések Napjainkban még számos elképzelhető terület van az orbitális technika felhasználására. Például: óriási tükröket juttatni a világűrbe és ezekkel téli időszakban a sarkköri vidéket napfénnyel megvilágítani, vagy pedig a sugárzási energiát az atmoszféra.. meghatározott pontjára vetítve, megindítani a magas és az alacsony légtömegek közötti áramlást. Ezzel a Föld bizonyos körzeteiben meg lehetne akadályozni a hőmérséklet gyors ingadozását, viharok, hurrikánok keletkezését. Az ilyen és hasonló tervek egyesekben szkeptikus mosolyt válthatnak ki. A kétkedőknek azonban emlékezniük kell arra, hogy napjaink számos eszköze és alkotása húsz évvel ezelőtt még ugyancsak a fantázia világába tartozott. MÉG TÁVOLABB GENFTÖL A közvetlen egyiptomi-izraeli tárgyalásoktól kevesen vártak csodát — a kairói vezetés azonban a csodavárók közé tartozott. Szadat elnök emlékezetes jernzsáleml látogatását megelőzően arról beszélt, hogy az arab-izraeli ellentétek zöme pszichológiai természetű, éppen ezért ezek pszichológiai jellegű eszközökkel, nagy hatást keltő személyes kezdeményezésekkel feloldhatók. Az érvelés egyebek között a látogatást és a kétoldalú tárgyalások politikáját elítélő arab bangók ellensúlyozását szolgálta. Ezt a szerepét valószínűleg csak akkor tölthette volna be hatásosan, ha Szadat annak idején lényegében nem üres kézzel tér vissza Izraelből, ha jeruzsálemben kézzelfogható módon viszonozták volna az Izrael elismerését jelentő gesztust. Ehelyett csupán annyi történt, hogy az egyiptomi-izraeli csúcstalálkozón megállapodtak a tárgyalások folytatásában, és folytatódott Kairóban a csodavárás is. A Jeruzsálemben megkezdett párbeszéd kiszélesítése azonban nem sikerült: sem a Szovjetunió, sem az arab frontDrszágok képviselői, nem foglalták el helyüket a kairói MENA House-szállóban felállított tárgyalóasztalnál. Vagyis távolmaradtak mindazok a delegátusok, akik felszínre hozták volna a térségben feszülő ellentétek valamennyi elemét, és érvényesíteni próbálták volna a térségben élő valamennyi nép érdekeit. Ilyen körülmények között — valószínűleg nem egészen alaptalanul — reménykedett legalább látszateredményekben Kairó. Hiszen különutas politikája lényegében kikerült arab szövetségesei — a sokszínű arab érdekeket megszólaltató vezetők — kontrollja alól. És „megoldódott“ a Szovjetunió kirekesztése is: Moszkva ugyanis világosan értésére adta, hogy Genfet tekinti célravezető fórumnak, kiindulási pontként pedig az ENSZ és a Biztonsági Tanács Ismeretes határozatait, elsősorban a Biztonsági Tanács 242-es és 33B-as döntését. A kairól tárgyalások mégis elakadtak, mégpedig — ahogy az eseményeket Tekonstruálni lehet — főleg az Izraeli magatartás miatt. Tel-Aviv ugyanis annak értékelte az egyiptomi kezdeményezést, ami: a gyengeség jelének. Hiszen Kairó elszigetelődésének folyamata az arab világban hirtelen meggyorsult, s Szadat elnök rögtönzései még politikájának arab támogatóit is zavarba hozták. Ezért Izrael nem tartotta szükségesnek Szadat elnök előzőleg történelmi jelentőségűnek minősített lépésének viszonzását, s cserében még Egyiptom vonatkozásában sem ajánlott olyasmit, amit az eredményekre nagyon rászoruló Kairó sikerként tudna felmutatni. És ha az egyiptomi vezetés ilyesmit várt az Iszmailiában lezajlott Szadat-Begln találkozótól — ismét csalódnia kellett. Izrael ezúttal sem tanúsított hajlékonyabb magatartást, így nem kerülhet sor a rendezés keretét összefoglaló elvi nyilatkozat kiadására sem. Sót az izraeli álláspont ismét megmerevedett, s Izrael most már nyíltan elveti a térséggel kapcsolatos biztonsági tanácsi határozatokat. De nem megértőbb Egyiptom vonatkozásában sem. Az egyiptomi megbízottak nyilvánvaló csalódottsággal tanulmányozhatták az izraeliek által előterjesztett térképeket és javaslatokat, amelyek nem ígérnek sem gyors visszavonulást, sem pedig a megszállt területek teljes kiürítését. Az ellentétes vélemények leghevesebben a palesztin kérdésben ütközhettek ösz- sze; Izrael elképzelhetetlennek tart mindenfajta szuverén palesztin államiságot, ennek követelésétől pedig Szadat nyilvánvalóan