Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-22 / 34. szám
4 4M . zt, hogy azzá lettem, ami r\ vagyok, édesanyámnak köszönhetem, aki meg nem alkuvó, erős akaratú asszony volt, és édesapámnak, aki egész életében tisztán, becsületesen élt. Tőlük olyan ütravalót kaptam, a- mely egész életemen végigkísér. Hatodik osztályos voltam, amikor Magyarbélről (Velky Biel) Érsekújvárba költöztünk, itt végeztem el a gimnáziumot. Vonződtám a művészetekhez, színész akartam lenni. A természettudományok szeretete azonban más Irányba terelte a sorsomat. A gimnáziumban kedvenc tantárgyam a kémia lett. Sikeresen részt vettem a kerületi olimplászon. Kémiatanárom szakkönyvekkel látott el, ezeknek később Is nagy hasznát vettem. Bizonyára annak is köszönhetem, hogy a Prágai Károly E= gyetem orvosi fakultásának hallgatója lettem. Nagyon nehéz hat év következett. Szinte minden i- dőm igénybe vette a tanulás. Egy-egy vizsgám után egy napot a kultúrának szántam. Ilyenkor a mozikat Jártam, este színházba, koncertre mentem. S másnap újra könyvet vettem a kezembe, készültem a következő vizsgára. Ha most visszagondolok az egészre, úgy érzem, talán egy kicsit eltúloztam a dolgot, de akkor mindent tudni akartam, egy percet sem akartam elfecsérelni, kihasználatlanul hagyni. Mikor megkaptam a diplomát (tyogy vörös, azt szerényen elhallgatta), maradhattam volna Prágában, de az édesanyám akkor már súlyos beteg volt, s hogy a közelében lehessek, Érsekújváron kezdtem dolgozni. Gyermek- gyógyászatot tanultam, ezért a csecsemőosztályon helyezkedtem el. Mikor már önállóan meg tudtam állapítani kis betegeim diagnózisát, mikor állapotuk javult a felírt orvosság révén, akkor lett önbizalmam. Boldoggá tett az, hogy gyógyítok. Persze, ha nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltem, s a csecsemőt a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudtuk megmenteni, csak akkor döbbentem rá, mennyi mindent nem tudok még. Egy orvosnak szüntelenül tovább kell képeznie magát. A szabad időm nagy részét le* köti, hogy állandóan a szakirodalmat böngészem. Naponta több száz cikk, könyv jelenik meg a világon a gyermekgyógyászatról. Természetesen ezt lehetetlen mind elolvasni, elsajátítani, de Igyekszem a maximumot feldolgozni. Most sok időmet elveszi, hogy a szakvizsgámra készülök. A gyermekgyógyászat valahogy „mostohagyermek“ az orvostudományban. A köztudatban az a nézet él, hogy a gyermek a felnőtt kicsinyített mása, tehát ha beteg, elég az orvosságot kisebb a* dagban beadni. Ez távolról sincs így. a gyermek teljesen más, mint a felnőtt, más az anyagcseréje, a belső szervek működése, a gyermekkor Jellegzetes betegségei nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő a felnőtteknél és fordítva. A felelősség ,ls sokkal nagyobb, hiszen a csecsemő nem tudja megmondani, hol fáj, a diagnózisnak tökéletesnek kell lennie. Könnyebb lenne a dolgom. ha egy idősebb, tapasztaltabb kolléga Irányításával gyógyíthatnék, aki naponta figyelmeztetne, ha hibázom. Kénytelen vagyok önállóan megoldani a problémákat, aminek persze sok előnye Is van. Állandó tanulásra ösztönöz, tökéletes, lelkiismeretes munkára serkent. Ha nem vagyok szolgálatban, Lelkes, önfeláldozó ember. Orvos, csak a hivatásának él, minden idejét leköti a munka, a betegekkel való törődés. Dr. Bauer Ferenc Érsekújvárott (Nővé Zámky) a járási kórház csecsemőosztályának a vezetője. Kévés példa van arra, hogy huszonhét éves orvosra rábízzák egy osztály irányítását, annak minden gondjával, nehézségével, felelősségével együtt. Ötvenketten a 15 millióbólJ v_------------ ---------y akkor Is gyakran bemegyek a kórházba, sőt éjjel Is utánanézek hogy nem rosszabbodott-e egy-egy súlyosabb betegünk állapota. A gondok, nehézségek elől nem szabad megfutamodni, szembe kell nézni velük, fel kell venni a har cot az elmaradott nézetek ellen s előtérbe kell helyezni a korszerűbb módszereket. A gyermek lelkivilága is különbözik a felnőttekétől. A kisgyermek őszinte, nincs benne számítás. Egy példát említenék, amii sokáig nem fogok elfelejteni. Ötéves fiúcskát hoztak be, aki intézetben nevelkedik. Mikor Injekciót akartam neki adni, kiabált, sírt, megrúgott, végül a nyelvét Is rámöltötte. Az orvosi szobában van egy televízió, s ha éjjeli szolgálatban vagyok, egy-két házává* gyé, síré emberkét behívok tv-t nézni, elbeszélgetni velük, míg végül lecsillapodnak. Ezt a fiút gyakrabban behívtam, s már kezdett megnyugodni, rájött, hogy csak jőt akarok neki, ha „megszűröm“, hiszen utána jobban érzi magát. Az egyik este odabújt hozzám, s bűnbánó arccal megkérdezte: „Nem haragszol, hogy akkor klöltöttem rád a nyelvem?“ „Már el Is felejtettem“ — (feleltem. Akkor felragyogott a szeme, s így szélt: „Ugye engem szeretsz a legjobban a világon? Ilyen ő- szinte mondat csak egy gyérnek szájából hangozhat el. A hivatásomon kívül a kultúrát is szívügyemnek tartom. Említettem, hogy kisdiák koromban színész szerettem volna lenni. Ezért nagy örömmel vállaltam el Mis- kin herceg szerepét Dosztojevszkij Félkegyelmű című darabjában, a- melyet a CSEMADOK érsekújvári színjátszói adtak elő. Részt vettünk a darabbal a XIV. J6kal-na- pokon, majd Martinban a legjobb színjátszó együttesek seregszemléjén. A darab mondanivalója a mára vonatkoztatva is Időszerű. A világban óriási az érvényesülési harc, csupán az boldogul, aki csak a célt látja maga előtt, az eszközt nem. A jóhiszemű, tiszta, be= csületes embereket, mint a herceg esetében ts, bolondnak tartják. Én ts e nézet ellen harcolok. Tanítok az egészségügyi szakközép- iskolában, ahol a gyermekgyógyászaton kívül gyakran elbeszélgetünk a lányokkal a művészetekről, a kultúráról... Szeretném, ha megértenék, hogy az élethez nél* külözhetetlen az állandó művelődés, a kulturális élet. Vágyam? Tervem? Tele vagyok tervekkel, elképzelésekkel. Barátaimmal tervezzük, hogy létrehozunk Ojvárott egy nyári egyetemet, ahol a jelentkezőket felkészítenénk egyetemi tanulmányaik* ra. Bauer Ferenc nem Ismer lehetetlent. Tervei megvalósításához bizonyára lelkes társakat Is ta- láll Tóth Erika EEHEyziMaEBBESBaEsas: 1975. május 20-án kezdték építeni, és az idén november elején adják át majd rendeltetésének hazánk legmodernebb tehénistállóját Udvardon (Dvory nad Zitavou). Szlovákia legnagyobb ifjúsági építkezésén eddig több, mint ötezer fiatal dolgozott. Vannak olyanok, akik kétszer vagy háromszor is eljöttek, mert mint mondják, hogyha már ott voltak a kezdésnél, akkor a zárómunkákban is szeretnének részt venni. Egyiküknek sem mindegy, hogy az építkezést idejében átadják-e vagy sem. 80 SZÁZALÉKRA Csodálatos élmény az ezüstös fényben ragyogó víztornyokról látni az ország Ifjúsági építkezését Udvardon. Olyan ez az építkezés, mint egy hangyaboly. a fiatalok egy része az 6- riásl széntárolőknál dolgozik, tőlük nem messze a mázolók ügyeskednek, ésa- kinek röntgenszeme van, óz biztosan észreveszi a bikinire vetkőzött lányokat, a- mint a falakat meszelik. Ottjártunkkor a Vágsellyei (Sala) Gimnázium tanulói és tíz fiatal udvardl dolgozott az építkezésen. Ha valaki elnézi ezeket a szorgoskodé kezeket, és ismeri a súlyát is ennek az építkezésnek, úgy érzi, Udvardon