Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-22 / 34. szám

5

Tény és tendencia

Ha valakinek még kétségei lettek volna azt illetően, hogy az Egyesült Államokból szított szocializmus- és szovjetellenes propagandakampánynak semmi ,köze sincs az emberi jogok védelméhez, az eszmék becsületes küzdelméhez, az most megbizonyosodhatott róla. Carter elnöknek, a szovjet-amerikai kereskedelmet keresztező döntései megmutatták, hogy „az emberi jogok védelmével“ álcázott kampány nem más, mint eszköz a hidegháború bizonyos elemeit visszahozni próbáló politika kezében. A Szovjetunióban lezajlott törvényes eljárások nem okot, hanem ürügyet szolgáltattak arra, hogy az Egyesült Államok beavatkozzon a Szovjetunió belügyeibe, rontsa a Rét nagyhatalom kapcsolatait, s ezen keresztül még inkább fékezze az enyhülés folyamatát.

Már önmagában az elnöki döntés ténye is ellenérzést kelt mindenkiben, aki tudatában van annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai meghatározó jelentőségűek a világbéke szempontjából. Ha tehát az amerikai kormány most a hivatalos politika rangjára emelte a Szovjetuniót támadó „külső nyomás" módszerét, akkor az egyenlő a nemzetközi légkört mérgező lépéssel'.

Mégsem csak a puszta tény nyugtalanító. Sokkal inkább a tendencia, amit kifejez. A jelek szerint ugyanis az amerikai kormánypolitikára egyre nagyobb azoknak a befolyása, s az adminisztráció azoknak a „kegyét“ keresi, akik a hadiipari monopóliumok és a velük összefogó katonai körök, az úgynevezett katonainpari komplexum érdekeit képviselik. A hivatalos amerikai politikában bekövetkezett és az enyhülést veszélyeztető változások okait tehát — s ez a dolog lényege = nem a Szovjetunióban, nem a szocialista világban, hanem az Egyesült Államokban kell keresni.

Márpedig az amerikai politikának ez a kétarcúsága rossz taktika. Nem lehet a béke megerősítésére, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista or= szághoz fűződő rendezett kapcsolatokra törekedni, és egyidejűleg szítani a szovjetellenes kampányt, s a Szovjetunió elleni támadásokkal, hideg- háborús lépésekkel „megoldani“ az amerikai polb tika súlyos külső és belső problémáit.

Hazánk csakúgy, mint a szocialista közösség többi országa, minden haladó békeerő érdekelt a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésében. A Szov- jetunió a Carter elnök •döűtése által bonyolított helyzetben is a további tárgyalások híve és aktív résztvevője. Az előrehaladás érdekében azonban az amerikai kormány részéről is a körülmények reális mérlegelésére, annak felismerésére van szükség, hogy a Washingtonban egyesek által szorgalmazott „kemény irányvonal — mint már annyiszor — zsákutcába vezet.

(M-gl

\

Egy betegség földrajza

Eleget tudunk ahhoz, hogy megelőzzük — ezek a szavak a rákos megbetegedésekről ALEKSZANDR CSAKLIN, az ismert szovjet onkológus professzor szájából hangzottak el. A tudós munkatársaival rengeteg országban megfordult, hogy megpróbálja tisztázni e szörnyű betegség keletkezésének és terjedésének az okait. Utazásai eredményeképpen a szovjet orvos arra a határozott következtetésre jutott, hogy a XX. század nagy csapása megelőzhető. A most olvasható gondolatokat Csaklin professzor Ojabb támadás a rák ellen című könyvében fejtette ki.

A rák kialakulása némelykor közvetlenül összefügg földrajzi és néprajzi sajátosságokká 1. Igaz, egyes

szokások mindenfelé elterjedték, így például a dohányzás. Megállapító! ták, jjogy azok, akik napi 40 ciga rettéiral többet szívnak el, 52-szerte gyakrabban betegednek meg tüdő rákban, mint azok, akik nem vagy kevesebbet dohányoznak. De sokszor a helyi szokások az előidézői a gy.l kos kórnak.

Utazásaink során jártunk olyan vi dékeken, ahol bizonyos daganatfor mák nagyon gyakran fordulnak elő, és olyanokon is, ahol ugyanezek a formák rendkívül ritkák. Vajon azt Jelenti-e ez, hogy az egyik helyen élő, emberek eleve e betegségre f- téltetnek, a másutt élőket pedig maga a természet védi meg a rák veszélyétől? Korántsem. A rákos megbetegedések gyakorisága sokszor számos megszokott és kevésbé szembetűnő tényezőktől függ.

Vegyük például a következő esetet. Kollégáimmal felkerestünk egy idős kazah családot. Megpróbáltuk kideríteni, hogyan történhetett, hogy két fiuk nyelőcsőrákban halt meg A lakásban most Is, mint mindig, a szamovárban főtt a tea, s mi sietség nélkül cukorral kortyoltuk. A házi gazda azonban Italát némi borssal is ízesítette, majd meghintette túl- pönkölt kölessel, és egyszerre felhörpintette az egészet. Lényegében forró vizet hajtott fel, ráadásul egyszerre öt csészével. Ilyen teát Ittak rövid életük folyamán a házigazda fiat is, Ilyet Iszik az egész család és a település valamennyi lakosa. Aggasztó, hogy nincsenek tisztában azzal: mennyire ártalmas a nyelőcsőre a mértéktelen forróvíz-fogyasztás, különösen, ha erős fűszereket adnak hozzá. Sokan élnek forró teával Brazília déli részén, Argentínában, valamint Távol-Északon. S a tapasztalat: ezeken a vidékeken harapódzott el leginkább a rosszindulatú nyelőcsődaganat.

A gyomorrák főleg azokon a tájakon — a franciaországi Bretagne- ban, Japánban, az Egyesült Államokban és másutt — jellemző, ahol fi lakosság mértéktelenül fogyaszt tömény szeszesitalokat. A borkedvelő országokban sokkal ritkább.

A kutatások közvetlen összefüggést állapítottak meg a táplálkozás jellege és a betegség kialakulása köpött. Például a nyers vagy apró szálkás hal fogyasztása nyelöcsősé rülést okozhat, és elősegíti a daga natok kifejlődését. K. Skuline lett ku tatő kimutatta, hogy a gyomorrák gyakran annak a következménye, hogy a fehérjék, zsírok, szénhidrátok és a vitaminok aránya megbom Ük á táplálékban. Ilyesmi akkor kő vetkezik be, ha bőségesen fogyasztunk hústermékeket, de hiányt szén védünk egyéb fehérjékben, kevés zöldségfélét és gyümölcsöt eszünk, és rendszertelenül étkezünk.

I

A daganatok kialakulása az öltözködéstől Is függ. Vizsgálatokat végeztünk a Szovjetunió délvidéki lakosai között, akiknél bőrrák fordul elő. Kiderült, hogy azok, akik az erős napsugárzás ellen jö védelmei nyújtó széles karimájú kalapot viselnek, sokkal ritkábban betegednek meg, mint a Közép-Ázstában népszerű tübetejka (kis sapka) hívei, a- mely a fejnek csupán a felső részét védi. Dél-Amerikában a férfiaknak a sombrero nyújt védelmet a tűző nap ellen, a kisebb fajta kendőt viselő nők viszont gyakrabban megbetegednek bőrrákban.

Számos országban, így — Sri Lankában, Indiában, Burmában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken és a Szovjetunió egyes vidékein — elterjedt szokás a dohánylevél rágása vagy bétellevelek szájba vétele dohány, mész és hamu „társaságában“. Ezeken a tájakon a rákos betegek csaknem a felénél a szájüregben található elváltozás.

— Megjegyzendő, rogy a kórokozó tényezők nem egyik pillanatról a másikra idézik elő a daganat kifejlődését. A prekarcinomás — rák előtti — szakasz nélkül nem alakul tki rák. S itt az orvosok a betegektől várják a segítséget. A sokáig nem gyógyuló, égések, hámhiányök, kisebb fekélyek, krónikus gyulladásos megbetegedések nyomős okok arra, hogy onkológushoz forduljunk.

A korszerű daganatmegelőzés ez idő szerint két- „pilléren, nyugszik: a rákkeltő anyagok és szokások hatásának tanulmányozásán és kiküszöbölésén — a megelőzésen, és az „elődaganatok“ felfedésén és gyógykezelésén.