nem tekinthet el. Kairó és Jeruzsálem véleménye szerint azután a külön megállapodást csak úgy, mint a többi remélt különbékét, majd a genfi konferenciának kellene szentesítenie. így a kairói-jeru- zsálemi összjáték nyomban lefokozná a genfi konferenciát is, annak csupán afféle „láttamozó“ hivatal szerepét szánja. Vagyis az ENSZ-nek, amelynek égisze alatt négy éve megkezdődött a genfi tanácskozás, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak — amelyek társelnökei a konferenciának — csak az a szerep jutna, hogy tudomásul vegye a különutas döntéseket az ENSZ-határozatok semmibevételét. A szovjet sajtó állásfoglalásaiból világosan kitűnik: a Szovjetunió elutasítja ezt a szerepet. Moszkva nem formális jelentőségűnek tartja a genfi konferenciát, hanem érdemi döntések előkészítése és meghozatala színhelyének. Krajczár Imre VIETNAM BÉKÉS RENDEZÉST SÜRGET P ham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszter- elnöke nyilatkozatot adott a VNA hírügynökségnek a vietnami-kambodzsai határ térségében kialakult konfliktusról, annak okairól, s a VSZK-nak a probléma békés tárgyalások útján történő rendezésére irányuló javaslatairól. Elöljáróban emlékeztetett rá, hogy a kambodzsai hatóságok a Lón Nol-rezsim fölött, 1975. április 17-én a- ratott győzelmüket követően kegyetlen bánásmódban részesítették az ország vietnami nemzetiségű lakosait. 1977. áprilisában a kambodzsai fél minden kapcsolatát megszakította a két ország közötti határincidensek rendezésére hivatott vietnami-kambodzsai összekötő bizottsággal. A továbbiakban felhívta a figyelmet, hogy az ismétlődő kambodzsai támadások ellenére is a határtérségben élő vietnami lakosok és az ott álomásozó fegyveres e- rők rendkívüli türelmet és önmérsékletet tanúsítottak. „Kambodzsai részről ezt a két nép harci szolidaritásából és testvéri barátságából eredő türelmet, a gyengeség jelének tekintették, s fokoz ták a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni támadásokat.“ „A kialakult súlyos helyzet hatására a határtérségben állomásozó fegyveres e- rőink kénytelenek voltak önvédelmi akciókat végrehajtani azzal a szilárd elhatározással, hogy megvédjék szuverenitásunkat és területünket, s oltalmazzák népünk életét, javait és békés munkáját“ — hangsúlyozta Pham Van Dong. „A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya a két ország függetlenségének megőrzése és békés építőmunkájának folytatása érdekében kész haladéktalanul, bármely szinten tárgyalásokat kezdeni Kambodzsával a két ország közötti határ- problémák rendezéséről. Á- mennyiben a kambodzsai fél továbbra is gyűlöletet szít a két nép között, megsérti Vietnam területi szuverenitását,. újabb bűntetteket követ el a vietnami nép ellen, s visszautasítja a tárgyalások folytatására irányuló vietnami javaslatot, akkor viselnie kell ezért á teljes felelősséget“ — hangsúlyozta végül a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszter- elnöke. Pinochet Pinochet Chiléjéből már jó néhány olyan hír érkezett, amelyre — mint mondani szokás — minden jó érzésű ember zsebében kinyílik a bicska. A fasiszta diktátor legfrissebb nyilatkozata azonban minden eddigin túltett. A véres kezű junta vezetője a Jornal da Brasil című Rio de Janeiro-! lap számára adott interjújában szemrebbenés nélkül kijelentette: „Chile egyike azoknak az országoknak, amelyek elsőként támogatták Carter elnöknek az emberi jogokkal kapcsolatos politikáját.“ És hozzáfűzte, hogy a chilei börtönökben egyetlen politikai fogoly sincs. (1) Imigyen szóla Pinochet — és nem szakadt rá a mennyezet. Pedig, ha van a cinizmusnak csúcsteljesítménye, vagy ha az idén is megrendezik a hazugságok évente lebonyolított világversenyét, a chilei diktátor joggal pályázhat az első díjra. Egyetlen politikai fogoly sincs Chilében? A koncentrációs táborok, a hírhedt börtönszigetek, a kínzókamrák vajon milyen címszó alatt találhatók a pinocheti szótárban? És a jeltelen tömegsírokba taszított, lemészárolt hazafiak ezrei? A könyvmáglyák? A fasiszta puccs óta fenálló ki járási tilalom? A teljes politikai és gazdasági kisemmizettség, amelyben