szinte a levegő is más: érezni a silőgödrök savanyú szagát, és keményen Illatozik a nemrég ke vert beton, a szorgalmas munka közben Is mintha ott illatozna patakokban a tej Közeledik a szerdai nap, 1978. november elseje. Ezen a napon a brigádosok már csak jelképesen lesznek of az építkezésen. Egy-egy munkanapon az építésvezető, Goldschmidt János mérnök irodájában már reggel fél öt előtt megkezdődik az élet. Elő kell készíteni a feladatokat, a szakmunkásoknak és a bri- gádosoknak Is, hiszen minden pillanatban megérkezhetnek az autóbusszal. Reggelenként így kezdi a munkát az építésvezető, mióta elkezdődött az építkezés. Annyira megszokta már ezt a programot, ho?v már most kérdezi magától: — Ml lesz, ha befejeződik ez a munka? Ezért ts van talán az, hogy az ő munkanapja nem fejeződik be este fél kilenckor, mikor elmennek a második műszak dolgozót, hanem valamivel később. Ez olyan építkezés, ahol az emberek a munkaidő előtt öt* perccel korábban kezdenek dolgozni, és inkább tizenöt percet ráhúznak, minthogy három perccel e- iőbb fejezzék be. Ez az e- gyedüll építkezés, ahol a munka reggel öt őrá előtt kezdődik. Mindenkinek sietnie kell, az autóbuszvezető nem vár senkire sem. Ha valaki lemarad, „lábbusz- szal" jöhet a munkába. 1- gen, Ilyen szigorú munka- erkölcsöt kíván a főmérnök és a határidő parancsa — 1978. november elseje. Az építkezés egyik fontos része a fejőrészleg. Szakszerűen DZKG 15-nek hívják, népiesen tehénlabo- ratőriumnak. A terv szerint a pelhflmovl gyártmányú fejőberendezés segítségével agy, esetleg két ember hatvan perc alatt 80—100 tehenet kifejhet. A tehén besétál a kijelölt boxba, ahol a fejésl idő alatt magtakarmányt fogyaszt. A fejő fertőtleníti a tehén tőgyét, majd ráhelyezi a szívóberendezést, és a tehén hát és fél perc alatt „leadja“ az Illatos tejet. A tej minden boxnál egy 25 literes tartályba folyik. — Ogy számítjuk, hogy naponta egy-egy tehén 10— 11 litert fog adni. így reggel és este is 12 000 liter tejet szállíthatunk majd Ér sekújvárba (Nővé Zámky) feldolgozásra. Előre klszá mftottuk, hogyha egy tehéntől évente 3500—4000 liter tejet kapunk, az építkezésbe fektetett pénz tizenkét és fél év alatt megtérül — mondja a főmérnök, Goldschmidt János. Az építkezésen tett séta A víztorony után néhány brigádost is megkérdezek. Iveta Vilku- sová és Ivica Mellcherőlko vá mondja: — Ml gimnazisták va gyünk, Július 3-án érkéz tünk. Eleinte kissé hosszúnak tűntek a napok, de most már gyorsan szalad az Idő. Ilyen hatalmas építkezésen még nem voltunk. Kitűnően érezzük magunkat, és mun ka után sosem unatkozunk A mezőgazdasági szaktan intézet diákszállásán van fürdőmedence is, Így min den napsütéses Időt ki hasz nálunk a lubickolásra. Jelszavunk: „Ha ma lebarnulhatsz, ne várj holnapig“. A múlt vasárnap ellátogattunk Bajmóc-fürdőre (Bojnice) és Kovácspatakra (Kováőo- vo). Sokat beszélgettünk, szórakoztunk út közben, így alkalmam nyílott arra Is, hogy jobban megismerjük diáktársainkat. Két szombaton a szolidaritási a- lapra dolgoztunk. Elég gyakran Járunk dtszkotéká ra is, amit a szövetkezet Ifjúsági szervezete rendez. Kitűnő a brigádélet, főleg országos ifjúsági építkezésen. Az építkezés 80 százaléka már tulajdonképpen kész, már csak a fűtést és a vílSSlgáETi~—íici. . ....-a»-—... v.»—te....űeú—— Jűffi&aLíL-i-iLte--- •• ■ ( Goldschmidt János mérnök lanyvezetékeket kell beszerelni. Utána már csak apróbb feladatok elvégzésére kerül sor. Szurkolunk az udvaréi brigádosoknak, és büszkék vagyunk a munkájukra. Kántor Mária i Engem szeretsz a mf-Msiii U IW w p W ií tó 411S ul