Nem hiába állították az ókori hinduk: „Amíg egészséges a test, amíg távol az öregség, amíg képességeink teljében vagyunk, amíg nem lobban el az élet — minden erőnkkel töre- ■* kedjünk a tökéletesedésre. Mit ér a kútásás akkor, amikor a ház már lángokban áll“:

(SZOVJETUNIÓ)

Rendkívül jelentősnek tartja összefoglaló cikkében a Pravda azokat a baráti találkozókat, amelyek a Krimen zajlottak le Leo- nyid Breusnyev és a testvérpártok, valamint a szocialista államok vezetői között. Mint a lap megállapítja, ezek a tanácskozások hozzájárulnak a széleskörű, kölcsönös véleménycseréhez, a szociális gazdasági fejlődés és társadalmi-politikai élet problémáinak megvitatásához, a testvér- pártok együttműködésének elmélyítéséhez, kiszélesítéséhez. E baráti találkozókon dolgozzák ki az összehangolt politikát, amely a szocializmusnak, a békének és a népek biztonságának megszilárdítására irányul. A Pravda hangoztatja: ezek a találkozók ismételten bizonyítják, hogy a szocialista országok azonos célokkal, együttesen kidolgozott stratégiával rendelkeznék, reálisan értékelik a nemzetközi helyzetet — annak minden bonyolultságával, pozitívumával és negatívumával együtt.

Waldheim ENSZ főtitkár megnyitójával kezdődött meg Genfben az a nagyszabású értekezlet, amely kéthetes tanácskozásán megvitatja a fajüldözés és a faji megkülönböztetés különböző problémáit. Üzenetet küldött a világkonferenciához köztársaságunk elnöke Gustáv Husák elvtárs is. A világkonferencia titkársága által elkészített munkaokmány jelzi azokat az akadályokat, amelyek eddig gátolták a faji elkülönítés felszámolását, egyben felhívja a figyelmet, mely pontokon akadályozzák az idevonatkozó ENSZ-határozatok teljesítését. Az értekezleten való részvételét lemondta az amerikai és az izraeli kormány. Ezek attól tartanak, hogy ismételten bírálat éri őket egyfelől a színes bőrű lakossággal és etnikai kisebbséggel szemben alkalmazott megkülönböztetés, másfelől a megszállt területeken élő arab lakosság elnyomása miatt.

Megerősítette a korábbi találgatásokat Carter elnök egyik legutóbbi nyilatkozatában, miszerint személyes érdeke fűződik - a szeptember 5-re tervezett ameri- kai-egyiptomi-izraeli találkozó sikeréhez. Mint kifejtette, amennyiben a csúcs- találkozó kudarccal zárulna, az az Egyesült Államok elnökének kudarca lenne.

Néhány éves diplomáciai huzavona után augusztus 12-én Szonoda japán külügyminiszter kínai kollégájává] aláírta a két ország közötti tiz évre szóló „béke és barátsági“ szerződést. A TASZSZ hírmagyarázatában tokiói lapvélemények alapján megjegyzi, hogy az egyezmény aggodalmat váltott ki a japán közvélemény körében, tekintettel a szerződés szovjeteilenes voltára. A fenntartások oka, hogy Kína maga mögött tudva az Egyesült Államokat, feltehetően fokozottan nyomást gyakorol majd Tokióra s arra kényszerítheti, hogy határozottan szovjeteilenes álláspontra helyezkedjék a nemzetközi kérdések megítélésében. Értékelésében hasonló véleményt fejtett ki a hanoi rádió, nevezetesen azt, hogy Kína a délkeletázsiai térség feletti uralmát csak közbülső célnak tekinti az egész világ feletti hegemónia megkaparintásá felé vezető úton. A japán-kínai szerződés ezért kiválóan megfelel a jelenlegi pekingi vezetés ambícióinak.

í

Három tűzhányó alatt

Stromboli tüzére, melyet az é]- T" szakában nagyon jól lehetett látni. Ekkor már Messlnától északra a Lipari-szigetek mellett hajóztunk, s ennek a legészakibb szigetén működik a Stromboli. 1907-ben és 1922- ben voltak veszélyes kitörései.