a chilei nép sínylődik? Pinochet szerint mindez nyilván az emöngólja béri jogok teljességéhez tartozik. De akkor miért nem engedte be Chilébe az ENSZ emberi jogok bizottságának azt a küldöttségét, amelynek egy korábbi közgyűlési döntésé értelmében a helyszínen kellett volna megvizsgálnia az országban uralkodó állapotokat? A hóhérrezsim által tilalmi sorompók miatt került sor arra, hogy a munkacsoport Chiléből menekült szemtanúk beszámolója alapján szövegezte meg jelentését, amely számtalan tényre támaszkodva önkényes letartóztatásokkal, zaklatással, törvénytelen bírósági eljárásokkal, kínzásokkal, az emberi jogok semmibe vevésével vádolja a chilei hatóságokat. Az ENSZ munkacsoportja alig 24 órával Pinochet nyilatkozata után ált össze Géniben, hogy élkészítse az emberi jogok bizottságának februárban megnyíló ülésszaka elé terjesztendő jelentését. A diktátor nyilván éppen erre való tekintettel tette meg nyilatkozatát. A munkabizottság jelentésének a világ közvéleményére gyakorolt hatását szerette volna befolyásolni egy „elővágással“. De — hogy a sportból vett hasonlatnál maradjunk — alapos öngólt lőtt. A nemzetközi zsűri, a világközvélemény szemé: ben egyértelműen vesztesként maradt a porondon. (gp) M 5 A PARK AVENUE „BARLANGLAKOT1 A manhattani Park Avenue New York egyik legelőkelőbb utcája. Pompás épületeiben, milliomosok, nagykövetek, olajsejkek, művészek laknak, az utca alatt pedig patkányok és csótányok tanyáznak. De ' nemcsak ők, hanem mint most kiderült — csőlakók, alkoholisták, csavargók és koldusok világtól elrugaszkodott csoportjai is. A fényűző utca alatt húzódnak a Manhattant ke- resztül-kasul szelő földalatti vasútvonalak, a telefonkábelek és a bűzös csatornahálózat, valamint a távfűtés gőzölgő csövei. Ebben a nyomorúságos környezetben ütötte fel tanyáját néhány olyan ember, aki a szó szoros értelmében alvilági életmódot folytat, kivéve azt a néhány Órát, amikor némi kereseti forrás után nézve a felszínre jön. Egyikükre-mási- kukra néhanapján rábukkan egy csatornázó munkás, telefonkábel-javító, vagy a bűnözők után kutató rendőr, nem is sejtve, hogy egy földalatti társadalom tagjával találkozott. A Park Avenue „barlanglakóinak“ menedékhelyét azonban csak nemrégiben fedezte fel a New York Times riportere. Az alvilági település hat emelet mélységben, elsősorban a távfütőcsövek mentén nyúlik el a Park Avanue alatt, a Grand Central pályaudvar és a Waldorf As- tória luxusszálloda körzetében. A „barlanglakók* csak férfiakat engednek maguk közé. Valósággal emberi vakondokokként élnek az állandó sötétségben és- a csövek által árasztott fullasztó hőségben. Csak ütött villan fel egy-egy pucér izzólámpa, amely halvány fényét ~ papundekli-halma- tokra, bádogdobozokra, üres pálinkás- és borosüvegekre szórja, A föld alatti kuckók lakóinak a többsége már évek óta tengeti életét a Park Avenue alatt, de vannak olyanok is, akik csak rövid ideje csatlakoztak hozzájuk. A New York Times riportere 40—60 tagra becsült a csoport létszámát, de pontos adatokat senkt sem tud, maguk a csőlakók sem. Önkéht választották ezt az életformát, bár New York nyomornegyedében, a Bowe- ryben, szociális segélyből, ingyenlevesből, az Üdvhadsereg adományaiból eltengethetnék az életüket. De ők — mint egyikük mondotta — szabadságban akarnak élni, háborítatlanul, Ezt a fajta szabadságot választották. Nevüket, élettörténetüket nem voltak hajlandók elárulni a fürkésző riporternek. A távfűtési hálózat gőzölgő csövein többnyire gyertyavilágnál főzik meg ételeiket, főként krumplit, konzervlevest, kávéport. És a legfőbb ciick az elmaradhatatlan szeszesital. Szétdobált üvegek százai tanúskodnak az alkohol mértéktelen élvezetéről. Étkezés után hullámpapírból vetnek ágyat maguknak, majd újra meg újra előkerül a pálinkás üveg. Egyáltalán nem voltak elragadtatva a New York Times róluk szóló riportjától. Attól tartanak, hogy a cikk visszhangja nyomán vége szakadhat eddigi háborítatlan életüknek, és talán búcsút kell mondaniuk a milliomosnegyed egyik legfényűzőbb utcája alatt kialakított nyomorúságos menedéküknek. (g )