Jó két órát vártunk, mig végre felbukkantak a tűzhányó körvonalai. Először csak két kisebb fényt, majd egy nagyobb kitörés fényét láttuk. A Stromboli valóban tüzet hányt, de az alatta lakó emberek nem igen törődtek vele. Nyugodtan aludtak éjszakai álmukat, hogy másnap megművelhessék a tűzhányó oldalán elterülő szőlőskertjeiket.

A nyugtalan éjszaka után e lég későn ébredtünk, és amikor az ablakból kitekintettem, előttünk volt Capri szigetének jellegzetes képe. Tehát itt vagyunk a harmadik tűzhányó, a Vezúv alatt. Csakhamar ki is kötöttünk Nápolyban. A Vezúv már egyáltalán nem veszélyes, füstfelhőnek nyomát sem találtuk, kráterei közt ma turisták járnak. Hát igen, ezt gondolták róla annak idején Pompeiben is, és olyan borzalmas kitörése volt, hogy betemette az egész várost. Az emberek olyan helyzetben pusztultak el, amilyenben voltak, a fürdőzők a medencében, a pék a műhelyében, amint ma is látható a kiásott romok között. Azóta többször is kitört. 1883-ban például 1300 méter magasba dobta fel a köveket és a hamut. Nápolyban o- lyan hamueső hullott, hogy a napot is elhomályosította. 1906- ban 150 ember esett áldozatául. Azóta csendben van, bár több krátere ma is forrong.

A Vezuvra ma drótkötélpálya viszi fel az embereket, és krátereit körvasút járja körül, oldalain pedig kitűnő borszőlő terem, a Lacrimae Christi. De

; ki tudja meddig? Ki tudja meddig lesz nyugalom?

i Mártonvölgyi László

Az ARMENIA szovjet tengerjáró hajó háromszáz csehszlovák utasával a fedélzetén Pi reuszból Nápoly felé Indult. Két út vezet a Jón-tenger íe lé, az egyik a Korinthoszi-öb- lön át, a másik a Peloponi- szósz megkerülésével a nyílt tengeren át. Az összkomfortos hajó az utóbbi utat választotta, még ha ez másfél nap és egy éjszakán át tartott is. 0- lyan szép volt úszkálni a fedélzet kitűnő medencéjében, hogy észre sem vettük az idő múlását. Estefelé a társaság az első fedélzetre sietett: előttünk egy magas hegy körvonalai bontakoztak ki. A tenger vizét vörösre festette a lenyugvó nap fénye, a hegy fölött pedig mintha hosszú felhő lebegett volna, a csúcsából kiindulva. Később aztán már tisztán látszott, hogy nem felhő, hanem füst, a hegy pedig az Etna tűzhányó.

Szicília partjai, Catania felé közeledtünk. Még soha nem láttam az Etnát, csak hallottam róla, és azt sem tudtam, hogy állandóan „üzemben van“, mint ma is, hisz 1910 óta nem okozott bajt. Azelőtt bizony „fenegyerek“ volt, egy ízben félmilllárd köbméter lávát ontott ki magából, és 200 000 ember pusztulását okozta. Ez 1669-ben volt, amikor elöntötte egész Catániát a láva és a tengerben kilométeres hegyet hozott létre, mely ma is megvan. Ma a hegyen csillagvizsgáló működik, a hegy oldalát pedig füge- és narancserdők borítják. Úgy mondják az Etna már nem képes kitörni, mert a kráteren kiömlött hamueső

annyi lerakódást okozott, hogy a legerősebb kitörés sem tudja a lávát a csúcsig felhajtani. Így is félelmetes látvány volt, amikor a füstfelhő alatt átúsztunk.

Alig hagytuk el Európa leg magasabb tűzhányóját (3263 méter) bekanyarodtunk a szép Messinai-szoros felé. Bár éjszaka volt, mindent jól láttunk a partokon.

„De még csak ezután jön az igazi működő vulkán — mondta valaki — a Stromboli. Éj félkor megláthatjuk, ez még ma is tüzet lövel.“

A hajó bazárjában vettem négy rubelért (40 korona) egy ébresztőórát, be is állítottam éjfélre, szabályosan fel is csöngetett. Mire kimentem a fedélzetre az már tele volt, mert mindenki kíváncsi volt